Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-16 / 315. szám

1977. november 16., szerda Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Losonczí Pál Ecuadorban + MOSZKVA: A nyikolajevi hajóépítőgyár dolgozói meg­kezdték az első szovjet 130 ezer tonna vízkiszorítású olaj- és ércszállító teherhajó kikötői próbáit. A 258 méter hosszú és 40 méter széles óriás te­herhajó különleges műszaki berendezései lehetővé teszik, hogy egyidejűleg szállítsanak olajat és olajszármazékokat, illetve ömlesztett árut. ♦ KAIRO: Az elmúlt hónap­ban száznál több halálesetet okozott Egyiptomban egy ti­tokzatos betegség, melynek ví­rusát mindeddig nem sikerült azonosítani. Az egyiptomi ha­tóságok szerint a betegség a trópusi náthalázra emlékeztet, rendkívül magas lázzal és erős fejfájással jár.-f- BELGRAD: A jugoszláv vámőrök az ország határátke­lőhelyein az idén eddig 3,5 tonna kábítószert koboztak el a Törökországból, Iránból, Irakból és más közép-keleti országokból érkező csempé­szektől. A dimitrovgradi ju­goszláv—bolgár határállomá­son a napokban tartóztatták le az idei 100. kábítószercsem­pészt. Több határátkelőhelyen betanított nyomozókutyák segí­tik a vámőrök munkáját. + KAIRÓ: A gizehi nagy pi­ramis környékén végzett épí­tési munkálatok során ötezer évvel ezelőtti leletekre buk­kantak. Mint a kairói AI Ah- ram közölte, a különböző tár­gyak — köztük agyagedények, faszobrok és emberi csontvá­zak vizsgálata alapján feltéte­lezik, hogy a lelőhely alatti földrétegben egy, a 26. di­nasztiához tartozó fáraó sírja található. \z Elnöki Tanács elnöke quitói tartózkodásának első napján a legfelsőbb kormányzótanács tag­jaival találkozott. A képen középen: Alfredo Poveda Burbano altengernagy, Ecuador állam­fője Nyugat-Szahara Túszfogás és párt- vélemények Nyugat-Szahara partjai men­tén hétfőn ismeretlen támadók akna- és géppuskatűz alá vet­tek egy spanyol halászhajót és három halászt túszul ejtettek. A spanyol külügyminisztérium bejelentette a kormány dönté­sét, miszerint tengeri védelmet biztosít a térségben halászó hajóknak. A támadásért eddig egyetlen szervezet sem vállalta a felelős­séget. A Polisario Front képvi­selői Madridban úgy nyilatkoz­tak, hogy nincs tudomásuk a merényletről. A Kanári-szigetek és Nyugat- Szahara közti vizek korábban a szigetcsoport lakóinak fő ha­lászati területét jelentették. Je­lenleg Mauritánia, illetve Ma­rokkó fennhatósága alá tartoz­nak, mióta Spanyolország e két országnak engedte át Nyugat- Szaharát. Ugyancsak hétfőn írták alá a spanyol baloldali pártok az úgynevezett madridi nyilatko­zatot, amely elítéli a spanyol kormány 1975-ös Nyugat-Sza- harára vonatkozó döntését, és az egyezmény azonnali vissza­vonását követeli. A nyilatkozat aláírói leleplezik a spanyol kor­mány Marokkóba és Mauritá­niába irányuló fegyverszállítá­sait; síkra szállnak Nyugat-Sza­hara népe törvényes jogainak elismeréséért, s támogatásuk­ról biztosítják a függetlenségért és szabadságért vívott harcban. Katonák vették át a tűzoltók szerepét Nagy-Britanniában, ahol jelenleg a hivatásos tűzol­tók béremelésüket követelik + WASHINGTON: Moham­med Reza Pahlavi iráni sah kedden kezdi meg hivatalos washingtoni látogatását, amelytől változatlanul óriási amerikai fegyverszállításokat vár — mérsékelt olajár fejé­ben. Washingtonban egyéb­ként a vietnami háború óta nem látott méretű tünteíéto'c voltak: az amerikában tanuló iráni diákok ezrei a sah dik­tatúrája ellen tüntettek, míg a teheráni kormány ellentünteté­seket szervezett. + CAPE TOWN: Christian Barnard, szívátültetéssel fog­lalkozó kiváló professzor hét­főn eltávolitotta az egyik pá­ciense testéből a három hó­nappal ezelőtt beültetett má­sodik szivet. A donor-sziv meg­szűnt ugyan dobogni, de há­rom hónapig tehermentesítet­te a beteg saját szivét, s le­hetővé tette gyógyítását. ♦ BELGRAD: Jugoszlávia több vidékén — Szlovéniában, Horvátországban és Boszniá­ban — leesett az első hó. Az osztrák—jugoszláv határon hú­zódó Kredarica-hegységben 40 cm-es, Goszpics környékén 15 cm-es, a Szarajevó és Sabac körüli hegyekben 10 cm-es hó hullott. Szlovénia több közút- ján a hóesés megnehezíti a közlekedést. Körlevél A Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága körlevélben szólította fel a párt helyi szer­vezeteit, készítsék elő a jövő tavasszal Pekingben sorra kerülő országos tudományos tanácsko­zást. A körlevél hangsúlyozza, Kínának minden követ meg kell mozgatnia annak érdekében, hogy a század végére a tudo­mány és a technika területén utolérje, sőt bizonyos ágazatok­ban túlszárnyalja a legfejlettebb országokat. A körlevél nyomán Kina-szerte tartományi és városi szintű tu­dományos-műszaki értekezleteket tartanak az országos tanácsko­zás előkészítésére. Ezeken a he­lyi tanácskozásokon élesen bírál­ják a párt eddigi tudományos, oktatási és értelmiségi politiká­ját, azért, mert az elmúlt tíz évben gyakorlatilag szünetelt Kínában a tudományos és a mű­szaki haladás, kivéve a nukleáris fejlesztést, amely kizárólag kato­nai célokat szolgált. 2. A mecseki legenda ekkor mór rég ismert volt Becsben, öreg favágók rebesgették nagy ti­tokban, hogy a völgyben kék lángokat láttak felcsapni a földből. Az egyik szegényle­gény kincset vélt ott, ahol a lángok nyaldosták a földet. Ás­ni kezdett. Mást azonban nem talált, mint jókora fekete köve­ket. Hamar rájött, az ég, az világít, a fánál sokkal nagyobb meleget adva. A csodás kőnek hamar híre ment, napról-nap- ra szaporodott a „kőfejtők” tá­bora: mind mélyebbre és mé­lyebbre ástak. A gödrökben már lámpással kellett világíta­niuk, a hegy tetején lakó em­berek egyszercsak arra lettek figyelmesek, hogy a Szönnyes völgyben, mint nyáréjszakákon a szentjános bogarak, apró fé­nyek viliódznak a gödrök körül. Azóta is Lámpásvölgynek neve­zik a völgyet... Nyugatra fordulunk. Rövid ideig a Karasica völgyét követ­jük. Északra a Mecsek zárja a horizontot, felénk; a geresdlaki és baranyai dombságban csitul az Ormánság asztalsima síksá­gába. Közben azonban, mint egy hatalmas gát, a szem elé magasodik a Villányi-hegység, amelyen süvegként ül a 442 méter magas Szársomlyó. A kő­bányászok alapos munkát vé­geztek: úgy tűnik, a hegy har­madát lefűrészelték. Déien a Beremendi Cement- és Mész- mű betonépületei vonzzák a tekintetet, nyugat felé repülve a Tenkes-hegyre épített jégel­hárító rakétarendszer radarja az érdekesség. A gyűdi kéttor­nyú templom szinte világít a mögötte levő sötét zöld hegy­ben. Harkány nyüzsgő hangya­fészek. Drávajzabolcson kocsi­karaván húz a híd felé. Gazdaságpolitika. Ezen a hídon esetleg cementszállít­mányok is átutazhatnának a Dráván. Pécs sincs messzebb Jugoszláviától így, mint negy­ven kilométer. Ha pgyszer any- nyi szenet termelnének a pécsi bányák, nyitva állna a szom­széd ország piaca ... Száz esz­tendeje a DGT is így gondol­ta ... Lassan észak felé fordulunk. A Fekete víz vonalát követve — a szén Dél-Dunántúl minden négyzetméterén otthagyta név­jegyét —, a Zselic felé repü­lünk. Északnyugatra tölgyesek­kel, hársfaerdőkkel borított, ősi településekkel hímezett vidék. Az őzcsorda mit sem törődik a gép búgásával, csak a repülő árnyéka készteti őket rövid vág­tára. Keletre fordulunk. A Keleti Gyöngyös, az Almás, a Bara­nya patak keresztezi utunkat. Észrevétlenül értünk ismét a Mecsek fölé. A pécsbányai, a pécsi, a mecseki szén útja messze kifut a berepült körből. Nyomon követni úgysem tud­juk. Itt vannak például az uránbányák. Az első nemzedék a szénbányászokból került ki. Az uránpártbizottság titkára éppen pécsbányai: Kovács Ist­ván. Stier József, dr. Bánki Nándor, Szokola Ferenc, Bör- zsei Mihály, Szabó Illés, Váradi Bertalan, Imrei Lajos, Varga Lajos, Fenyvesi Károly, Zsarkó B. Károly ■.. (Folytatjuk) Visszahívják a szovjet szakembereket Szomáliából A Szomáli Demokratikus Köz­társaság kormánya bejelentette, hogy nem tartja szükségesnek a szovjet szakemberek további ott-tartózkodását, és megszün­teti az 1974. július 11-i szov­jet—Szomáliái barátsági és együttműködési szerződés ér­vényét. A Szomáliái kormány ezt a lépést egyoldalúan és egy olyan tényleges háború körül­ményei között tette meg, me­lyet ő indított a szomszédos Etiópia ellen. A lépést lénye­gében az elégedetlenség idéz­te elő, hogy a Szovjetunió nem támogatta Szomáliának a szom­szédos állammal szembeni te­rületi igényeit, és nem volt haj­landó közreműködni a testvér­háború felszításában Afrika szarvában. Ismeretes, hogy a szovjet szakemberek a Szomáliái kor­mány kérésére tartózkodnak Szomáliában. A Szomáliái kor­mány több ízben is kifejezte kö­szönetét az általuk nyújtott se­gítségért. A Szomáliái fél több alkalommal magasan értékelte a barátsági és együttműködési szerződés jelentőségét Szomá­lia szempontjából. A jelenlegi lépésekből ítélve, a Szomáliái kormányban soviniszta és ex- panzionista beállítottság kere­kedett a józan ész fölé. A szovjet fél tudomásul vet­te a Szomáliái kormány elhatá­rozását és ezért minden fele­lősség a Szomáliái félre hárul. A szovjet kormány úgy döntött, hogy minden szovjet szakértőt visszahív Szomáliából. Barátságtalan lépés Kommentar „Afrika szarvában”, a Szo- móli Demokratikus Köztársa­ságban Abdikaszim Szalad Hasszán tájékoztatásügyi mi­niszter bejelentette: tizenkilenc órás tanácskozás után az or­szág vezetői úgy döntöttek, hogy felbontják a Szovjetunió­val 1974-ben kötött barátsági szerződést és ezzel egyidejű­leg megszakítják a diplomá­ciai kapcsolatot a Kubai Köz­társasággal. A bejelentés másnapján Sziad Barre köz- társasági elnök próbálta hosz- szú beszédben megindokolni e rendkívül barátságtalan lépést. Maga az a tény, hogy Szo­máliái bejelentés szerint is csaknem húszórás tanácskozás előzte meg a döntést, jól ér­zékelteti: a mogadishui kabi­net tisztában van a döntés horderejével és várhatóan ne­gatív visszhangjával nemcsak a szocialista országok, hanem a fejlődő államok, az afrikai kontinens közvéleményében is. Miért szánta el magát még­is Barre elnök kormánya erre a lépésre? A választ a legilletékesebb részről, Moszkvában — TASZSZ-kommentár formájá­ban — így fogalmazták meg: „A jelenlegi lépésekből ítélve a Szomáliái kormányban sovi­niszta és expanzionista beállí­tottság kerekedett a józan ész fölé.” Ez a teljes igazság. Szomá­lia sokat köszönhet a Szovjet­uniónak, amely minden for­mában segített leküzdeni a fi­atal ország rendkívüli nehéz­ségeit. Amikor azonban Sziad Barre környezetében felülke­rekedett a soviniszta „Nagy- Szomália” területrablásra be­rendezkedett koncepciója, Moszkvában és Havannában egyáltalán nem titkolták, hogy több okból aggodalommal fi­gyelik az ezzel kapcsolatos fejleményeket. Az okok a kö­vetkezők: 1. Olyan időpontban, ami­kor világszerte fokozódik az utolsó afrikai fajüldöző rezsi- mek elleni küzdelem, egy Szo­máliái támadás a szomszéd ország ellen csak az imperia­lista pozíciók erősödését szol­gálhatja. 2. Etiópia, az agresszió ál­dozata súlyos örökséggel néz szembe, és most teszi meg az első, nagyon nehéz lépéseket egy igazságosabb társadalmi rend kiépítésére. 3. Minden területi igény egy olyan kontinensen, ame­lyen a határok többségét „vo­nalzóval” húzták meg a gyar­matosítók, veszélyes precedens. 4. Szomália mögött az arab és a nemzetközi reakció anya­gi-politikai támogatása áll. Ennek az erőnek „Afrika szar­vában” ugyanaz a célja, mint a Közel-Keleten és másutt: a haladás állásainak ostronrta. Mindezek fényében több mint érthető, ha Afrika igazi barátai úgy látják: Mogadishu minősíthetetlen lépéséért egye­dül a Szomáliái vezetésnek kell viselnie a történelmi fele­lősséget. Harmat Endre Megkezdődött az SPD kongresszusa A bonni kormány kritikus tá­mogatása és belső ellentétek jegyében nyílt meg kedden dél­előtt Hamburgban a Nyugat­német Szociáldemokrata Párt (SPD) 23. kongresszusa. A 435 küldött feladata, hogy a kormánypárt mintegy egy­milliós tagsága nevében állást foglaljon a legfontosabb kül- és belpolitikai, gazdasági és szociális kérdésekben. Hétfőn este a pórt vezetői — Willy Brandt elnök, Helmut Schmidt alelnök, szövetségi kancellár, Egon Bohr országos ügyvezető és Herbert Wehner, az SPD parlamenti frakciójá­nak vezetője — sajtóértekez­leten vázolta az ötnapos kong­resszus előtt álló főbb felada­tokat. Brandt pártelnök szerint a hamburgi fórum, „nyílt kong­resszus, amely sok esetben csak részleges választ adhat a nyu­gatnémet társadalom nyitott kérdéseire”. Külpolitikai téren a kongresz- szus elé terjesztett javaslatok túlnyomó többsége állást fog­lal az enyhülés következetes folytatása mellett. Begin—Szadat találkozó? Az izraeli parlament kedden este hozzájárult ahhoz, hogy Begin mi* niszterelnök izraeli látogatásra hívja meg Szadat egyiptomi államfőt. Az izraeli miniszterelnök szóbeli meghí­vást intézett Asszad sziriai és Szár- kisz libanoni elnökhöz, valamint Husszein jordániai királyhoz: láto­gassanak el ők is Jeruzsálembe és üljenek tárgyalóasztalhoz az izraeli vezetőkkel. „Örömmel állapíthatom meg — jelentette ki a parlamenti jó­váhagyást követően Begin —, hogy sem Szadat, sem én nem kötöttük előzetes feltételekhez az egyiptomi elnök látogatását. Mindkettőnknek megvan a maga álláspontja, és ezt fogjuk megvitatni". Röviddel a par­lamenti jóváhagyás után > Begin a Szadat elnöknek szóló meghívót át­adta Samuel Lewisnek, az Egyesült Államok tel-avivi nagykövetének az­zal, hogy továbbítsa azt Kairóba. Amint az UPI amerikai hírügynök­ség megjegyzi: amennyiben valóban létrejön Szadat és Begin találkozója, 1919 óta ez lesz az első találkozó magasrangú arab és zsidó politikus között. „Legutóbb" 1919 januárjá­ban Párizsban találkozott egymás­sal Fejszal, a későbbi iraki király és Chaim Weizman cionista vezető* aki később Izrael első elnöke lett

Next

/
Thumbnails
Contents