Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-30 / 299. szám
1977. OKTÓBER 30. IRODALOM - MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Értékes gyűjtemény Német nemzetiségi +/í \ V\Á-7 Mecseknádasd lüJllUZ új látnivalója Újabb színfolttal bővült a soknemzetiségű Baranya múzeumainak, tájházainak, kirándulóhelyeinek sora: Mecsekná- dasdon az idei múzeumi hónap keretében megnyílt a környékbeli német nemzetiség tájháza. Baranya egyik legszebb fekvésű községe, Mecseknádasd eddig is számos látnivalóval várta a turistákat, kiindulópontja volt a festői óbányai völgybe és a hegyek közé rejtett Kisújbányára tett kirándulásoknak. Az ófalui bekötőút megépülése óta ezt a szerényen megbúvó szép falut is mind többen fedezhették fel. Az október végén megnyílt német nemzetiségi tájház most egybegyűjti mindazt a tárgyi és szellemi értéket, amit ezeknek a falvaknak a népe két és fél évszázad alatt produkált. A hatos útról már messziről szemünkbe tűnik az az épület- együttes, amely otthont ad a Keleti-Mecsek vidékére 250 évvel ezelőtt letelepült németség tájmúzeumának. Megőrzésre méltó népi műemlékre, egy módos parasztcsalád 1945 óta üresen álló házára esett a választás. A főépület faoszlopos * tornáca, a benne elhelyezkedő présház és pince magán viseli a táj német építkezésének sajátosságait. Megkapóan arányos, szép homlokzatú lakóház kapcsolódik hozzá, mely utcára nyíló pincéjével, sza- badkéményes konyhájával szerencsésen egészíti ki az épületegyüttest. A rendelkezésre álló helyiségekben a megyei és a helyi állami szervek lehetőséget adtak arra, hogy a tájmúzeum, a gondnoki lakás mellett fokozatosan egy kutatóbázis szintén helyet kaphasson. A bemutatás mellett így archív anyagok, dokumentumok további gyűjtésére és a környék néprajzi kutatására is lehetőség nyílik. A Janus Pannonius Múzeüm munkatársai körültekintő és szakszerű munkát végeztek. .Lantosné Imre Mária 1974 óta gyűjtötte a Keleti-Mecsek környékén élő német nemzetiség rekvizitumait, s a megnyitás után a következőképpen mutatta be a munka eredményeit: — Négy-öt éve szemeltük ki ezt az épületegyüttest. Először a nádasdi volt püspöki kastély is szóbakerült, mint a magyarországi németség esetleges bázismúzeuma, amely végül is Tatán kapott helyet. Mecseknádasd most megnyílt tájházában sem egész Baranya, hanem csupán a környék, a Keleti-Mecsek falvainak németségét szeretnénk bemutatni. Ófalu, Óbánya, Kisújbánya, Mecseknádasd, Véménd területén és a Völgység falvaiban végeztünk gyűjtőmunkát. Tulajdonképpen azokat a községeket jártuk be, ahová a pécs- váradi mézeskolácsosok és az óbányai fazekasok eljutottak. Ók ugyanis azt a népcsoportot látták el áruikkal, amely bennünket is érdekelt. Az előkerülő anyag persze aztán alakította saját magát, s a tárgyi gyűjtőmunkát izgalmas levéltári felfedezések egészítették ki. — Miről beszéltek az írásos dokumentumok? — Sok érdekes részletről. Tudtuk, hogy ipart tudó paraszti nép telepedett le ezen a vidéken a török hódoltság során megfogyatkozott magyarok helyébe a XVIII. század elején. Mecseknádasd tűnik a legkorábbi, 1718-ból való telepítésnek. Ekkor még 10 magyar család élt itt, a Dékányok, Imrők, a Papp és a Kenyér családok, akik aztán hamar átköltöztek a magyarok lakta Zengővárkony- ba, Pécsváradra, Mecseknádasd mihamar színnémet községgé vált. A levéltári kutatásokból az is kiderült, hogy nem a cserepeiről ma is híres Óbánya, hanem Nádasd volt az első fazekasközpont, ahol a múlt században 80— 100 fazekast tartanak számon. Áruikat főként hátukra akasztott kasban s ritkábban szekéren szállították a közeli s a távolabbi vidékekre. Ezt a fazekasságot a múzeumban az óbányai Teimel István és Kovács János munkái képviselik. Kiemelkedő volt az itteni németség fafeldolgozása is: erről tanúskodnak a kisújbányai favilla és klumpakészítők, név szerint Wudi Ferenc és az ófalui faesztergályosok tárgyi emlékei. A tájmúzeum értékes részét képezik f a pécsváradi Schmidt Lajosné mézeskalácsos és gyertyaöntő műhelyének szerszámai és termékei. E kismesterségek űzői iparuk mellett paraszti munkával is foglalkoztak, életmódjukat ez a kettősség jellemezte. A paraszti iparosság bemutatását egy jellegzetes német parasztszoba teszi teljessé. Lantosné Imre Mária több éves munkájában igen sok segítséget kapott a környék, különösképpen Ófalu és Mecseknádasd lakóitól, a pécsi német gimnázium tanulóitól. Ennek eredményeként a tájhóz végül is gazdagon szemlélteti ennek a Baranya néprajzi összképében igen jelentős népcsoportnak kulturális értékeit, s egyben szép példáját adja szocialista nemzetiségpolitikánknak: az állami és a helyi igazgatási szervek biztosította lehetőségeket méltó tartalommal töltötték meg a Janus Pannonius Múzeum munkatársai és a környék német nemzetiségei. Cállos Orsolya A férfi krétaszín arccal görbéd a heverő szélén, kezét a gyomrán szorítja. Nyöszörög, Szeme alá sötét árkot mélyit a fájdalom, ajkát összepréseli. Fáj a gyomra. Az előszobából berregés hallatszik. Utasszállító repülőgép, traktor vagy tűzoltó — gondolja a férfi. De aztán rájön, hogy tűzoltóautó nem lehet, mert akkor szirénázna. A kilincs vadul megnyikkan, kattog. Az az egyén, akarom mondani, géperejű jármű, aki rángatja, nyilván alig éri fel. Végre kitárul az ajtó, s egy megejtően kopasz gyerek berreg be a kilincs alatt. — 'Szervusz, kipi-kopinger — nyögi a férfi —, minek ennyi gáz? — Követ szállítok — mondja a kopasz (ezek szerint dömper), egyben abba is hagyja a berregést, s úgy tetszik a döm- perséget is. Közelebb lép, mutatóujjával a férfi gyomrára bök. — Megint itt van? Gyűrött arccal bólint. — Mit csinál? — Terpeszkedik. — Rá is gyújtott? — Ró. Mindketten elképzelik a Fájdalmat, ahogy pöffeszkedik odcrbe. Nagy, lancmók pasas a Fájdalom, fekete, szétálló sörényű és két hegyes szemfog lóg ki a szájából. Elégedetten fújja a füstöt. — És Tropkó úr? — kérdezi a gyerek — már beküldted? Tropkó urat, akinek egyébként Troparin a becsületes neve, nemigen szereti beküldeni a férfi. Azt szeretné, ha a Fájdalom magától eltakarodna. — Még nem — mondja —, de most már itt az ideje. Egy üvegcséből kiráz egy szemet, lenyeli. Bent van? — kérdezi suttogva a gyerek. — Bent. — Mit csinál? — Még csak nézelődik. — A Fájdalom észrevette már? — Észre. — Mérgelődik? — De még mennyire — mondja a férfi, és a tenyerét jó erősen a gyomrára szorítja. Egy gyomorgörcs története A nyalka, rokonszenves arcú Tropkó úr bent áll hát a helyszínen, a böhöm Fájdalom gyanakodva föltápászkodik. — Már kergeti? — kérdezi a gyerek. — Nem — nyögi a férfi —, még csak beszélgetnek. — Azt kérdezi a Fájdalom, hogy mit akar már megint a Tropkó úr, igaz? — így a gyerek. — Azt. — És Tropkó úr mit válaszol? — Hogy lesz szíves, Fájdalom úr, elkotródni. — Kotródik? — Nem. Azt mondja, nem jókedvéből jár ide, hanem az én érdekemben. — A te érdekedben? — Igen, mert itt egy fekély — mutatja, hol —, és ez egyre csak nőni fog, ha zsírosat eszem és vedelek. — Mit ha vedelsz? —■ Pálinkát. — És Tropkó úr? — Nem vitatkozik, felgyűrte az inge ujját. A gyerek szeme felcsillan. — Leken neki egyet? — Remélem — nyög a férfi. — Jobb kézzel is meg bal kézzel is? — Jaj! — Mi az? — Verekszenek. — Gyerünk, Tropkó úr, húzz be neki! — lelkesedik a gyerek. A férfi arcán simulnak a ráncok. Hanyatt fekszik. — Már fogja a nyakát? — Fogja. — Tropkó úr jó erős, igaz? —' ühüm. — Még nem kergette ki egészen? — Egészen még nem, de mindjárt kinn lesz. — Állj az ablakhoz — súgja a gyerek. — Minek? — Hogyha kijön a Fájdalom, essen le az emeletről. Majd jól összetöri magát. A férfi az ablakhoz áll, arcába kezd visszatérni a szín. — Most — mondja —, most kint van. — Hess, hess, ronda Fájdalom — kiabál a gyerek és kezével az ablak felé legyez, — sose gyere vissza I P uff — a Fájdalom nagyot nyekken a járdán. Lázár Ervin mese, mátkaság... Marek Nejman Mese, Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ember — egy bizonyos vállalat igazgatója (itt a megnevezésnek semmi jelentősége nincs), aki kifogástalan kapcsolatban állt beosztottjaival. Megértő, kedves és ezen felül még igazságos is volt. És persze szelíd, rokonszenves. Soha senkire nem kiabált rá, nem szidott senkit, és idegességében nem dobált el cigarettacsikkeket. Mégis mindezek mellett mindig az ő vállalata teljesítette pontosan a tervet, gyakran határidő előtt. A munka meleg, baráti légkörben folyt, s ez nagyrészt neki volt köszönhető. Az egész intézmény egy csöndes laboratóriumhoz hasonlított. Mégis a központban az értekezleteken állandóan őt gyötörték kollégái, sőt a felettesei is. — Tulajdonképpen igazad van — mondták folyton. - Semmi hibát nem követsz el. De próbálj meg legalább egyszer rájuk kiabálni. Az még egy dolgozónak sem ártott meg. És olyan sokáig molesztálták szegény igazgatót, amíg az beadta a derekát. — Jól van. Legyen ahogy kívánjátok — gondolta. — Mi bajom származhat belőle? Egyszer kikiabálom magam, aztán minden megy majd mint régen. Teszek egy kísérletet - gondolta magában. A jóságos igazgató által vezetett vállalat egy bizonyos osztályán élt, vagyis inkább dolgozott — pontosabban dolgozott és azért élt egy csodálatos leány. Nemes szívű, tele jó tulajdonságokkal úgy is mint dolgozó, úgy is mint ember. És persze hódolók gyűrűjével körülvéve. Ennek ellenére nein érezte jól magát a lelkes udvarlók társaságában. A sok édes bók, túláradó érzelmeskedések után természetes emberi megnyilvánulások után vágyódott. Ó, ha valaki egyszer úgy igazi férfiason, nyersen rámkiabálna I Na tessék, kiabálás! De ki fog itt kiabálni? Mikor itt mindenki körülötte . . . így hát a lány a bizonyos osztályról elhatározta, hogy aki legelőször rákiabál, az lesz az ő hites férje. Hiábavaló tehát a fiatal imádók versengése. És ekkor, amikor ezt elhatározta, hirtelen élesen megszólalt a telefon. — Az elvtársnői hivatja az Dobozy Imre 60 éves Most, október 30-án, .hatvanéves a Magyar írók Szövetségének elnöke. Négy évtizedes irodalmi pályafutásra tekinthet visz- sza. Mint annyian, sokan, a magyar irodalomban, ó is versekkel kezdte, a kor legjelentősebb folyóiratai közölték munkáit. A történelem, a második világháború, a felszabadulás a politikai életbe sodorta, kommunista járási titkár, majd a Szabad Nép munkatársa, a népi demokrácia első tiz évének egyik legjelentősebb riportere, a valóság, az emberi szenvedélyek, a társadalmi mozgások pontos, érzékeny regisztrálója. Ez a valóságérzékenység a drámairó és a novellista Dobozy iró-művésze- tének meghatározója. Minden témája mai életünk valóságából táplálkozik, akár mindennapi esemény a tárgya, akár rendkívüli sorsforduló. Izig-vérig korunk írója, aki jó szemmel, felelős társadalmi igazságérzettel ábrázolja hőseit, kortársainkat. Először riportregényéért, ,,Az új Túrkevé"-ért kapott társadalmi elismerést, a József Attila dijat 1952-ben, majd a falu életének ábrázolásáért, a ,.Felhő és napsütés" című regényéért. Ezek a művek az emberek sorsának magas művészi hőfokú ábrázolásán túl, már sejtetik azt a szép- irodalomban szinte egyedül nála jelentkező új közéleti felelősséget, amely ma már Dobozy írásainak legfontosabb sajátossága. Drámái a Horthy korszakbeli jellemek mozgásformáit írják le egészen a szocializmusig, illetve azt, hogyan tudnak ezek a jellemek helytállni a szocializmusban, a kialakuló új élet-szituációkban. Drámák, filmforgatókönyvek alapozzák meg egyre jobban kialakuló népszerűségét, a ,,Szélvihar" című színmű, a ,.Tegnap", a ,,Zápor" és ,,A tizedes és a többiek" című férnek, a ,,Mindennapi történetek" elbeszélés gyűjtemény talán a legfontosabb állomások. A ..Holnap folyta*iuk" drámája és a ,, Hegyoldal" című regénye is mai életünk konfliktusforrásaiból itatia nézőit, olvasóit, meggon- dolkoztatva. meadöbbentve saját magukkal Való szembenézésre Ösztökélve. Doboz-' népszerű író, olvasók százezrei várják új műveit. igazgató elvtárs — mondta éles hangon a titkárnő, aki mint minden titkárnő, jól tudta, mire készül az igazgató, és őrülten szerelmes is volt belé az ő jóságáért, persze eredmény nélkül, és közben természetesen gyűlölte a csodálatosan szép leányt a bizonyos osztályról. A nemes lelkű, szépséges leány a bizonyos osztályról örömteli műmosollyal az arcán, de belülről fásultan (mert akárki mást, de éppen ezt az udvarias igazgatót nem vette számításba) bátran lépett be az igazgatói iroda ajtaján. Aztán óriási kiabálás hallatszott. Egy hónappal később... Ä Mendelssohn nászinduló. A meséből kettős tanulságot szűrhetünk le: A házasság ellenzőinek: az igazgatóság és a beosztottak szoros kapcsolata nagy veszélyekkel fenyeget. A házasság pártolóinak: az igazgatóság és a beosztottak közötti ritka találkozás is végződhet holtig tartó kapcsolattal. (Varga Magdolna fordítása)
