Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-05 / 274. szám

1977. október 5., szerda Dunántúlt napló 3 « művelődési otthonok feladatairól M it tesznek, mit tehet­nek a művelődési ott­honok a Munka és műve­lődés akció megvalósítá­sáért? A szabadidő-politi­kának fontos szerepe van a szocialista társadalom fejlesztésében. A növekvő szabad idő olyan tényező­je társadalmunknak, amely a közművelődés számára egyre nagyobb jelentősé­gűvé válik. A Munka és művelődés akció megte­remtette a szocialista bri­gádok és a közművelő­dési intézmények jobb együttműködését. Munkások a képtárban A szocialista brigádok a szo­cialista közösség példái, egy­szersmind a közművelődésnek is nélkülözhetetlen bázisai. A közös cél érdekében a színház, a mozi, a könyvtár és a műve­lődési otthonok összehangolták tevékenységüket, az akció programját közösen állították össze. Ezzel megvalósult a tu­datos, tervszerű összehangolás. A Doktor Sándor Művelődési Központ tájékoztatókkal, mód­szertani levelekkel segíti az üzemeket: hogyan végezzék a munkát azok, akiknek egyelőre még kevesebb a gyakorlatuk, tapasztalatuk. A Janus Panno­nius Múzeum és a Doktor Sándor Művelődési Központ A munkások a képtárban ak­ció biztosította, hogy a szo­cialista brigádok eredeti mű­vek alapján ismerkedjenek a képzőművészettel. Az ismeret- terjesztő előadássorozatok, akadémiák sok olyan termé­szettudományos, művészi stb. témával is foglalkoznak, ame­lyek megértéséhez közvetlenül nem tudnak olyan szemléltető eszközöket biztosítani, amelyek az anyag megértéséhez szük­ségesek. A Ságvári Endre Mű­velődési Ház autóbusszal segí­ti a kiállítások és a Természet- tudományi Stúdió megtekinté­A szocialista közösségek példái még csak kis mértékben járul­tak hozzá a társadalmi és ter­mészettudományi műveltség ki­alakításához. Ezt sokban befo­lyásolja az üzemek hozzáállá­sa is. Nagyon sok népművelő a tv „konkurenciájában" látja a sikertelenség okát. Ezt követ­te az a felismerés, hogy e két egyaránt néptömegeket műve­lő-nevelő területnek ki lehet alakítani az együttműködését, oly módon, hogy mind a kettő sokat tehet a másik hatékony­ságának növeléséért. A tv ál­talában igényeket fejleszt és támaszt a nézőkben. Ezen kívül ismeretterjesztő előadásokra is szükség van. Minden üzemnek megvan a saiátos jellege. Ez a sajátos jelleg nemcsak a termelt ipar­cikk szerint változik, hanem a munkások összetétele szerint is. Éppen ezért gondolkodás- módjuk és egész emberi ma­gatartásuk is meglehetősen különbözik egymástól. Figye­lembe kell venni tehát a mun­kahely jellegét, emberformáló szerepét, az ott folyó munka szakmai jellegét, a dolgozók differenciálódott művelődésbe­li igényét, valamint az általá­nos magatartását az ismeret- terjesztő munka célkitűzései­vel kapcsolatban. A minden­napi élet sok olyan eseményt kínál művelődési anyagul, amelyet így felhasználva az ér­deklődés középpontjába állít­hatunk. (Évforduló, kiállítás stb.) Az alkalomszerűség fel- használása az érdeklődés és figyelemébresztés céljából is hasznos. Az így kialakuló isme­retek mindig maradandóbbak1 lesznek, mint azok, amelyek .minden helyi és időbeli vonat­kozás nélkül kerülnek feldolgo­zásra. Nem csak a jelen, hanem a jövő közművelődésének is a legfontosabb tényezője az ol­sét. vasási kultúra. A statisztikai A művelődési otthonok adatok szerint sok még a len­azonban lehetőségeikhez és nivaló az olvasási kultúra fej­főleg a szükségletekhez képest lesztésében. A Városi Könyvtárban: Az olvasók száma: Munkásolvasó: % 1975-ben 15 173 2159 13,7 1976-ban 11 056 1454 13,1 Az SZMT-könyvtárban: Pécsi olvasó: Munkásoivasó: % 1975-ben 13 683 7090 31.7 1976-ban 15 407 8496 51.» A Megyei Könyvtárban: Pécsi olvasó: Munkásolvasó: % 1975-ben 5346 509 9,3 1976-ban 5648 • 572 10,0 Javítani kell a közművelődé­si könyvtárak és a művelődési otthonok kapcsolatát. Egy-egy író—olvasó találkozó vagy egy- egy könyvismertetés még nem tesz olvasóvá senkit. Még messze vagyunk attól, hogy „olvasó nép”-nek nevezhessük magunkat. Az irodalmi neve­lésnek iskolában és iskolán kívül van még mit tennie! A közművelődési intézmények el­sődleges feladata minél na­gyobb tömegek fölkészítése a művek befogadására, élvezésé­re, értő olvasására. Ezt csak az élmények és az ismeretek párhuzamos nyújtásával vé­gezhetjük eredményesen. A fejlődés következő szaka­szában még több hangsúlyt kap a nevelési terület. Elsősor­ban a kis, tartós közösségek belső életének megszervezését és szocialista szellemű alakítá­sát kell tovább erősítenünk. Ez vonatkozik minden művelődési közösségre, a szocialista bri­gádokra is. A Doktor Sándor Művelődési Központ művelődé­si közösségeiben 2 708 ember (ebből 316 munkás) művelő­dik, fejleszti képességeit és ta­lálja meg a napi munkatevé­kenységet harmonikusan ki­egészítő önkifejezés lehetősé­geit. A munkások arányával nem lehetünk elégedettek. Kulturális igényszint A Tanárképző Főiskola Ne­veléstudományi Tanszékével közösen tanulmányoztuk a So- piana Gépgyár művelődési körülményeit. A tanulmányozás (felmérés) célja a munkásmű­velődés segítése, a művelődé­si központ által biztosított le­hetőségek tervszerű felhaszná­lása. Azt tapasztaltuk — többek között —, hogy a művelődés és kulturális igényszint össze­függ a dolgozók érdekeltsé­gével. Természetes, hogy az üzem elsősorban kereseti le­hetőségeket biztosít, azután szabad időt a művelődésre. Az üzemen belüli kulturális rendezvények jobbak mint pár éwe[ ezelőtt, de nem eléggé kihasználtak, a művelődési központ kínálatát sem hasz­nálják fel eléggé. A hazavo­nulás, a hétvégi program jel­lemző. Ez arra serkent ben­nünket, hogy otthonuk telje­sebb életmódjában tanulmá­nyozzuk a munkásokat, dolgo­zókat. Gondolkodni kell azon, miként lehetne az anyagi java­kat a kulturális értékek „ter­melésére” irányítani és az emberek anyagias szemléletét megváltoztatni. A „Munka és művelődés" akció vetélkedővel fejeződik be. A vetélkedő nem cél, ha­nem eszköz. A tapasztalatok átadásával segíteni akarjuk a vetélkedőre való felkészülést. Ehhez elengedhetetlenül szük­séges az elemző értékelés: összefügg-e a tervezett isme­retanyag a tervezett réteg, cso­port stb. hallgatóinak minden­napi munkájával és az előttük álló feladatokkal. Baló István Munkás­fiatalok versenye Munkásfiatalok vers- és prózamondó versenyét ren­dezi meg 1977. december 10—11-én több baranyai szervezet az üzemi verse­nyeken legjobban szereplő fiatalok részére. A megyei döntő három legjobbja képviseli Baranya megyét Salgótarjánban a vers- és prózamondó munkásfiata­lok IV. országos találkozó­ján, 1978. április 7—8-án. A versenyeken kizárólag harminc éven aluli fiatalok vehetnek részt, egy kötele­ző és egy szabadon vá­lasztott verssel vagy pró­zával, maximálisan nyolc perc időtartammal. A ver­senyre 1977. október 31-ig lehet jelentkezni az SZMT kulturális osztályán (7622 Pécs, Szalai András u. 11.). Ülésezett az ifjúság- politikai bizottság II fiatalok érdekében Milyen intézkedések történtek az ifjúsági parlamentek után? Baranyában a tanácsi ipar­hoz 7 vállalat és 23 szövetke­zet tartozik, dolgozóiknak több mint fele, nyolcezer a 30 éven aluli fiatal. A tavalyi ifjúsági parlamenteken beszámoltak a legégetőbb gondjaikról; a be­illeszkedésről, az anyagi-erköl­csi elismerésről, élet- és mun­kakörülményeikről, szociális helyzetükről, a képzésről, ön­képzésről és lakásgondjaikról. Ezek közül mire találtak orvos­lást? Sok vállalatnál javult a bér, másutt a munkakörülmény, a lakásproblémáját is sok fia­Németh József Olasz- or szag­ban Németh József (jobbról) Mario del Monaco társaságában Technika és éneklés Németh József, a Pécsi Nemzeti Színház magánéneke­se nemrégen érkezett haza Olaszországból, ahol ösztöndí­jasként három hónapot töltött: Veronában és Firenzében. Ta­nítómesterei nem kisebb világ­hírességek, mint Gino Bechi, Tito Gobbi és Mario del Mo­naco voltak. Gino Bechi már ismerősként köszöntötte, hiszen az ő kurzusán Németh József már tavaly nyáron is részt vett. — A 63 éves mester nem­csak kitűnő énekes, hanem jó muzsikus, az operairodalom avatott ismerője és kitűnő ta­nár — mondja Németh József —, aki nagy súlyt fektet az énektechnikára és az alakok színpadi megformálására. Csakúgy, mint tavaly, most sem „kímélte” Amerikától Japánig, a világ legkülönbözőbb részei­ről érkezett tanítványait, s leg­kevésbé önmagát, ugyanis minden nap 6—7 órás intenzív foglalkozást tartott. Az itteni firenzei kurzus zárókoncertjét a várostól 20 km-re« fekvő Ca- rusó-villában rendezték meg, melyet mind a rádió, mind a televízió közvetített. Igen nagy megtiszteltetés volt számomra az ottani tv felkérése, miszerint egy félórás áriaestet szeretné­nek felvenni velem a közeljö­vőben. — Firenze után következett Velence, ahol Tito Gobbi és Mario del Monaco voltak mes­terei. Milyen érzés volt ember­közelben élni és dolgozni a zenei világ e két nagy alak­jával? — Nehéz ezt megfogalmaz­ni: egyszerűen csodálatos. Mo- nacót és minden idők egyik legnagyobb tenoristájának tar­tom, ugyanakkor mindig úgy élt benngm, mint egy megkö­zelíthetetlen bálvány. A felvé­teli vizsgára készülők izgalmá­val vártuk a vele való első találkozást, s természetesen nem kis megilletődöttséggel. Aztán belépett a terembe egy 40 év körüli, kisportolt, igen jóképű, a sztárok valamennyi kellékétől mentes férfi — a mester. Igen bensőségesen üd­vözölt bennünket, s az addigi feszültség pillanatokon belül feloldódott. Egyébként 62 éves, ám hangjának most is varázsa 'van ... Ami Tito Gobbit illeti — „félelmetes” egyéniség. Termé­szetesen ő is kitűnő hanggal rendelkezik ma is, mely csodá­latos muzikalitással párosul. Ami benne mégis elsősorban megfogott, az a szuggesztiv színészi játék. Nála nem külö­nül el az éneklés, a technika és a színészet, hanem mindez egyszerre, egy időben van je­len. Amit mindkettőjüktől megtanultam, s nagyon szeret­nék elsajátítani: a technika és az éneklés elválaszthatatlan egysége. Azaz, ahogy ők mondták, az áriákra nem szabad „felkészülni”, a közön­ségnek nem szabad megérez­ni, hogy most következik a nagyária, annak „reflexsze- rűen” kell megszólalnia... A technikának annyira birtoká­ban kell lenni, hogy énekjés közben már gondolni sem sza­bad rá. Természetesen ez igen nehéz. Németh József egyébként szeptember 26-án a lengyelor­szági Lodzban vendégszere­peit, október 7-én már Pécsett énekli az Aida Amonasróját. T. Simon István tolnak megoldották már. A szö­vetkezeti iparban dolgozók sajnos nem vehetnek részt a munkáslakás-építési akcióban. Emelkedett az általános iskolát végzettek száma, a gyesen lévők intézményes szakmai kép­zése még megoldatlan, az üze­mi demokráciát van ahol úgy értelmezik, hogy a kiszeseket nem veszik be az üzemi „négy­szögbe”, a jelentős anyagi megtakarítást eredményező újí­tások száma alacsony szinten mozog. A Baranya megyei Tanács Oktatás- és Ifjúságpolitikai Bi­zottságának tegnapi ülésén — melyen Takács Gyula, a me­gyei tanács elnökhelyettese, a bizottság elnöke irányításával folyt a vita — elsőként dr. Heim György, a megyei tanács ipari osztályának vezetője szá­molt be az ifjúsági parlamen­teket követő intézkedésekről és azok eredményeiről. A már vá­zolt vitatémák is jelzik, hogy jó úton járnak a tanácsi iparban, de még bőven van megoldani valójuk. Jól és hasznosan tölti-e a 810 szállólakó, köztük az 560 fiatal a szabad idejét? Elégsé­gesek-e a lehetőségek, hogy lehet növelni az igényt az ál­talános iskola elvégzésére, a szakmai, politikai és általános műveltség emelésére, hogy ne legyen az ÉM szálló „sziget a városban"? A Baranya megyei Építőipari Vállalat munkásszál­lóján lakó fiatalok művelődési és kulturálódási lehetőségeire keresték a választ a bizottság tagjai. A tartalmasabb progra­mok záloga: még jobb együtt­működés a felsőoktatási és közművelődési intézményekkel az igények felkeltésére és ki­elégítésére, még színesebb elő­adások szervezése. A BÁÉV-szállón lakó fiata­lok között nagy a fluktuáció, többségük pár hónap után odébbáll — említette Matko- vits Kornél, a vállalati szb munkatársa. A tartalmas idő­töltésüket egy népművelő, két könyvtáros és hattagú közmű­velődési bizottság szervezi a kí­vánságok és a munkatervek alapján. A könyvtárukban tíz­ezer kötet és több mint har­mincféle sajtótermék között válogathatnak, háromnegyedük rendszeres olvasó. Leglátoga­tottabbak a tv-szobák, a szálló mögötti PMSC-pályákat is fel­keresik, de igazi tömegsportot ritkán űznek, a Pécsi Nemzeti Színházzal is egyre gyümölcsö­zőbbé válik a kapcsolatuk., M. L A budapesti művészeti hetek egyik kiemelkedő képzőművészeti rendezvénye a Műcsarnok­ban megnyílt tárlat: Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész első budapesti gyűjteményes kiállítása. A tárlaton több mint félszáz mű ad áttekintést a szobrászművész mintegy kétévtizedes munkásságáról. Mario riel Mnnato és litt Gobbi tanítványa

Next

/
Thumbnails
Contents