Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-15 / 314. szám

1977. november 15., kedd DunQntuit ncroio 3 mai«! tauassial Négy éve szükségállapot a mohácsi gimnáziumban P atinás, szép barokk épület a mohácsi Kis­faludy Gimnázium ottho­na. A XVIII. század köze­pén épült püspöki kastély fölött azonban nem múlt el nyomtalanul az idő. Hi­ába tették rendbe hom­lokzatát, ez vajmi keveset segített rajta. 1973. decemberében ta­nítási órán az egyik osz­tály padjára esett körülbe­lül egy négyzetméteres, fél- tenyérnyi vastag mennye­zetdarab. Szerencse, hogy a rendszerint ott ülő ta­nuló hiányzott az iskolá­ból épp aznap. A kihivott szakemberek csak ráné­zésre is életveszélyesnek nyilvánították és azonnal lezárattak négy tantermet. A BARANYATERV 1974 feb­ruárjában statikai vizsgálatot végzett az épületben. A szak- vélemények szerint a délnyuga­ti szárnyon a teljes födémet és a tetőszerkezetet ki kell cserél­ni. A Mohácsi városi Tanács azonnali hatállyal elrendelte az életveszélyessé vált osztályok mennyezetének aládúcolását. Ezekután már csak tervek és kivitelező kellett, hogy folyta­tódhasson a tanítás a gimná­ziumban. Négy éve ennek. Més szerencse Polányi Géza igazgatóhelyet­tes nem kis elkeseredéssel mondta, hogy csak a legna­gyobb erőfeszítések árán tudják biztosítani a tanterv szerinti és a követelményeknek megfelelő oktatást. Még szerencse, hogy a tanulók fegyelmezetten ve­szik tudomásul a szükségálla­potot. Ám, hogy milyen véle­ményük alakul ki — s hogy ez a későbbiekben milyen nyomot hagy bennük — a megvalósítat­lan ígéretekről, a munka- és a szerződési fegyelemről, arról jobb nem beszélni. Mi is történt, pontosan? Négy évvel ezelőtt a gimná­zium épületének egy része használhatatlanná vált. A hely­reállítás terveit 1974 októberé­ben rendelték meg a BARA- NYATERV-nél, ahol 1975 végé­re vállalták a komplett tervek szállítását. Közben kivitelezőt is kellett keresni. E keresés során elhangzott olyan, elnézően mo­solygó kijelentés is, hogy ren­deljenek egy új gimnáziumot, azt elvállalják. De ezt. . . Mindezek mellett az Orszá­gos Műemlékvédelmi Hivatal­nak is jóvá kellett hagynia a terveket. Némi apró módosítás­sal - ami egyébként semmi za­vart nem okozhatott a kivitele­zésben — jóváhagyták a fel­újítási terveket. Volt tehát engedélyezett ki­vitelezési terv. A Baranya me­gyei Magas- és Mélyépítő Vál­lalat, igaz hogy a felsőbb ta­nácsi szervek közbenjárására, vállalta a kivitelezést. Szóbeli megállapodás alapján á gim­názium vezetősége 1976 már­ciusára biztosította az építési területet, ám a kivitelező, ter­vekhez mellékelendő költségve­tés hiányára hivatkozva nem kezdte meg a felvonulást. Köz­ben az iskola vezetői, miután mint pedagógusok csak -fel­színesen ismerik a beruházások bonyolításával járó teendőket, az AGROBER-t bízták meg a további szervezéssel. Nekik, a szakembereknek sem volt több sikerük. A továbbiak most már távirati stílusban: 1976 július: készen vannak a komplett tervek. Körülkerítik a munkaterületet (elvéve ezzel egy fél épületszárnyat és a tor­naudvar felét), az építési azon­ban anyaghiányra való hivatko­zással nem kezdik; 1976 október: most már úgy­sem érdemes lebontani a tető- szerkezetet, majd jövő tavasz- szal; 1977 március: egyeztető tár­gyalás, szent Ígéret, „két hé­ten belül elkezdjük". - Nem kezdték. Miért? „Megvárjuk a tanítás végét, az iskolai szü­netben nyugodtabban dolgoz­hattunk." Jelenleg pedig: az építéshez a szükséges alapközművek ki­építve, nádkerítés, építési anya­gok halmaza, ostromállapot képe — ostromlók, azaz az épí­tők nélkül. Nyomuk sincs és nem is lesz most már idén, miért is lenne, hiszen novem­ber van. Talán jövő tavasz- szal. .. Nem kérdeztem a beruházó vállalat illetékes műszaki ellen­őrét, hogy mit tett (vagy nem tett) ez ügyben. Ugyancsak nem kérdeztem a kivitelezőt, hogy mi a véleménye a szer­ződésben foglalt, 1978 novem­beri határidő megtartásáról. Biztos vagyok benne, hogy a magyarázatok, kifogások háló­jában éppúgy fennakadnék, mint ennek a nagymúltú és jobb sorsra érdemes gimná­ziumnak a tantestülete, tanu­lói és a történet legszenvedőbb alanya, a közoktatás. Kiegészítésül csak a'nnyit, Energiagazdálkodási KI MIT TUD? ötödik alkalommal rendezi meg az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület az energiagazdálkodási KI MIT TUD-ot. A vetélkedőn az álta­lános energiagazdálkodás, az energiatakarékosság és a kör­nyezetvédelem aktuális kérdé­sei szerepelnek. A résztvevők közül a legjobbak a körzeti elődöntőkről jutnak az orszá­gos döntőbe. A dél-dunántúli körzeti vetélkedőt november 23-án rendezi meg az ETE pé­csi csoportja a Technika Házá­ban. A vetélkedőn a hagyomá­nyokhoz híven Fejér, Somogy, Zala, Tolna és Baranya megyék fiatal szakemberei mérik össze tudásukat. A legjobban sze­replő versenyzők értékes díja­zásban részesülnek és az első húsz szakember jut a jövő ta­vasszal Budapesten lebonyolí­tásra kerülő országos döntőbe. A körzeti vetélkedőre je­lentkező fiatal szakemberek a következő címre juttassák el a jelentkezési lapokat: Energia­gazdálkodási Tudományos Egyesület Pécsi Csoportja, 7601 Pécs, pf. 70. hogy a felújításhoz szükséges pénzösszeget biztosította a Ba­ranya megyei Tanács, amikor először tisztázták a költségeket. Akkor ez 8 millió forint volt. Ma, nem hivatalos szakértői becslések szerint meghaladja a 15 millió forintot. És később? És meddig? Kurucz Gyula Pécsi jogászok előadásai külföldön Dr. Földvári József egye­temi tanár, a Pécsi Tudo­mányegyetem rektora no­vember 13-án Ausztriába utazott egyhetes időtar­tamra. A bécsi és a grá- ci egyetem meghívására előadásokat tart az új magyar Büntető Törvény- könyv kodifikációjáról. Az egyetem másik két okta­tója: dr. Csizmadia Andor egyetemi tanár Bécsben jogtörténeti, dr. FarkasJó- zsef egyetemi tanár pedig Grácban polgárjogi téma­körben tart előadást ezek­ben a napokban. Kielégítő a mezőgazdaság erőgépigénye Tizennyolc fajtát kínálnak eladásra Mezőgazdaságunkra az élő­munka csökkenése és a ter­melés koncentrálódása jellem­ző. Baranyában tavaly év vé­gén csupán hat állami gazda­ság és 67 közös gazdaság dol­gozott. Előbbieknél 9318, utób­biaknál 3701 hektár jutott egy mezőgazdasági üzemre. A koncentrált termelés az ipari és a műszaki eszközök gyors elterjedését feltételezi. Jogos tehát a kérdés: milyen Kicsit a miénk is... Gyár nélküli igazgató Ná­dor Ottó. Az épülő barcsi Épí­tési és Műanyagfeldolgozó Gyár kazánhózának öltözőjé­ben találtunk rá. Itt rendezke­dett be ugyanis a vezérkar: a műszaki, az anyag- és áru­forgalmi osztályvezető, a fő­könyvelő és az igazgató. Pil­lanatnyilag ez a helyiség az „irodaépület”. Falán két cső kukorica emlékeztet a hajdan itt fekvő kukoricaföldre. Vala­mivel arrébb, a fal másik fe­lén, fekete—fehér fotó kalau­zol a közeljövőbe: bemutatja Somogy megye majdani vegyi­gyárát. • Nádor Oitá igazgató és Barth István főépitésvezető társaságában a tavasszal el­készült 22 000 négyzetméteres úton gyárlátogatásra indulunk. Az állványerdők és csőkígyók sűrűjéből is jól kirajzolódik a CHEMICAL csaknem félmilli­árdos költséggel épülő, leg­újabb gyáregysége. A kelle­metlen, ködös idő ellenére kétszázötvenen dolgoznak: kő­művesek, szakipari munkások, gépszerelők. Bár megyeszom­szédunk, Somogy vegyiparát teremtik meg, azért mi, bara­nyaiak is büszkék lehetünk, sajátunknak érezhetjük a szü­letendő gyáróriást, hiszen a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat munkásai építik. — Majdnem 25 éve dolgo­zom az építőiparban —mond­ja Barth István főépítésvezető, —, de ritkán tapasztaltam ilyen jó összhangot beruházó, kivitelező és alvállalkozók kö­zött. Baranyában is teret hó­díthatna a szemlélet, egyetlen érdek van: mielőbb felépüljön a gyár. Megérkezünk az egyik gyártócsarnokhoz. összesen három épül, s kilenc termék­családot gyártanak majd ben­nük. Befejeződött a csarnok betonozása: jónéhány gép a helyére került, becsomagolva várják a gépszerelőket. Hama­rosan az utolsó üvegtáblát is begittelik a nyílászáró szerke­zetbe, még a hideg beállta előtt téliesíteni kell az épüle­tet. Elkészült a légtechnika: óránként 20-szor cserélődik a levegő. Az elkövetkező napok­ban lefestik az acél anyagtar­tályokat. Ebben az üzemrész­ben készül majd a VI. Pécsi Ipari Vásáron nagydíjat ka­pott VLIESIN homlokzatképző anyag, a BREPLASTA felület­képző glettanyag és az ASM 8 simító és kiegyenlítő anyag. Itt gyártják majd azt a festék jellegű terméket is, amelyet a karlovaci gyárral kötött öt év­re szóló szerződés értelmében szállítunk Jugoszláviába, cse­rébe a náluk készült gyárt­mányokért. A gyártócsarnok közvetlen szomszédságában található a silótelep. Az acéltartályokat az Az építkezés „vezérkarának" főhadiszállása ÉLGÉP gyártotta, a telep mun­káját vezérlő programozható automatát Ausztriából hozta be a CHEMICAL. E hónap vé­gén érkezik Barcsra az oszt­rák szerelő, aki beállítja az automatát. A telep több tech­nológia kiszolgálására hiva­tott. Elsősorban a poliészterbe­tonból készülő csatornabélés- idomok, kiegészítő. elemek gyártását. Hazánkban eddig csak próbagyártás volt poli­észterbetonból, a pillanatnyi­lag beépítésre kerülők döntő többségét importból fedezzük. Ám ha a jövő év elején ter­melni kezd a Német Szövetsé­gi Köztársaság által szállított gyártógép, évente ötezer ton­na poliészterbeton készül Bar­cson. A berendezés fémszer­számait gyártja már az ÉLGÉP. Joggal nevezhetjük az új­donságok gyárának a barcsi Építési és Műanyagfeldolgozó Gyárat. Szinte valamennyi itt alkalmazandó gyártási eljárás új, akárcsak az itt készülffter- mékek nagy része. Svédországból olyan licen- cet vásárolt a gyér, amellyel igen korszerű, a tető síkjába építhető műanyag világítótes­teket lehet gyártani. — Látszólag drágább ez a módszer — magyarázza Ná­dor Ottó. — Valójában pedig kevesebb alapanyagból jobb terméket állítunk elő, mint a most forgalomban levő gyárt­mányok. És áraikban majdnem megegyeznek. A svéd FÖRENADE cég az összes alapgépet a barcsiak rendelkezésére bocsátotta. Ezekkel évi tízezer négyzetmé­ter műanyagszerkezet gyártha­tó. A CHEMICAL számításai szerint viszont ötvenezer négy­zetméterre volna szükség. Északi partnereink ígéretet tet­tek, segítenek újabb sablono­kat készíteni. Háziasszonyok számára a legtöbb érdekessé­get ez a műanyagfeldolgozó üzem nyújtja, amelynek építé­sével ugyanúgy állnak, mintáz előbb említett csarnokéval. Svájci berendezésen készül a Lilla fantázianevet viselő fürdőszobakabin, amely akár komfort nélküli lakásokba, akár szállodákba is könnyen beépíthető. Két-három változa­tot visz piacra a barcsi gyár. Egy angol vákuumformázót is üzembe helyeznek Somogybán. Színes műanyag mosdók, mo­sogatók, álmennyezeti elemek, fürdőkádak gyártására alkal­mas. Évente 5—6 ezer ilyen terméket hozunk be Nyugat- Európából. Nádor Ottó szerint, ha teljes kapacitással dolgoz­nak majd, nem igényeljük a behozatalt. Befejezés előtt a bitumenes üzem építése. Már az utolsó simításokat végzik a munká­sok. Novemberben indítják a próbaüzemet, de csak 1978 második negyedévétől termel folyamatosan. Jelentkeztek a vevők, Baranyából például a Pécsi Küzúti Építő Vállalat kí­ván balesetmentesen felhasz­nálható bitument vásárolni. És ez az üzem lesz a Bitulaxcsa- padékvízszigetelő-anyag első számú előállítója. Jövőre 1500 tonna készül, 1979-ben ennek kétszerese. Külföldi szabada­lom alapján gyártják, nagy előnye, hogy jelentős élőmun­kát takaríthat meg vele az építőipar, de magánházak épí­tésénél is könnyen alkalmaz­ható. • Amíg jártuk a csarnokokat, kisütött a nap. Kedvez az épí­tőknek az ilyen hosszan tartó „vénasszonyok nyara”. Átadás­ra kész a szociális épület, az étterem, ahol éppen a jövő vegyipari munkásai segítenek takarítani, a jól felszerelt, át­adásra váró oktató-laboratóri­um —c három esztendeje ké­pez ki munkásokat a barcsi gyár részére a CHEMICAL. Megtudjuk, mi célt szolgálnak a csőkígyók. Ezeken a színes köldökzsinórokon juttatják az anyagokat a tartályokba, ame­lyeket most még ezüst szigete­lő borít. Fiatal munkás lép hozzánk, s azt kérdezi: — A gyár átadása után itt maradhatok-e dolgozni, a kö­zelben lakom. A válasz nem egyértelmű. Mint kiderül, nem ő az egye­düli jelentkező a szakmavál­tásra. Arra, hogyha elkészül a gyár, Barcson maradjanak. Tizenkét hektáron fekszik a harmadik esztendeje épülő gyáregység. Tavasszal a Pécsi Kertészeti és Parképítő Válla­lat munkásai veszik át a tere­pet. Két és félmillió forintért parkosítják, csinosítják az üze­mek környékét. A tervek sze­rint áprilisban átadják a bar­csi Építési és Műanyagfeldol­gozó Gyárat. Jövőre még nem tudják hozni a maximumot, de 1979-től termelésük eléri már a 330 millió forintot. Horváth Teréz a magyar mezőgazdaság esz­közellátottsága, ipari háttere? Az utóbbi években határo­zott javulás, kiegyensúlyozot­tabb ellátás tapasztalható, de egyes területeken léteznek még feszültségek. Az erőgépigény szinte mara­déktalanul kielégíthető: 18 faj­tát kínálnak eladásra. A köny- nyűgépek kategóriáját a több új taggal gyarapodó MTZ csa­lád uralja majd a jövőben is. A nagy teljesítményű gépek körét szélesíti a jövő eszten­dőben hazánkba érkező 300 lóerős szovjet traktor. így a forgalomban lévő 240 lóerős Rába—Steigert is figyelembe véve, nehézgépekből kielégí­tőnek látszik a választék. Némi űr a 100—200 lóerősek kategó­riájában tapasztalható. Olyan középnehéz traktorra volna szükség, amelyre egyidejűleg több munkagép szerelhető. Mind a Győri Vagon- és Gépgyár, mind a Mosonma­gyaróvári Gépgyár korszerű munkagépeket, ekéket, tárcsá­kat, boronákat és vetőgépeket ígér. A győriek megvásárolták egy modern kukoricavelőgép licencét. A gyártás megkezdő­dött, jövő év januárjában pi­acra kerül. Nem kielégítő az eszközhát­tér a betakarító kombájnokból. A forgalomban lévők kis át­eresztőképesség űek, nehezen birkóznak a 40 mázsa feletti hozammal. Olyan betakarító gépre volna szükség, amely másodpercenként 10 kilogramm vagy annál is nagyobb át­eresztőképességű. Amely mini­mális szemveszteség mellett alkalmas búza- és kukoricabe­gyűjtésre is. Az e téren tapasz­talható feszültséget várhatóan csökkenti az NDK E—512-es kombájnja, amely a jövő évi aratásra érkezik hazánkba. Hiánycikként tartják számon gazdaságaink a komplett cu- korrépabetakarítót. A Szek­szárdi MEZŐGÉP Vállalat gyártmánya korszerűsítésre szo­rulna, hogy egy menetben tud­ja betakarítani az értékes ré­pát és az értékes mellékter­méket is. Hasonló a helyzet a zöldségbetakarító-gépeknél. Látszólag megoldott a gépesí­tés. Valójában szinte valameny- nyi forgalomban lévő tökéletesí­tésre szorul. Dicséretre méltó gépiparunk erőfeszítése, hogy korszerűbb gépekkel igyekszik segíteni mezőgazdaságunk termelését. A hódmezővásárhelyiek osztrák licenc alapján Hörcsög elne­vezéssel szálastakarmány-felra- kót „dobtok” piacra. Olyan jól sikerült a bemutatkozás, hogy pillanatnyilag nem tudják ki­elégíteni az igényeket. Megfelelő importot sürget o nagy teljesítményű önjáró rako­dógépek, valamint a takar- mánybetakarítók iránti keres­let. Igen jól bevált a T—174-es rakodógép, de sajnos, keveset kap mezőgazdaságunk. Külke­reskedőink felfigyelhetnének ennek az önjáró rakodógép­nek a népszerűségére, s pótol­hatnák a hiányt. Más a hely­zet a takarmánybetakarítók- nál. Van s mégsincs. A forga­lomban lévők ugyanis nem elé­gítik ki az igényeket. H. T. Licenckiállítás nyílt Budapesten Huszonhat hazai és hat kül­földi kiállító vállalat mutatja be csaknem 250 műszaki-szel­lemi termékét, szabadalmát, újításait a hétfőn Budapesten megnyílt nemzetközi kiállítá­son. A több mint 700 négyzet- méternyi kiállítási területen az egyik legérdekesebb rész a hazai környezetvédelmi kuta­tásokkal és új eljárásokkal is­merteti meg a látogatókat. tészta Barcson az újdonságok gyám Kérdések ualaszra uarua Vajon meddig?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents