Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)

1977-11-14 / 313. szám

Tudósítóink jétentfk — Tudósítóink Jutetttik H Tudósítóink jsluntík Magyar—angol kerekasztal-konferencia Gazdasági kapcsolataink fejlesztésének lehetőségei • Eredményesebb piackutató munka, versenyképes termékek • Új gazdasági világrendszer? — Szenvedély mentes éremcsere A vasárnap igazi munkana­pot jelentett a siklósi várban folyó magyar—angol kerekasz­tal-konferencia résztvevőinek. A tanácskozások után Sir Ro­nald McIntosh, a Nemzeti Gaz­dasági Fejlesztési Intézet ve­zérigazgatója, John Pinder, a Politikai és Gazdasági Terve­zési Intézet igazgatója, Mi­chael Posner, a pénzügyminisz­ter főtanácsadójának helyette­se és Giles Radice, a Brit Mun­káspárt parlamenti képviselője nyilatkozott a Dunántúli Nap­lónak. — Az angol gazdasági szak­ember hogyan értékeli a két ország külkereskedelmi kap­csolatainak jelenlegi helyzetét? MR. JOHN PINDER: — Köztudott, hogy Magyaror­szág sokkal nagyobb mérték­ben importál különböző árufé­leségeket országunkból, mint amennyi árura vevőt tud talál­ni az angol piacon. Az idei év első nyolc hónapjának adatai azt jelzik, hogy nem volt fe­lesleges a két ország különbö­ző szintű szakembereinek gya­kori találkozása, hiszen ezidő alatt a magyar export mennyi­sége 40 százalékkal emelkedett Angliában. Ez az önök számára igen hasznos és mivel Anglia nem szándékozik drámai mó­don megemelni a Magyaror­szágra irányuló exportját, azt jelzi, hogy megkezdődött a ki­egyenlítődés országaink gazda­sági kapcsolataiban. — Anglia ma Magyarország tőkés kereskedelmi partnerei­nek sorában a hatodik helyet foglalja el. Véleményük szerint hogyan lehetne ezen javítani? MR. MICHAEL POSNER: — A magyar export ugyan­olyan nehézségekkel találkozik Angliában, mint amilyenekkel mi angolok állunk szemben a világpiacon. Konkrét árucikkek említése nélkül csak azt tudom mondani, hogy eredményesebb piackutató munkával, új, ver­senyképes termékek megterve­zésével törhet be a magyar kereskedelem az angol piacra. Nagy-Britannia gazdasági hely­zete az utóbbi időben örven­detesen javult és pénzgazdál­kodásunk készen áll arra, hogy fogadja a számunkra hasznos és szükséges magyar exportcikkeket. — Ez azt jelenti, hogy jelen­leg csupán a magyar ipar ter­mékeinek minősége és üzlet­embereink ügyessége szabhat határt Angliába irányuló expor­tunknak? MR. GILES RADICE: — Rátaláltunk az északi-ten­geri olajra, amely képessé tesz bennünket arra, hogy az eddi­ginél gyorsabban fejlesszük gazdaságunkat — fizetési mér­legproblémák nélkül. Nem sza­bad azonban túl gyorsan fej­lődnünk, mert akkor feleslege­sen sok importot csábítunk ma­gunkhoz és gazdaságunk nem lesz képes ezt feldolgozni. Az önök külkereskedelmi tevékeny­ségét azonban ez nem érinthe­ti és bátran mondhatom, hogy kormányzatunk támogatja a keleti országokkal épülő gaz­dasági kapcsolatokat. A meg­felelő területek kiválasztása Inkább csak technikai és pszi­chológiai probléma. Egyszerűen nem szoktunk még hozzá sem mi, sem önök, hogy nogy meny- nyiségben kereskedjünk egy­mással. De hát van egy régi angol mondás, mely szerint az üzlet az üzlet és ha az üzlet, azaz a gazdaság elválasztha­tatlan is a politikától, a politi­kai kapcsolatok ma már nem akadályai az országaink közöt­ti kereskedelem növekedésének. — Ez a mostani kerekasztal konferencia egyben egy KGST □ Hétfői tagország és egy közös piaci tagország tárgyalását is jelen­ti... SIR RONALD MCINTOSH: — A gazdasági szekció ülé­sén általában kezdtünk él be­szélni a fontos világgazda­sági kérdésekről, a termelé­kenységről, az inflációról, a termékváltásról. Lépésről lépés­re eljutunk a két nagy európai gazdasági közösség kérdésé­nek megvitatására. Meglehető­sen sok időt kívánunk ezeknek a témáknak szentelni, mivel a Nagykanizsa: Nemzetközi Dzsessz Hétvége Nagykanizsa hosszabb ideje az országos dzsesszélet egyik fellegvára. A déli végeken meg­húzódó kis városka dzsessz- klubjának 126 aktív tagja van. Rajtuk kívül számos helyi és más zenekedvelőt vonzott e hét­végen a november 11. és 13. között megrendezett V. Nemzet­közi Dzsessz Hétvége című ren­dezvénysorozat, amelyet minden évben november közepe tájára hirdetnek meg. A nagykanizsai Hevesi Sándor Művelődési Köz­pont tájékoztatása szerint Szombathelyről 40-en, Pécsről 20-an, Székesfehérvárról 50-en, de más városokból is több szá­zan érkeztek csoportosan a he­lyi dzsesszklubok szervezésében, hogy meghallgassák a 14 — köztük 5 külföldi (lengyel, cseh­szlovák, NSZK-beli, NDK-beli és jugoszláv) — együttes összesen mintegy 20 koncertjét a három napban. Mint a korábbi években, ez­úttal is a koncerteken megszó­laltak a hazai élgárda éppen itthon tartózkodó neves együt­tesei. Egyebek közt, mint álta­lában, kirobbanó sikert arattak a Szakcsi Lakatos Béla és Ba­bos Gyula kettős; Pege Aladár és együttese; Gallusz György és Jávori Vilmos együttesei. A többség általában modern dzsesszt játszik, a dixieland stí­lust a lengyel „Laboratórium Zenekar" (Krakkó) képviselte. Tegnap, vasárnap a békés­csabai „Hat szív együttes", Gal­lusz György együttese, a 21 ta­gú Prágai Big Band, valamint a debreceni „Parrta Rhei Együt­tes" muzsikált a több mint fél­ezernyi közönségnek. A hivata­los koncerte az előre várhatóan hajnalig tartó ún. „jamsassion”- nol, a kötetlenebb, spontán együttes muzsikálással és zene- hallgatással folytatódott. A dzsessz hétvégét ezúttal is a Magyar Rádió és a kanizsai művelődési központ rendezte. Műsoraikat részben már tegnap este egyenes adásban hallhat­ták a Petőfi Rádión a dzsessz- kedvelők, részben később sugá­rozza a Magyar Rádió. W. E. világ országai ma már egyre inkább függnek egymástól, és ennek fényében a magyar-an­gol kapcsolatok is felvetik a két nagy gazdasági tömb kap­csolatainak problémakörét. A világgazdaság mai helyzetét nem tükrözik megfelelően a gazdasági szervezetek. Ezért utakat és módokat kell találni olyan nemzetközi szervezetek létrehozására, amelyek a je­lenlegi kereteken túl alkalmat nyújtanak gyümölcsöző gazda­sági kapcsolatok kibontakozta­tásához. E. Á. Tolna megye élő népművé­szete címmel kiállítás nyílt va­sárnap a szekszárdi Babits Mi­hály Megyei Művelődési Köz­pontban. A kiállításon a me­gyében munkálkodó huszonegy népművész, illetve népi ipar­művész, köztük kilenc népmű­vészet mesterének százhúsz re­mekművét — szőttesét, hímzé­sét, sárközi ruhás babáját, ke­rámiáját és fafaragását mutat­ják be. két hétig. Sorukban a régóta nevezetes sárközi és tol­na megyei székely szövő, hím­ző asszonyok, s a világhírű Steig István fazekasmester al­kotásain kívül a nyomdokukba lépő fiatal tehetségek szép munkáit is láttatják. Az ünne­pélyes megnyitón értékes könyv­vel ajándékozták meg a kiállí­tó népművészeket. Világszerte kísérleteznek olyan berendezések, eszközök előál­lításával; melyekkel minél gaz­dagabban használhatjuk fel a rendelkezésünkre álló energia- forrásokat. Ma már az építő­anyagiparra is sajátos felada­tokat ró az energiatakarékos­ság. Talán kevesen gondolnak arra, hogy egy megfelelően szi­getelő téglafallal is mennyi energiát takaríthatunk meg. Svéd mérnök találmánya a kiváló hőszigetelő tulajdonsá­gokkal rendelkező poroton tég­la, melyet például az NSZK-ban már nagy mennyiségben gyár­tanak. Hazánkban a Baranya— Tolna megyei Építőipari Válla­lat bátaszéki Cserép- és Váz­kerámia gyárában foglalkoznak e korszerű találmány nagyüzemi gyártásának kifejlesztésével. Néhány darabot már elkészí­tettek kísérletképpen: ami első­ként feltűnik, a tégla óriás mé­rete és a benne lévő rengeteg lyuk. Kovács József gyárvezető a poroton előállításáról beszélt: — A gyártás menete igen egyszerű, nem sokban különbö­zik a hagyományos eljárásoktól. A formázás előtt az agyagba polystirol-gyöngyöt keverünk, mely az égetés során kiég, s így maradnak a lyukacsok az anyagban. A résekben pedig szinte tárolódik a meleg leve­gő­Két császári pénzzel császár akartam lenni. Nem lettem. Az egyik — Mária Teréziá-s bronz­érme - tucatszámra kóválygott kétszámjegyű áron. A 48-as ferdinándos — egyébként az el­ső magyar feliratos — 20 kraj- cáros valamivel jobban járha­tott volna. Ha nem lenne ilyen kopptt, ha fénye lenne, ha . . . Szóval megért volna vagy 400 forintot. Gondolom, a profi-gyűjtők jobban jártak a Magyar Érem­gyűjtők Egyesülete baranyai csoportjának tegnapi éremcse­réjén. Ragyogóan fényes, buk­szát sosem látott pénzek nylon- tasakokban, dobozokban, hor­dozható tárlókban várták a cserepartnereket. Közben a li­lák és a kékek, a ma még sem­milyen numizmatikai értékel nem képviselő, csupán 100 és 500 forintot érő papírlapok lu- catszámra szorongtak a mar: kokban, arra várva, hogy elcse­réljék őket az ÉRMÉRE, a ka­talógusból kiszemelt csodára, amiről aztán kézbevéve derült ki — ilyen is volt! — hogy ott­hon van már belőle fölösleg is. 10-kor kezdődött a BÉV kul­túrtermében a csere, 600-nál Ugyancsak figyelmet érdemlő a szekszárdi úttörőházban most megnyílt dél-dunántúli bélyeg­kiállítás is. Ezen a Baranya, Somogy és Tolna megyei bé­lyeggyűjtő körök nyolcvan ke­retben adnak képet az isme­reteket is bővítő gyűjteményük válogatott példányaiból, a no­vemberi jubileumi évforduló al­kalmából. Különösen érdekes a Nagy Októberi Szocialista For­radalomtól kezdve megjelent bélyegeket is felvonultató szov­jet bélyegszemle, tanulságos az ENSZ tevékenységét ismer­tető bélyegsorozat, s az első magyar bélyegek is láthatók a szép hazai kiadványok sorában. A kiállítást előzőleg Kaposvá­rott szemlélhették, Szekszárdon november húszadikáig látható, majd Pécsett mutatják be. B. L. A gyárban felkészültek az új berendezések fogadására, a próbaüzem megindítására. Be­fejezték annak az épületszárny­nak az építését, amelybe már várják az NSZK automata be­rendezést, mellyel majd a'poly­stirol-gyöngyöt habosítják. — A héten talán meg is érkezik. A gép próbaüzemeltetése után megkezdhetik a próbagyártást. Egyelőre tájékozódnak a keres­kedelmi igények felől és igye­keznek minél szélesebb körben megismertetni új terméküket. Jö­vőre itt kísérletezik ki a belső válaszfalakhoz alkalmas poro­ton tégla előállítását is. Az újfajta építőanyag gyár­tásával feladatok elé állítják nemcsak az építőipart, hanem a gépipart és a kereskedelmet is, hiszen speciális gépekre, be­rendezésekre van szükség. Prob­lémát okoznak az eltérő igé­nyek; az építőiparban a nagy méreteké a jövő, ugyanakkor olyan elemek előállítása is cél, melyeket a magánépítkezők szintén felhasználhatnak. Ha a bátaszéki téglagyár terméke a gyakorlatban is beválik, hama­rosan több üzemben megkez­dik a gyártását, új elemmel bővítve az építőanyagipar vá­lasztékát. G. M. több érmét neveztek be, s a felénél több gazdát is cserélt. Szenvedély mentes „üzletelés” folyt, csendben emelkedtek a kezek, halkan közölte a csere vezetője az emelkedő árakat, s csak néha-néha szabadult el a pokol, de akkor is diszkré­ten, izgalmak nélkül. Az 50 forintos kikiáltási ár a tízszere­sére szaladt pillanatok alatt. Vajon annyit ért valóban az érme? Azt mondják, annak aki megvette, feltétlenül megérte, hiszen esetleg egy sorozat hiányzó darabja került a gyűj­teménybe és ezzel a sor értéke szökött a magasba. Egy kiló répából 16 deka cukrot főznek ezekben a na­pokban a Kaposvári Cukor­gyárban. Jó minőségű ai idén termett nyersanyag, és jelentő­sebb károsodás nélkül sike­rült betakarítani. A több cukor öröm a gyárban, de gondok­kal is jár: egyik napról a másikra kicsi lett a raktár. A kaposvári gyár fél mázsás zsá­kokban 1300 vagon kristály- cukrot tud tárolni. Eddig azon­ban már több mint 2000 va­gonnal főztek. Ennek egy ré­szét a nagykereskedelmi vál­lalatok a boltokba szállították, és aki ma az ABC-ben cukrot vesz, az már az idén termett édességet kapja. A fogyasztó azonban csak a napi szük­ségletét veszi meg. A gyár viszont egész évre termel. Tá­Az érmék mellett egyéb tár­gyak is kerestek és találtak új gazdát: régi zsebórák, öreg imakönyvek, szentképek, haj­dani kitüntetések, pártjelvé­nyek ... Például horog keresztes náci pártjelvény, Prónay-jel- vény, első világháborús vaske­reszt, a vitézi rend címere. Megnyugtatnak: ezeknek a gyűjtők számára már semmi politikai jelentőségük nincs. A ferencjóskás kitüntetés, a Horlhy-ötpengős és az élmun- kás-csillag az üveg alatt nem veszekszik... rolni kellene a „felesleges" cukrot, de nincs hol. A kapos­vári gyár raktárakat keres. Felügyelői Baranyát, Somo- gyot és Tolnát járják. Azt ku­tatják, hol vannak olyan üres magtárok, «»melyek alkalma­sak a cukorral teli félmázsás zsákok tárolására. — Két kikötésünk van —• mondta vasárnap Tóth Lajos, a gyár igazgatója, — az egyik az, hogy száraz legyen^ a másik pedig a tisztaság. Ha valahol jeleznek ilyen rak­tárakat, megyünk megnézzük, s ha alkalmas, béreljük. A gyár egyenletesen, teljes ka­pacitással termel. A répa egyre fogy, a cukor viszont halmozódik és átmenetileg édes gondot okoz. Szekszárdi Sárközi babák, régi bélyegek Bátaszék: Soklyukú óriástégla H. I. Téliesitik Pécsett a szökőkutakat. Avarral töltik fel a medencéket és a kényesebb kutakat fával borítják, védve a téli fagyok ellen Pécsett a MTESZ tanácstermében rendezte meg kétnapos ha­gyományos virágkiállítását a Pécsi Kertészeti- és Parképítő Vál­lalat. A látogatók több mint ötvenféle virágban és leveles dísz­növényben gyönyörködhettek az ízlésesen megrendezett kiállításon. Fotó: Erb János Kaposvár: Cukor raktár kerestetik

Next

/
Thumbnails
Contents