Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-16 / 285. szám

1977. október 16., vasárnap Dunántúlt Ilaplö 13 felül »Iliiig NAGYVILÁGBAN Botrányba fulladt az új amszterdami Metro megnyitóünnepsége: a lakosság a házak lerombolása miatt tiltakozott. Képünkön: a holland Beatrix hercegnő a tiltakozók gyűrűjében. « Andrej Gromiko Lengyelországba látogat Moszkvában bejelentették, hogy Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikái Bizottságá­nak tagja, külügyminiszter a LEMP KB Politikai Bizottsága, valamint a lengyel kormány meghívására a közeli napok­ban rövid hivatalos látogatás­ra Lengyelországba utazik. ♦ ♦ NEW YORK: A Biztonsá­gi Tanács öt nyugati tagja pénteken este New Yorkban másodszor találkozott a Dél­nyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) képviselőivel. Az Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia, Franciaország, az NSZK és Kanada képviselői ez év közepétől folytatnak tár­gyalásokat Dél-Alrikával és a SWAPO-val Namibia jövőbeni függetlenségének kérdéséről. + ÚJDELHI: Az indiai légi­erő szombat reggel újabb he­likoptert indított a Himalája egyik, 5182 m magas pontján tartózkodó Edmund Hillary fel­kutatására. Eddig már két ha­sonló kísérlet kudarcot vallott, és a Mount Everest meghódí­tása óta világhírnévre szert tett új-zélandi heaymászó — az expedíció többi tagjának közlése szerint — súlyos be­teg. ♦ BUENOS AIRES: Legkeve­sebb háromszáz békésen tün­tető nőt tartóztatott le az ar­gentin rohamrendőrség pénte­ken délután a Buenos Aires-i kongresszusi palota előtt. A tüntetők hozzátartozóik „eltű­nése" miatt tiltakoztak. A csendben tüntető nőkre ' a rendőrök könnyfakasztógázzal támadtak és riasztólövéseket adtak le, őrizetbe vették két amerikai tv-társaság, valamint az AFP,- az UPI- és az AP- hirügynökségek tudósitóját is. Csökkent az elnök népszerűsége Washington Jelentősen csökkent az elmúlt időszakban az amerikaiak bizal­ma James Carter elnök bel- és külpolitikai tevékenysége iránt — tűnik ki a közvéleménykuta­tásból. A Harris-cég, az egyik legna­gyobb amerikai közvéleményku­tató legújabb felmérése szerint, mig áprilisban a megkérdezet­tek 74 százaléka találta úgy, hogy Carter újra bizalmat te­remt a Fehér Ház iránt — ma már csak 50 százalék. Ugyancsak fokozódó bizalmat­lanság tapasztalható az orszá­gos felmérés szerint a Carter- kormány külpolitikája iránt. Mind kevesebben támogatják közel- keleti tépéseit, a Szovjetunió vo­natkozásában folytatott politi­káját s a Panama-csatornáról kötött szerződéseket. ♦ HAVANNA: Nagy részvét mellett temették el pénteken Havannában Beatriz Allendét, a néhai Salvador Allende lá­nyát, aki kedden tragikus kö­rülmények között hunyt el a kubai fővárosban. A hősi ha­lált halt chilei elnök lányának temetésére Havannába utazott Hortensia Bussi, Salvador Al- lende özvegye és Beatriz két húga, Isabel és Carmen Paz. Beatriz Allendét az ellenállási mozgalom halottainak kijáró vógíiszlességként a havannai központi temetőben, a forra­dalmi fegyveres erők panteon­jában helyezték örök nyuga­lomra. ♦ WASHINGTON: Huang Csen, a washingtoni kínai ösz- szekötő iroda vezetője ameri­kai tisztségviselőknek jelezte, hogy hamarosan visszatér ál­lomáshelyéről Pekingbe. Hung Csen 1973-as megnyitása óta vezette Peking washingtoni irodáját. A bejelentés felújí­totta azokat a feltételezése­ket, hogy Kína mélységesen elégedetlen a Tajvan, illetve a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatok felvételének kér­désében tanúsított amerikai magatartással. + TOKIÓ: Anvar Szódat egyiptomi elnök elfogadta Fu- kuda Takeo japán kormányfő meghívását, s az első adandó alkalommal, valószínűleg még novemberben a távol-keleti szi­getországba látogat — ez de­rül ki abból az üzenetből, ame­lyet az egyiptomi államfő egy Kairóból most hazatért magas szintű japán gazdasági kül­döttség útján juttatott el a mi­niszterelnöknek. ♦ A Mundo Obieio ünnepsége Madrid. Szombaton délelőtt a mad­ridi Casa de Campo nemzet­közi kiállítási területen meg­nyílt a Spanyol Kommunista Párt és központi hetilapja, a Mundo Obrero nagyszabású ünnepsége, amelyet először az idén rendeznek meg. A megnyitás pillanatától kezdve tízezrével özönlöttek a madridiak az ünnepség terü­letére. A vidéki pártszerveze­tek tagjai autóbuszokon és kü- lönvonatokkal érkeztek, Az ünnepségen számos test­vérpárt és központi lap kép­viselteti magát. Az SZKP köz­ponti lania, a Pravda küldött­ségét Viktor Afanaszjev főszer­kesztő, az SZKP Központi Bi­zottságának tagja vezeti. A Népszabadságot Rényi Péter főszerkesztő-helyettes képviseli. Mintegy 15 testvérpárt és központi lap, — közöttük a Népszabadság — kiállítási pa­vilonnal vesz részt az ünnep­ségen. A megnyitó után a kül­földi pavilonokat meglátogatta Dolores Ibárruri, az SKP elnö­ke, Santiago Carrillo főtitkár, Simon Sanchez Montéra, vala­mint a V. B. több más tagja. Az SKP vezetőit a Népszabad­ság pavilonjában Rényi Péter és Henczi Károly, a Magyar Nép- köztársaság madridi nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivő­je fogadta. * A nyugatnémet hatóságok a határok jobb ellenőrzése érdeké­ben a Belgiumba és Hollandiába átvezető másodrendű útvona­lakat különböző akadályokkal zárják el a gépkocsi forgalom elöl, hogy a feltételezett terroristák mozgását megakadályoz­hassák. Ülésezik a „nagy válság-csoport” Fenyegetőznek a géprablók Vasárnap délben lejár a határidő Bonn. A nyugatnémet hatóságok szombaton délben 15 millió dollárt akartak eljuttatni Hanns Martin Schleyer elrab­lóihoz, teljesítve ezzel a pén­teki ultimátum egyik követelé­sét. Bonni diplomáciai források­ból azonban kiszivárgott, hogy az összeg átadásának színhe­lye a frankfurti Intercontinental Hotel lenne, mire a biztonsági szervek vezetői lefújták az ak­ciót. Eredetileg Schleyer egyik fia vitte volna a szálló elő­csarnokába a pénzt. Arról, hogy ott kinek és hogyan ad­ta volna át, nincsenek meg­bízható értesülések. Pontosan huszonnégy órával az ultimátum határidejének le­járta előtt Bonnban megkezdte ülését a „nagy válság-cso­port” Helmut Schmidt kancel­lár elnökletével. A testület idő­közben magkapta Hans-Jürgen Wischnewski kancellári állam­miniszter első jelentését du­bai repülőteréről. Wischnewski, aki éjfélkor érkezett a Perzsa­öbölben fekvő olajsejkségbe, a dubai hadügyminiszter társasá­gában lépett kapcsolatba a Lufthansa-gép eltérítőivel. A géprablók a dubai ható­ságoktól a gép feltöltését és ivóvizet követeltek. A gép piló­tája rádióüzenetben fordult a repülőtér parancsnokságához, arra kérve őket, „ne kövesse­nek el ostobaságot” és sem­miképpen se közelítsék meg a távoleső futópályán veszteglő légijárművet. A pilóta arra hi­vatkozott, hogy a várakozás óráiban „sikerült jó kapcsola­tot kialakítania" a géprablók­kal. A fedélzeten tartózkodó utasok — köztük újabb jelen­tések szerint hét gyermek és 31 nő — valamint az öttagú legénység nevében kijelentet­te: „az önök döntésétől füg­günk, ez az utolsó és egyetlen reménységünk”. A beszélgetés­be ezen a ponton bekapcsoló­dott az egyik géprabló és hoz­záfűzte: folyamatosan kapcso­latban maradunk. Tudomásuk­ra hozom, hogy a határidő va­sárnap 12 órakor lejár. Ezt az időpontot egyetlen másodperc­cel sem léphetik túl. A gépet a levegőbe röpítjük”. Szombaton délben felgyorsul­tak az események az elrabolt Schleyer és az eltérített Luft­hansa gép ügyében. Szomália nairobi nagykövete kijelentette, hogy országa' kész befogadni a tizenegy nyugatnémet és két palesztin terroristát. A bonni kormány — mint közölték — „nagyon fontos” üzenetet jut­tatott el Denis Payot genfi ügyvédhez, aki mindeddig köz­vetítő szerepet játszott a ható­ságok és a „Vörös Hadsereg” frakció (R. A. F.) között. Schleyer legidősebb fia pedig jogi úton akarja az utolsó percben arra kényszeríteni a kormányt, hogy eleget tegyen a gép- és emberrablók köve­teléseinek. Szomália kenyai nagykövete szombaton délben újságírók kérdéseire válaszolva kijelen­tette: kormánya „emberiessé­gi okokból, a repülőgépen lé­vő utasok megmentése ked­véért" leszállási engedélyt ad­na a szabadon bocsátandó Baader-Meinhof-féle terroris­táknak és annak a négy sze­mélynek, aki a Lufthansa gé­pet csütörtökön eltérítette. Törökországból érkező jelen­tések szerint a kormány egye­lőre nem hozta nyilvánosságra azt a döntését, hogy enged-e a terroristák követeléseinek, és szabadon engedi e a török börtönben lévő két palesztin terroristát. Ankarai megfigyelők szerint igenlő döntés esetén az ellenzéki pártok nem emelné­nek vétót. Az ország központi repülőterein és büntetőintéz­ményeiben megszigorították a biztonsági intézkedéseket. A „nagy válság-csoport” szombat délelőtti két- és fél­órás ülése után Schmidt kancellár szűkebb szakértői körrel vitatta meg a helyzetet, mindenekelőtt a dubai repülő­téren tartózkodó Wischnewski kancellári államminiszter újabb jelentéseit. Wischnewski aki pénteken éjfél óta tartózkodik az olajsejkségben, állandó te­lefonkapcsolatban áll a bonni kancellári hivatallal. Délután rendkívüli ülésre ült össze a nyugatnémet kormány. Schmidt tájékoztatta minisztereit a kü­szöbön álló lépésekről. Szombaton este Bonnba ér­kezett jelentés szerint meg­hiúsult a nyugatnémet kor­mány újabb kísérlete, hogy szót értsen a Lufthansa-gép el­rablóival Dubaiban. Wisch­newski államminiszter felaján­lotta a terroristáknak, hogy .teljesen feltöltik üzemanyag­gal a gépet, amennyiben a gépen levő két beteget (egy cukorbeteg és egy szívbeteg utast), a nőket és a gyereke­ket elengedik. A géprablók nemmel válaszoltak. Heti külpolitikai Összefoglaló HÉTFŐ: Moszkvában Leonyid Brezsnyev fo­gadta Owen brit külügyminisztert — zárt plenáris ülésekkel folytatta mun­káját a belgrádi értekezlet. KEDD: Genscher nyugatnémet külügymi­niszter tárgyalásai Tokióban — újra megnyitották a Kínai Központi Part­iskolát. SZERDA: A NATO hét országának hadügy­miniszterei az úgynevezett nukleáris tervezöcsoport ülésen a neutronbom­báról tárgyaltak — Blackpoolban ülésezik az az Angol Konzervatív Párt kongresszusa — az izraeli kor­mány elfogadta a Dajan amerikai látogatása idején készített munka­okmányt. CSÜTÖRTÖK: Carter sajtókonferenciáján az ener­gia-politikáról nyilatkozott — eltérí­tették a Lufthansa egy repülőgépét. PÉNTEK: Genschert Pekingben fogadta Hua Kuo-feng, a kínai vezető bonni meg­hívást fogadott el — Tito elnök be­fejezte párizsi tárgyalásait — véget ért az ENSZ-közgyűlés általános po­litikai vitája. SZOMBAT: Losonczi Pál hivatalos látogatásra Afganisztánba érkezett — Bonnban szakadatlan ülésezik a „váftág- törzs” a Schleyer-ügyről és a gépel­térítők követeléseiről. Az ENSZ közgyűlésének 32. ülésszakán New Yorkban véget ért az általános politikai vita. Rövidesen ünnepli a világ az ENSZ napját: 1945. október 24-én alakult meg hivatalo­san az Egyesült Nemzetek Szer­vezete, ekkor ratifikálták az alapokmányát. Az első kérdés a héten: mit hozott eddig a közgyűlés? A New Yorki ENSZ-palotá- ban és azon kívül is sok szó esett a közel-keleti kérdésről. A Carter—Dajan találkozón úgynevezett munkaokmányt fo­gadtak el, magyarán: amerikai- izraeli „forgatókönyvet” a gen­fi békeértekezlettel kapcsolatos magatartásról. Felvetődik a kérdés: most több-e a lehető­ség a közel-keleti béketárgya­lások felújítására. Az általános politikai vita, mint neve is mutatja, minde­nekelőtt általános jellegű. A tagországok nagy részének képviselői váltják egymást a szónoki emelvényen, ott, a new yorki üvegpalotában, hogy mindegyikük állást foglaljon a véleménye szerint, a kormánya álláspontja szerint legfonto­sabb nemzetközi kérdésekről. Ugyanakkor mód nyílik arra is, hogy ki-ki szóljon az országát érintő és érdeklő különleges eseményekről, irányzatokról, je­lenségekről. A héten jó példával szolgált erre Paulo Jorge, angolai kül­ügyminiszter, aki előbb hang­súlyozta, hogy az angolai né­pet senki és semmi nem tud­ja eltéríteni a maga válasz­totta forradalmi irányvonaltól, utána pedig az ország gazda­sági nehézségeiről szólt őszin­te hangon és az ENSZ segít­ségét kérve . . . Visszatérve a vita átfogó té­máira, emlékeztessük Púja Fri­gyes külügyminiszter felszóla­lására. A világpolitikai hely­zetet úgy jellemezte, hogy bő­vült a különböző társadalmi rendszerű országok együttmű­ködése, végső szakaszába ju­tott a gyarmatosítás felszámo­lásának folyamata, letűnnek örökkévalónak hitt diktatóri­kus rendszerek és megoldódott több akut válság. A magyar külügyminiszter, mint a közgyű­lés politikai vitájában felszó­lalt számos más küldöttségve­zető, egyértelműen támogatta, hogy a közgyűlés tűzze napi­rendjére és szavazza meg a nemzetközi enyhülés megszilár­dítását, a nukleáris háború veszélyének elhárítását célzó szovjet javaslatokra. Több-e a lehetőség a közel- keleti békeértekezlet felújítá­sához a Carter—Dajan talál­kozó után? Válaszoljunk nyom­ban: aligha! a korábbi szov­jet—amerikai közös nyilatkozat olvastán a megfigyelők még derűlátóbban nyilatkoztak, de Carter—Dajan találkozó után, az ott elfogadott „munkaok­mány” ismeretében már pesz- szimista hangok hallatszottak. Az amerikai—izraeli „forgató- könyv” szerint nem juthatnának szerephez a palesztinok, pon­tosabban a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet képviselői á genfi tárgyalásokon. Tel-Avív-i hivatalos körökben megerősí­tették, hogy semmilyen körül­mények között sem tárgyalnak a Palesztinái Felszabadítási Szervezettel. Táruk Kaddumi, a PFSZ „külügyminisztere” az ENSZ- közgyűlés általános vitájában szót kapott, és a világszervezet szónoki emelvényén rámutatha­tott arra, hogy a palesztinok nél­kül nem lehet megteremteni a közel-keleti békét, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet pedig a palesztinok hivatott képviselője. Kaddumi azt is ki­jelentette, hogy mindaddig folytatják a harcot, amíg Izrael területszerző akciókat hajt vég­re. Csütörtök délután légi kaló­zok hatalmukba kerítették a nyugatnémet Lufthansa légitár­saság egy gépét, amely a di­vatos spanyol üdülőhelyről, Pal­ma de Mallorcáról többek kö­zött szépségkirálynőket és nyu­gatnémet üzletembereket vitt Frankfurt felé. A gépet eltérí­tették, s az végül egy olaj­sejkség, dubai repülőterén szállt le. Itt kezdődött el az alkudozás a gépeltérítőkkel, akik egyhamar közölték: a Baader-Meinhof csoport tag­jainak szabadon bocsátását és óriási összegű, egyes források szerint 35 millió márka váltság­díj megfizetését követelik, ezen­kívül a török kormányt is fel­szólították, engedjen ki a bör­töneiből két ott őrzött arabot, ugyancsak tetemes váltságdíj fizetésével együtt. Payot sváj­ci ügyvéd, aki a Schleyer- ügyben a bonni kormány és a kölni merénylők között köz­vetít, közleményben adta tud- tul, hogy összefüggés van a két cselekmény között. v Egyelőre csak az látszik vi­lágosan, hogy a terrorcselek­ményeket ismét valamilyen „vi­lágforradalmi" célok szolgála­tában állónak akarják egyesek beállítani. Schleyer elrablásá­val még csak antikapitalista színezetet próbáltak adni az akciónak, most a repülőgép­eltérítéssel „arab terrorizmus" felcímet kívánnak fölébe írni. A nyugati hírügynökségek siet­nek világgá röpíteni, hogy a négy eltérítő közül „ketten ara­bul beszélnek”. Ha a propa­gandagépezet fel tudja hívni a világ figyelmét arra, hogy arabok, pláne palesztinok ilyen terrorcselekményekre képesek, akkor ez a közel-keleti válság­ban azt a véleményt erősíti, hogy a palesztinokkal nem sza­bad, nem lehet tárgyalni ... A „világforradalmi” célok han­goztatásával pedig növelni le­het a nyugati világban a pol­gárság nyugtalanságát, riadal­mát, ellenérzéseit mindennel szemben, ami haladó... Min­denesetre megmutatkozik, hogy a tőkés világ propagandistái most a lehető legnagyobb po­litikai előnyt szeretnék kihozni abból, hogy a Schleyer-ügyben éppúgy, mint a gépeltérítési akcióban, a sokat emlegetett „nemzetközi terrorizmus" állí­tólagos „világforradalmárjait” lehet közmegvetés tárgyává tenni. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents