Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)
977-10-18 / 287. szám
6 Dunán tu it napló 1977. október 18., kedd liliiliii; Csoda futószalagon A SZEMÉLYAZONOSSÁGI Személyazonossági igazolványom elvált tőlem. Az egyetlen holmim, ami még sohase maradt el. Valahol a Sörgyár környékén odakapok a zsebemhez, hátha jön a buszellenőr, de csak a bérlet árválkodott. Ha az akkori utasok közül néhányon még emlékeznek arra, hogy egy nem feltűnően fiatal őrült kigúvadt szemmel csúszkált az ülések között, és gyanakvóan nézegette a padlót, akkor most rájön, hogy nem a kényszerképzet, hanem a fentiek az okai. A veszteségtől egy ideig ledöbbenve ültem. Nagy volt a veszteség! Két fontos engedély, a család többé be nem szerezhető fényképei, a dugipénz, meg légióként az előrelátható tortúra, amit majd az igazolványok kiváltása jelent. Következett a szokásos nyomozás, hol hagyhattam el? A kör kivételesen elég szűk volt, vendégség, két bolt. Ezeken nem volt. A rendőrségen se. Hívtam hát a Volánt. Késő este volt, kaptam egy reggel hívandó számot. Hívom is: — Kérem, nem maradt tegnap délután a személy- azonosságim valamelyik buszon? — Itt van, tessék bejönni ! A kő zuhanását most is hallom, beó.dalogtam azonnal, a vágóhíd mögé, ami elég körülményes egyébként. Kinyitanak egy fiókot. Előveszik hűtlen hozzátartozómat. — Mi volt benne? — kérdik. Fölsorolom. Pontosan emlékszem mindenre. Odaadják. Még aláírok egy papírt az átvételről, de valami nem hagy nyugodnom. Én reggel kiegyeztem volna abban is már, ha pusztán az igazolványt kapom vissza. — Kérem a nevét annak, aki megtalálta! — kérdem. — Abban az irodában, találták, ahol a buszbérletet kiadják. öngól! Egy hete jelent meg egy elmarasztaló cikkem róluk. ÚJABB NYUGDÍJAS- TÖRTÉNET Kiteszem magam a ha- zudozás veszélyének, de a történet igaz. Legfeljebb szokatlan. írásbeli bizonyítékom nincs. Egyik reggel megszólal a telefon: — Itt Szöllősy-lakás. Tessék! — Itt az Jlletményhiva- tal. Ez és ez vagyok. (Sajnos eddig ismeretlen, de kedves női hang.) Én intézem a kartárs nyugdíjügyét. — Valami baj van? — kérdem, mert a bajra jobban föl vagyok készülve. — Olvastam, hogy kitüntetést kapott nemrég, és annak a papírja nincs itt. Az is beleszámít. Nem tudná beküldeni? — Csak ezért hívott föl? — Igen, mert szeretnék az egész végére járni. Az ügyet hamar elintéztük, de a fenti két eset óta történt velem valami: Újra hiszek a csodában. Szöllősy Kálmán Ismerjük meg rendeleteinket! A továbbtanuló dolgozók I smertetésünket a múlt alkalommal (szeptember 20-i számunkban) a továbbtanuló dolgozók részére adható szabadság mértékével kezdtük. Mai számunkban a további tudnivalókról adunk tájékoztatást. Általános rendelkezés, hogy a tanulmányi szabadság a dolgozónak az őt megillető rendes szabadságon FELÜL JARI Ebből az is következik, hogy nem adható ki UTÓLAG a tanulmányi szabadságnak az a része, amelyet a dolgozó a tanévre vonatkozó vizsgái sikeres letételéhez nem vett igénybe. Egyébként igy rendelkezik a 23/1974. (IX. 4.) MŰM sz. rendelet is a 16. §-ában. kedvezményeiről Tanulmányi szabadság, költségtérítés, utazási kedvezmény, szállás Abban az esetben, ha a dolgozó a tanév vizsgáit előzetes engedély alapján egy tanévnél rövidebb idő alatt teszi le, a rövidített tanulmányi időre is a teljes tanévre járó tanulmányi szabadság jár. Tanévismétlés esetén a tanulmányi szabadság nem jár! Ha azonban a dolgozó az előző tanévre járó teljes tanulmányi szabadságot nem vette igénybe — kérésére a fennmaradó részt ki kell adni. Huzamosabb betegség, katonai szolgálat vagy más fontos körülmény (ok) miatt a dolgozó tanévet ismétel, a vállalat az ismételt tanévre is biztosíthat tanulmányi szabadságot. Fel kell hívnunk olvasóink figyelmét arra, hogy ha a dolgozót egy évnél rövidebb, határozott időre alkalmazták, nem adható ki részére több tanulmányi szabadság, mint amennyi a vállalatnál munka- viszonyban töltött idejével arányos! Abban az esetben, ha a dolgozó munkaviszonya a tanévre előírt összes vizsga sikeres letétele előtt szűnik meg, akkor a ki nem adott tanulmányi szabadságot a dolgozó munkavállalói igazolási lapjára fel kell jegyezni. Ugyanitt kell feltüntetni, hogy a dolgozó e címen hány munkanapra kapta meg átlagkeresetét. Ugyanis a munkahelyváltozás esetén a dolgozót a korábbi vállalatánál ki nem adott szabadság új munkahelyén illeti meg! Előző ismertetésünkben szót ejtettünk arról, hogy a továbbtanuló dolgozónak a tanulmányok tartamára átlagkereset jár. A munkaügyi miniszteri rendelet értelmében a dolgozó költségtérítésre is jogosult. A szakközépiskola levelező tagozatán tanuló, illetve a 23/1974. (IX. 4.) MüM sz. rendelet 10. § (1)—(2) bekezdésében említett dolgozót felsőfokú oktatási intézmény levelező tagozatán történő továbbtanulás esetén évente legfeljebb tíz alkalommal megilleti a kötelező foglalkozásokra és a vizsgákra történő utazáshoz szükséges költség akkor, ha a munkahely az oktatási intézmény székhelyétől ötven kilométernél távolabb fekszik és a dolgozó átlagkeresete a havi 2500 forintot, avagy az egy főre jutó családi jövedelem az 1500 forintot nem éri el. Ha a dolgozó átlagkeresete havi 2500 és 3000 forint között van, avagy az egy főre jutó családi jövedelem 1500 és 2000 forint között van, fenti feltételek mellett az utazási költség felére jogosult. Ez esetben nem jár utazási költség megtérítése akkor, ha a dolgozó félárú vasúti utazási kedzvezményre jogosult. A munkáltató egyéni elbírálás alapján a most ismertetett kereseti, illetve jövedelmi korlátokra tekintet nélkül is adhat útiköltséglérítést! A jogszabályi rendelkezés értelmében a már hivatkozott 10. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennállása esetén a tanárképző főiskola levelező tagozatán továbbtanuló tanár- népművelő vagy tanár—könyvtár szakos, illetve a tanítóképző intézet levelező tagozatán továbbtanuló népművelőkönyvtár szakos dolgozónak a kötelező foglalkozásokon és a vizsgákon való részvétellel kapcsolatban felmerülő utazási költségét meg kell téríteni! Ugyanezen rendelethely értelmében a tanárképző főiskola (Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola, Testnevelési Főiskola), a tanítóképző, illetve az óvónőképzőintézet levelező tagozatán tanulmányokat folytató pedagógusnak, valamint az Orvostovábbképző Intézet Egészség- ügyi Főiskolai Karának levelező tagozatán egészségügyi szakoktatói szakon tanuló dolgozónak, továbbá az egyetem utolsó évét végző — a pedagógusszükséglet kielégítése céljából alkalmazott — és a tanulmányait levelező úton folytató pedagógusnak a kötelező foglalkozásokon és a vizsgákon való részvétellel kapcsolatban felmerülő utazási költségét és szállásköltségét, valamint a nappali tagozatos hallgatók részére biztosított étkezés igénybevételéért felszámított díjat meg kell téríteni! A továbbtanuló dolgozók kedvezményeiről szóló jogszabályi előírások a jogosultságoTimár Ede: kon túlmenően kötelezettségeket is előírnak. Ezekkel kapcsolatban tudni kell, hogy a dolgozó a tanévben igénybe vett tanulmányi kedvezmények idejére kifizetett átlagkereset, illetve költségtérítés összegét köteles megtéríteni a vállalatnak, ha a) tanulmányi kötelezettségeinek igazolatlanul nem tett eleget (például: a vizsgán igazolatlanul nem jelent meg vagy a tanév közben a kötelező foglalkozásokról igazolatlanul távolmaradt, és ezért nem bocsátották vizsgára) és emiatt tanulmányait nem folytathatja, vagy b) tanulmányait saját hibájából abbahagyja anélkül, hogy az oktatási intézménytől évkihagyásra, illetőleg a vállalattól a tanulmányok abbahagyására engedélyt kapott volna. Lehetőség van azonban arra, hogy a vállalat a visszatérítéstől egészben vagy részben eltekintsen. A vállalati kollektív szerződés az ismertetett tanulmányi kedvezmények mértékét a dolgozók, illetőleg az oktatási intézmények meghatározott körére nézve legfeljebb kétszeresére felemelheti, és a többlet- kedvezményt feltételekhez kötheti. A többletkedvezményeknek legfeljebb a fele lehet fizetett kedvezmény. Végezetül ismertetnünk kell a tanfolyamra küldött dolgozók kedvezményeire vonatkozó rendelkezéseket is. Abban az esetben, ha a vállalat, illetve hozzájárulásával társadalmi szerv a dolgozót a 23/1974. (IX. 4.) MüM sz. rendeletben nem említett iskolára vagy tanfolyamra küldi — ha jogszabály másként nem rendelkezik —, a vállalat köteles az emiatt munkából távol töltött időre átlagkeresetét és a részvétellel kapcsolatos utazási többletköltségeit megfizetni. Ha a tanfolyam egy hónapnál tovább tart és a dolgozó lakóhelyére naponta hazatérni nem tud, részére négyhetenként a lakóhelyére történő haza- és visszautazás költsége is jár. A tanfolyamra küldött dolgozónak étkezést és szállást kell biztosítani. Ha a tanfolyamra küldött dolgozó természetben étkezést, illetőleg szállást nem kap, részére — a helyben lakók kivételével — a kiküldetési szabályok szerint napidíj, illetve költségtérítés jár. Vasárnapi idegenforgalom A soproni hegyvidék: sétaútjait a turisták százai népesítették be vasárnap. Sok száz látogatója volt a középkori belváros műemlékeinek és állandó tárlatainak is. A városban az üdülőkkel együtt mintegy 5 ezer hazai és külföldi vendég tartózkodott. Nagy kirándulóforgalom volt Győr- Sopron megye többi turistaközpontjában is, a nagycenki Széchenyi-kastélyban, a fertő- di Eszterházy-palotában és a pannonhalmi várban. Győr környékén és Szigetközben a vízparti kirándulások jelentettek kellemes vasárnapi programot. A Mátrában: több ezren töltötték pihenőnapjukat. Különösen sokan keresték fel Mátrafüredet és a parádi völgyet. Egerben is élénk volt az idegenforgalom. A déli órákban szinte egymást érték a kiránduló csoportok a város utcáin. Több ezer érdeklődő kereste fel az egri vár nevezetességeit. Kőszegen: vasárnap is csúcs- forgalom volt. „Megszállták" a turisták a megye egyik jellegzetes táját, Kőszeg-hegyal- ját. Székesfehérvár: történelmi műemlékeit, jellegzetes belvárosi utcáit hazai és külföldi kirándulók ezrei tekintették meg: népes turistacsoportok ismerkedtek a romkerttel, a múzeumokkal, az idegenforgalmi látványosságot jelentő Bory várral. SZÜLETTEK: Kozma Tamás, Patai Roland, Lé- vay Krisztina, Baumholczer Zsuzsanna, Béldi Balázs, Szabó Andrea, Mészáros Andrea, Mihály Erzsébet, Kovács Bernadett, Nagy Agnes, Horváth Tamás, Puska Ildikó, Simon János, Fülöp Péter, Orsós Rozália, Körmöndi Péter, Seregélyi Koletta, Pucher Gábor, Aczél Eszter, Szabó Agnes, Gungl Alida, Darázs Gábor, Braun Erzsébet, Szenczi Henrietta, Katona Bea, Szabó Zsolt, Ihász Róbert, Rippl András, Orsós Sándor, Garai Dániel, Kis Gábor, Kiss Attila. MEGHALTAK: Boldizsár Zsuzsanna, Páva János, Major Károly, dr. Mintái Tiborné Könye Klára, Czulák Imréné Mész tegnyei Erzsébet, Zámbó Istvánné Farkas Katalin, dr. Mirbach Antalné Bárány Erzsébet, Krisztics Mátyásné Stefutics Mária, Végi János, Vinko- vich Márkné Récsei Anna, Spitl Dö- mötörné Nagy Mária. Csillagosok, katonák.. A dagesztáni hősök „1918. augusztus 20. körül Asztrahanyból arról értesültem, hogy a kaukázusi fronton Kizl- jar város körzetében rendkívül nehéz a helyzet. Az ötös bizottság, amely a fehérek leverése óta a hatalmat gyakorolta, javaslatot tett, hogy azonnal küldjünk expedíciós osztagot a három és fél hónapja körülzárt kizljari munkások megsegítésére. A Kizljarból érkezett munkásküldöttség elmondta, hogy a várost védő munkásoknak már csak 5—6 töltényük van. A kozákok ezt nem tudták, változatlan taktikával folytatták a város ostromát” — írta Gavró Lajos visz- szaemlékezésében. Gavró Lajos kiemelkedő tehetségű parancsnok volt a polgárháborúban. 1894. december 28-án született Borsán. Mára- maroson bányász, s 1912-ben lépett be a szociáldemokrata pártba. A világháborúban a szerb, majd az orosz fronton szolgált. Fogságba 1916-ban került. Volszkban 1917 augusztusában a bolsevik párt helyi szervezete felvette tagjai közé. Szaratov környékén a párt megbízásából internacionalista alakulatot szervezett, amelynek élén a szovjet hatalomért küzdött. Asztrahanyba 1918 tavaszán került, s júliusban kinevezték a 3. internacionalista zászlóalj parancsnokának. A zászlóalj hamarosan ezreddé alakult. Egy lázadás leverése Gavró Lajos részt vett az asztrahanyi ellenforradalmi lázadás leverésében, s a kizljari munkás vörösgárdisták felmentésében, Szovjet-Dagesztán védelmében. 1918 végén a Kas- pi-Kaukázusi Front Asztrahanyi Külföldi Katonai Tanácsának az elnöke lett. 1918 augusztusában hajóval indultak a fehérek által ostromolt és körülzárt Kizljar felmentésére. A viharos Kaspi- tengeren hosszú és- keserves viszontagságok után szeptember közepén jutottak el céljukhoz. „Amikor a vezérhajó közeledni kezdett a parthoz, a tyerszki kozákok tűz alá vették. Tüzérségi tüzet nyitottunk, s ennek fedezete alatt partra szállítottuk az Első Nemzetközi Zászlóaljat. Felderítésre nem volt idő. A kozákok érezve a veszélyt, egyre nagyobb számban gyülekeztek minden oldalról, de ez már nem segített rajtuk" — írta Gavró Lajos. Kemény harc bontakozott ki, a fehérek gyűrűjét azonban gyorsan áttörték a vörös csapatok, s hamarosan felszabadították Kizljart. A felszabadított városban ünnepi gyűlést rendeztek. Gavró Lajost a város lakói karddal és egy cigarettatárcával ajándékozták meg, amelybe ezt a szöveget vésték: „A kizljari munkások felszabadítójának". A hadműveleteket tovább folytatták Groznij és Mozdok irányában. Tumanov herceg kozákjaival ütköztek meg. Sikerült elfogni Tumanov vezérkarát. Később a fehérek újabb támadást indítottak. Gavró Lajos Csornij-rinok mellett a harcban megsebesült, gránátszilánk fúródott a csípőjébe. Kórházba került. Katonáira további súlyos harcok vártak. Bicseharov ellenforradalmár vezér csapatai bekerítették Petrovszkot. Bicseharov ultimátumot küldött a városba, amelyben a bolsevik komisszárok és az internacionalista katonák kiadását követelte. A bakui olaj kitermelésében érdekelt külföldi tőkés társaságok Bicseharovnak támogatást nyújtottak. Nyugatról származó katonai felszerelésekkel, hadianyaggal látták el, segítségül küldték neki a „Karsz" nevű gőzöst is. A hajóról erős ágyúés gépfegyvertüzet zúdítottak a várost védelmező szovjet csapatok balszárnyára. Heves küzdelem után a'szovjet alakulatok visszavonulásra kényszerültek. Ezzel Petrovszk sorsa eldőlt. Utóvédként 80 magyar internacionalista fedezte elv- társai visszavonulását. Ismét a „Szociális Forradalom" tudósítását idézzük: „Helyüket kis számuk ellenére is legutolsónak hagyták el a magyar elvtársak, akik oroszlánok módjára harcoltak az utolsó pillanatig. Az ellenforradalmárok drágán fizettek meg a zsákmányolt ágyúkért és gépfegyverekért. Dühükben aztán egyetlen egy magyart se hagyott életben ez a banda." A tudósítás befejező részében ezt írták: „Vitézül és rettenthetetlenül haltak meg, és egyetlen szó nélkül hulltak el a fegyvertűz- ben!” Mint elvtársaink jelentik: egyetlen egy sem menekült meg közülük. Mi történt aztán Gavró Lajossal? Erre a visszaemlékezésében maga válaszol: „Amikor felépültem, sürgős paranccsal visszahívtak Asztrahanyba a Kaspi-tengeri-Kauká- zusi 11. hadsereg vezérkarához. Azt a feladatot kaptam, hogy szervezzek szélesebb alapokon nemzetközi alakulatokat, ösz- szeállítottuk a nemzetközi egységek megalakításának tervét és elküldtük Moszkvába, ahol jóváhagyták a Külföldi Katonai Tanács megalakításának gondolatát, amely Asztrahanyban alakult meg. Elnökké engem, tagjainak Sugár és Kovács elvtársakat nevezték ki." A Külföldi Katonai Tanács kiáltványt bocsátott ki. Ebben harcra szólították a szovjethatalomért a volt hadifoglyokat íme egy részlet a kiáltványból: „Sorsunk közös az egész vj- lágon — nyomor és szenvedés. Le kell ráznunk bilincseinket, amelyet a burzsoázia hatalma rakott kezünkre. Hadsereget szervezünk, erőset, hatalmasat és hívó szóra hazamegyünk, hogy forradalmunkat végső győzelemre vezessük! Minden proletár tudja a kötelességét: Kiáltvány és szervezés Addig is, amíg hazamehetünk, küzdeni fogunk a szabadság megteremtőjének —az Orosz Tanácsköztársaság proletárkatonáinak soraiban. Testvérek! Ma már nem vagytok hadifoglyok, hanem testvérek, testvérei a világ minden proletárjának." A kiáltvány és a szervező munka eredményes volt. Sza- ratovban, Caricinban, Szamarában, sőt még Pjatyigorszk- ban és a Kaukázusban is sorra alakultak az internacionalista osztagok. Ismét Gavró Lajos írásából idézünk: „Amikor a kizljari frontról visszatértem a 11. hadsereg vezérkarához, előbb az Asztrahanyban szerveződő lovasbrigád parancsnokságát bízták rám, de nem sokáig maradtam a brigád élén, mert hamaroson a nemzetközi egységek szervezésével kezdtem foglalkozni. Asztrahanyban találkoztam Kirov elvtárssal, aki ebben az időben a 11. hadsereg iForra- dalmi Katonatanácsának1 tagja volt. Nagyon élénken érdeklődött a nemzetközi egységek szervezése, a Külföldi Katonai Tanács létrehozásának problémái iránt. Több ízben is felszólította a hadsereg egész vezető állományát, hogy adjanak meg nekem minden szükséges segítséget a nemzetközi egységek szervezéséhez." Gavró Lajos 1919-ben Kijev környékén harcolt, majd 1920- ban a 173. dandárt vezette a lengyel intervenciós csapatok ellen. Kétszer tüntették ki a Vörös Zászló-renddel. Riliilil
