Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-05 / 274. szám
1977. október 5., szerda PunQntuli napló 5 A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka Megkezdődött a belgrádi tanácskozás Folytatás az 1. oldalról.) ményeinek javításában betöltött szerepét, feladatait és jogait. Az országos vita lehetővé tette a tervezet igen sok olyan tételének tökéletesítését, amely a szocialista demokrácia továbbfejlesztésére irányul. Javasolták egy új cikkel felvételét a választók megbízásairól. A képviselőknek szóló ilyen megbízások a dolgozók egyes csoportjainak érdekeit és egyúttal az egész társadalom érdekeit tükrözik, azok teljesítése a tanácsok és képviselőik munkájának fontos része. A vita résztvevői egyöntetűen üdvözölték, hogy az alkotmány-tervezetbe külön fejezetet vegyenek be a Szovjetunió lenini külpolitikájának céljairól és elveiről. Ezzel kapcsolatban javasolták a fejezet kiegészítését azzal, hogy a Szovjetunió az általános és teljes leszerelés elérésére törekszik. Amit nem szabad figyelembe venni A szónok ezután kitért azokra a javaslatokra, amelyeket a bizottság nem vehetett figyelembe, vagy amelyeket lényegüket tekintve helytelennek tartott. Sok állampolgár javasolta például, hogy emeljenek alkotmányos szintre különböző olyan jogszabályokat, amelyek már megvannak a szovjet törvényalkotásban. Ezek a javaslatok önmagukban helyesek, de az alkotmány, az állam alaptörvénye csak a legfontosabb elvi tételeket rögzíti. Némely javaslat nyilvánvalóan túlságosan előreszalad, nem veszi figyelembe, hogy az új alkotmány a fejlett szocializmus és nem a kommunizmus államának törvénye. A Szovjetunióban érvényesül a szocialista elv: „ mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint". Éppen ezért nem fogadhatók el például az olyan javaslatok, hogy mindenki számára egyenlő munkabért és nyugdíjat biztosítsanak, figyelmen kívül hagyva a dolgozók szakképzettségét és munkájuk minőségét. A Szovjetunióban, mint ismeretes, kialakult a történelmileg új emberi közösség — a szovjet nép. Voltak, akik helytelen következtetéseket vontak le ebből. Azt javasolják, hogy az alkotmányba vegyék fel az egységes szovjet nemzet fogalmát, szüntessék meg a szövetségi és autonóm köztársaságokat, vagy korlátozzák azok szuverenitását. A szovjet nép társadalmi-politikai egysége egyáltalán nem jelenti a nemzeti különbségek eltűnését. A szocializmus felépítésével egyidejűleg a történelemben először a Szovjetunióban oldották meg a nemzetiségi kérdést. A kommunista építés folyamán a szovjet népek szüntelenül közelednek egymáshoz, szellemi életük kölcsönösen gazdagítja egymást. Veszélyes útra lépnénk azonban, ha mesterségesen kezdenénk erőltetni a nemzetek közeledésének ezt az objektív folyamatát. Olyan levelek is érkeztek az alkotmány-bizottsághoz, amelyeknek írói javasolják, hogy állami funkciókat közvetlenül a pártszerveknek adjanak át, az SZKP Központi Bizottságának Politikai Bizottságát törvényhozói hatalommal ruházzák fel. Ezek a javaslatok mélységesen hibásak. Zavart keltenek a párt társadalmunkban betöltött szerepének értelmezésében. Miután pártunk uralkodó párt lett, határozottan leszögezte, hogy döntéseit a szovjet szervek útján érvényesíti, a tanácsok tevékenységét irányítva nem helyettesíti az utóbbiakat, hogy az állami élet irányítását mindenekelőtt a tanácsokba beválasztott és az állami szervekben dolgozó kommunisták útján juttatja érvényre. Ezt az elvet leszögezi az SZKP szervezeti szabályzata és az a javaslat, hogy ezt tükrözze az új alkotmány is. Az új szovjet alkotmány tervezete és országos vitája — folytatta Brezsnyev — hosszú időn át az egész világ figyelmének középpontjában állt. Ez a szocializmusnak a világban betöltött óriási szerepét bizonyítja. Átfogóan megvitatták és forrón támogatták az új szovjet alkotmány tervezetét a testvéri szocialista országokban. Elvtársi módon fogadták a tervezetet, alaposan elemezték azt és elmondták saját tapasztalataikat. így halmozódik fel a szocialista államépítés kollektív tapasztalata. Élénk érdeklődéssel tanulmányozták az új szovjet alkotmány tervezetét azokban a fiatal államokban, amelyek nemrég szabadultak fel a gyarmati elnyomás alól és most határozzák meg további útjukat. Számos afrikai, ázsiai és latinamerikai ország sajtója kommentálta a tervezetet és hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak az alkotmányban is tükröződő eredményei lelkesítő például szolgálnak valamennyi nép számára, amely a szocializmus irányába halad. Rendkívüli érdeklődéssel fogadták a Szovjetunió új alkotmányának tervezetét a tőkés országok dolgozói és mindenekelőtt élcscpataik, a kommunista és munkáspártok. A testvérpártok rámutatnak, hogy- a szovjet alkotmány tervezete nagyon fontos okmány, amely megmutatja, hogy mit is jelent a fejlett szocializmus és milyen feladatokat tűz maga elé. Nem kerülte el a Szovjetunió alkotmányának tervezete a bur- zsoá sajtónak és a tőkés világ más tömegtájékoztatási eszközeinek figyelmét sem. Közülük egyesek többé-kevésbé objektiven ismertették a dokumentum tartalmát. Több nyugati lap rámutatott, hogy az új szovjet alkotmány-tervezet a demokrácia továbbfejlesztését, az állampolgári jogoknak és a társadalmi szervezetek jogkörének kiszélesítését, az állami politikára gyakorolt befolyásuk növekedését jelzi.. Az amerikai Baltimore Sun például becsületesen megállapította, hogy a tervezet a szovjet állampolgárok számára „teljesebb jogokat biztosít, mint bármely nyugati alkotmány: a munkához'és a pihenéshez való jogot, a pálya- választás jogát, a társadalom- biztosítás, a lakásellátás, a tanulás, az ingyenes egészség- ügyi ellátás jogát". A tőkés országok állami és politikai vezetői, valamint sajtója elismerik annak a ténynek jelentőségét, hogy az alkotmány külpolitikai fejezetében államjogi formában szögezi le a Szovjetunió elkötelezettségét a béke és a népek közötti együttműködés mellett. Az imperialista propaganda hogy az alkotmány tervezete minden más alkotmányhoz képest szélesebben, világosabban és teljesebben tartalmazza az állampolgárok szociálisgazdasági és politikai jogait és e jogok érvényesítésének konkrét biztosítékait. Mit is állíthatnának szembe a fejlett szocializmusnak e reális eredményeivel a tőkés rendszer prókátorai? Tízmillióknak a munkanélküliséghez való „jogát?” Vagy a betegeknek azt a „jogát”, hogy nélkülözzék az orvosi segítséget, mivel az óriási összegekbe kerül? Avagy a nemzetiségi kisebbségeknek azt a „jogát”, hogy megalázó -megkülönböztetést szenvedjenek a munkában és az oktatásban, a mindennapi és a politikai életben? Vagy talán azt a „jogot”, hogy örökös félelemben élhetnek a szervezett bűnözés mindenhatósága alatt, s láthatják, hogy a sajtó, a film, a televízió és a rádió hogyan követ el mindent annak érdekében, hogy az ifjú nemzedéket az önzés, a kegyetlenség és az erőszak szellemében neveljék? A kapitalizmus propagandistái és ideológusai nem tagadhatják, hogy a szocializmus már rég felszámolta ezeket a társadalmi fekélyeket. A burzsoá hírmagyarázóknak nincsenek ínyére a tervezetnek azok a tételei sem, amelyekben ' az SZKP-nak a szovjet társadalom életében betöltött szerepéről van szó. Teli torokkal üvöltik, hogy ez „a kommunista párt diktatúrájának kikiáltása”. Mit lehet erre mondani? A kirohanások oka világos. A kommunista párt a szovjet nép élcsapata, annak legtudatosabb, élenjáró része, amely elválaszthatatlan a nép egészétől. A pártnak semmiféle más érdeke nincs, mint a nép érdeke, ha valaki megpróbálja szembeállítani egymással a pártot és a szovjet népet, s „a párt diktatúrájáról" elmélkedik, ez annyit jelent, ha például a szívet próbálná szembeállítani az emberi szervezet egészével. A kommunista párt a Szovjetunió alkotmányának keretei között tevékenykedik. Mit érdekli azonban ez a burzsoá kritikusokat? Ők csökkenteni szeretnék a pártnak a szovjet társadalomban betöltött szerepét, mivel minden vágyuk az, hogy meggyengítsék országunkat, szocialista rendszerünket, kioltsák kommunista eszméinket. Szerencsére, képtelenek erre. A kommunista párt szerepe annak arányában fog növekedni a társadalom életében, ahogy a szovjet emberek egyre bonyolultabb és felelősségteljesebb feladatokat oldanak meg a kommunizmus építésében. Ez, teljes összhangban pártunk programjával, a szocialista demokrácia egyre mélyrehatóbb kifejlődéséhez vezet. A burzsoá táborbeli bírálóink és őszintén szólva velük együtt egyes elvtársaink a nemzetközi munkásmozgalom soraiból is, nem látják, vagy nem akarják látni a legfontosabbat — állami és társadalmi fejlődésünk dialektikáját. Ez a dialektika abban foglaltatik, hogy a szocialista állam fejlődésével és tökéletesedésével párhuzamosan az állampolgárok milliói egyre aktívabban vesznek részt a hatalmi szervek, a népi ellenőrzés munkájában, a termelés és az elosztás irányításában, a szociális és kulturális politikában, az igazságszolgáltatásban. Egyszóval, a szocialista demokrácia fejlődésével államunk fokozatosan kommunista társadalmi önigazgatásba nő át. Ez a folyamat természetesen hosszas, de töretlen. És meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió új alkotmánya jól szolgálja majd a kommunista építés e fontos céljának elérését. Az élet törvénye Az új alkotmányt joggal nevezik a fejlett szocialista társadalom élete törvényének. Éppen ilyen társadalom épült fel a Szovjetunióban — mondotta Brezsnyev, aki beszédének további szakaszában részletesen kitért a fejlett szocialista társadalom jellemző vonásaira, a kommunista társadalmi formáció kialakulásának történelmi folyamatában betöltött helyére. Leonyid Brezsnyev töbív_ olyan meggyőző adatot idézett, amelyek képet nyújtanak arról, hogy milyen nagy a különbség a szocializmus jelenlegi fejlődési szakasza és az előző, az 1936-os alkotmány megszületésének időszaka között. Az 1936. évi bruttó társadalmi termék előállításához jelenleg kevesebb mint egy hónapra van szükség. Nemcsak a technika változott meg, hanem az azt irányító emberek is. Ma már a munkások 73,2 százaléka rendelkezik középvagy felsőfokú képzettséggel. Negyven évvel ezelőtt ez az arány kevesebb mint nyolc százalék volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az iparban harmincnégyszeresére, a mezőgazdaságban pedig negyvenhétszeresére növekedett a felső- és középfokú képzettséggel rendelkező szakemberek száma. A szovjet emberek életszínvonala is egészen más képet mutat. Az 1936. évi 14,9 millió négyzetméterrel szemben 1977-ben 110 millió négyzetméter lakás épül. Nem lehet persze mindent számokban kifejezni. E hatalmas arányú anyagi és kulturális fejlődés a városi és falusi munka- és életkörülmélfa lent yin «Sesernii«: •• Buszlajev emlékezései j 15. támadása Az imperialista propaganda szervezői észrevehetően nyugtalankodni kezdtek, amikor az alkotmány megvitatása széles nemzetközi méreteket öltött. Megismétlődött az, amit már egyszer lehetett tapasztalni a szovjet hatalom fennállása éveiben: a „lélektani hadviselés" szakértőit a Szovjetunió sikerei vajmi kevéssé érdeklik. Nekik- csak egy céljuk van: megakadályozni a szocializmus befolyásának növekedését, bármilyen eszközzel bizalmatlanságot, ellenszenvet kelteni vele szemben. Ebből táplálkozik az a tendencia is, hogy ne annyira informáljanak az új szovjet alkotmányról, mint inkább kiforgassák tartalmát, csökkentsék jelentőségét, vagy egyszerűen agyonhallgassák legfontosabb megállapításait. Különösen dühödt támadásokat intéztek a szovjet állampolgárok jogairól és kötelezettségeiről szóló tételek ellen. A szovjet alkotmány bírálói nem voltak irigylésre méltó helyzetben. Nem tudtak kitérni ugyanis az elől a tény elől, Az öngyújtó csattanásából Szemjon kitalálta, hogy a hadnagy van ott. — Nem tud aludni? — Nem tudok — mondta a hadnagy. Kissé fölborítottam a napirendemet, aludtam egy keveset az állomáson. — Figyeljen csak! — mondta Szemjon. — Maga szerint lesz háború? Maguk katonák, biztos jobban tudják. — Katonát ilyesmiről faggatni majdnem értelmetlen dolog — mondta a hadnagy. — Nekünk mindig készen kell állnunk. — Az apám katona volt — mondta Szemjon. — Egész életében készült, akadémián tanult, és a háború első napján elesett. — Ki az elsőn, ki az utolsón, és van, aki háború nélkül is meghal. A mi városunkban egy részeg nemrég a mesterséges tóban akart megfü- rödni, és belefulladt. Pedig csak egy helyütt, a közepén volt egy méter kilencven centi, egyébként sehol sem több egy méternél. Épp ezt a helyet kereste ki. Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy ki ül a hatos széken? — kérdezte a hadnagy. A háborúról rögtön áttért arra, ami pillanatnyilag jobban érdekelte. — Egy kislány — mondta Szemjon. — Azt hiszem, diáklány. — Igen — mondta elnyújtva, gondterhelten a hadnagy. nyék, a fizikai és szellemi munkafeltételek jelentős mértékű közeledését eredményezte. A szocializmusban a szovjet emberek új nemzedékei nőttek fel, kialakult szocialista tudatuk. E folyamatok eredményeként joggal elmondható, hogy a Szovjetunióban felépült a fejlett szocializmus, elérkezett az új társadalom érettségének az a szakasza, amelyben befejeződik a társadalmi viszonyok átrendeződése, mégpedig a szocializmusra szervesen jellemző közösségi elvek alapján. A Szovjetunió ma az Október szülte állam fejlődésének olyan szakaszában van, amely az érett szocializmusra jellemző. Következésképpen az állami szervek feladatai, azok szerkezeti felépítése és funkciói, működési rendje is meg kell hogy feleljenek a társadalom fejlődése e szakaszának. Éppen ezt az összhangot biztosítja a Szovjetunió új alkotmánya. „Amikor elfogadjuk, teljes joggal jelenthetjük ki: újabb fontos munkát végeztünk el, amely közelebb viszi az országot pártunk és népünk nagy céljainak eléréséhez” — jelentette ki Leonyid Brezsnyev. A beszéd elhangzása után a Legfelsőbb Tanács küldöttei hosszantartó tapssal köszöntötték az ország új alaptörvényének beterjesztését. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag megválasztották az új alkotmány szövegének 163 tagú szerkesztő bizottságát. A bizottság elnöke Leonyid Brezsnyev. A szovjet parlament két házának külön ülésével folytatódott kedden délután a moszkvai Kremlben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hetedik, rendkívüli ülésszaka. Az Alekszej Silyikov elnökletével ülésező Szövetségi Tanács, amelynek kedd délutáni ülésén jelen volt Leonyid Brezsnyev, Jurij Andropov, Andrej Kirilenko és az SZKP KB Politikai Bizottságának több más tagja, Vlagyimir Scserbic- kij, az SZKP KB PB tagja, az Ukrán Kommunista Párt KB első titkára szólalt fel elsőként, majd Viktor Grisin, Gyinmuha- med Kunajev, Grigorij Romanov, Mihail Szolomencev, majd Valentyina Tyereskova méltatták az új alkotmányt. A Vitalii Ruben elnökletével ülésező Nemzetiségi Tanács tagjai előtt felszólalt Pjotr Ma- serov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Belorusz Kommunista Párt KB első titkára és Saraf Rasidov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az Clzbég Kommunista Párt KB első titkára. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának rendkívüli ülésszaka szerdán folytatódik. — Cseréljen helyet a szomszédjával — javasolta Szemjon. — Nem lenne visszatetsző? — kérdezte a hadnagy. — Ugyan már. Tavaly először mentek Natasával együtt szabadságra. A vonatban a lány átaludta az egész éjszakát. Szemjon csak közvetlen az állomás előtt ébresztette fel. Nataska rögtön felugrott, a felső ágyon aludt, úgy ugrott le, mint a sportolók a korlátról, guggolóállásba, a karját oldalsó tartásba emelte. Művészi tornára járt az iskolában, azonkívül zongorázni is tanult. — Fordulj el — kérte a lány. Szemjon nem fordult el, a lány nem erőltette, idő sem maradt már vitára, levette a pizsamáját, majd felvette a szoknyáját. — Mondd csak, mim vagy te nekem? — kérdezte Nataska. — A vőlegényed. Hiszen tg- dod. „ — Ha a vőlegényem, hát a vőlegényem — hagyta rá Nataska. — Csak azt jegyezd (Folytatás az 1. oldalról) kár különmegbízottjaként Vittorio Winspeare Guiccardi, a világszervezet genfi irodájának főigazgatója szólalt fel. Ismertette Kurt Waldheim főtitkárnak a találkozó résztvevőihez intézett üzenetét, amely többi között hangoztatja: a belgrádi tanácskozásnak az a célja, hogy keresse földrészünk biztonsága és államai együttműködése erősítésének újabb útjait. Waldheim napjaink alapvető nemzetközi feladataként jelölte meg a fegyverkezési hajsza megszüntetését, valamint az igazságos világgazdasági rend megteremtését. A megnyitó ülésen tolmácsolták a küldöttségeknek Tito jugoszláv köztársasági elnök üdvözletét. A délelőtti ülés ezzel véget ért. A délutáni plenáris ülésen megkezdődött az egyes küldöttségek vezetőinek felszólalása, amelyekben ismertették kormányuk véleményét a helsinki óta megtett útról és a további feladatokról. A találkozó szerdán délelőtt folytatja munkáját. Indira Gandhit szabadon bocsátották Tizenhat órával azután, hogy a biztonsági' rendőrség őrizetbe vette, bírói utasításra kedden szabadon bocsátották Indira Gandhit, India volt miniszterelnökét. A jelenlegi kormány által „korrupcióval és hatalmi visszaélésekkel” vádolt politikus kihallgatása után az illetékes, vizsgáló bíró úgy ítélte meg, hogy „nincs elfogadható ok a vádlott letartóztatásának elrendelésére", s szabadlábra helyeztette Indira Gandhit. Egyben utasította a hatóságokat, hogy- ne korlátozzák a volt miniszterelnökasszony mozgásszabadságát. Csaran Szingh belügyminiszter közben sajtóértekezletet tartott, s követelte, hogy Indira Gandhit „a háborús bűnösök nürnbergi peréhez hasonló" tárgyaláson vonják felelősségre tettei miatt. Azzal vádolta, hogy miniszterelnöksége idején az előnyösebbnek tűnő árajánlatokat figyelmen kívül hagyva egy francia cégnek adott 17,4 millió dollár értékű olajkutatási megbízatást Indiában, s hivatali tekintélyét felhasználva, az országos választások idején különböző vállalatoktól gépkocsikat igényelt pártja választási kampányához. meg, hogy a menyasszonyságból idővel elegem is lehet. A peronon néhány percre elvesztette megszokott határozottságát, igyekezett Szemjon közelében megállni, és a zakója ujjába kapaszkodott. Szemjon átkarolta és ekkor meglátta Marija Trofimovnót. Marija Trofimovna néhány lépésre áltt tőlük, és a szerelvény végét kémlelte. Tenyerét ellenzőként a szeme elé tette, figyelmesen nézegetett, éppen -úgy, ahogy a filmeken az anyák rég nem látott gyermekeiket keresik a szemükkel. Barna kosztümöt viselt, a gallérján és az ujjakon szürke rátéttel: elegáns és divatos, különösen molett asszonyoknak; Leningrádban töltötte a szabadságát, ott varratta egy első osztályú szalonban. Mindjárt odajön hozzájuk, megcsókolja Szemjont és Nataskát, aztán elfordul, csipkés zsebkendőjével meg fogja törölni a szemét, majd gondosan visz- szateszi a zsebébe úgy, hogy a zsebkendő sarka kissé kilátsszon. Pontosan így is történt minden. (Folytatjuk)
