Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-07 / 276. szám

1977. október 7., péntek Dunántúli napló 5 Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából ERICH HONECKER elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, WILLI STOPH elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Berlin Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, népünk és a magunk nevében meleg, elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókivánságainkat küldjük önöknek és a Német Demokrati­kus Köztársaság testvéri népének, a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 28. évfordulója alkalmából. Népünk őszinte megbecsüléssel és tisztelettel tekint szövetsé­gese, a Német Demokratikus Köztársaság népének kiemelkedő sikerekben gazdag országépitő munkájára, amelyet a Német Szocialista Egységpárt vezetésével folytat. Országunk dinamikus fejlődése, a szocialista demokrácia ki- teljesülése, a nép anyagi és kulturális színvonalának növekedé­se, a fejlett szocialista társadalom kibontakozásának beszédes bizonyítékai. Hozzájárulása a béke és biztonság megszilárdítá­sához, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért és a szocializmus ügyéért vívott harchoz világszerte elismerést váltott ki. Az első német munkás—paraszt állam nemzetközi tekintélye a szocialista közösség országai, a világ haladó erői növekvő be­folyásának fontos tényezője. Örömünkre és megelégedésünkre szolgál, hogy kölcsönös tö­rekvéseinknek megfelelően együttműködésünk az élet minden te­rületén fejlődik, elmélyül népeink barátsága. Méltó keretet és kiváló alapot teremt ehhez a párt- és kormányküldöttségünk ez évi berlini látogatása alkalmából aláírt új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amely még szo­rosabbá teszi országaink és népeink testvéri összefogását, elő­segíti nemzeti céljaink megvalósítását, tovább erősíti a szocia­lista közösség országainak összeforrottságát és hozzájárul Euró­pa békéjéhez és biztonságához. Nemzeti ünnepükön kívánjuk önöknek és a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozó népének, hogy további kimagasló ered­ményeket érjenek el a Német Szocialista Egységpárt IX. kong­resszusán elfogadott határozatok valóraváltásában, hazájuk fel­virágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatá­ban. Budapest, 1977. október 7. KÁDÁR JÁNOS, LOSONCZI PÁL, a Magyar Szocialista Munkáspárt a Magyar Népköztársaság Központi Bizottságának Elnöki Tanácsának első titkára elnöke LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Közös közlemény (Folytatás az I. oldalról) lú kapcsolatokat és együttmű­ködésüket. A magyar és a lengyel veze­tők megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szocialista orszá­gok közössége egységének erő­sítésére, s hozzájárulnak a Var­sói Szerződés tagállamai poli­tikai, védelmi szövetségének erősítéséhez, a KGST-ben meg­valósuló szocialista integráció fejlesztéséhez. A találkozó résztvevői teljes egyetértésben állapították meg, hogy a jelenlegi világhelyzet fő jellemzője változatlanul az enyhülés, amelynek előmozdí­tásában meghatározó szerepet tölt be a Szovjetunió és a töb­bi szocialista ország békepoli­tikája, közös erőfeszítése, amely élvezi a világ haladó, imperia­listaellenes erőinek rokonszenvét és támogatását. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy valamennyi békeszerető erővel együtt határozottan fellépjenek az enyhülési folyamat fékezésé­re irányuló minden tevékeny­séggel szemben. A magyar és a lengyel ve­zetők kifejezték készségüket, hogy további közös erőfeszíté­seket tesznek az európai béke és biztonság megszilárdításáért. Támogatják a helsinki záróok­mányt aláirók részvételével Belgrádban megkezdődött ta­lálkozó konstruktiv és eredmé­nyes munkáját szolgáló törek­véseket. Síkra szállnak a fegy­verkezési hajsza megszünteté­séért, a leszerelésre vonatkozó átfogó kezdeményezések meg­valósítása mellett. Megállapí­tották, hogy a nemzetközi béke és biztonság, az általános le­szerelés szempontjából kiemel­kedő jelentősége van a stra­tégiai támadó fegyverek korlá­tozásáról, valamint más fontos nemzetközi kérdésekről folyó szovjet-amerikai tárgyalások­nak. Kifejezték óhajukat és bi­zakodásukat, hogy a Szovjet­unió és az USA közötti tárgya­lások a realitások figyelembe­vételével, az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásával eredményesen zárulnak. A ‘magyar és a lengyel ve­zetők ismételten megerősítették népeik szolidaritását a függet­lenségért, a nemzeti szuvereni­tásért és a társadalmi haladá­sért, a gyarmati uralom marad­ványainak felszámolásáért és a fajüldözés ellen küzdő vala­mennyi nép iránt. A találkozón elégedetten szóltak arról, hogy a kommu­nista és munkásmozgalom ere­je, befolyása világszerte növek­szik. A két párt és a két ország népe a Szovjetunió Kommunis­ta Pártjával, a testvéri szovjet néppel, az egész szocialista kö­zösséggel, valamint a világ ha­ladó és békeszerető erőivel együtt készül a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. Az októberi forra­dalom lenini eszméinek a meg­valósítása a szocializmus, a né­pek szabadsága és a béke erősítésének nagy ügyét szol­gálja. A két párt és kormány veze­tőinek tárgyalásai a testvéri barátság és a kölcsönös egyet­értés szellemében zajlottak le, és minden megtárgyalt kérdés­ben a nézetek azonossága nyil­vánult meg. A magyar és a lengyel vezetők találkozója hasznosan járult hozzá párt­jaink, népeink testvéri barát­ságának elmélyítéséhez, a két ország sokoldalú együttműkö­désének fejlődéséhez, a szo­cialista közösség egységének erősítéséhez, a vilógbéke ügyé­hez. Edward Gierek, a LEMP Köz­ponti Bizottsága és a Lengyel Népköztársaság legfelsőbb ál­lami szerveinek nevében meg­újította a magyar párt- és kor­mányküldöttség hivatalos len­gyelországi látogatására szóló meghívást. Folytatta munkáját a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elkészült az új alkotmány végleges A vita befejezése után csü­törtökön a Kremlben megtar­totta ülését a Legfelsőbb Ta­nács által megválasztott 163 tagú szerkesztő bizottság, amelynek feladata a Szovjet­unió új alkotmánya végleges szövegének kidolgozása. Az ülésen Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke, a bizottság elnöke mondott megnyitó beszédet. Mint mondotta, az alkotmány- tervezet megvitatása a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Központi Bizottságában épp­úgy, mint a Legfelsőbb Ta­nácsban, optimizmussal tölt el mindenkit. A Legfelsőbb Ta­nács ülésének felszólalói egy­öntetűen támogatták az alkot­mány-tervezetet, ugyanakkor a képviselők néhány mó­dosítást és kiegészítést is szövege javasoltak a szerkesztő bizott­ságnak. Ezekről, egyben az al­kotmány-tervezet végleges szö­vegéről a bizottságnak kell döntenie, elő kell terjesztenie azt elfogadásra a Legfelsőbb Tanácsnak. Borisz Gonomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára összefoglalta a beérke­zett módosításokat, amelyeket az ülésszakon a képviselők ter­jesztettek elő. A bizottság megvitatta ezeket és elfogadta velük kaocsolatban a megfe­lelő ajánlásokat. A szerkesztő bizottság egy­hangúlag úgy határozott, hogy az alkotmány-tervezet szövegét az ajánlott módosításokkal és kiegészítésekkel együtt a Leg­felsőbb Tanács ülésszaka elé terjeszti elfogadásra. Felszólalások a belgrádi találkozón Csütörtökön a küldöttség­vezetők felszólalásaival folytat­ta munkáját az európai biz- tomság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó belgrá­di találkozó. A csütörtöki nyil­vános plenáris ülésen elsőként felszólalt luxembourgi delegá­tus, egyebek között rámuta­tott, hogy a tanácskozás fő feladata a Helsinki óta meg­tett út értékelése és a további feladatok meghatározása. Ezt követően Lichtenstein, Spa­nyolország és Görögország küldötte szólalt fel. A délutáni ülésen felszólalt Julij Voroncov, a Szovjetunió küldöttségének vezetője. Egye­bek között a következőket mondta: — Bár Helsinki óta csak rö­vid idő telt el, mégis megálla­píthatjuk, hogy az ott elfoga­dott alapelvek gyakorlati meg­valósítása konstruktív eredmé­nyeket hozott. Az európai béke szilárdabb, azt mondhatjuk, tartósabb lett, államainak kap­csolatai pedig jelentősen bő­vültek és gazdagodtak. Ez az egész folyamat az enyhülés konszolidációja és megszilár­dulása irányába hat. Ez a ten­dencia az uralkodó a nem­zetközi kapcsolatokban, mert korunkban nincs más ésszerű alternatíva. A leszerelés kérdésére át­térve, egyebek között emlékez­tetett rá: a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácsko­zó testületének tavaly decem­beri bukaresti ülése javasolta, hogy az európai országok kös­senek szerződést, nem alkal­maznak egymás ellen elsőként atomfegyvert. „Meggyőződé­sünk, hogy egy ilyen szerződés aláírása fontos lépés lenne a termonukleáris háború veszé­lyének kizárásához vezető úton és hozzájárulna a kölcsönös bizalom megszilárdulásához. Voroncov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió a többi szocia­lista országgal együtt alapve­tően érdekelt a nemzetközi viszonyok normalizálásában. Hangsúlyozta, hogy a Szovjet­unió véleménye szerint a belg­rádi találkozó építő jellegű kezdeményezésekkel pozitív szerepet tölthet be a haderő­csökkentés és a leszerelés problémájának megoldásában. Arthur Goldberg, az Egyesült Államok küldöttségének vezető­je csütörtök délután elhangzott beszéde bevezetőjében el­mondta, hogy a belgrádi talál­kozó „kifejezője és egyben eredménye is a kelet-nyugati kapcsolatok figyelemre méltó javulásának. Mindaz, amit ez a találkozó a következő hóna­pokban megvalósít, közvetlen hatással lesz az enyhülés ala­kulására”. A továbbiakban hangoztatta, hogy az Egyesült Államok ezen a találkozón nem keresi a konfrontációt, s azt sem óhajtja, hogy kölcsönös vádaskodásokra kerüljön sor. Az Egyesült Államok képvise­lője azt állította, hogy országa „alapos, nem polémikus, nyílt és részletes vizsgálatra törek­szik a helsinki záróokmány al­kalmazásáról”. Az amerikai küldött végül az emberi jogok problémájáról szólott. Ezzel összefüggésben elmarasztalt egyes, konkrétan meg nem nevezett országokat. 28 éves az NDK Képek Schwerin testvérvárosunk életéből A Pécsi Tervező Vállalat tervei szerint már épül az új, 800 ágyas Schwerin megyei kórház. KGST-együttműködés kereté­ben a teljes tervdokumentációt a Pécsi Tervező Vállalat ké­szítette, és a pécsi szakemberek nyomon követik művezeté­sek során a kivitelezést is. Panyik István felvételei Az óvaros újonnan rekonstruált főútvonala, autóforgalomtól mentes sétáló- és bevásárlóutca Mesterséges tó szökőkúttal és szoborral az óváros szí­vében, a sétálóutca vé­gén Kismamák „parkolóhelye" a belváros egyik csinos ut­cájában Indul a városnéző mikrobusz a régi piactérről. Ilalenlyin Cstór«»llc:c:' .::y Buszlajev emlékezései 17. — Dicsőség a szovjet parti­zánoknak és partizánnőknek, akik a fasizmus elleni harc ne­héz éveiben ... — ért előadá­sa végére a tábornok. . . . Szemjont és Trofimot egy iskolába vitték, egy nagy osz­tályba, amelyben még a régi helyén állt a fekete tábla és Gogol meg Tolsztoj arcképe. Úgy ötven ember lehetett az osztályban, de elég tágas volt, mert mindenki a fal mellett ült vagy feküdt. Mindenkitől ka­pott valamit. Csirkét, főtt to­jást, házikolbászt evett, még nyolc szem cukrot is adtak ne­ki, tízig már el tudott számol­ni. Nem ette meg azonnal az egészet, három szemet ké­sőbbre hagyott. Másnap reggel Trofimot ki­hallgatásra vitték. Szétvert száj­jal jött vissza, az inge aljával törölgette a vért, nem volt zsebkendője. Szemjon ezt na­gyon megjegyezte, mert az anyja mindig adott neki zseb­kendőt, és haragudott, ha a kezével, vagy a ruhája újjá - val törölte meg a száját. Trofim odasúgta Szemjonnak, hogy kécedzkedjen ki a vécé­re. Szemjon nem akart, mert reggel már mindnyájukat ki­vitték és még nem kellett ki­mennie, de azért sem, mert éppen focizott egy férfival. Krétával a padlóra rajzolták a kaput, és egy papírgalacsint lökdöstek. Amikor nem enge­delmeskedett, Trofim úgy meg­húzta a fülét, hogy fájt, és ak­kor Szemjon szót fogadott. Trofim kopogott az ajtón, és azt mondta, hogy a kisfiúnak vécére kell mennie. Egy magas policáj vitte ki. Meleg tenyere izzadságtól nyirkos. Szemjon szerette volna kihúzni és megtörölni a saját­ját, de a policáj erősen fogta a kezét. A folyosón Oszipov állt. Szemjon rögtön megis­merte. Ugyanazt a fényes csiz­mát viselte, sárga, csikorgó derékszíján pisztolytáska lógott. Szemjon köszönt neki, Oszipov elfordult, erre ő megsértődött, mert Oszipov éppen felé né­zett, amikor Szemjon szép han­gosan mondta, hogy „jó na­pot!”. Az udvaron egy tiszttel ta­lálkoztak. A policáj kényszere­detten vigyorgott és azt mond­ta: — Herr Hauptmann, a fiú­nak -e-e — és mutatta, ahogy erőlködött. Szemjon ezt nevet­ségesnek találta, hiszen ő már nem kisbaba. A policáj a ke­rítéshez vitte Szemjont, félre-* húzta az egyik deszkát, és oda­súgta neki: — Mássz át a drót alatt. Ne állj föl, csak kússzál, kússzál. Értetted? Megértetted? — súg­ta a policáj. — Értem — mondta Szem­jon. — Ott egy öregasszony fog várni. Értetted? — Igen — mondta Szemjon, pedig még semmit sem éytett az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, és a bojtorjánnál valóban egy öregasszony várta. Futni kezd­tek, a folyónál, a sás között egy éles fű megvágta Szemjon ujját. — Szívd ki a sebet — ta­nácsolta az öregasszony. Az öregasszony keresztet ve­tett, mormogott valamit, aztán beszélni kezdett: (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents