Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-22 / 321. szám

1977. november 22., kedd DunQntiiii napló Demográfiai mélyvölgy. Általánosságban minden­ki tudomásul veszi hátrá­nyait. Ugyanakkor a vál­lalatok futnak a munka­erő után, holott köztu­dott: nincs több munkás­kéz. A gyárkapuk bejára­ta mellett hiába kelletik magukat a munkásfelvé­telt hirdető táblák, az ut­cáról nem sétál be senki. Átrendeződtek a dolgok, s ebben a helyzetben vál­lalatainknak is át kell ér­tékelni teendőiket, felül kell vizsgálni feljesztési el­képzeléseiket, mérlegel­niük illik az élőmunka ha­tékonyságát, foglalkozta­táspolitikájukat, a munka­erő-gazdálkodással ösz- szefüggő feladatokat. Négy kategóriába sorolják a vállalatokat Mit tett a Müll, a posta ei Amíg nem vált krónikussá a munkaerőhiány, az üzemek sem fordítottak túl nagy figyelmet a hatékony munkaerő-gazdál­kodásra. Egy ideje viszont for­dult a kocka, elkerülhetetlen volt a különböző központi in­tézkedések bevezetése, ame­lyek a hatékony munkaerő­gazdálkodást segítik. Pótlás az iparból A mezőgazdasági üzemek­ben dolgozók száma az utóbbi években jelentősen csökkent: a folyamat várhatóan tovább tart. A szolgáltató ágazat fej­lődése maga után vonja az ott foglalkoztatottak létszámá­nak bővülését, ami azt jelen­ti, hogy a hiányzó munkás­kezeket az iparnak kell bizto­sítani. Következésképp az üze­mekben gyorsítani szükséges az intenzív műszaki fejlesztést. Az átrétegeződést segítik azok a tervek, amelyek a vállalatok munkaerő-gazdálkodási szem­pontból történő kategorizálását jelentik. Csak ily módon kép­zelhető el a munkaerő haté­kony foglalkoztatása. A ja­nuárban életbe lépő rendszer négy kategóriába sorolja a baranyai vállalatokat. Az első­be tartoznak azok a munkál­tatók, amelyek termelésüket létszámbővítéssel is növelhetik, a másodikba tartozók csak a természetes létszámcsökke­nésből eredő hiányt pótolhat­ják. A harmadik kategóriába sorolt vállalatok — ide azok tartoznak, amelyek tevékeny­sége termelési, illetve ellátási szempontból nem jelentős — létszáma a természetes lemor­zsolódáson felül is csökken majd. A besorolás szerint a negyedik csoportba azok ke­rülnek, amelyek 1980-ig meg­szűnnek, mert termelésük nép- gazdasági szempontból jelen­téktelen, illetve nem dolgoz­nak hatékonyan. A felszaba­dítható munkaerő azokhoz a vállalatokhoz kerül majd, ame­lyeket nem érinti a létszám- korlátozás. A kidolgozandó besorolási rendszer lehetővé teszi, hogy megyei szinten reálisan figye­lemmel kísérhessék a munka­erőmozgást, a településenkénti és vállalatonkénti foglalkozta­tást, egyszóval megteremtsék a tervszerű munkaerő-gazdál­kodás feltételeit, a szükséges koordinációt. Ezek után lássuk három re­gionális jellegű baranyai szék­helyű nagyvállalat munkaerő­gazdálkodásával kapcsolatos eredményeket, gondokat. Norma és teljesítmény A MÁV Pécsi Igazgatósága több mint 3600 embernek ad munkát Baranyában. Pécsett 2628 vasutas dolgozik és itt okoz a legnagyobb fejfájást a létszámhiány. Akár ma leg­alább 170 embert vehetnének fel kocsirendezőnek, pálya­munkásnak, vonatvezetőnek, jegyvizsgólónak, vonatkezelő­nek. A felsorolásból is érzé­kelhető, hogy ezeken a terü­leteken a legsúlyosabbak a gondjaik. Az utóbbi években ugyan jelentősen csökkentették a fordulószolgálatban dolgo­zók munkaidejét, azonban ép­pen a fentiek miatt még nem valósíthatták meg a havi 192 órás munkaidőt. A mozdony- vezetők, a fűtők, a kalauzok, a vonatvezetők és fékezők ha­vonta még ma is átlagosan 220—230 órát dolgoznak. A Pécsi Vasútigazgatóság pillanatnyilag B-kategóriás be­sorolású, ami azt jelenti, hogy a létszámhiányt nem ismerik el nekik: ugyanakkor Tolna megyében a kierrjelt A-kategó- riás cégek közé tartoznak. Az új besorolástól azt remélik, hogy Baranyában is elismerik ezt az igényüket. Természete­sen nem csupán a felsőbb ál­lami szervektől várják, hogy gondjaik enyhüljenek. A mun­kakörülmények javításával, a szociális és egyéb juttatások növelésével is vonzóvá kíván­ják tenni a vasúti szolgálatot. Az Integra-dominó rendszerű biztosító berendezések, az automatikus irányítású térköz­biztosítás, a fénysorompók mind szélesebb körű alkal­mazása számos munkáskezet pótol. Terveik között szerepel, hogy mielőbb megoldják a pályamunkások meleg étellel való ellátását. A jövő eszten­dőben 330 millió forintot irá­nyoznak elő a kedvezőtlen munkakörülmények javításá­ra, a szociális ellátási-fejlesz­tésére. A fluktuáció a vasutat sem kíméli. A legtöbben azért hagyják ott a MÁV-ot, mert hétvégeken és ünnepnapokon is dolgozni kell. A kilépők kö­zött a legtöbb a fiatal. A kényszerhelyzetben nem válo­gathatnak a felvételre jelent­kezők közül. A létszámhiány enyhítése érdekében különbö­ző munkaköröket összevonnak, átcsoportosítanak. A hatéko­nyabb munkavégzésre ösztönöz a különböző területeken be­vezetett norma- és teljesít­ményrendszer, amely szintén ellensúlyozza valamennyire a létszámhiányt. Tűzoltó munka A Pécsi Posta Igazgatóság­nál — négy megyét figye­lembe véve — évente tizenkét százalékos a munkaerőváltás: átlagosan 1200—4 400 fő vál­toztat munkahelyet. A cipő leginkább a kishivataloknál szorít. A falvakban dolgozó postáskisasszonyt, kézbesítőt igen nehéz pótolni. Erejükből mindössze tűzoltómunkára fut­ja: ilyenkor a belterületi kéz­besítő végzi el a megnöveke­dett feladatokat. A következ­mény, hogy késnek a külde­mények. A gondokon vala­mennyire enyhít a bevezetett kézbesítőhelyettesi rendszer, ám a kiemelt bér és kikülde­tési díj ellenére sem szívesen vállalják a többletmunkát. A posta évente indít közép­fokú tanfolyamokat, ahol a leg­szükségesebb postai ismeretek­re oktatja dolgozóit. Ez a kép­zés egyik formája: a másik a szakközépiskolai oktatás. Az utánpótlás egy részét bizto­sítja a pécsi Komarov Gimná­zium. Hasonló képzést indíta­nak Fonyódon és Dombóvá­ron. A DÉDÁSZ-nál érdekesmód nem azt elemzik, hogy valaki miért hagyja ott a vállalatot, hanem azt vizsgálják, miért nem ment el. A beszélgetések során aztán kiderül, hogy a szociális juttatások színvonala meghatározó. Természetesen ez csak a dolgok egyik olda­la, hiszen jelentős összegeket áldoznak a törzsgárda elisme­résére, a külszolgálatnál von­zók a különböző pótlékok és az sem elhanyagolható, hogy a vállalat szinte háztól házig szállítja bejáró szerelőit. Mikor az V. ötéves terv vál­lalati elképzeléseit formába öntötték, nagyon szolid lét­számfejlesztéssel számoltak, is­merve az országos és helyi munkaerő-helyzetet. Követke­zésképp, a kapun belüli lét­szám-átcsoportosítás lépett előtérbe. Azokon a területeken, ahol nem növelték a dolgozók létszámát, a termelékenység lett a központi kérdés: jövőre például a hálózatépítésnél nyolcszázalékos termelékeny­ségnövekedéssel számolnak. Egy nemrég végzett tanul­mány szerint például a sziget­vári üzemigazgatóság barcsi kirendeltségén megbizonyo­sodtak arról, hogy egy végre­hajtandó átszervezés eredmé­nyeként hét százalékkal csök­kenthető a létszám a különbö­ző határterületeken. Folyama­tosan vizsgálják az egyes vá­rosok elszívó hatását is. Ilyen szempontból Pécs áll az első helyen, amit Dunaújváros, Nagykanizsa, Kaposvár és Szekszórd követ. A legkisebb mérvű a fluktuáció Szigetvá­ron. A DÉDASZ-ra ebben a tervidőszakban hatvan száza­lékkal több hálózatépítési munka esik, mint 1971—1975 között. Tarsolyukban a követ­kező elképzelések szerepelnek: emelik a gépesítettséget, to­vábbfejlesztik a műhelyben végzendő előszerelést, az automatizálást. Salamon Gyula II DÍDÁSZ történetében az első 120 kilovoltos vezeték a siklósi városrésznek Megkezdték a feszito- és tartóoszlopok felállítását A József Attila, Petőfi Sán­dor és Táncsics Mihály szocia­lista brigád 24 munkása a DÉ- DÁSZ pécsi Igazgatóságának történetében először állít fel 120 kilovoltos vezetéket három kilométeren. Pécsett, a Lvov- Kertvóros és a siklósi városrész közti „senki-földje-sávban”, megszüntetnek egy távvezeték- szakaszt, amely része a pécsi hőerőművet és Kővágószöllőst összekötő elektromos rendszer­nek. Helyébe emeletes házak kerülnek, a 120 kilovoltos ve­zeték a régit pótolja. A talajjavítás nagyüzeme Dráva menti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulat Megalakuláskor harminckét forint, 16 évvel később, 1977- ben már 220 millió forint a Drá- vamenti Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulat vagyona, a saját erőből kialakított géppark értéke ma már eléri az ötven­milliót, és országosan a legkor­szerűbb. Tíz esztendeje négy tolólapos kotrógépet kaptak könyvjóvá- írásssal a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól, kettőt pedig vá­sároltak. Ezzel a hat géppel te­remtették meg a jelenlegi állo­mány ősmagját. Azóta minden esztendőben jelentős összeget fordítottak gépvásárlásra. A ne­gyedik ötéves tervidőszakban megközelítően 50 milliót, míg tavaly és ebben az esztendőben 15-15 milliót költöttek. Főként meliorációs gépekre. Megyénk mezőgazdasági üzemei ugyanis komplex meliorációs tevékeny­séget igényelnek a sellyei tár­sulástól. A talaj gyökeres meg­javítását, hogy az eddigi parla­gon fekvő, belvizek károsította területeket művelés alá tudják vonni. Meliorációs munkák folynak a rózsafai, a szentlőrinci, a sely- lyei, a szigetvári, valamint a sik­lósi termelőszövetkezet terüle­tén. De a vejti termelőszövetke­zet is jelezte: számít a társulás munkájára. Mindent összevetve ebben a tervidőszakban melio- rálásból 350 millió forintos be­vételhez jut a társulás. Ezen kí­vül vállalnak tereprendezést, gyökértelenítést és útépítést. En­nek értéke várhatóan eléri az 50 millió forintot. A meliorációkhoz nagy telje­sítményű, korszerű gépekre van szükség. A múlt hónapban új osztrák munkagép érkezett Sely­Hozzájérulás a termés­hozamok növeléséhez lyére. Különleges, 30 centiméter széles gumiköpenye segítségé­vel 40 fokos dőlésű száraz és csaknem 30 fokos dőlésű vizes terepen is könnyen mozog. Egy menetben két méter széles sáv­ban vágja le a gazt, és más­fél kilométert tesz meg órán­ként. Legnagyobb értéke mégis abban rejlik, hogy harminc em­ber kezemunkáját pótolja. Szeptemberben munkába állí­tották a másodikat, a harmadik érkezését várják. Újdonság az idén vásárolt két hidraulikus NDK kotrógép. Teljesítményükkel túlszárnyalják a néhány éve nagy feltűnést keltő Poclaint. Olcsóbbak, gyor­sabbak, egyenként 40 köbméter föld mozgatására képesek órán­ként, de igen jól bevált rako­dásnál, töltésépítésnél, árokkot­rásnál. Amikor „komolyabb" földmunkát kérnek a társulástól, a decemberben Sellyére érke­zett sokmindent tudó monstru­mot indítják útnak. Háromszáz lóerős, az elöl felszerelt tolólap­jával műszakonként 600 köb­méter földet tud arréb vinni, majdnem kétszer annyit, mint elődei. Hátsó késeivel viszont 80 centiméter mélységig képes fellazítani a talajt. A talaj gyökeres feljavítása­kor figyelni kell arra, hogy a belvíz elvezetése a föld felszíne alatt történjék, a nagy mező- gazdasági táblák nem engedik meg a területek külszíni csator­nákkal való felszabdalását. Ezért van nagy jelentősége a sellyeiek alagcsövező gépének. Három éve Hollandiából vásá­rolták. Tíz óra alatt 2 kilométer­nyi műanyag illetve agyagcsö­vet képes lefektetni. A Dróva- menti Vízgazdálkodási és Ta­lajvédelmi Társulat csaknem 300 kilométer hosszan végez alag- csövezést 1977-ben. A csaknem 30 ember helyett dolgozó iszapoló kizárólak Sely- lyén található. Húsz-harminc centiméteres vízben tud csak dolgozni. Az oldalán levő szer­kezet segítségével iszapolja a csatornákat, a kitermelt sarat rögtön szétteríti, nem kell utána dolgozni sem embernek, sem gépnek. A Drávamenti Vízgazdálko­dási és Talajvédelmi Társulat 42 munka- és fenntartó géppel rendelkezik. Két önnjáró rako­dójuk mellett 19 traktort és ugyanennyi teherautót mond­hatnak magukénak. A társulás dolgozóit 15 busz- szal szállítják a munkahelyekre. Egy autódarut és egy TATRA vontatót szeretnének vásárolni még ebben a tervidőszakban. Amennyiben ez sikerül,, munka­gépeik szállítását is megoldják. Az ország 92 vízgazdálkodá­si társulása közül az 530 főt foglalkoztató, 210 000 hektár működési területtel rendelkező Drávamenti Vízgazdálkodási és Talajvédelmi Társulás az első; termelési értékük 1980-ig vár­hatóan eléri a 400 millió forin­tot. Horváth Teréz A több millió forintos mun­ka kivitelezésével augusztusban indultak a kis-postavölgyi út­tól és most értek célba. A ne­heze mögöttük, de hátra van épp a legizgalmasabb, a leg­látványosabb és a sikerélményt nyújtó szerelés, amikor felál­lítják az acél-tartókat és kife­szítik közéjük a drótokat. A határidőnek megjelölt év vége egyben rekord is lesz a tel­jesítéskor. Várszegi Alajos, az építés szervezője: — A DÉDÁSZ és az OVIT közösen finanszírozza az „el- teelést." Hatalmas patkó-for­mában kerüljük meg a majd kiépülő új siklósi városrészt, és legtávolabbi hatóra mentén haladunk, Mólom és Kökény szélső házainál. Számunkra nagy esemény ez, mert eddig maximálisan 35 kilovoltos ve­zetéket kötöttünk, ami a mos­tani alaphálózati feszültség csúcsa is. A jövőben az alap 120 kilovolt lesz. Az új vezeték- rendszer megvalósításával már erre gondolunk. Súly- és egyéb adatok a tel­jesítmény igazolására. Egy fe­szítőoszlop 12 tonnás, három­szorosa a tartóoszlopnak, bár magasságuk megegyezik: 30-— 40 méteresek. Egy oszlop leg­alább 400—500 szögvasból áll. A vasak — 1—10 kilogrammo­sak — beszámozva érkeznek a helyszínre, ahol 2—3 nap alatt összecsavarozzák. Ennyi ideig születik a feszítőoszlop mint­egy 3—4000 erősítő csavar hoz­záadásával. A tartóoszlop mindössze fél nap alatt ölt for­mát. Jelenleg a földön hasal a 21 oszlop és helyretételre vár. Mindegyik mellett ott a föld­be süllyesztett betontuskó — összesen négy, végében az acélcsonk, ezekhez illesztik majd az oszlopokat. A beton- és vaságyásban rejtőzik erő­feszítéseik lelke: nem véletlen, hogy acél-próbakeretek közé szorítva formázták meg a tüs­kök terebélyességét, a csatla­kozó vasvégek méreteit. A harkányi útnál artista-bra­vúrral szegecselnek, ugyanis nincs hely a telkektől, szőlők­től, nem tiporhatják le: itt az alapból startolva illesztik ösz- sze az „acél-léceket" felfelé kúszva. Ide a daru sem fér be. hogy emelni segítsen. November 21-től ültetik le a tuskókra az oszlopokat két hé­ten át, ezt követően a 20 kilo­méter hosszú, közel 30 tonna súlyú alumínium-acél drótot kötik fel. Ebből a vezetékből fog él­ni a siklósi városrész, ezért a nagyárpádi alállomást bővítik, hogy 120 ezer kilovoltos ára­mot is fogadhasson. Csuti János 75 éves a Pszichológiai Intézet A Magyar Tudományos Aka­démia Pszichológiai Intézete megalapításának 75. évfordu­lója alkalmából tudományos ülésszak kezdődött hétfőn az Akadémián. A tudományos ta­nácskozáson részt vettek a szovjet, a csehszlovák, a len­gyel, az NDK, a bolgár társinté­zetek vezetői, tudósai is. Szent- ágothai János akadémikus, az MTA elnöke megnyitójában méltatta a pszichológia jelen­tőségét a tudományos életben, köszöntötte a háromnegyedszá­zados kutató műhelyt. Kö- peczi Béla, az MTA főtitkárhe­lyettese az intézetben több éve kimagasló munkát végzőknek akadémiai kitüntetéseket adott át. i Munkában a rézsű-kaszálógép

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents