Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-20 / 319. szám
1977. november 20., vasárnap Dunántúlt napló 3 Növekszenek az építőipar előtt álló feladatok Gazdaságos, racionális kapacitáshasznosítást A szak-szerelőiparban nagyobb gondot kell fordítani az előregyártás fokozására kásépítési tervszámítások, az e térségre korábban előirányzott lakásvolumenek pontosítását szolgálják. Bizonyosak lehetünk abban, hogy az indokolt többoldalú elemzések megfelelő alapot adnak minden szinten olyan megfontolt állásfoglalások és következetes döntések meghozatalához, amelyekkel biztosítható Baranya megye lakásfejlesztése a jövőben is a jelenlegi példamutató színvonalon. L. J. Közel 500 milliós fejlesztést kap a panelüzem A fejtésekben is jól dolgozik a TAMBROCK gyártmányú fúróberendezés. A közelmúltban Pécsett járt dr. Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter, ez alkalommal a következő kérdésekre kértünk választ. Ebben a tervidőszakban Baranyában mintegy 3 milliárd forinttal több pénz áll rendelkezésre fejlesztési célokra, mint amennyit az építőipar meg tud valósítani. Döntés előtt áll az új pécsi házgyár telepítésének ügye, milyen eséllyel pályázik Pécs, erre a Dél-Dunántúl térségében szinte nélkülözhetetlen létesítményre? A magyar és természetesen Baranya építőiparában a leggyengébb láncszem a szerelőkapacitás. Az ágazat elképzelései között szerepel-e ennek erőteljes fejlesztése? A beruházó, a tervező, és a kivitelező összehangolt munkáját sokszor gátolja az érdek- azonosságok hiánya. Miként lehetséges ezt a véleményünk szerint szervezett beruházási tevékenységet legjobban akadályozó gondot enyhíteni? ön szerint Baranyában mi a legfontosabb tennivaló, ha a házgyár létesitésével kapcsolatban a megye számára kedvezőtlen döntés születik? A népgazdaság és ezen belül Baranya megye lendületes fejlődése ebben a tervidőszakban tovább fokozódik. Ez az örvendetes ütemű gazdasági fejlődés a megyei építőiparral szemben egyre növekvő igényt támaszt, mind mennyiségi, mind minőségi téren. A beruházásiépítési igények ismeretében úgy tűnik, hogy az építőipari szervezeteknek az átlagosnál gyorsabb fejlesztése ellenére sem beszélhetünk az igények és a kapacitások egyensúlyáról. A megyében a számítások szerint az V. ötéves tervidőszakban jelentkező mintegy 22—23 milliárd forint építési igény kielégítésére közel 20 milliárd forint kapacitás áll rendelkezésre. így Baranyában valóban jelentkezik 2—3 milliárd forint kapacitáselégtelenség, ami a tervidőszak végére — az elhatározott és megvalósuló építőipari fejlesztések hatására — valamelyest enyhülni fog. Ezért ezen a téren a legfontosabb feladat az, hogy az elhatározott kapacitásfejlesztéseket tervszerűen végrehajtsák. Segítséget jelent az is, ha a rendelkezésre álló építőipari kapacitásokat a megyében a lehető legnagyobb mértékű gazdaságossággal, racionálisan használják fel, a jelenlévő építőszervezetek komplex szemléletű igénybevételével. A felvetett kérdéssel összefüggésben rá kell mutatni arra is, hogy a középtávú tervidőszak eddigi teljesítésének elemzései szerint az állami nagyberuházások és a lakásépítések mellett a tervezettnél is gyorsabban nőtt a vállalati beruházások építési igénye. Ebben az önmagában örvendetes tendenciában azonban a jövőben fokozni kívánatos a tervszerűséget, így előreláthatóan a megjelenő újabb szabályzók e téren biztosítani fogják a nép- gazdasági arányok betartását. Következésképpen várható az építési igények módosulása is. 500 milliós fejlesztés a panelüzemben Az V. ötéves tervidőszak lakásépítési feladatainak megvalósítása mind az ÉVM, mind az egyéb építőipari szervezetek részéről kiemelt fontosságuknak megfelelően folyik. Hazánk tömeges lakásépítési programjának teljesítésében legjelentősebb a panelos építéstechnológia alkalmazása. A magasfokú előregyártást, a lakások legkorszerűbb felszereltségét biztosító panelos építésmód gyártóbázisát a házgyárak és panelüzemek képezik. Ezek nélkül ekkora lakásépítési volumen megvalósítására nem lennénk képesek. Baranya megyében a tervidőszakban előirányzott 14 ezer lakásból 9 ezer telepszerű többszintes fog megvalósulni, Ó800 lakás panelos épitésmód- dal. Az épülő lakások döntő többségét az ÉVM vállalatok (a Baranya megyei ÁÉV, a Tolna megyei ÁÉV) kisebb részét az építőipari szövetkezetek, és igen kis hányadát tanácsi kivitelezők valósítják meg. A feladatokhoz jelenleg a panelgyártó kapacitás a pécsi panelüzem termelésével, illetve az üzem közel 500 millió forintos fejlesztésével és a Baranya megyei ÁÉV-nél az ezt kiegészítő központi telepfejlesztéssel megnyugtató megoldást biztosít még a VI. ötéves tervidőszak elejére is, mivel az üzem a fejlesztés eredményeként évenként 1500 lakás elemgyártására lesz képes. Minden bizonnyal indokolttá válik — a lakásépítési igények további növekedése folytán — a VI. ötéves tervidőszak második felében és az ezt követő évek igényei alapján a panelüzem helyett megfelelő kapacitású házgyár létrehozása Pécsett. A házgyár nagyságrendje úgy választandó meg, hogy az Baranya megyén kívül Dél-Dunántúl egészének lakásépítési gyártóbázisa legyen. Jó példa erre a győri házgyár és körzete, az igények és a gyártókapacitás összehangoltsága. A pécsi házgyár nagyságrendjével, telepítési kérdéseivel összefüggésben jelenleg vizsgálatok folynak. Ezek befejezésével lesz mód a kérdésben véglegesen állást foglalni és a szükséges intézkedéseket megtenni. Iparositottság, szervezettségAz országosan jelentkező szűk szakszerelőipari kapacitáshelyzet abból adódik, hogy korábban a helyi épitőszervezetek saját fejlesztés helyett a speciális szak-szerelő nagyvállalatok tevékenységére támaszkodtak. Egyre növekednek azonban az olyan jelentős volumenű, népgazdaságilag kiemelt feladatok, amelyek az országos szakvállalatok teljes kapacitását igénybe veszik, így csökkeni ezen vállalatoknak részvétele a megyeileg jelentős, de kisebb munkákban. Fokozza a feszültséget az építőipari munkáslét- szómnak a tervtől eltérő alakulása, különösen a szakmunkások létszámának a csökkenése. Az ágazati elvárások a teljes tervidőszakra és az éves tervek kidolgozásához egyaránt megkívánták azt, hogy a területi építőszervezetek az általános termelésnövekedésüknél fokozatosabban fejlesszék a szak-sze- relőipari kapacitásaikat. Ennek elősegítésére az ÉVM és a tanácsok pénzügyi támogatást is nyújtanak. A szak-szerelőipari kapacitások bővítésének lehetséges módozatai közül különösen jelentős tényező lehet az iparosított- ság, az előregyártás fokozása, a megfelelő szakmunkásképzés, átképzés és továbbképzés, a területi építőszervezetek közötti gazdasági érdekeltségen' alapuló kooperáció és nem utolsó sorban a kivitelezés minőségi színvonalának a javítása. Az iparositottság fokozására jellemző jó példa éppen a pécsi panelüzemben folyó fejlesztés, amely jelentős helyszíni élőmunkamegtakarítást eredményez azáltal, hogy a jövőben a lakásoknál az úgynevezett vizes térelemgyártás az üzemben valósul meg. Az ily módon szalagszeren készreszerelt komplett fürdőszoba térelem kerül az építés során elhelyezésre, fokozva ezzel a minőséget is. Hasonlóan a lakásépítéshez, a jövőben tovább nő az úgynevezett lakásépítési kapcsolódó létesítményeknél a kommunális ellátásnál, a közintézményellátásnál az előregyártott szerkezetek alkalmazása az iparositottság. Ilyen a Baranyában bevezetett IMS-vázas építéstechnológia. A szakmunkásképzés, mind vállalati, mind tanácsi feladat. A vállalatok jelentősen segíthetnek azzal is a szak-szerelő- iparikapccilás-gondjaikon, ha a szakmai továbbképzésre és a többszakmás átképzésre ösztönöznek. Nagyobb összehangoltságot Meggyőződésünk szerint szakipari kapacitásbővítést eredményezhet, ha a megye építőipari szervezeteit komplex egésznek tekintjük és a szak-szerelőipari fejlesztéseknél is az ösz- szehangoltságot biztosítjuk, az arra legalkalmasabb fejlesztések megvalósításával. A fejlesztésekkel párhuzamosan indokolt növelni a vállalatok közötti gazdasági együtütműködést, a kooperációt. Az építőiparban és ezen belül a szakszerelőiparban is igen fontos a minőség további fokozása. Olyan követelmény ez, amelyet az építőszervezetek jogosan irányoznak elő, hiszen ezzel a társadalmi megbecsülés fokozása mellett tulajdonképpen a kapacitásaik jobb kihasználását is szolgálják. Nem közömbös ebből a szempontból sem, hogy hibás munka esetén a kivitelezés befejezését és az átadást követően a kijavítással hány értékes munkaóra veszíthető el. Ezeket az építőszervezetek többsége fokozottan figyelemmel kíséri. A beruházó, a tervező és a kivitelező érdekazonossága a beruházások megvalósításában az utóbbi időkben fokozódott. A beruházások minél gazdaságosabb, gyorsabb, szervezettebb létrehozása jogos társadalmi és gazdasági követelmény. Több magasabb szintű intézkedés foglalkozik a beruházási folyamat összehangoltságának az elősegítésével, a folyamatban résztvevők érdekeinek a legfontosabb eredmény elérésére való ösztönzésre, mégis úgy ítélhető meg, hogy az eddigi eredmények nem elégségesek. Ennek okait vizsgálva elsősorban az állapítható meg, hogy a szabályozások e téren kielégítőek, a szerényebb eredmények a nem eléggé következetes végrehajtásban keresendők. Másodsorban akadályozza a beruházási folyamat összehangoltságát, azonos cél felé való együttes törekvést a szemléletbeli különbség. Ebben változást kell elérni minden közreműködőnél. Ennek lényege, hogy az egyéni, vagy az egyes szervezet-csoportok sajátos érdekeivel szemben — az ösztönzők helyes alkalmazásával — előtérbe kell helyezni a népgazdasági érdekek érvényesülését. A Baranya megyei és a Dél- Dunántúli lakásépítések kapa- citósoldalról a jelen tervidőszakban megalapozottak. A most folyó második 15 éves laA legnehezebb gépet kiveszik az ember kezéből A bányász ura és nem szolgája a bányának A fejtés félelmetes — o mérnökök, műszakiak törekvése nagyszerű. Tizenötezer ton- no kőzetet robbantottak le, alulról is, felülről is megnézzük a vágatrendszerrel körülfogott fejtést, alig féltucat bányásszal találkozunk. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál a legnehezebb szerszámot, a fúrógépet akarják kivenni az ember kezéből itt Petőcön. Furcsa leírni ezt. A magyar bányászat műszaki fejlesztésével kapcsolatban mindig azt kellett eddig szorgalmaznunk, hogy nagy teljesítményű, köny- nyű, egyszerű kezelésű gépekkel könnyítsenek a bányász munkáján. És lám . . . Persze, ebben az esetben kizárólag az uránérc-bányászatról lehet csak szó, mégis szokatlan a gondolat. A IV-es bányaüzem műszaki dolgozóinak törekvése azonban valóban nagyszerű: a kézi fúrás ma a legnehezebb fizikai munka a bányában. A géppuskaként ugató gépek zaj- és rezgésártalmat okoznak, s természetesen a szili- kotikus megbetegedések is gyakoriak. Hát persze, hogy régi törekvés, hogy ezt a munkát könnyítsék, veszélytelenné tegyék. A szintes vágatok hajtásánál a TAMBROCK-fúróko- csi üzembe helyezésével egyszeriben megoldódott a fúrás gépesítése, a feltörésekbe és fejtésekbe azonban nem lehetett eddig a monstrum gépeket bevinni. A műszakiak 1975 őszén kezdtek azon gondolkodni, hogy az évek során jól begyakorlott fejtési technológiák további gyors teljesítménynövekedést már aligha eredményezhetnek, újat kell kitalálni. A mecseki kőzet repedéseibe az érces folyadék befolyt, az érc kicsapódása minőségileg és mennyiségileg különböző. Az érclencsék szabálytalanul helyezkednek el. Rengeteg vágatot kellett kihajtani, amíg az ércet megközelítették, a lencséket termelésre előkészítették. Ez a bányászati tevékenység talán a legtöbb élőmunkát, anyagot, gépet, költséget emészti fel. A műszakiak kiszámították, hogy ha egy nagyobb tömböt alakítanak ki, és azt szinttől szintig lerobbantják, a fejtési munka szinte teljes egészében gépesíthető lesz, sőt a kézi fúrógépek helyett a TAMBROCK gyártmányú fejtési fúróberendezést is bevihetik a tömeg- termelő munkahelyekre. Az első kísérleti fejtést még az elmúlt év végén kialakították, az érctest alatt 36 ezer köbméternyi kőzetet határoltak körül vágatrendszerrel. Ebből úgynevezett csapoló vágatokat alakítottak ki, melyre sakktáblaszerű bányatérséget alakítottak ki, ez biztosított helyet az először lerobbantott, több ezer tonnányi kőzetnek. Varga Ernő, a petőci bányaüzem vezetője akkor azt mondta: ezzel megoldjuk termelési feladatunkat. Kísérleti fejtés, az idő eldönti mennyire megalapozott az üzemvezető optimizmusa — gondoltam akkor. Egy esztendő múlt el. A több fokozatú robbantás első sorozata után meg remeg a bánya, mély, tompa morajlás kúszik végig a vágatokon. Az ember azt hinné, hogy a nagy testű, puha zajt akár meg is foghatná. A többi sorozat is szépen szól, a bányászok a robbantás hangjából is kiszűrik jól dolgozott-e a robbanóanyag, vagy csak füstöt csinált? Most csak 40 méter hosszúságú, 8 méter széles, 15 méter magas táblát robbantottak le, de 15 ezer tonnányi kőzet töltötte ki o csapoló vágatokat. A tölcsérekbe vasmarkú szkréperek húzzák az anyagot, egyetlen vonásra 2,5 tonna kőzet kerül a tölcsérekbe. A bányában van azonban sokkal nagyobb teljesítményű, 4 köbméteres kanalú szkréper is, 100 kW-os villamos motor látja el energiával. Két évtizede, amikor a Mecseki Érc- bányászati Vállalat első bányaüzeme termelni kezdett, az akna gépházában üzemelt csak ilyen teljesítményű motor. A lerobbantott kőzet felett új szelet fúrásához készülnek, tulajdonképpen ez már olyan munka, mintha külszíni kőbányában felállnának a bányo peremére a gépekkel, s ott fúrnának. A fúrógép áthelyezése o legnehezebb fizikai munka itt. Lemegyünk a töltő- garathoz: sebességváltószerő karral irányítja a bányász a csillék töltését, aligha lehet túlságosan fáradt. Felettünk 15 méter magasságban sok ezernyi tonna kirobbantott kőzet, féltucatnyi ember ésszel, ügyes gépek segítségével irányítja itt a termelést. A bányatérség, ez o fejtés tulajdonképpen félelmetes itt a 800 méteres mélységben. Úgy érzem a robbantás után a munkás mór nem lehet képes úrrá lenni a bányán. Az ember törekvése azonban valóban nagyszerű: itt már ura és nem szolgája akar lenni a bányának ... Lombosi Jenő
