Dunántúli Napló, 1977. november (34. évfolyam, 301-329. szám)
1977-11-13 / 312. szám
1977. NOVEMBER 13. TÁRSADALOMPOLITIKA - ELMÉLET DN HÉTVÉGE 5. Gálykúti emberek Az ember és a személyiség marxista értelmezése O A kérdés időszerűsége A gálykúti cigánytelepre betonlapos gyalogút vezet Hör- kényről. Szilágyi Mihállyal, a sásdi Nagyközségi Tanácselnökével megyünk a telep felé. A kanyargó járda kukoricatáblákon, cserjéseken vezet át. Szőlősorok kapaszkodnak a dombtetőre épített présházakig. Kedves, szépen tatarozott — többségében kétszintes — házak, hétvégi nyaralóknak is beille- nek. — Hörkényről körülbelül négyszáz méter Gálykút. Ezeket a betonlapokat, amelyeken most megyünk, a tanács adta, a gálykútiak pedig társadalmi munkában lerakták — mondja a tanácselnök. - Majd meglátja, rendes emberek a mi cigányaink. A telepen harminckét család, összesen kilencven ember él. Valamennyi munkaképeskorú férfi dolgozik, a nők közül is tizenketten. A férfiak többsége a komlói bányákba, az építőkhöz jár, a nők pedig jobbára a tanácsunk költségvetési üzeménél helyezkedtek el. Horhoson megyünk keresztül aztán elénk tárul a völgy, kis házaival. Gálykút. Tatarozatlan, nagy kőépülete az első, amit megpillantok, aztán egymástól tíz, húsz méter távolságban a többi — fehérre, sárgára meszelt falaival. Legtöbb kis épület tetején tv-anjenna .. . — Bevezettük ide a villanyt, igy aztán a televízió, a mosógép is bevonult a házacskákba — mondja a tanácselnök. — összesen harmincegy lakás van itt. Az első épület udvarán idős ember ül a fahasábok között — térdére fektetett fehér karót farag. — Mit farag, János bácsi? — kérdezi a tanácselnök. — Hát, amit szoktam ... kanalat, kést, villát... Egy készletet. Meg a tartóját. Díszként lehet a konyha falára akasztani. Kis pénz jön ebből ... Tizenhat éves korától, ötvenkilenc éve lakik Gálykúton. Erdőmunkás volt, most nyugdíjas. — Mennyi a nyugdíj? — kérdezem. — A nyugdíjam, meg amit az asszony után kapok, úgy összesen ezernégyszáz forint. — Gyerekek? — Vannak. A Jóska Magyarszéken tanító, a Jenő bányába jár, vájár. — Meglátogatják? — Jönnek néha. Feláll, invitál bennünket a házába. A kiskonyhából nyílik az egy szoba. A szobában mos a felesége. A sarokban tűzhely, rajta lábasok. — Mit főz? — Egy kis babot. János bácsi közben a szekrényből fakanalat, kést, villát, meg a tartóját veszi elő. Szép faragványok. — Nem kívánkozik el Gály- kútról? Egykedvűen válaszol: — Megszoktam már itt, meg aztán hova menjek a hetvenöt évemmel? János bácsi házával szemben takaros kis épület áll, falán „Nyilvános távbeszélő állomás" feliratú zománcozott tábla. Ajtaja zárva. — Korábban itt lakott a telep tanácstagja — mondja a tanácselnök. - Már beköltözött Hörnyékre, szép házat épített. Megyünk tovább. Egy épület előtti pádon huszonöt év körüli nő ül, arcát a nap felé fordítja. Mondja, hogy most szabadságon van, a tanács költségvetési üzemében a parképítő brigádban dolgozik. — Mennyit keres? — Nyolcötvenes órabérem van. Nem sok. Volt nekem kilenc forintos órabérem, de a brigádvezető levette ... — Miért? Ezt kérdem én is. Az igaz, hogy ebéd időben elmentem két üveg sörért. Egyet magamnak, egyet a barátnőmnek vittem. Megittuk. Meglátta a brigádvezető, vagy művezető, aztán kiabálni kezdett velem ... Levette az órabéremet. Hát igazság ez? Nem tudott volna csak figyelmeztetni, hogy ezt nem szabad? Mindjárt a kevés kis pénzemhez kellett nyúlni? De ha visszamegyek, majd szólok valahol, ahol meghallgatnak, meg igazságot tesznek .. . — Férje? — Nincs... volt, de csak úgy... — Most hol van? — öl a marhája. Mert mi mást tudok rá mondani? Megerőszakolt egy idős asszonyt. De nem itt a telepen. Kapott néhány évet. De engem már nem is érdekel . . . — Mivel telik az idő? — Olvasok. Beiratkoztam a könyvtárba. Meg aztán van rádióm, lemezjátszóm ... Átmegyünk egy árokra tett rozzant fahídon, a közeli kis dombra épített ház előtt jól öltözött fiatalember ül a pádon. — Az Orsós Jóska, — ismerem már gyerekkora óta — mondja a tanácselnök. Jóska két hokedlit hoz ki a házból, hellyel kínál. Huszonöt éves, Zobák-bányán mozdony- vezető. — Itt lakom a nővéremnél — mondja — De már vettem telket Hörnyéken, vittem is oda körülbelül 30—35 köbméter téglát, — majd lassan a többit is, — ott szeretnék építkezni. Aztán nősülni ... „Gyorstanfolyamon" tanulta meg a mozdonyvezetést, szereti munkáját, megkeresi a havi 3500-4000 forintot. — Dolgozom, élek. De csak hat elemit jártam és látom én, hogy ez kevés — mondja, — Szeretném elvégezni a hiányzó két osztályt és akkor meglenne a nyolc általánosom. Lehetőség erre bőven van itt Sásdon, meg az üzemben is. Csak erősebben el kell határoznom a beiratkozást, aztán megy a dolog, öléggé jó számtanos vagyok, kellett a számolás a mozdony- vezetőihez is. A tanácselnök buzdítja: csak iratkozzon be, ha kell, segít is. — Nem rossz itt a telepen, de tudják, azért kikívánkozok innen — mondja Jóska. — Még fiatal vagyok, most kell törni magamat, ha vinni akarom valamire ... Kutyaugatástól kísérve sétálunk tovább. Az egyik ház előtt babakocsi, idős cigányasszony ül mellette. — Az unokám — mondja, — a fiatalok dolgozni vannak. Közelebb akarunk menni, de hangosan szól: ne jöjjenek nagyon ide, mert vad a kutya, harapós. Igy aztán visszakanyarodunk a „telefonos” épület közelébe, ahol az egyik házból harminc év körüli férfi lép ki, felesége is jön utána, búcsúznak egymástól. — Hova indul? - kérdezem. — Műszakra. Kossuth-bányán vagyok segédvájár. — Gyerekek? A felesége válaszol: — Kettő. Iskolában vannak. — Hogyan élnek? A férj veszi át a szót. — Megvagyunk. Csak úgy, ahogy itt lehet lenni. Nem rossz, de azért idővel elpályázunk innen. Gyűjtök pénzt, meg aztán mint mondták, kölcsönt is kapok. Házat szeretnék venni Sásdon, vagy Hörnyéken. — Mennyi a keresete? Válasz helyett visszafordul, belép a lakásba és néhány pillanat múlva kezében egy pa- pircsíkkal jön vissza. — Itt a szeptember havi elszámolásom. Nézem az „összesen” rubrikát, — beírva: 6797 forint! — Szép pénz — mondom. — Megdolgoztam érte. De elnézést, mennem kell, mert lemaradok a buszról... Vissza indulunk az elnökkel. Útközben mondja: lakásvásárlásra jelenleg hét család, lakásépítésre két család jelentkezett innen. Mi javasoljuk, hogy jelentős kölcsönt kapjdnak. Megértjük igényeiket: jobb körülmények közé akarnak jutni. Ezelőtt tíz évvel 173-an laktak itt. Azóta folyamatos a betelepülés Sásdra, Hörnyékre. Ügy számoljuk, hogy körülbelül két évtized múlva teljesen megszűnik ez a telep, — beköltöznek. Fölérünk a dombra, — visz- szanézünk. Felhő takarja a lemenő napot, a völgybe ködfátyol úszik be, az egyik kis ház ablakszeme kivilágosodik. Villanyt gyújtottak Gálykúton. Mi az ember? Mi végre van az ember a világban? Minden ideológia mindenkori nagy kérdései ezek. örök problémák, amelyek az élet változó formái és új tartalmi alapján állandóan újszerű megoldásokat kívánnak, különösen a nagy történelmi fordulópontokon. A mi korszakunk történelmi fordulópont, amelyről továbbhaladni csupán a mozgatóerők haladására, az eseményekre való egyszerű hagyatkozással nem lehet. A továbbvivő erők megértése, az események tendenciáinak előrelátása megkívánja az emberrel kapcsolatos kérdések korszakunk sajátosságainak megfelelő újraforgalmazását és mélyebb értékű válaszok kimunkálását. A jelen korszak több szempontból is fordulópont: átmenet a kapitalizmusból a kommunizmusba; a tudomány és technika széles körű, forradalmian mélyreható változásának korszaka; ezek következményeként az emberi élet elavult formáinak, módjának és a régi életeszmények, értékek gyökeres megszüntetésének és minőségileg újakkal való felváltásának korszaka. A marxizmus—leninizmus elméleti alapjaiból kiindulva az emberrel összefüggő olyan örök kérdésekre' kell a szocializmus társadalmi valóságát tételező válaszokat megadni, mint pl. melyek a formái és új tartalmi elemei az ember és természeti környezete közötti kölcsönös kapcsolatrendszernek; melyek az ember és szocialista társadalmunk közötti viszony alapformái és lényeges tartalmi jegyei; milyen lehetőségei és kötelességei vannak ma az embernek a történelmi haladás, a gazdasági, szociális és művelődési viszonyok előrevitelében. Ugyanígy aktuális kérdése korszakunknak a sfocializmus viszonyai között élő, tevékenykedő ember belső érzelmi-erkölcsi és intellektuális jellemzői, sokszínű életnyilvánításó- nak különös és standard vonásai, interparszonális kapcsolatrendszerének sajátosságai. E kérdések kimunkálásának, másképpen szólva, az ember és a történelmileg-társadalmi- lag konkrét személyiség megismerésének különös aktualitást kölcsönöz az ember felelőssége saját történelméért. Amíg a történelemalakító erők ismeretlenek voltak, másként állt a történelem iránti emberi felelősség kérdése is. Az emberi reflexió más nem lehetett, mint anonim erők, anonim felelősség. Marx nyomán tudjuk, hogy az ember a történelem aktív alakítója. Igy ebből adódóan az emberi felelősség visszavételéről, a történelem alakulásáért vállalt tudatos emberi felelősség kiépítéséről van szó. Ezt a felelősséget joggal vállalni csak az önmagát ismerő, saját társadalmi helyével, lehetőségeivel tisztában levő, az emberiség humanista jövőjének elkötelezett személyiség tudja humanizált, szabad társadalmi viszonyokban. Az ember és személyiség problémáinak tudományos megoldása időszerű és fontos feladat azért is, mert különböző népek szintjén és össz- emberi szinten sem közömbös, hogy az ember és létének alapproblémáira milyen válaszokat adnak. A jelenlegi ideológiai konfrontációban a polgári gondolkodás válaszainak túlságosan absztrakt vagy más esetben éppen ellenkezőleg, végletekig redukált változatai alatta maradnak a tudományosan teljesíthetőnek. Az ember és személyiség lényegi kérdései ilyen megoldásának alapvető okai a polgári gondolkodás osztálygyöke- kereiben vannak. Igy az ember és az emberi sors lényeges kérdésére adott válaszaik dezorientálják azokat az erőket, amelyek a tőkés viszonyok radikális megváltoztatásáért, vagy éppen nemzeti és állami függetlenségükért küzdenek. Korunk egyik fő jellemzője, hogy a kapitalizmusból kivezető úton és a harmadik világ nemzeti, politikai függetlenségéért folyó harc útján haladó erők a jövő társadalmi berendezkedés új eszményeit, új értékeit keresik, hogy azokat magukévá tegyék, a régieket pedig elvessék. Az idejétmúlta társadalomeszmények, embereszmények, értékek elvetése és újakkal való felváltásuk a kapitalizmus és a szocializmus összehasonlításában mehet csak végbe. Ezért különösen aktuális az ember és személyiség problémáinak olyan megválaszolása, amely a szocialista valóságból indul ki és figyelembeveszi a szocialista társadalmi viszonyok és ember, a szocialista személyiség és közösségei között tartalmi elemeket. Az ember és személyiség lényeges kérdéseinek kutatását indokolják azok az újkeletű változások is, amelyek a tudományos-technikai forradalom következményeiként az emberi élet területén megfigyelhetők. A tudományos-technikai forradalom alkalmazott eredményei mint közvetlen termelőerő, átalakítja az anyagi és szellemi termelést és ezzel együtt lényeges változásokat idéz elő az emberi életfeltételekben. Az életfeltételek lényeges módosulása pedig szükségszerű változásokat, új problémákat vált ki az emberi élet érzelmi-lelki, erkölcsi-világnézeti elemeiben, az emberek közötti, az ember és természet, az ember és társadalom közötti viszonyokban. A tudományos-technikai forradalom a szocializmusban is kivált az emberi léttel, személyiséggel összefüggő új problémákat, de más jelleggel, más hatásirányokkal, tehát elvileg más módon, mint a kapitalizmusban. A tudományos-technikai forradalom térhódításával kapcsolatos olyan alapproblémákat kell megoldani a szocializmusban, mint például a közvetlen termelőerőként funkcionáló tudománnyal összhangban levő gazdaságszervezést és irányítást, az egész gazdaság és az egész társadalom szervezésének, irányításának új módozatait. Ide kapcsolódnak olyan társadalmi jelentőségű kérdések is, amelyeket az urbanizáció és környezeti szeny- nyeződése vált ki. A tudományos-technikai forradalom eredményeit kiszélesíteni, hatása által kiváltott problémákat megoldani és a tudományos-technikai forradalom bázisán továbbhaladni, a társadalmi fejlődést előremozdítani nem lehet az emberek magasabb szintű politikai, intellektuális és morális fejlődése nélkül. A ma emberének nemcsak ismernie és alkotnia kell a tudományt és technikát, hanem ugyanakkor képesnek kell lennie arra, hogy ezt a modern, nagyhatékonyságú termelőerőt gyakorlatilag úgy alkalmazza, hogy ezzel társadalmi folyamatainkat a kommunizmus eszményével, az emberiség pozitív értékeivel összhangban fejlessze. Mindez ugyancsak fontos és aktuális kérdéssé teszi az ember és személyiség vizsgálatát az emberrel foglalkozó marxista tudományokban. dr. Judi István kandidátus a PTE tanszékvezető docense Ax MSZMP Baranya megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tudományos ülésszakot szervezett „Az ember és a társadalom kölcsönhatása a fejlett szocializmusban" témakörben. A Dunántúli Napló a következő hetekben rövidített formában közli az előadásokat. (lövő vasárnap: A filozófiai emberkoncepció) Garay Ferenc A fafaragó János bácsi Fotó: Szokolai ■Cet éutized wummam megszűnik: atelep — Miért?
