Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-23 / 292. szám
DN HÉTVÉGE 10. FIATALOK 1977. OKTÓBER 23. ritttttSok lakässgondjoi A szombathelyiek megoldották (Csodálkoznak: Pécsett ilyen nincs?) Fenyők az út két oldalán. Csendes, nyugodt környék Szombathelyen a Paragvári út. Az egyik négyemeletes házon tábla: Szombathely Városi Tanács V. B. Fiatal Házasok Otthona Intézmény. Ezt kerestem. Találomra bekopogok a földszint 8-ba, Maskó Zoltánékhoz. A feleség nyit ajtót, elmagyarázom, miért jöttem, beenged, a másfél éves Krisztiánnal hamar összebarátkozom, a férj a heverőn bóbiskol, az éjszakás műszak előtt. Mindketten o pamutiparnál dolgoznak, a feleség most „gyesen" van. Tavaly december 20-án költöztek ide, Körmendről jártak be dolgozni, ott laktak albérletben havi nyolcszázért. Garzonlakás. A bejárati ajtó mögött kis előtér a konyha, jobboldalt a beépített konyha- szekrény, kétlapos villanyrezsó, balról a fürdőszoba zuhanylál- cával, mosdókagylóval, WC-vel. A lakásban központi fűtés. A szoba 18, az egész lakás 27 négyzetméter. — Mennyiért laknak? — A közköltség 190 forint, a havi előtörlesztés 500, ezért öt éven belül „igazi” lakást kapunk, tehát a beugróra megy. A fűtés havi 123, a melegvíz 34, a villany havi 300 forint. Olcsóbb, mint az albérletünk volt és a magunk urai vagyunk. A szoba szépen bútorozott, rend, tisztaság. A havi jövedelmük a gyessel megközelíti az ötezret. — Pécsett nincs ilyen — csodálkoznak. A Joskar Oláh városrészben van a MOP-ház. Mérnök-orvos- pedagógus diplomával rendelkező, 72 egyedülálló fiatal lakja. Négyszintes épület, 12 kétágyas és 48 egyágyas garzonnal. Az első emelet 108-ban itthon van a „tulaj”, Szűcs Judit villányi lány, aki a Kanizsai Dorottya Gimnáziumban anqol—orosz szakos tanár. Falatnyi előtér, jobboldalán beépített szekrény. Előtte egy polcrész és a mini-hűtőszek- rény saját tulajdon. Balról a fürdőszoba ülőkáddal, mosdó és WC-kagylóval, a tágas szobában „kincstári” bútorok, egy-egy asztal, szék, ágynemű- tartós heverő. A szoba szélességében erkély. — Mióta lakik Szombathelyen? — Tavaly végeztem Pécsett a tanárképzőn, itt jó állást és lakást kínáltak. Először albérletben laktam másodmagammal ezerkettőért, aztán decemberben ide jöhettem kétágyasba. Az valamivel tágasabb lakrész. Végre egy hónapja kaptam meg ezt az egyszemélyes garzont- Mennyit fizet? — A lakbér 210, a központi fűtés, melegvíz, gáz, porszívó és hűtőhasználat és a külön villanyfogyasztás havi összege nyáron 350, télen 400 forint körüli. Külön főzőhelyiség minden szinten van, két gáztűzhellyel és hűtőszekrénnyel, a földszinten meg társalgó tv-vel.- Mennyi a fizetése? — Most már kettőezerhétszáz, de 1950-nel kezdtem. Baranyából a jó állás, az olcsó és „saját ” lakás végett jöttem el. öt évig itt lakhatok, utána vagy sikerül lakáshoz jutnom, vagy maradhatok itt, de már lényegesen magasabb összegért. Nem messze a MOP-tól, a Schönherz Zoltán körúton négy- emeletes OTP-garzonház, 170 lakással, a földszintjén klubbal. A harmadik emelet 323-ban Tompa Tiborék laknak. A garzon 25 négyzetméteres, erké- lyes, fürdőszobával, mini előterében konyha, villanyrezsóval és beépített konyha- valamint előszobaszekrénnyel, a szoba 3,5x4,5 méteres. Második lakóként költöztek be másfél éve a keszthelyi albérletből. A beugró nyolcvanezret a család dobta össze, az első lakók 40— 60 ezret fizettek. — Mennyi a rezsijük? — A törlesztés 430, a közköltség 80, a fűtés 146 forint, és az áramdíj. A rezsó és a bojler sokba kerül. A férj erdőmérnök, a feleség gyógyszertári asszisztens, jelenleg gyesen van Tímeával. Még egy gyereket terveznek. Csak akkor már kicsi lesz a lakás és nehéz lesz nagyobbhoz jutni, mert ez a sajátunk. Azért csak sikerül — nyugtat meg a feleség. A Szombathely Városi Tanács műszaki osztályvezetője, Takács Ferenc, a nyolcvanezres város lakásépítkezéseit vázolja : — Az előző tervciklusban tanácsi célcsoportos és magánerős építkezésekkel 5200 lakás épült az ötödik ötösre 5300-at tervezünk, ebből tanácsi célcsoportos 2300 lesz. Az utóbbi tíz évben épült meg a MOP-ház, három ifjú házasok otthona, összesen 315 garzonlakással, a 180 lakásos OTP- garzonház és a nyugdíjasok 86 lakásos garzonhóza egy, illetve kétszemélyes lakásokkal. Azonkívül, hogy több száz fiatalt mentesíthetünk az albérleti uzsorától, városépítkezési szempontból is megvan az előnye ezeknek a házaknak. Lakásai kis alapterülettel mégis önálló egységek, tehát az átlag 53 négyzetméteres lakásméret tartása miatt nagyobb alapterületűeket is kell építenünk. A városi tanács lakásügyi osztályvezetője, Iker Károly: — Az ifjú házasok házába nincs beugró, 30 éves korukig költözhetnek be, lakáskiutalással, egy gyerekkel, szombathelyi munkaviszonnyal. Velünk ötéves szerződést kötnek, fizetik az előtörlesztést, mi öt éven belül lakáshoz juttatjuk vagy segítjük őket szövetkezeti, munkáslakás, magánerős építkezés vagy OTP öröklakás formájában. Az albérletnek nálunk is megkérik az árát, a tanács lényegesen olcsóbbért biztos jelent és még biztosabb perspektívát ad. Intézményeinkben a lakók 87 százaléka munkásfiatal, de ha egyedülállóak, számukra mi sem Szombathely, KISZ-lakótelep, ifjú házasok otthona tudunk megoldást. A MOP- házat is a szükség hozta létre, biztosítani kell a város és a megye diplomás szükségletét. Oda is csak 30 éven aluli egyedülállók költözhetnek öt évre. így olcsó, ha megházasodnak, emelkedik a tarifa, mégsem költözhetnek össze, viszont anyagi helyzetüktől függően lakáshoz segítjük őket. A harmadik típus az OTP-garzonház. Három éve adták át, eleinte félt az OTP, hogy nyakán marad, most meg képtelen kielégíteni az igényeket. Újabb 1980-ig sajnos nem épül. — Gondjuk? — Jó lenne, ha intézményeinkben megvalósíthatnánk az évi százas forgást, ennyi lakónkat költöztetnénk át igazi nagylakásba és helyükbe hozhatnánk az újakat. Szeretnénk elérni, hogy az öt év lejárta előtt a munkáltatók is garanciát, anyagi segítséget adnának lakóinknak a végleges lakáskérdésük megoldásához, mert így a tanács túlzottan leterhelt — de a szerződéseket teljesítjük. Murányi László Ktubfük&r Mennyi működik? Baranyában 219 működési engedéllyel rendelkező ifjúsági klub van. Hogy ezekből tulajdonképpen mennyi működik területi, üzemi, tanintézeti jelleggel, hány fiatal fordul meg a foglalkozásaikon? Csak találgatni lehet: egyharma- duk nem „üzemel”, félszázra tehető az élő klubok száma, a többi csak van. Ami biztos? A fenntartó köteles a költségeket biztosítani, tehát klub létrehozásához „mecénás" kell, meg működési engedély, klubvezető és rendszeres foglalkozás és még valami, érdeklődő fiatalok nélkül csak helyiségről lehet beszélni. Az Állami Ifjúsági Bizottság a felszereltség javítására ez évben 115 ezer forintot osztott szét, hogy a jobbak rádiót, magnót, lemezjátszót vásárolhassanak. A klubvezetők képzését biztosító bári táborban a 10 napos elméleti-módszertani felkészítésen részt vett fiatalok száma még az ötvenet sem érte el. A szeptembertől májusig tartó időszakban havonta egyszer foglalkozást tartanak a klubok vezetőinek, májusban C-kategóriás működési engedélyért tehetnek szakmai vizsgát az azzal még nem rendelkező klubvezetők. Lovaskocsi és hipnózis ...különben csak favágás az egész Háromszáz fogadalom Néhány év, és valahol tanárok, közgazdászok, orvosok, jogászok, mérnökök lesznek azok, akik ma egyetemi-főiskolai hallgatók Pécsett. De bárhová is kerülnek, nemcsak egyszerűen szakembereknek, hanem kisebb-nagyobb közösségek vezetőinek kell majd lenniük, akik az átlagosnál nagyobb befolyást tudnak gyakorolni környezetük sokféle tevékenységére, közte művelődésére is. Nem mindegy hát, hogyan készíti fel az alma mater a végzés utáni időre őket. Szereznek-e olyan ismereteket, de főleg olyan gyakorlatot, amely megkönnyíti számukra, hogy necsak jó szakemberek, hanem a művelődésre, kulturálódásra buzdító értelmiségiek is legyenek egyúttal? Arra már nem emlékszem, ^ogy mikor találkoztam „Pi- ci”-vel, először, de arra igen, hogy melyik találkozásunk volt a legemlékezetesebb. Ekkor ugyanis „Pici”, azaz bocsánat, Furmann Imre immáron negyedéves jogász, az egyetem közművelődési felelőse, Nagy Évával, Barbaliccsal, Gyurica Imrével és egy lovaskocsival éppen a várost járta, s az alkalmatosnak látszó tereken megállva átalakultak utcaszínházzá. Maszk és jelmez nélkül, csak a szó erejében bízva lelkesítettek, ha úgy tetszik közműveitek. — Nekünk is emlékezetesek maradnak ezek a fellépések, bár akiket felsoroltál, valamennyien a Glosszátor színpad tagjai, s a mi véleményünk az, hogy egy amatőr színpad számára a legnormálisabb kontaktus a közönséggel az ilyen közvetlen találkozás. Nem biztos, hogy az a jó módszer, ha behívjuk a közönséget, jobbnak tűnik, ha mi megyünk ki hozzájuk. Nagyharsányban például ugyanazzal a műsorral, amivel Pécsett és másutt a megyében felléptünk, csak húsz ember találkozott, de ez a húsz a műsor végére értette, hogy mit akarunk. Talán azért, mert politikai műsort vittünk, amely legalább részben a saját életükről szólt. Erre jobban odafigyelnek az emberek, mint bármi másra, különösen, ha úgy érzik, közülük való vagyok, ugyanolyan vagyok, mint ők. Én jobban is szeretem a munkás és falusi klubokat, mint a többit. Itt fellépni, — és nem előadni — ezt tartom igazi közművelődési munkának. e Betlehem Márta harmadéves ének-népművelés szakos a Tanárképzőn, vagyis a sokat emlegetett közművelődés neki szakmája lesz. — Remélem, hogy nem szakmám, hanem hivatásom lesz a népművelés. Már a főiskola előtt is végeztem ilyen munkát, akkor is, most is az volt a véleményem, hogy ezt csak részben lehet megtanulni. Szív kell hozzá, különben csak favágás az egész. Itt minden pillanatban lehet lelkesedni és minden pillanatban le lehet törni. Három év alatt én már legalább háromszázszor mondtam, hogy nem csinálom és ugyanannyiszor megfogadtam, hogy csak ezt csinálom. Egy- egy újpetrei eset mindig feldobja az embert. Az itteni klubban azelőtt nem valami jól mentek a dolgok. Több kudarc után kimentünk egy játékos klubestet tartani, s a kezdeti húsz emberről nyolcvanra nőtt a létszám. Bekerültünk a közösségbe, érzik, hogy nem „lejöttünk” közéjük, hanem idetartozunk. Ennek a megteremtése a lényeg, a siker előfeltétele. Az, hogy most ismét engem és társaimat kérnek a főiskolától az itteniek, a legjobb érzés, amit el lehet érni szerintem. — Miért vagyunk viszonylag kevesen? Azt hiszem azért, mert a kezdeti nehézségek után sokan abbahagyják. Sokkal többen lennénk, ha kapnánk egy kis biztatást, ha nem lenne a szervezés sablonos. — Hogy milyen terveim vannak? Énekszakos vagyok, érthető, hogy nagyon szeretem a zenét. A zenét, elsősorban a komolyzenét szeretném becsempészni az ifjúsági klubokba. Tudom, hogy ez nagyon nehéz. Nem könnyű a megfelelő módszereket megtalálni, de talán ez sem lesz nehezebb, mint általában a köz- művelődés. o A lehető legegyszerűbb módon kerültem a közművelődés „harcosai” közé, — mondja Telkes József VI. éves orvos- tanhallgató. Három évvel ezelőtt megláttam az egyetemen egy plakátot, jelentkeztem, és azóta is csinálom. Nálunk ez a munka természetesen elsősorban szakmánkkal, az orvos- tudománnyal van kapcsolatban. De nem az a fontos, hogy medikusok, hanem az, hogy fiatalok vagyunk, hisz zömmel fiatal az a közönség is, amelyiknek az egészségnevelő előadásokat tartom. Bár, ha meggondolom, hogy a Móré Fülöp utcai munkásklubba hívnak újra és újra, akkor azt mondom: nem az a lényeg, hogy kinek, hanem az, hogy helyes szemlélettel és érzékkel csináljuk. Bizonyos módszerek persze egy idő után kialakulnak. Én már tizenegy előadást tartottam a hipnózisról, szinte előre tudom, ennél vagy annál a résznél mit fognak kérdezni. Ez nem jelenti azt, hogy nem keresek új módszereket. Most az IH-ban vezetem a Miniegyetemet, s míg tavaly inkább előadtunk, az idén teljesen klubszerűén, egyes témákat a résztvevőkkel feldolgoztatva beszélünk meg. — Sokat kell-e készülni mindezekre? Azt hiszem nem ez a lényeg. Van, amit az egyetemen már megtanulunk, van amire külön készülni kell. De nem ez az érdekes, hanem az, hogy szeretem csinálni ezt a munkát. o Három monológ, három olyan ember, aki évek óta nem elégszik meg azzal, hogy csak tanul, hanem más módon is készül jövendő életpályájára. Elegendő-e az amit ők tesznek? Igen. De nemcsak nekik, és néhány társuknak, hanem még nagyon sok embernek kellene még többet tenni azért, hogy az egyetemisták-fóiskolá- sok szellemi kapacitása Pécsett is előrevigye a közművelődés ügyét. Szombathely, dr. Szabolcs Zoltán utca, ifjú házasok otthona Ambrus György
