Dunántúli Napló, 1977. október (34. évfolyam, 270-300. szám)

977-10-12 / 281. szám

1977. október 12., szerda Dunántúlt napló 3 A }Övö év feladatalróí Minőséget a közművelődésben 1 • Szükség van az intézmények együttmunkálkodására • A termelőegységek sajátos igényeihez kapcsolódva Népművészeti gyöngyszemek Gyöngyszemek Tolna me­gye népművészetéből cím­mel kiállítás nyílt a szek­szárdi úttörőházban a mú­zeumi hónap alkalmából. Mivel belső átalakítás miatt hosszú ideig zárva tart a Béri Balogh Ádám Múzeum, a Városi Úttörő­házban rendezi meg idő­szakos kiállításait. A két hétig tartó „kihelyezett" kiállításon elsősorban nem a jól ismert sárközi mun­kákat, hanem a színes vi­seletűket még őrző sió­agárdiak és a megyében élő székelyek szőtteseit, hímzéseit mutatják be. Láthatók ritka értékű, több százéves kékfestő anyagok, nyomóminták, va­lamint kerámiák és remek faragások is. Szoborparkot létesített a székesfehérvári István király Múzeum. Jelenleg Schaár Erzsébet és Vilt Tibor alkotásai láthatók a múzeum szomszédságában lévő üres telken megnyitott szobor­kertben. Képünkön: Schaár Erzsébet „Ajtóban álló lány” alko­tása a szoborparkban. Segíteni a baranyai körusokat 11 A KÓTA új megyei titkára Operett mai szellemben „Zórika, Zórika, jöjj haza már...” — énekli a híres dalt Gá­bor (Kovács Zoltán) Zórikának (Cseh Mária). Fotó: Murányi Zsófia Cigányszerelem „Intézményeink úgy érzik, munkásságuk csak akkor jó, ha külön-külön tervezik meg fel­adataikat, pl. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfor­dulójának méltó megünneplé­sére. így mindenki — és min­den intézmény — elkönyvelheti, hogy mit tett ennek érdekében. Ám az erők ily módon szétfor- gácsolódnak és az számolhat majd be sikeresebb munkáról, nagyobb tömeghatósról, aki előbb kezdett mozgolódni... Mennyivel eredményesebb le­hetne, ha intézményeink össze­fognának: közös feladatokat fölvállalva . . . Meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy minden intézmény ön­állóan oldja meg a műveltség terjesztésében reá váró fel­adatokat . . . Számtalan olyan forma van, amelynél az intéz­mények együttmunkálkodása több eredménnyel járna ... Le­gyen az 1978-as közművelődési év egyik fő feladata a komp­lex közművelődés megvalósí­tása ...” Általános alapelvek Ezt a nagyon fontos gondo­latot Tímár Irma tanácsos, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője hangsúlyozta a minap egy tanácskozáson, ahol a szakigazgatás irányító poszton álló népművelői ösz- szegezték az 1978-as művelő­dési év legfontosabb felada­tait. Részletekről szólni korai volna még, néhány fontosabb állásfoglalás viszont nemcsak a szakembereket érdekelheti. Október második fele ugyanis a tervezés időszaka. Ilyenkor dől el, hogy Pécsett és Bara­nya megyében a műveltség ter­jesztésének és befogadásának milyen fő formái és tennivalói kerülnek előtérbe. A fő felada­tokat illetően általános alap­elveket dolgoztak ki. A megyei pártbizottság fel­adatterve és a megye távlati kulturális fejlesztési programja alapján kiemelt feladat a mun­kásság, a falusi lakosság és az ifjúság körében végzendő köz- művelődési munka bővítése, hatékonyságának fokozása. A munkásművelődésen belül a bányászok, a szocialista brigá­dok, a bejáró munkások és a munkásszálláson lakók művelő­dését tekintik elsődlegesnek. A falvak közművelődési hátrá­nyainak ellensúlyozására erő­síteni kell a körzeti intézmé­nyek területi munkáját és a mozgó művelődési szolgálta­tást. El kell érni, hogy a köz- művelődési intézmények jobban kapcsolódjanak a termelőegy­ségek sajátos igényeihez. Eh­hez a műszaki és agrárértelmi­séget fokozottan be kell vonni a közművelődési munkába. Ezen kívül: törekedni kell a kedvezőtlen adottságú kistele­pülések, valamint a legexponál­tabb idegenforgalmi centru­mok kulturális ellátásának fo­kozására. Új formák, módszerek Mindehhez a közművelődési intézmények munkájának kor­szerűsödése szükséges. Miben állhat ez a korszerűsödés? Ab­ban, hogy az eddig alkalma­zott hagyományos közművelő­dési formák (ismeretterjesztő előadások, klubrendezvények, amatőr művészet, szakkörök, műsorok stb.) mellett új for­mákat, módszereket találja­nak és dolgozzanak l*í, ha azok feltételei ott és ak­kor a műveltség terjesz­tésének nagyobb hatásfokát, eredményességét ígérik. Más­részt abban, ahonnan kiindul­tunk: a községi, városi közmű­velődési tevékenységek, tehát a munka tudatos, összehangolt tervezésében, a legkülönbö­zőbb intézmények, szervek ré­széről. S ezt különösképp sze­retnénk most, a tervezés idő­szakában figyelmébe ajánlani a terveket készítő népművelők­nek és a terveket jóváhagyó szakigazgatási vagy egyéb il­letékes tanácsi szerveknek és testületeknek. Nemcsak az anyagiak, hanem a szellemi erők, törekvések és energiák szétforgácsolódása is a közös eredmények ellenében hat. Sőt, „ellengőzt” adhat. .. Néhány szempont, amire kü­lönösképp érdemes figyelnünk a jövő évi közművelődési ter­vek elkészítésénél. A munkásosztály társadal­munk vezető ereje. Műveltségi szintje a társadalomét is jelzi. Magáról az osztályról megraj­zolható kép meglehetősen szer­teágazó megyénkben. Vannak szakképzett, érettségizett és az önművelés útján járó munká­sok, és vannak általános isko­lai végzettség nélküliek: szak­ismeretek és kellő osztályöntu­dat nélküliek ... A készülő ter­vekben különös figyelmet igé­nyelnek a munkásság utóbbi csoportjai. Baranya kereső lakosságá­nak 24,8 százaléka a mezőgaz­daságban fizikai dolgozó. A településből adódó nehézsé­gek miatt hátrányosabb a helyzetük a városlakókkal szemben. Fő kérdés falun: ho­gyan, milyen eszközökkel se­gítsük művelődésüket? Hogyan csökkentsük a hátrányt? A fiatalok igényei Megyénk lakosságának csak­nem a fele 30 éven aluli. Ak­tív, de nem egységes réteg. Egyharmaduk: diákság... Az ifjúságnak ez a rétege a kul­túra iránt a legérzékenyebb: befogadásban és közvetítés­ben egyaránt. A másik fő irány: a munkásfiatalok nagy tábora. Vajon figyelembe vesz- szük-e kellően a felnőtt mun­kásoktól eltérő több, nagyobb szórakozási és mozgási igé­nyüket, újdonságok iránti ér­zékenységüket? Mindez együttvéve ráirányít­ja a figyelmünket a közműve­lődési munka minőségi fejlő­désének követelményeire. Ami természetesen nem merülhet ki abban, hogy minél többen jár­janak színházba, moziba, is­meretterjesztő rendezvényekre, múzeumba, kiránduljanak, sportoljanak stb. Nem a meny- nyiségi tényezők a fontosak! Minőségi változást a jövőben az jelenthet, hogy a fenti esz­közök, formák segítségével az emberek valóban művelődje­nek. Hogy megértsék a világot, amelyben élünk, amelynek ré­szesei vagyunk és hogy meg­találják önmagukat, a saját helyüket, szerepüket ebben a világban. Mi jelent változást, segítsé­get az eddigiekhez képest a fentiek megvalósításához? Min­denekelőtt az, hogy a közmű­velődési törvény megjelenése után az év szeptemberétől sor került a közművelődésben dol­gozók béreinek javítására. Ez a körülmény fokozatosan elő­segítheti a közművelődésben dolgozók legalább viszonylago­san tartós állományának ki­alakítását. Magyarán: a ván­dorlás, a fluktuáció megszün­tetését. Csakis a feladatokhoz méltóan fölkészült, művelt szak­emberek szerezhetik meg az együttműködéshez, a minőségi munkához nélkülözhetetlen rangot és tekintélyt a közmű­velődés és a közművelődés munkásai számára. Wallinger Endre Károly Róbert tizennegyedik évadát kezdte meg a Pécsi Nemzeti Színháznál, karigazga­tóként. Korábban zeneszerzést tanult a Pécsi Zeneművészeti Szakiskolában, majd karnagy­képzőt végzett: karmesteri dip­lomáját az elmúlt évben sze­rezte meg az akadémián Kó- ródi András tanítványaként. A színház kórusa mellett négy évig vezette a MÁV pécsi aranykoszorús kórusát. Június­tól a megyei tanács művelő­désügyi osztálya fölkérésére ő a Kórusok Országos Tanácsa új Baranya megyei titkára. A KÓTA — a Kórusok Or­szágos Tanácsa — nem szerv és nem határozatot hozó vagy végrehajtó „hatalom". A ma­gyar kórusmozgalom részeit és rétegeit: művészeti és társadal­mi erőit összefogó, összetartó társadalmi munkaközösség; ta­nácsadó és koordináló testü­let. Az országban mindenütt vannak megyei szervezetei, el­nökséggel és szakbizottságok­kal. És persze megyei titkárral, akire a legnagyobb felelősség hárul abban, hogy ez a testü­let a valóságban működik-e. Abban, hogy művészileg sike- rül-e fejlődniük kórusainknak, pávaköreinknek stb.; abban, hogy látnak-e maguk előtt va­lamilyen célt, szereplési lehe­tőséget, hogy tudnak-e a szak­emberek működésükről és si­kerül-e kellő társadalmi segít­séget mozgósítani ahhoz, hogy problémáik megoldódjanak. Mindennek és még sok más egyébnek is az összefogása, szervezése, irányítása a me­gyei titkár feladatai közé tar­tozik. Erről beszélgettünk. — Sok mindent szeret­nénk . . . Felnőtteknél és az if­júsági kórusoknál egyaránt. S leginkább, ahol a legégetőbb a tennivaló: a munkásénekka­ri hagyományok terén. A ki­hunyt fáklyák helyett újakat gyújtani... — Kinevezése óta mit sike­rült eddig tenni? Lehár Ferenc, aki ifjú kom­ponista korától pályája csú­csáig őszintén aggódott az operett sorsa miatt, az 1910- es ősbemutatón bizonyára nem hitte volna, hogy közel hetven év múlva is akad majd szín­ház és rendező, aki színpadra állítja darabját. A Pécsi Nem­zeti Színház „lefújva a port" az elsárgult librettóról, Zoltán Pál szövegével, Gábor Andor és G. Dénes György verseivel vállalkozott erre a feladatra. Szegváry Menyhért szakítva a megkövesedett formai tra­díciókkal, a jelenetek leegy­szerűsített egymásba kapcso­lásával ügyesen sűrítette két felvonásba a darab lényegét. Olyan vezérmotivumra talált Ilona (Bókái Mária) szerepé­ben, amellyel napjaink nyel­vezetére fordíthatta a játék teljes menetét. Pasztell színek­kel ecsetelte a szép erdélyi népszokásokat és nem merült a csábító túlzások útvesztőibe cigányos jeleneteinél sem. Kü­lön említést érdemel az ifjú jegyesek találkozásánál (vi­rágjelenet) mozgatott tömeg­háttér látványos kompozíciója és a szubrett-táncoskomikus pár erdei „ébredése", amely­ben a hiányos öltözék merész alkalmazása nem tévedt ízlés­telenségbe, hanem a termé­szetesség bájával szerzett de­rűs perceket. A rendezői el­képzeléseit ezen túl nagysze­rűen stilizált kosztümök (Vágó Nelli) és díszletek (Vata Emil) is segítették. A lehári muzsika minden szépségével, változatos színei­vel, a hangszerelés gazdagsá­gával elsősorban az orchester- ből áradt felénk. A fiatal kar­mester, Papp Zoltán biztos kézzel, hibátlanul irányította az előadást. Oldottan, a me­revség béklyója nélkül olvadt egységbe színpad és zenekar. — Adatlapok kiküldésével mindenekelőtt föltérképeztük a kórusmozgalom helyzetét Bara­nyában. (Ide értve persze a fúvószenekarokat is.) Most vi­lágosan látjuk: hány együttes működik a megyében, közülük hány felnőtt, ifjúsági, paraszt­kórus, diákénekkar stb. Ismer­jük, mire képesek és mire le­hetnek képesek: mikor van a próbájuk, mik a fő problémáik. Eszerint kívánunk segíteni is ... Továbbá elkészítettük a KÓTA baranyai munkatervét. — Milyen fő tennivalókat lát a KÓTA előtt itt, Baranyában? — Információs anyagunk és szakembereink bekapcsolásával szeretnénk a helyszínen figye­lemmel kísérni kórusaink mű­ködését. Szeretnénk, ha érez­nék a törődést... S tekintve azt, hogy tudjuk, mit akarnak, mi a problémájuk, meg tud­juk keresni a partnereket, akik valóban tudnának segíteni És micsoda zenekar! Dinami­kai árnyaltságával, a hangzás tömörségével, a stiláris jegyek ihletettségével; a pattogó, ma­gyaros ritmusok, szépívű val- cerek és lírai dalok egészsé­ges kontrasztjaival. Mindehhez a kórus jó partnerként csatla­kozott. A színpadi háttérmoz­gások és koreografált tömeg­jelenetek pedig éppen a kar erényei révén nyertek atmosz­férikus hangsúlyt a darabban. A szereposztás javára íran­dó, hogy a főszereplők egysé­ges, magas színvonalú telje­sítményt nyújtottak. Bókái Má­ria színészi alakítása, ének­hangja egyaránt dicséretes. Mester István kitűnően alkal­mazkodott szerepéhez, jól disz- ponáltan énekelt. Sokat ron­tott azonban teljesítményén az, hogy nyílt színen gyengén (a szó sioros értelmében nevet­ségesen) hegedült. (És a ren­dezőén is, aki ezt megenged­te.) Cseh Mária megnyerő já­tékossága, Zórika aranyos nai­vitását hangsúlyozó énektech­nikája és Kovács Zoltán tisz­tán intonált, kellemes hang­színe egyaránt nagy sikert aratott. Krasznói Klári és N. Szabó Sándor páratlan maga- biztossággal táncolt és komé- diázott. Játékuk bája és vi­dámsága valóságos lendületet adott a darabnak. Péter Gizi és Galambos György egész­séges humora végig sziporká­zott. Nagy Józsa remek ci­gánydalával — és alakításá­val! - Faludy László és Sziv- ler József a karakter tiszta megformálásával járult hozzá az előadás sikeréhez. A Cigányszerelem pécsi be­mutatója ékesen bizonyította: kellő ízléssel, hozzáállással, a tradíciók tiszteletben tartásá­val, de mai szellemben, lehet és érdemes operettet játszani. Bornemissza Géza konkrétan is .., Bizottságaink közül különösképp nagy fel­adat hárul a művészeti szak- bizottságra: emelni a színvo­nalat és új kórusokat létre­hozni a megszűntek he­lyébe . . . A legfontosabb, ami előt­tünk áll: sikeresen megvalósí­tani kidolgozott munkatervün­ket: akciók, évfordulók, kórus­szereplések, találkozók, közös hangversenyek, országos, me­gyei és hagyományos pécsi kórusrendezvények terveit. Ezt a tervet különben október 17- én vitatja meg és hagyja jóvá elnökségünk. Mindezzel együtt — sok egyéb között — első­sorban azt szeretnénk elérni: tudjanak rólunk a kórusok, ki­kérjék a tanácsunkat, igényel­jék a segítségünket... A KÓTA megyei titkára egyébként minden kedden 9— 10-ig fogadóórát tart a me­gyei tanácson. Munkájához sok sikert kívánunk. W. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents