Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-16 / 315. szám

1977. november 16., szerda DunQntüli napló 3 Diákok készítik a várépítő játékot „Játékgyár” Szentlörincen Szerződés a Triállal Takarékbetét és országjárás Alig halljuk egymás szavát, a gépek zaja elnyomja a vékony gyerekhangokat. A folyosón kü­lönböző fadarabok tornyosul­nak és körbe-körbe az aszta­lokra lányok hasalnak, akik bá­mulatos gyorsan smirglizik a fa­alakzatokat. A műhelyben ber­reg, sivít a csiszológép, a kör­fűrész. A csiszolónál három­négy fiú apró kockákat simít- tat. Lábuk előtt papírdobozok­ban Trúpok és kockák százai. Mindezt pedig nem egy aszta­los műhelyben, hanem a szent­lőrinci 1. számú kísérleti általá­nos iskolában láttuk. Az egyik hatodikos „szakem- ber"-t, Bányavölgyi Zolit kér­dezem, mivel foglalkozik. — Most éppen kockákat csi­szolok — mondja —, de már fűrészeltem is. Élvezem ezt a munkát, jó ez a gép, jó vele dolgozni. — Mit csináltok itt tulajdon­képpen? — Várépítő játékokat a Triói­nak, és a határidő november végén jár le. Még négy gyerek vesz körül, Szolnoki Sanyi, Dankó Pisti, Fe­kete Pityu és Szabó Ildi. Ma­gyarázzák ezt a nagy hajrát. — Már több éve kísérlete­zünk az építőkockákkal. A já­tékokat az alsósok próbálják ki, de mi is játszunk velük és így alakítgatjuk az egyes darabo­kat. — Nem féltek a gépektől? — kérdezem Ildit. — Mi, lányok inkább csak r Uj automata gépsor Az Egyesült Izzó nagykanizsai fényforrás- és üveggyárában megkezdődött egy új, 8000 négyzetméter alapterületű lám­pagyártó csarnok technikai be­rendezésének felszerelése. A kilenc nagy teljesítményű auto­mata gépsor elhelyezésére al­kalmas munkacsarnokban már működik az első három gépsor, az év végéig pedig termelésbe állítják a negyediket is. Egy-egy automata gépsor — mindössze két ember irányításával — nem egészen egy másodperc alatt képes egy villanyégőt elkészíte­ni. A további öt gépsort a jö­vő év első felében állítják ter­melésbe. Kis kockákkal a nagy csiszológépnél adogatunk, smirglizünk, de majd géppel is dolgozunk. A fiúk öntudatosan mutogat­ják ujjaikat. Csak egy-egy ki­sebb karcolás látható rajtuk. — Persze, volt aki jobban el­vágta a kezét, de azért, mert nem tartotta be, amit Tomi bá­csi mondott — újságolják. Tomi bácsi, Jelics Tamás, a műhelyfőnök. Eredeti szakmája vasesztergályos, levelezőn vég­zi a tanárképzőt. Az ő irányí­tásával végzik a munkát'a diá­kok, de besegítenek a tanárok, tanárnők, és az igazgató, Gás­pár László is. — Tantervűnkben szerepel heti három termelési foglalko­zás. Ezeken készítik a tanulók a játékokat, amiket közösen formáltunk a gyerekekkel, a pedagógusokkal és két tervező mérnökkel, Bachman Zoltánnal és Szilágyi Domokossal. Ere­detileg ezer elemből álló rend­szert akartunk megvalósítani, de ezt lecsökkentettük. Megnyer­tük az országos játékpályázatot, de szerepeltünk a BNV-n is. Most a várépítőt csináljuk — román és gótikus stílusú ele­mekből —, ami 140 darabból áll. Csiszolt, natúr keményfából. Ezután lakótelep — majd gyár- építő sorozatot állítunk elő. A mostani 1000 készletért, amit a Trióinak szállítunk, 140 000 fo­rintot fizetnek. A gyerekek nyol­cadik után kapnak egy 1000 fo­rintos takarékbetétkönyvet, egy­szer ingyen mehetnek országjá­rásra, és bővítjük az iskola és a műhely felszereléseit. Titkolt vágyukat még szinte nem is meri említeni az igazga­tó. Szeretnének állandó tábor­helyet vásárolni, ahogy ezt más megyékben már több iskola is tette. Nekik azonban eddig nem adtak rá engedélyt. Ä Jövő munkásosztályát nevetik Új osztályfőnöki tanterv a szakmunkásképzőkben Oktatási rendszerünk egyik legfontosabb láncszeme, a munkásosztály utánpótlásának fő területe a szakmunkáskép­zés. Kiemelkedő szerepéről igen sok szó esik, hiszen si­kerei és esetleges kudarcai, problémái visszahatnak a gaz­dasági élet fejlődésére, kedve­zően befolyásolhatják vagy hátráltathatják azt. Éppen ezért érdemes figyelemmel kí­sérni minden olyan jelenséget, eredményt, amely a szakmun­kásképzés területén jelentke­zik, ezúttal az idén bevezetés­re kerülő új osztályfőnöki tan- tervek által biztosított hatéko­nyabb nevelési lehetőségeket. A szakmunkásképzés hatása a gazdaság és a társadalom megoldandó feladataira — éppen a munkások képzettsé­ge. magatartása függvényé­ben — igen sokrétű. Éppen ezért nagy jelentősége van a szakmunkásképző intézetekben kifejtett nevelőmunkának, a sze­A városépítő játék fejleszti a tanulók fantáziáját, kézügyessé­gét, megbarátkoznak a gépek­kel, a termelő, tervező munká­val. A gyerekek, akik ebből az iskolából kerülnek ki, bármilyen szakmát is választanak majd, bizonyára hasznát látják az itt szerzett ismereteknek. Barlahidai Andrea Uttörökönyvtár a Pécsi Kisegítő iskolában A kezdet nehéz volt. Tanu­lók és tanárok hozták be az iskolába a már otthon fölösle­gessé vált könyveiket, hogy a tanulók a tankönyvön kívül egyéb olvasmányélménnyel is találkozhassanak. Aztán az is­kola saját erőből is vásárolt könyveket, hiszen szemmel lát­ható volt az olvasási kedv, az újabb ismeretek megszerzésére. Lassan kevésnek bizonyult a meglévő állomány. Depinyi Já­nos, az iskola párttitkára java­solta, kérjünk a városi szak- szervezet könyvtárától könyve­ket. Legyen a mi iskolánkban is kihelyezett könyvtár! A kérés teljesült: 300 kötet könyvet adott át az SZMT könyvtára a Kisegítő Iskolá­nak. Könyvtárost is hamar ta­láltak Proska Gyuláné szemé­lyében, aki megtanította a gye­rekeket helyesen bánni a köny­vekkel, vigyázni rájuk, kölcsö­nözni és visszahozni azokat. Lassan kialakult a gyerekekben a felelősségérzet. A munka, amit a könyvtáros végzett, ered­ményesnek bizonyult. Egy tanév tapasztalatai alap­ján a szakszervezeti könyvtár az iskolának ajándékozta a kölcsönadott könyveket. így az iskolának saját önálló könyv­tára lett. Külön helyiséget kap­tak a könyvek: barátságos ol­vasószobát alakítottak ki. Most már többet is tudtak tenni az olvasóvá nevelés érdekében. A csapatvezető javaslatára úttö­rőkönyvtár lett a Kisegítő Iskola könyvtá ra. A Megyei Könyvtár közel 900 kötet könyvet ajándékozott az iskolának, amit a Kisegítő Is­kolában kitörő örömmel fogad­tak a gyerekek, nevelők egya­ránt. Az önzetlen segítséget ezúton is tisztelettel megköszöni az is­kola vezetősége. Napirenden a palotaépület rekonstrukciója Kimozdull a holtpontról a pécsváradi vár ugye Idegenforgalmi pavilont kiállítási termek és szálloda létesül A régészeti szezon vége felé közeledve összegyűltek a pécs­váradi várban mindazok a szakemberek, akik e nagysza­bású objektum feltárásában és helyreállításában érdekeltek. Ott voltak az Országos Mű­emléki Felügyelőség, a Város- építéstudományi és Tervező In­tézet Műemléki és Épületter­vezési Irodája, a Baranya me­gyei Idegenforgalmi Hivatal és a kivitelező képviselői. Megragadtuk az alkalmat, hogy első kézből kapott fel­világosítással szolgáljunk mind­azoknak, akik jó ideje figyel­ték már a vár udvarán folyó ásatásokat, s az utóbbi évek­ben kevés látványos, annál több lehangoló benyomással tértek haza. 1964-ben készült el a pécs­váradi vár első rekonstrukciós terve a Baranya megyei Ide­genforgalmi Hivatal felhaszná­lására. A barokk-korban kiala­kított felső várudvar kutatásá­val kezdődött meg a régésze­ti munka. A feltöltés elhordása után igen sok új adalék került elő, ugyanis ekkor derült ki, hogy mi maradt jneg a közép­kor épületeiből. A hatvanas években és a hetvenes évek elején feltárt középkori romo­kat ideiglenes falvédelemmel látták el. Ezeknek az egyelőre részleges rekonstrukcióknak a tervezője Sándyné Wolf Kata­lin építészmérnök, akinek a pécsváradi vár rekonstrukciója alkotta a diplomamunkáját, és aki reméli, hogy nem ezzel fog nyugdíjba vonulni. Dragonits Tamásnak, a Vá- rosépítéstudomónyi és Tervező Intézet Műemléki és Épületter­vezési Irodája vezetőjének tet­tük fel a kérdést: Mi várható a legközelebbi időszakban a pécsváradi vár területén? — Legközelebbi feladatunk a várudvar északnyugati sar­kában álló palotaépület hely­rehozatala és funkcióba állítá­sa, valamint az ehhez kapcso­lódó idegenforgalmi létesít­mény, a turistaszálló átadása. Ez a rekonstrukció végső stá­diumában egy 100 fős renta­bilitást biztosító szálloda üze­meltetését jelenti. A palota helyreállítási terveivel párhuza­mosan 1974-től folyik a körü­lötte fekvő udvar régészeti fel­tárása is. A terveket így a helyszíni munkák is állandóan alakították, mivel állandóan új régészeti jelenségek kerültek elő. Nagy feladat a sok kor egybefonódását egységes kon­cepcióba állítani. Több törté­nelmi réteg találkozik itt egy helyen, s ez kihat a rekon­strukció tervezésére is. Most azonban annyi adat birtokába jutottunk, hogy végre bizton­sággal megkezdhetjük a vég­leges kivitelezési munkát a várudvar északnyugati részén. Kozák Károly régész, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának veze­tője igen komplikált feladatot old meg a feltárás során. Mit jelent ez a gyakorlatban? — Eddig is tudtuk, hogy az egyik legjelentősebb magyar- országi bencés monostor terü­letét kutatjuk Pécsváradon — mondta a régészeti feltárások vezetője. — Tudtuk, hogy mek­kora területen helyezkedett el, feltételeztük, hogy jelentőségé­nél fogva méreteiben is na­gyobb volt a mostanáig bemu­tatott úgynevezett altemplom­nál. A monostor a forrásokban jelzett XII. századi nagy tűz­vész után nyerhette el végle­ges alakját. Az ásatások fo­lyamán előkerült nagy méretű középkori templom maradvá­nyai arra utalnak, hogy a pécs­váradi monostor az országos fejlődés menetébe beilleszked­ve bővült, országos feladato­kat látott el. A tatárjárás utá­ni évszázadban épült fel a ko­rábbinál jelentősebb épület­tömb a várudvar déli részén. A monostor várszerű kiépíté­sére a XV. században került sor. Az épületkomplexum a fej­lődés során vár lett, melyhez jól kapcsolódik az eddig is­mert legnagyobb épületben, a palotában előkerült farkasve­rem és a kapubejárat, ahonnan nagy társzekerek által kikop­tatott kövezett út vitt a felső, majd az alsó várudvarra. A helyreállítás arra törekszik, hogy bemutasson minden apró nyomot és ez a sok periódus­ból származó épületkomplexum majd egységes és harmonikus hatást váltson ki a szemlélő­ben. — Mikorra kap az érdeklődő konkrét látnivalókat? — kér­deztük végül Dragonits Tamás­tól. — Elkészült a XVIIII. századi épület, amely idegenforgalmi pavilon lesz. Két éven belül használatba lehet venni a pa­lotát, a várudvar emeletes északnyugati szárnyát, ahol reprezentatív barokk termek, teremsorok szolgálhatnak majd kiállítási és egyéb célokat. Ha a szálloda elkészültét nem is ígérhetjük, a várudvar egy ré­szét méltóképpen be tudjuk mutatni ebben az ötéves terv­ben. Gállos Orsolya Húsz éves a fóti gyermekváros Bensőséges ünnepséget tar­tottak kedden a fóti gyermek- városban. Több száz egykori nö­vendék látogatott az intéz­ménybe, hogy a mai kis lakók­kal közösen megemlékezzen a gyermekváros fennállásának 20. évfordulójáról. A gyermekvárosban ezen a napon tanítási szünet volt, hi­szen az óvodák, az iskola ter­mei az „öregdiákokkal" teltek meg. Ismerkedtek a kicsinyek­kel, felelevenítették kedves em­lékeiket, beszámoltak életükről, munkájukról, s köszönetét mondtak nevelőiknek, akik kö­zül sokan a gyermekváros meg­alapítása óta tevékenykednek Foton. A meghitt hangulatú találko­zó este a fóti művelődési ház­ban tartott ünnepséggel zárult, amelyen Barna Lajos, a gyer­mekváros igazgatója köszöntöt­te az egykori növendékeket és nevelőiket. Beszámolt a 100 millió forint állami beruházás­sal és 15 millió forint társadal­mi adományból létesült intéz­mény életéről, tevékenységéről és fejlődéséről. Elmondotta többek között, hogy 1961 óta évenként 40-60 nagykorúvá lett fiatal hagyta el a gyermekvá­rost, akiknek túlnyomó többsé­ge az iparban, kisebb részük a mezőgazdaságban dolgozva becsülettel helytáll az életben. Közülük több száz fiatal érett­ségizett, 200-an pedig főisko­lai vagy egyetemi diplomát sze­reztek. mélyiséget formáló hatások célszerű, szocialista tartalmú megszervezésének, e hatások lehető mindenoldalú érvénye­sítésének, majd társadalmi to- vábbérlelésének, felhasználá­sának. Különös figyelmet érdemel a nevelés kérdése ma, amikor az új közismereti és részben mó­dosított szakmai tantervek mellett a szakmunkásképzés számára is elkészült a nevelés új terve. Az a munkacsoport, amely Kurucz Istvánné és Pó- sa Zsolt irányításával — az Oktatási Minisztérium és az Országos Pedagógiai Intézet célkitűzéseinek megfelelően — a nevelés komplex tervének ki­alakításával foglalkozott, igye­kezett a megvalósításra váró alapelvek jegyében egy olyan rendszert kialakítani a szak­munkásképző iskolák számára, amely hozzájárulhat a nevelő­munka hatékonyságához, s ez­által a társadalom fejlődési ütemének gyorsításához. Eb­ben a nagy lélegzetű és át­fogó munkában közreműködött Krisztián Béla, Baranya me­gye szakfelügyelője is, aki 1959 óta jó ismerője a szak­munkásnevelés helyi és orszá­gos problémáinak. Az államilag szervezett szak­munkásképzés egyébként 1949- ben már rendelkezett olyan nevelési tervjavaslattal, amely tartalmazta a felszabadulás utáni korszak új követelmé­nyeit. A szakmunkásképzés ne­velési tervei azóta időről idő­re megújultak, mindig figye­lemmel kísérve a társadalmi és a gazdasági fejlődés szab­ta irányelveket. A hetvenes évek elejére azonban szüksé­gessé vált egy új komplex nevelési program, a megvaló­sítását elősegítő kézikönyvek­kel, dokumentumokkal. 1976 októberében jelentek meg a két- és háromévfolyamos szak­munkásképző iskolák új osz­tályfőnöki tantervei, amelyek az első osztályokban idén ősz­szel kerültek bevezetésre. Ki­adásra vár az új osztályfőnöki kézikönyv. Jogos igényt váltott valóra a feladatra szövetkezett szakem­bergárda, nem mintha szaka­dás állt volna be az eltelt időszak alatt a nevelés folya­matában. Az iskolák nevelési tervei és az osztályfőnöki terv lényegében összehangolt tevé­kenységet tartott fenn, és o tantárgyak oktatásában is a megfelelő nevelőhatásokat al­kalmazta. Hiányoztak azonban a megfelelő útmutatók, kézi­könyvek, melyek a speciális gondokkal küzdő tanárok, szakokutók, kollégiumi neve­lők munkáját hivatottak segí­teni. Ilyen jellegű kiadványok­kal az oktatás, nevelés más területei sokkal bőségesebben el voltak látva. Az osztályfőnöki tantervek azért is szerepelnek különös fontossággal a szakmunkáskép­zés területén, mivel ennél az is­kolatípusnál a nevelés felügye­letét az osztályfőnöki szakfel­ügyelet látja el. Ez a tevé­kenység persze nem csupán erre korlátozódik, hanem érinti a tanórai és gyakorlati neve­lés területén túl a kollégiumi, ifjúsági szervezetben folyó pe­dagógiai munkát, és a családi nevelés területeit is. E tekin­tetben a baranyai intézetek igen sokrétűen és szervezetten végzik nevelőmunkájukat, erő­sítik az iskolák emberformáló légkörét, hagyományrendszerü­ket. A társadalmi igényeknek megfelelően végzik munkáju­kat. Az új osztályfőnöki tan­terv és az elmúlt években ki­adott Alapelvek a szakmun­kásképző iskolák nevelőmunká- jához című kézikönyv birtoká­ban tovább erősödhet a neve­lőmunka, amely ebben az is­kolatípusban is-csak a tanu­lóközösségek aktív részvételé­vel, feladatvállalásával, kol­lektív magatartásával vezethet sikerre. G. O.

Next

/
Thumbnails
Contents