Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-01 / 270. szám

e Dunántúli napló 1977. október 1., szombat Szombati beszélgetés ROPOLi LÁSZLÓ E lőszed egy köteg régi új­ságot, közöttük egy va­sárnapi példányt, 1946. szeptember 22. keltezés­sel. Beleolvasunk a címekbe: „Megszűnik a pécsi internáló­tábor..." „Várospolitikai ak­ciónk sikere: hétfőn már hord­ják a szemetet...” „Minden búját elfelejti, ha meghallgat­ja Orbán Sándort, a nóták királyát a Sopianae söröző­ben ...” - „Népbírósági ex­pedíció a komlói bánya mé­lyén, ahol a bírósági elnök bányász, a jegyző lapátol és a népügyésznek majd letörik a dereka ..." — „Mérséklődő nyugati, észak-nyugati szél, felhőátvonulások, több helyen zóporeső, a hőmérséklet süly- lyed ...” — Miért gyűjti a lapokat? — Csak azokat a példinyo- kat raktam el, amelyekhez va­lamilyen személyes emlékem fűződik. Például, amikor a Du­nántúli Napló elérte az öt- venezres, később a hetvenöt­ezres példányszámot, aztán egyikben egy gyermeknapi fo­tó jelent meg, Inke lányom­ról, aki akkor méq óvodás volt, de jelent meg kép rólam is, fiamról is . .. — Inke már szintén nyom­dász . . . — Igen, de a nagyobbik fi­am is, a Laci, ő most Szom­bathelyen dolgozik, aztán a kisebbik, a Zoli itt kezdte a szakmát a Pécsi Szikra Nyom­dában, most ugyanott műve­zető. . De még van több nyomdász is a rokonságban. Ropoii László, a Pécsi Szik­ra Nyomda volt mettőre itt la­kik családjával a csendes kis Igló utcában, kétemeletes, frissen tatarozott bérházban. A „mettőr” francia kifejezés: nyomdai tördelő, aki a már ki­szedett hasábokat oldalakká alakítja, tördeli.- Mikor kezdte a szakmát? — Nagyon régen. Harminc- háromban felvettek inasnak és négy év után kaptam meg a segédlevelet. A Perczel utcá­ban volt a munkahelyem, a „Dunántúli Egyetemi Könyvki­Ezentúl folyamatosan gyarapítják a közművelődési könyvtárak könyv- állományát. A művelődéspolitikai irányelveknek, s az olvasók igé­nyeinek megfelelően szervezik meg a könyvellátását. Amint a Kulturá­lis Minisztérium képzőművészeti és közgyűjteményi főosztályán elmond­ták: a könyvtárellátó tavaly 154,5 millió forint értékű könyvet szállí­tott a könyvtáraknak, míg 1955-ben csupán 18 millió forintnyi forgal­mat bonyolított le. adó és Nyomda Rt”-nél. En­nek jogutódja lett végül is a Pécsi Szikra Nyomda. — Tehát első és egyetlen munkahelye volt... — Igen. Negyvenöt év után most mentem nyugdíjba. Mindkét tenyerének éle vö­rös, hámlik a bőr róla. — Mi baja a kezének? — Az orvosok azt mondják, nincs összefüggésben az ólom okozta ártalmakkal, de én mé­gis arra gyanakszom. Ha negyvenöt éven át ólommal dolgozik az ember, gondolom, valamiképpen nyomot hagy. — Sokféle munkát végzett a nyomdában, mégis, melyiket tartja legszebbnek? A kiadói főigazgatóság tavaly enyhítette a könyvtárgjc gondjait: a könyvértékesitési vállalat soronki- vül több mint tízmillió forint érté­kű könyvvel növelte ez évi készle­tét és elővásárlási jogot kapott a kiskereskedelmi vállalatok előtt. Az egyik termelőszövetkezet könyvkötő üzemével megállapodott 500 000 könyv kötésére. Az intézkedések eredményeként ez év első felében a rendeléseknek már csak 4,4 szá­zalékát nem teljesítette. — Én a lapkészítést szeret­tem, azt csináltam már 1945 óta. Érdekes, változatos és per­sze felelősségteljes is. — A lap előállítása végül is közös munka. Mi a véleménye az újságírókról? Belesüpped a fotelbe, elgon­dolkozva issza kávéját, aztán egy kis iróniával a hangjában válaszol: — Mondjam, hogy örökké veszekedtünk? Az újságírók pa­naszkodtak a nyomdahibákért vagy mert - ez még a koráb­bi években volt — húzni kellett az anyagból, pontosabban szól­va, ólomsorokat kellett kidob­ni, mert hosszú volt a cikk vagy a riport. Az oldalakat nem lehet nyújtani, mint a ré­testésztát. Az utóbbi években azonban könnyebb a tördelés, mert az olvasószerkesztők már elég pontosan berajzolják a „tükröt”, amelynek alapján összeáll az oldal. Egyébként jó érzés nekem is, hogy olyan szerkesztőkkel dolgoztam együtt annakidején, mint Kat- kó István, aztán Koppányi György, Ónodi György, Ber­tha Bulcsú, Lázár Ervin, Thiery Árpád, akiknek ma országos nevük van. — Igaz, hogy az olvasószer­kesztőknek van a legiondább kézírása? — Hát mond valamit. Van is ilyen szólás-mondás, hogy az olvasószerkesztő kézírását senki sem tudta elolvasni, csak a gyógyszerész, aki or­vosságot adott ki rá ... Ropoii László délután kezdte a munkát, volt egy kopott, nyúzott aktatáskája, abban hozta a vacsoráját, a doboz cigarettát, kipakolta, föltette a kávét, előkészítette az ilyen­olyan csészéket, az első főze­tet kiosztotta a gépszedőknek, a másodikra este nyolc körül már mi vártunk, akik be-be- tévedtünk a terembe. Egy egész doboz cigarettát is el­szívott, mire letelt a műszak, ami persze mindig bizonytalan volt, lehetett este tíz óra, de akár éjfél is, attól függően, hogy a későn érkezett ha­zai vagy külföldi események mennyire „úsztatták el” a la­pot. — Elég gyakran megvártam az első újságot, amit kidobott a gép, bár ez nem volt köte­lességem, de időm volt bőven. — Évtizedeken keresztül örökké délutáni műszakban dolgozott. Ezt kevesen vállal­ják ... — Lehet. De hát ez a lap­munka. Délután háromkor, négykor kezdtük a műszakot, éjfél után keveredtem haza, másnap újra kezdődött min­den elölről. Moziba csak va­sárnaponként jutottam el, volt rá eset, hogy egymás után há­rom filmet is megnéztem. Té­véműsort keveset láttam, most már, hogy nyugdíjba mentem, erre is lesz idő. De inkább a megszokás kényszerít a készü­lék elé, mert még ma sem tudtam átállni egy új életfor­mára: este képtelen vagyok éjfél előtt elaludni, nappal pedig . . . szóval nehezen megy. — Kertje vagy szőlője van-e? — Nincs. De mit is kezdtem volna vele, ha több mint har­minc éven át délután dolgoz­tait!? Meg nem is értek a ker­tészkedéshez. Mikor tanultam volna meg? Most olvasgatok, néha be-besétálok a városba vagy az orvoshoz és kész. • - Barátaival, volt munkatár­saival találkozik-e? — Nem nagyon. A legköz­vetlenebb munkatársaim vagy most is dolgoznak, vagy már nyugdíjasok, nehéz összejönni velük. N ézem Ropoii László kitün­tetéseit, Kiváló Dolgozó jelvény, oklevelek, szta­hanovista oklevelek, ní- vódíj-plakett bőrtokban. És régi fényképek, nyomdászok, nyomdai munkásnők régi diva- tú kalapban, fejkendőben, a férfiak is feszes fehér ingben, nyakkendősen ... Ezen a ké­pen Ropoii László még mint kisinas szorult a sor végére. Szótlanul ülünk egy ideig, aztán megint mondja, talán csak úgy magában inkább, hogy milyen nehezen tud „át­állni”, hogy esténként képte­len elaludni... Rab Ferenc Fotó: Seres Éva Gyarapítják a könyv­tárak könyvállományát Tovább fokozódik az árukereslet a lőtt vadféleségek után Megkezdődlek az őszi nagyvadászatok Megyénk vadásztársaságai ez évben 15 százalékkal na­gyobb nagyvadkilövési tervet irányoztak elő. Ez elsősorban a nagyvadállomány szabályo­zása érdekében történt. Ugyan­akkor nagyobb bevételi for­rást biztosít a vadásztársasá­gok részére, mivel a lőtt vad értékesítés volumene is növek­szik. Vadásztársaságaink pénz­bevételét tovább növeli a MA­VAD új árrendszere, amely október 1-től az I. osztályú szarvasért 50 Ft-ot, a vaddisz­nóért 45 Ft-ot, az őzért 65 Ft- ot fizet kilogrammonként. Ezen­kívül továbbra is biztosítja a lőtt vad romlásmentes értéke­sítése érdekében meghatáro­zott költségtérítést. Ezek az árak exportminő­ségre vonatkoznak, és szigo­rúbbak lettek a minőségi elő­írások. A lőtt nagyvadnál el­sőrendű követelmény a szeny­nyezésmentes szép küllem és a szakszerű zsigerelés. A II. osz­tályú lőtt vad árak lényegesen alacsonyabbak az I. osztályú­nál. Apróvad vonatkozásában az őszi vadászatok legnagyobb élményét a fácán vadászata jelenti. Ez a vadászat az, me­lyen megyénk minden vadásza részt vehet. Ez évben e terü­leten is tovább növeltük a ki­lövési tervet, mely szerint 38 ezer fácánt kell vadászainknak terítékre hozni. Ebből az érté­kesítésre tervezett mennyiség 13 ezer db. Apróvad-féleségek- ből a fácán az egyetlen lőtt­vadunk, melyből értékesítést végzünk. A lőtt fácán ára is to­vább emelkedett és költségté­rítéssel együtt 72 Ft-ot fizet a MAVAD a fácánkakas da­rabjáért. A MÉM által kiadott vadá­szati idényben ez évben en­gedélyezi először a fácántyúk lövését is, ahol a mesterséges tenyésztés következtében az ál­lományszabályozás érdekében erre szükség van. A fácántyúk felvásárlási ára 35 Ft/db. Eb­ből vadásztársaságaink értéke­sítést ez évben nem terveztek. A fácánkilövési terv teljesí-, téséhez legfontosabb alapkö­vetelmény a fácánvadászatok szakszerű szervezése és az eredményesség növelése. A felemelt kilövési tervek teljesítése és az újonnan be­vezetett lőttvad-értékesítés ár­rendszere ez évben biztosít­hatja, hogy vadásztársaságaink éves pénzbevételüket 10 millió Ft fölé növelhetik. Ez további bővített alapot képez vadgaz­dálkodásunk jövőbeni prog­ramjához, elsősorban a máso­dik fácánprogram 1978. évi végrehajtásához. Farkas János Zenei világnap — zenei világhét Penderecki: Lukács-passió­jának pécsi bemutatója elé Minden hangversenyévad nyitánya, az október Magyar- országon a kortárszene jegyé­ben telik. A zenei világnap al­kalmából ma felhangzó Dohná- nyi-koncert után itt, Pécsett, de még a budapesti művészeti hetek egyik legrangosabb kon­certeseménye Krzysztof Pende­recki lengyel zeneszerző Lukács­passiójának előadása lesz va­sárnap este. Egy ilyen hatalmas méretű, megrázó mű megszó­laltatásara nem minden nap nyílik lehetőség, hiszen előadói apparátusa (szoprán-, bariton- és basszusszóló, narrátor, gyer­mekkar, hármas vegyeskar és zenekar) nemcsak méreteiben hatalmas, hanem olyan előadói felkészültségű együttes jelenlé­tét feltételezi, mely teljesen jártas korunk zenéje, sem könnyűnek, sem közérthetőnek mondható stílusában. A ma avantgarde-nak mon­dott zene kialakulásának egyik legfontosabb bölcsője a len­gyel zeneszerzés az 50-es évek második felében. Ezt a korsza­kot Penderecki és Lutoslawski neve fémjelzi. Az ő munkássá­guk nyomán alakult ki egy olyan zenei nyelvezet, mely a mai zenében szinte már álta­lánosnak mondható. Miről is van szó? A dallam, ritmus, harmónia hagyományos értelmezése már a század ele­jén megváltozott. A zeneszer­zők a teljes hangkészletet, a körülöttünk hangzó világ szin­te valamennyi effektusát a ze­nei-művészi kifejezés szolgála­tába állították. Ez az újat aka­rás, a teljeset birtoklás vágya egyáltalán nem e századi je­lenség csupán, hanem törté­nelmi tradíció, mely a zenetör­téneti változásokban bármely korszakot elemezve kiderül. Csakhogy az emberiségnek so­ha ekkora ismeretanyag még nem volt birtokában, mint ép­pen e században, és soha ilyen mértékű megrázkódtatá­sok sem érték az emberiséget mint most. A tudományos fel­fedezések szinte beláthatatlan és ezért ijesztő távlatokat nyit­nak elénk, és a második világ­háború, az atombomba meg­jelenése óta a földön az embe­riség egy új, közös „élmény­nyel" gyarapodott, a félelem­mel. Logikus tehát, hogy az át­lagnál mindig sokkalta érzé­kenyebb alkotóművészek a ha­gyományos zenei nyelvtől elté­rő módon reagálnak a hagyo­mányostól nagyon is eltérő életérzésekre. Logikus az is, hogy ez új stílus egyik kiala­kító iskolája éppen Lengyel- ország. A zenei fejlődés tör­ténelmi tendenciái létünk tük­rében alakult, tehát a ma még sokaknak idegen, de mégis igaz és valós kifejezésmóddá. A művészet általában, igy a zene is kilép a csak díszítés, csak a szórakoztatás köréből, és az igazságokat művészileg meghatározott módon, a mű­vészet elvontnak tűnő nyelvén, mégis sokkal konkrétabban tárja elénk. Mozart zenéje a kellemes hangzáson túl egyál­talán nem érthetőbb a ma za- bolázatlannak és disszonáns­nak mondott zenéjénél. Ha egy jól hangzó harmóniához, hár- mashangzathoz egy oda nem illő negyedik hangot teszünk, disszonancia keletkezik. Ha azonban a rendelkezésünkre álló valamennyi (12) hangot egyszerre megszólaltatjuk, ez a disszonancia megszűnik, hi­szen a harmónia átalakul hangszínné. Cluster-(hangfürt) technikának mondjuk ezt a le­hetőségét a zenei kifejezés­nek, és ennek egyik legfonto­sabb kidolgozója éppen Pen­derecki. Az énekhang (negyed­hangos eltérések), a zenekari hangszerek, különösen a vonó­sok hagyományostól eltérő használata megannyi új hang­zásélményt ígér Penderecki művében, és a hangzó zenei anyagban új összefüggések fel­ismerésére késztet. Formailag a Lukács-passió a bachi kétrészes passiófor­mára utal. Szövegét a szerző válogatta össze az evangéli­umból és latin himnuszokból. A kölni rádió felkérésére ké­szült 1963-65-ben. Ősbemuta­tója a münsteri katedrális fennállásának hatszázéves év­fordulóján volt 1966. március 30-án. Kircsi László cKdMO/yTa/<rN cRovAt Extra túró Csodálatos világban élünk, tele vagyunk különlegességek­kel. Az áruk azelőtt csak áruk voltak. Jók, vagy rosszak. Ma azonban nem kell őket ki se próbálnunk, meg se kóstol­nunk, elvégzik ők helyettünk is saját maguk. így tudtam meg, hogy a mosószer luxus vagy star, a zsilettpenge a figarót is helyettesíti és super. A nad­rágtartó rómeó, és a szappan önmagáról elárulja, hogy prí­ma. Nincsenek kétségeink. Az ételneműek se tudnak titkot tartani. A darált hús kü­lönleges, a sertéssült, az ubor­ka csemege, a citromszörp márka. Azt hittem, ezen a téren nem érhet már meglepetés, de mikor a minap az egyik bolt­ba járok, látok valami juhsajt­szerű fehér tömböt. Megkérde­zem : — Ott, az a túrószerű, mi­csoda? — Extra túró! — hangzik határozottan. Nem szeretem a titkokat, szeretek azonnal a nyitjára rájönni, kérdem tehát tovább. — Az meg mi? Ilyet eddig még nem hallottam. — Extra módon készítik! — nyilatkoztatják ki. Kinyilatkoztatásokat nem szoktam firtatni, hátha baj lesz belőle, és azt hiszik, hogy ké­telkedem, máshol próbálkoz­tam hát. — Mi az az extra túró? — kérdem a másik boltban. — Az mi?! — kérdezték vissza két helyen. A harmadikon valami olyas­félét nyöszmögtek, hogy Sze­geden van egy gyár, az he­tente küld túrót, és az friss. A kétely azonnal rágni kez­dett: — Akkor, ami nem extra, az nem friss? Ezt nem vállalták, ők ilyet nem mondtak, ez az én meg­állapításom. Most itt vergődöm a bizony­talanságban, nem tudom, mi az extra túró? Arra gondolok, hogy a tehén extra marha, vagy aki veszi, az az extra? Segítsenek eldönteni! Szöllösy Kálmán I00 vagon csipkebogyó Jó volt az idei csipkebogyótermés; a Herbáriánál begyűjtött mennyiség meghaladja a 100 vagont, 40 szá­zalékkal több a tavalyinál. Az idén 500-ról 800 forirtnra emelték a mák­gubó mázsánkénti átvételi árát; ennek nyomán különösen a háztá­ji termelésből származó felvásárlás lendült fel. Az idei jó kamillater­mésből 620 ezer kiló száraz kamil­la származott, a tavalyi 170 ezer kilóval szemben, ami az évi átla­gos 500 ezer kilóhoz képest el­enyésző volt. Átlagon felüli termés volt most bodza- és hársfavirágból is. A Herbária számításai szerint 1977-ben a gyógy- és fűszernövé­nyek értékesítéséből körülbelül .350 millió, ipari termelésből 341 millió forint, export-szállításokból pedig 4,1 millió dollár bevételre van ki­látás. A Herbária rendszeresen bővíti a választékot. Legfrisebb újdonságai: a bodzavirágból készülő samba- szörp, a gyermekeknek szánt tea­keverék és a csipke elnevezésű po­rított tea.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents