Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-05 / 274. szám
6 Dunaatuii napló 1977. Oktober 5., szerda Tájvédelmi körzet lett a Keleti-Mecsek A KELET-MECSEK TÁJVÉDELMI KÖRZET VÁZLATA Tfl|jv«d«ltni körzet határa — Közút Szigorúan védett területek ^ ^ Patak Település ---------Földút • ••••• Korlátozottan látogatható 0 í lem Az Országos Természetvédelmi Hivatal (OTVH) elnöke 8/ 1977. OTVH számú rendeletében 1977. június 29-cel a Keleti Mecsek több mint 9248 hektáros területét „KELET-MECSEK TÁJVÉDELMI KÖRZET” néven védetté nyilvánította. A terület gondozásával a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot bízta meg, ugyanakkor a természetvédelemmel kapcsolatos kiadásokat az OTVH biztosítja. Mielőtt megyénk első tájvédelmi körzetéről, s annak rendeltetéséről szólnánk, röviden tekintsük át, hogy tulajdonképpen mit is jelent a tájvédelmi körzet és általában a természetvédelmi terület fogalma. Mit jelent a tájvédelem? A természetvédelmi területek olyan kisebb nagyságú területek, ahol a természeti értékek megőrzése, tudományos feltárása, ismeretterjesztési hasznosítása az ott lévő jellegzetes ritkaságok miatt valamilyen okból feltétlenül indokolt. A tájvédelmi körzetek működését nem szabályozza olyan nemzetközi előírás, mint a nemzeti parkokét. A védelem és általában a látogatás szempontjából az alábbi felosztás a leglényegesebb: — szigorúan védett területek, — korlátozottan látogatható területek, — szabadon látogatható területek. A szigorúan védett részek kivételével a felügyeleti szervek engedélyével megengedett a táj jellegét nem módosító gazdasági tevékenység (pl. erdő- gazdálkodás, mezőgazdasági művelés, bányanyitás stb.). A Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet, hasonlóan mint a többi hazai védett terület csak részben látogatható. A nagyobb részt természetesen a szabadon látogatható természeti környezet adja, ahol fokozottabban érvényesek a kulturált viselkedés szabályai, nem mintha ez a nem védett helyeken nem lenné elvárható (szemetelési, gyűjtési, táborozási tilalmak). A korlátozottan látogatható területre csak meghatározott időben, bizonyos útvonalon és rögzített létszám mellett lehet belépni. A legkövetkezetesebb előírások a szigorúan védett területekre vonatkoznak. Ide a kezelő szerv engedélyével csak a terület tudományos kutatói, tanárok, egyetemi-főiskolai hallgatók, a sajtó, rádió, televízió képviselői léphetnek be. Mindezek a megszigorítások, mint a Földön bárhol, igen indokoltak. hiszen a szigorúan védett rész az adott terület elsődleges génbankja. A tájvédelmi körzet rendeltetése A földtörténeti középkorban vulkánikus működés által kialakított terület tájképileg, geo- lógiailag, s az élővilág összetételét illetően Közép-Európá- ban egyedülálló. A trachidole- rit és fonolit kőzetek felett hazánkban egyedül csak itt találhatók rendkívül gazdag szub- mediterrán jellegű erdők, dús patakmenti rétek. Számos délszaki növény-, állatfaj talált itt kedvező életfeltételre. Közülük például a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis bana- tica), amely a Kárpát-medencében csak a Keleti Mecsekben található! A tájvédelmi körzet védelmet biztosít a terület minden ott élő növény- és állatfajnak (kivételek a vadászható és káros (ajok). Meg kell azonban jegyezni, hogy a mai napig a Keleti Mecsekben rendszeres és tervszerű állattani kutatás még nem volt! Kivételt csak a nagylepkefauna feltérképezése képvisel, amelyet jelen sorok írója már több évvel ezelőtt megkezdett. A tájvédelmi körzetnek meg kell őrizni és fel kell tárni a táj kulturális értékeit, amelyek igen nagy múltra tekintenek vissza. Gondoljunk csak a területet egykor átszelő római ha- diútra, a Mecseknádasd közelében lévő Árpád-kori templomra, Móré várára vagy a Zengő tetején megbúvó egykori várromra. A kulturális értékeket úgy kell a nagyközönség rendelkezésére bocsátani, hogy az hű képet adjon az ott élő nép múltjáról és jelenéről. Mindezen munkálatok elvégzése szoros egységben kell hogy legyen a tudományos kutatások feltételeivel és a természeti környezet védelmével. Fontos feladatot kell betöltenie az odalátogató turisták kulturált szabadidő-eltöltésében, ismeret- szerzésében. A táj természeti értékeinek védelme Mivel a védelmet érdemlő értékek hatalmas tárháza meghaladja e cikk terjedelmét, s a későbbi számokban ezekről folyamatosan beszámolunk, a továbbiakban szükséges lenne azokról a legfontosabb előírásokról szólnunk, amelyek az odalátogató turistákra és tájvédelmi körzet területén lakókra az elmondottakon kívül még vonatkoznak. Nem újszerű oz az „előírás", hogy a háztartási szemetet, bontási anyagot csak az arra kijelölt helyre szabad elhelyezni. A védett területre semmiféle szennyező anyagot bevinni nem lehet! így el kell gondolkodni azoknak a püspökszent- lászlói, hosszúhetényi stb. lakosoknak, akik a fentieket ez idáig nem vették figyelembe. Különösen csúnya látványt nyújt a püspökszentlászlói völgy Hosz- szúheténnyel határos része, ahol helyenként valóságos szemétlerakat található . . . Hasonló a helyzet a Magyar- egregyi völgyben is, ahol az utóbbi időben igen elharapózott a patakmenti autómosás, s a vizekbe kerülő mosószer, olaj és egyéb anyagok veszélyeztetik a főleg igen ritka fajokat felvonultató gerinctelen élővilágot. Egyébként a patakokban élő horgászható halfajok a szabadon látogatható vizekben továbbra is foghatók. Mivel a vadászható vadfajokon kívül minden állat- és növényfaj védett, azok gyűjtése, elpusztítása, élettevékenységük megzavarása tilos, fontos, hogy elsősorban az iskolai gyűjteményeket összeállító diákok, amatőr rovargyűjtők vegyék figyelembe a védett terület határait. Az erdőgazdasági, mezőgazda- sági szempontból kártékony fajok számát csak az illetékes szervek szabályozhatják. Nem . ritkán tapasztalhatjuk, hogy a kirándulásról hazatérők hatalmas vadvirágcsokrokkal, virágzó faágakkal, tövestől kiszedett értékes növényekkel térnek vissza, majd mindaz másnap a kukák mélyére kerül. Nagy felelősség hárul itt most a biológiát oktató tanárokra, hogy főképpen azokra a ritkaságokra hívják fel a figyelmet, amelyek a Keleti Mecsekben egyedülállók: a már említett bánáti bazsarózsa, kaukázusi zergevirág (Doronicum cauca- sicum), baranyai peremizs (Inula spireifolia), óriás szegfű (Dianthus pontederae gigan- teiformis). El kell tűnni a piacokról, az alkalmi virágárusok kosaraiból az itt-ott még fellelhető májvirág, kis téli zöld, szúrós- és lónyelvű csodabogyó csokroknak. Igaz, ma még gazdagon teremnek erdeinkben, de meddig? Csak üdvözölni lehet az OTVH-nak azt a határozatát, hogy a védett területeken tilos a rétek, legelők további feltörése. A tájvédelmi körzet területén többfelé tapasztalhatjuk (pl. Kisújbánya, Püspök- szentlászló környéke), hogy a nem kellő megfontolással mezőgazdasági művelés alá vett, majd elhagyott területek ma elgyomosodva az eróziónak fokozottabban kitéve állnak. Nem beszélve a rajta élő természetes növény- és állattársulásról, amely csak igen hosszú évtizedek alatt népesíthető be újból. A rétek, legelők kaszálása és legeltetése a természetes állapot megőrzése szempontjából továbbra is engedélyezett, de a ritka növények termőhelyén az OTVH időben szabályzókat léptet életbe, s erről az érdekelteket tájékoztatja is. A növényvilág, a természetes növénytársulások védelme, s a biológiai egyensúly megőrzése érdekében a szigorúan védett területeken (lásd a térképen) tilos a gyógynövények és erdei mellék- termékek gyűjtése is. Ezenkívül mi indokolja még a vázlatosan ismertetett védettséget? Baranya megye, s talán az egész Dél-Dunántúl azon vidéke a Keleti Mecsek, amely legkevésbé esett áldozatául a civilizációs hatásoknak. Ezek után feltérképezendő sokarcú élővilága feltehetően új képet ad a Balkán-félsziget és a Dunántúl növény- és állatföldrajzi kapcsolatairól, az utolsó jégkorszak utáni benépesülésről. A ritka geológiai formációk (Hidasi-völgy, Óbányai-völgy) mellett felmérhetetlen értékeket felvonultató gyertyános- és bükk-elegyes kocsánytalan tölgyesek nagy szolgálatot tesznek a mecseki szénmedence, közvetlen bioszféránk egészségesebbé tételében. Fazekas Imre tanár, tudományos kutató A keszthelyi Festetics-kastély a Balaton környékének legkiemelkedőbb építészettörténeti és kulturális jelentőségű épülete, melyet 1780 körül építettek barokk stílusban, majd 1883—87 között bővitették. A kastély régi szárnyában kapott helyet a berendezéséről és ritkaságszámba menő könyvállományáról híres Helikon könyvtár, amelyet a XVIII. század végén Festetics György alapitott. Képeinken az empire könyvtárterem és a pompás kastély, a zeneterem látható. Csillagosok, katonák... Magyar hadifoglyok a szocialista forradalomban „És itt felidézhetjük azt is — jogos nemzeti büszkeséggel —, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméire 60 évvel ezelőtt a magyar munkások, parasztok, értelmiségiek azonnal és jól reagáltak: a cári Oroszországba hadifogolyként került magyarok csaknem százezres tömegben léptek be az akkor 'alakuló Vörös Hadsereg soraiba, a vörös partizán osztagokba és harcoltak fegyverrel a forradalom győzelméért" — mondotta Kádár János elvtárs 1977. április 16-án, a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán. Az első imperialista világháború idején az Oroszországban fogságba került magyar katonák száma meglehetősen magas volt. Dr. Münnich Ferenc egykori magyar internacionalista, hazánk Munkás-Paraszt Forradalmi kormányának volt elnöke 500—600 ezerre becsülte az orosz fogságba került magyarok számát. A fogságba került magyar katonák nagy többsége a nincstelen zsellérek, mezőgazdasági cselédek, szegényparasztok soraiból került ki. Az ipari munkások közül behívott, majd fogságba kerülő katonák tekintélyes része szakszervezeti tag volt, sokan részt vettek a szociáldemokrata párt munkájában. A fogságba esett tisztek körében a tartalékosok voltak többségben. A mozgósításkor behívott tartalékos tiszteket — néptanítókat, középiskolai tanárokat, magán- tisztviselőket, ügyvédeket, újságírókat stb. — osztották be szakasz, század, de előfordult, hogy zászlóaljparancsnoknak is. A tartalékos tisztek között sokan haladó érzelműek voltak, sőt — mint például Kun Béla, Ligeti Károly, Faragó Dezső és mások — a-polgári életben részt vettek a munkás- mozgalomban, a szociáldemokrata párt, a Galilei Kör tagjai voltak. Végeredményben a fogságba esett magyar katonák magas arányszáma, szociális helyzete és összetétele, a tartalékos tisztek legjobbjainak a politikai állásfoglalása, világnézete a későbbiekben mind meghatározó szerepet játszott abban, hogy Oroszországban a magyar hadifoglyok körében forradalmi mozgalom jött létre. Az Oroszországban kialakult forradalmi helyzet, amely 1917 februárjában a cárizmus megdöntéséhez vezetett, jelentős méreteket öltő mozgalmat alakított ki a hadifoglyok körében. Erős szocialista csoport jött létre például a tomszki táborban. Ennek a csoportnak magyar tartalékos tisztek, katonák, birodalmi németek, osztrákok és csehek voltak a tagjai. A tomszki csoportot 1916 őszétől Kun Béla vezette. Ebben a csoportban tevékenykedett dr. Münnich Ferenc és Seidler Ernő is. Amikor Tomszkba megérkezett a cárizmus megdöntésének híre, Kun Béla kórházban feküdt betegen. Onnan írt levelet a tomszki OSZDMP helyi szervezete elnökének, amelyben kifejtette, hogy a magyar szocialista hadifoglyok készek forradalmi együttműködésre az orosz elvtársaikkal. Kun Béla hamarosan a tomszki kormányzósági pártbizottság tagja lett. A cár elűzése, a februári polgári demokratikus forradalom azonban nem váltotta valóra sem Oroszország elnyomott népeinek, sem a hadifoglyoknak a reményeit. Az ideiglenes burzsoá kormány folytatta a háborút, s a hadifoglyok rossz helyzetén sem kívánt javítani. A bolsevikok azonban egészen másként közeledtek a hadifoglyokhoz. A bolsevikok pártja volt Oroszországban az egyetlen olyan párt, amely a proletár internacionalizmus elvi és gyakorlati talaján állva, nemzeti és faji hovatartozásra való tekintet nélkül, egyértelműen a magáénak tartotta és védelmezte a hadifoglyok érdekeit. Lenin, jóformán mór a háború első napjaitól, jelentős szerepet tulajdonított a hadifoglyokkal való szövetség kérdésének; a hadifoglyokkal való szoros osztályharcos kapcsolatok megteremtésére buzdította a bolsevikokat. A bolsevikok hadifogolypolitikáját a Pravda 1917 június 3(16)-i számában A. Kollontaj fejtette ki a párt megbízásából részletesen. Együttérzéssel írt a hadifoglyok nehéz helyzetéről, szenvedéseikről, majd az ideiglenes kormánynak a cári hagyományokat követő rossz hadifogolypolitikáját bírálta élesen. Legsürgősebb teendőnek jelölte meg, hogy a bolsevik pártszervezetek és a szovjetek mindenhol vizsgálják meg a hadifoglyok életkörülményeit, s avatkozzanak be a hadifogolytáborok életébe, könnyítsenek a hadifoglyok sorsán. „Azt a körülményt, hogy Oroszországban százezrével tartózkodnak a központi hatalmak proletárjai, arra kell felhasználni, hogy megerősítsük a hozzájuk fűződő békekapcsolatainkat, pártkapcsolatainkat, hogy ápoljuk a munkásszolidaritás érzését közös ellenségünk, a világ imperialistái elleni egységünket" —írta egyebek között a Pravdában AT Kollontaj. Amikor Oroszország munkásai, parasztjai Lenin és a bolsevikok felhívására fegyverrel a kézben kivívták a proletárhatalmat, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom felkelői között ott voltak a külföldi származású vörös gárdisták — közöttük számosán a magyar hadifoglyok is. Több dokumentum, sok-sok visszaemlékezés bizonyítja, hogy a magyar hadifoglyok közül egyesek, vagy csoportok Petrogródon, Moszkvában, Tverben, Kijevben, Kurszkban, Penzában, Kazany- ban, Taskentben, a Donyeck- medencében, Szibériában, Távol-Keleten és még máshol önfeláldozóan küzdöttek a szocialista forradalomért. A Kolozsvári Hírlap 1918. január 2-i számában például (saját tudósítójától) riportot közölt a forradalmi eseményekről. A riportban megszólaltattak egy már hazatért honvéd tüzértisztet, aki részt vett a forradalomban. A tiszt mondotta: „Mindenki tudta, hogy a Kerenszki-uralom elsöprésére szervezett bolseviki mozgalom, elsősorban a háborús párt ellen tűzte ki a vörös zászlót. A békevágy any- nyira elhatalmasodott az emberek lelkében, hogy a foglyokat nem tekintették ellenségnek. Szabadon járhattunk Pé- tervár utcáin. A béke forradalmának forró sikere megcsapta a mi lelkünket és mi is részt akartunk venni a háborús szellem elsöprésében. Több tiszttársammal jelentkeztünk a bolsevikiek forradalmi bizottsága előtt s felajánlottuk szolgálatainkat. Az ajánlatot elfogadták s így történt meg, hogy a Téli Palota lövetésénél a forradalmi csapatok egyik ütegének én voltam a parancsnoka”. A szocialista forradalom felszabadította a hadifoglyokat, a szovjet kormány Oroszország lakóival egyenlő polgárokként ismertp el őket. A hadifoglyok tömegeiben helyeslő, egyetértő visszhangot váltottak ki a szovjethatalom intézkedései: mindenekelőtt a békéről, a földről és a termelés ellenőrzéséről megalkotott dekrétumok. Mert a dekrétumokban foglaltaknak a megvalósítása egybeesett a hadifoglyok döntő többségének az érdekével. Timár Ede (Folytatjuk)
