Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-10 / 249. szám
1977. szeptember 10., szombat Dunántúlt napló 3 Megállapodás Pécs és Lahti város vezetői között ünnepélyes aktusra került sor tegnap délelőtt Pécsett a városi tanács épületében. Itt találkozott a Markku Ahtela vezette lahti küldöttség és Pécs város Tanácsának vezetősége. A két város vezetői megállapították, hogy a városok közötti együttműködés fejlődik. Különösen örvendetes a fejlődés kulturális és a sport területén, de kibontakozóban vannak a kapcsolatok a városfejlesztési, városfenntartási szakemberek között is. Czente Gyula Pécs tanácselnöke ismertette a 16 pontból álló emlékeztetőt, melyben vázolták a további együttműködésre, annak bővítésére tett javaslatokat. Lahti testvérváros képviselői a tervezetet elfogadták. Markku Ahtela elnök hivatalos meghívást adott át Pécs város Tanácsa vezetőinek, maid elmondta a testvéri kapcsolatok bővítésére vonatkozó javaslatait. Tegnap délelőtt Pécsre látogatott Ivica Fekete, az eszéki Képviselőtestület elnöke és Margit Zorics, az Eszék városi Tanács irodavezetőié. Czente Gyula Pécs tanácsának elnöke bemutatta Ivica Feketét Markku Ahtelának, majd a következőket mondotta:- Nem tudom, hogy a testvérvárosok kapcsolatában volt-e már arra példa, hogy egy város két másik testvérvárosának vezetőivel eayszerre találkozzék. Őszintén örülünk, hogy Pécs város történetében erre első alkalommal sor kerülhetett.- A finn népnél nyelvi rokonságunk és Helsinki szelleme, a két nép kölcsönös vonzalma köt össze bennünket. Jugoszláviával oedig Közéo-Euró- pa történelme. ideológiánk azonossága, gazdasáai kapcsolataink gyors fejlődése és a jószomszédi barátság. Amiben mind a három nép, mind a három város lakossága egy úton jár és azonos nézeteket vall, az a közös harcunk a békéért, a népek barátságáért. A találkozón részt vett dr. Németh Lajos tanácselnök-helyettes és dr. Galabár Tibor, a városi tanács vb-titkára. Vendégeink és a házigazdák tegnap délelőtt megtekintették a Konzum áruházban levő kiállítást, melyet egy jugoszláv vállalat rendezett. Délután a reménypusztai termelőszövetkezettel ismerkedtek. N. I. A Mátyás király úti általános iskolában 30 fős csoportokban oldják meg a gyerekek ebédeltetését, helyszűke miatt Nem tudok főzni, csak teát és bolognai makarónit. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy egy forint kilencven fillérért vásárolhatunk egy ötdekás szelet kenyeret, megkenhetjük vajjal, s tán jut még hozzá egy paradicsom vagy fél paprika, esetleg egy csésze tea. Egy forint kilencven: egy tizennégy éves napközis tanuló tízórai-normája. A napi norma alsó tagozaton tíz forint, felső tagozaton tíz forint hatvan fillér. Ebből az ebéd 6,80; a tízórai és az uzsonna alsó tagozaton 1,60; felsőn 1,90. A normát tavaly júniusban emelték föl erre az összegre. Igaz viszont, hogy tömeges főzésnél jobban kihasználható ez a látszólag kis összeg, s hogy az élelmezésvezetők leleményességén, piaci kapcsolatain nagyon sok múlik. Pécsett a most belépő 2. számú kertvárosi iskolával együtt harmincnyolc általános iskola van. Harminchárom nagyobb iskolában, valamint a kisebbek közül a pécsszabol- csiban található napközi otthon. Négy kis iskola a szomszédos tanintézetből hozatja az ebédet, uzsonnát, az Ágoston tériek pedig a vendéglátósoktól kapják. A városban 6550 gyerek napközis, összesen 190 napközis csoport van, csoportonként átlagosan 35—40 fővel. A 6550 nagy számnak tűnik — valóban az: a pécsi kisiskolások 40,9 százaléka. Ennek ellenére sem elégíthető ki a teljes igény. Különösen az új lakótelepeken nagy a gond, Kertvárosban, a Szigeti 9-es körzetben. És ez nem a szándékon múlik, a lehetőségek kötnek, hisz egy csoport létrehozása — mint említettük, mindössze negyven gyerek — évente százezer forintba kerül. Diákétkeztetés # A minimum két forint # A szülő kevesebbet fizet mint amennyibe kerül Az idén is négyszázhuszon- négy jelentkezőt el kellett utasítani. Általában hetedik-nyolcadik osztályosok vagy olyan gyerekek, akiknek amúgyis olyan magas lenne a térítési díjuk, hogy ebből a pénzből már vendéglőben is ehetnek. Pozitív esemény volt, hogy sikerült öt új csoport kialakítása. A napközik bruttó rendszerű költségvetési gazdálkodásban dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a szülők térítési díjait tanácsi számlára fizetik be, a napközik pedig a tanácstól kapnak éves költségvetést. így az étkeztetés nem függvénye a befizetésnek. kötőelemeket összekeverve kitűnő mézes-vajas kenyeret kaphattak volna a hatévesek! Meg kell jegyeznünk, hogy a 10,60 csak nyersanyagnorma, tehát főzés, villanyszámla, miegyéb külön számláról fizetendő. Ebből is következik, hogy főleg az ebéd dicsérhető, ahol nagyobb a „konyhaművészeti csalási", feljavítási, bű- vészkedési — lehetőség. Gyakorlatilag a befizetésekből nem is lenne fedezhető a koszt: annál a családnál, ahol a havi jövedelem ezer forint alatt van, s egy gyerek után fizetnek, a napi étkezés díja két forint. Ahol a jövedelem tízezer forint fölött van, az egyKépünk a Jókai úti általános iskolában készült, ahol az alsótagozatosok tízóraijukat fogyasztják a „nagyszünetben”. A városban 156 fo dolgozik a napközik konyháján, ők főznek a hat és fél ezer gyereknek. A tapasztalatok általában azt mutatják, hogy az ellátás nem rosszabb, mint más városokban. Ott vannak bajok, ahol nem tudják megoldani a raktározást vagy ahol nincs önálló élelmezésvezető. Az ügyes élelmezésvezető naponta „teremt” valamit ebédre. De ha nem törődik munkájával vagy ügyetlen, akkor csak a moslékot és az éhes gyerekeket szaporítja. Van ilyenre is példa: egy napköziben kedden vajas kenyér volt, szerdán mézes. A kicsik fültől bokáig ösz- szekenték magukat mézzel, megenni viszont nem tudták. Pedig a keddi és szerdai alke után napi húsz forintot kell fizetni — vagyis ez sem több egy éttermi menünél. Felvetődik, mit csinál az a hatvan százalék, aki nem napközis? Azt mondják, vagy anyuka, vagy a nagymama főz otthon. Ha meg nem, akkor leginkább felsősökről van szó, akiknek jót is tesz, ha önállósulnak, étterembe, vendéglőbe járnak. A tervek közül legjelentősebb ígéret: a siklósi városrész 1980-ra lép be a nevelési központ, háromezer adagos konyhakapacitással, Újmecsek- alján, az Olympiában diákétterem lesz. Szántó Péter A hatékonyság útjai (6.) Furcsa számtan A negyedik ötéves terv időszakában a termelés 37 százalékos gyarapodását az iparban a létszámnak mindössze egyszázalékos bővülése kísérte. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény pedig egyenesen kimondja, „a termelés növekedésével azonos ütemben fokozódjon a munka termelékenysége, így az ipari termelés bővítését teljes egészében a munka termelékenységének növelésével kell elérni”. A törvény elfogadásakor, 1975 decemberében a szocialista ipar foglalkoztatottjainak átlagos létszáma 1 703 000 főt tett ki, idén áprilisban 1 683 000-en dolgoztak az iparban. A mínusz: húszezer ember. A plusz: 1976-ban az ipari termelés 4,1 százalékkal emelkedett, idén január és április között, a tavalyi hasonló időszakhoz viszonyítva, 5,2 százalékkal. Népgazdasági méretekben ismét bebizonyosodott, a termelésoővítés- nek nem elengedhetetlen feltétele a létszámnövekedés. Kimondják a kontrát Sokan azonban úgy gondolkodnak, ami igaz népgazdasági körben, az nem érvényes kicsiben, a vállalatra. Azaz általában tényleg nem szükségszerű a több ember, de itt, nálunk, kellene vagy ötven, kétszáz vagy ezer. A vállalati középtávú tervek értékelése — az Országos Tervhivatal elemzése szerint — azt mutatta, még mindig irreális létszámszükséglettel kívánják feladataikat megoldani a termelők. Kimondják tehát a kontrát a foglalkoztatottak ágazati megoszlására, s ezzel azt is akadályozzák, hogy az egészséges létszám-átcsoportosítás mielőbb végbemenjen. A népgazdaság s az ipar különböző részterületein ugyanis valóban hiányoznak emberek, s a jogos, társadalmilag indokolt munkaerő-szükségletet csak a már dolgozók „újraelosztásával” lehet kielégíteni. örvendetesnek tarthatjuk, a legutóbbi időkben néhány nagy termelővállalat — főként a nehézipari tárca területén — felülvizsgálta létszámfejlesztési terveit, s úgy döntött, bővítés nélkül oldja meg az árukibocsátás — nagy tempójú! — növelését. Furcsa számtani metódust követ némelyik termelőhely. Úgy ad össze, von ki, oszt és szoroz, hogy többje van, s mégis kevesebbje, érthetően fogalmazva, a létszám meny- nyiségi jellemzőire, s nem összetételének minőségére jut a fő figyelem. Holott nem ritka eset, amikor egy rátermett embert három gyenge sem pótol. Mégis, e háromért kapva kapnak, azt az egyet meg szemrebbenés nélkül útjára bocsátották. ' Amihez nemcsak a sűrűn kárhoztatott — ám túlzóan negatívra értékelt — átlagbér-gazdálkodásnak van köze, hiszen ott sem sokkal különb a helyzet, ahol a bértömeg adja a mozgási keretet. Előbbi eszmefuttatásunk konkrét igazolását könnyen meglelhetjük két, kiterjedt körű vizsgálatban, amelyet a Nehézipari, illetve a Könnyűipari Minisztérium folytatott. A nehézipari tárca vállalatainál végrehajtott összehasonlító elemzés azt mutatta, kétszer, háromszor akkora létszámmal állítanak elő ugyanannyi terméket, mint a fejlett országok hasonló műszaki színvonalú üzemeiben! Nem a közvetlen termelők létszáma túlzott, hanem a kisegítő, kiszolgáló feladatokat ellátóké. A Könnyűipari Minisztérium tapasztalataiból ugyancsak ezzel megegyező következtetések vonhatók le, azzal a figyelemre méltó kiegészítéssel, hogy a gyors technikai változással nem tartott lépést a foglalkoztatottak kvalifikációjának — szakmai képzettségének, a több területen alkalmazható ismereteknek — a színvonala. Ott, ahol puszta létszámadattá fokozzák le a dolgát tevő embert, ahol egy fő egyenlő egy fővel, ahol az a fontos, a gép mellett álljon valaki, hiú reménnyé válik a hatékonyság emlegetése, a munka társadalmi termelékenységének növelése. Azért kerül elérhetetlen távolba ez a cél, mert a termelésben — s természetesen másutt sem — egy ember nem egyenlő egy emberrel, gépalkatrészként nem cserélgethetek. A legfőbb termelési tényező ugyanis maga az ember, meghatározó szerepe van abban, a rábízott eszközökkel és területen hogyan és milyen eredményt ér el. A lavina olé állnak A lavina elé állnak azok az irányítók, akik csakis a létszámjelentések végösszegét tartják fontosnak, s idő kérdése csupán, mikor omlik nyakukba ez a lavina. A bérpolitika következetlenségei, az azonos munkáért mindenütt azonos bért fizetni elvének tétova, lassú alkalmazása, a szervezés gyatra színvonala, a műszaki fejlesztés vontatottsá- ga, ellentmondásossága mindmind közrejátszik abban, hogy a munkahelyek tekintélyes részén többre tartanak egy kitűnően képzett embernél három gyengét. Lázár Gábor Következik: KONSTRUKTŐRÖK A MŰHELYBEN :§l§Íͧ|liÍÍ(ÍÍ^^ A Zrínyi Ilona brigád Púm Katalin, a Május 1. Ruhagyár komlói gyáregysége KISZ-bizottságának titkára büszke lehet az ifjúsági szocialista brigádokra, hiszen a Zrínyi Ilona brigád már másodszor érte el az arany fokozatot, egy másik ezüstöt, kettő pedig bronz fokozatot nyert el. A Zrínyi Ilona brigád arra a megtisztelő címre is jogosult, hogy ők a gyáregység legjobb brigádja. Fiatal, csinos lány a szalagvezető, Hauser Mária, azon szakemberek egyike, akit nemrégiben neveztek ki vezető beosztásba. — Kezdetben persze nem ment minden simán. Előkészítő szalagból alakultunk át törzsfolyamatot gyártókká, az új feladat lekötötte a figyelmünket, többet foglalkoztunk a szalagmunkával, mint c brigád ügyes-bajos dolgaival.- Én szerintem sikereink nagyban köszönhetők annak — veszi át a szót Rajnics Gyöngyi, a jelenlegi brigádvezető —, hogy a vezetők és a dolgozók példásan tudnak együttműködni. Az akkori szakvezető, Bárány Józsefné kézbe vette ügyünket, sokat segített a vállalások teljesítésének megszervezésében. A munkasikerek meghozták a brigádéletben is az eredményt: az emberek látták, hogy a tervtel- jesítés is jobban megy, ha brigádban végezzük. A teljesítmények önmagukért beszélnek. A négyéves múltra visszatekintő brigád szinte megalakulásától kezdve az elsők között szerepel. A legutóbbi két évben pedig a legjobbak. Az 1976-os évet például úgy zárták, hogy végig egyenletesen száz százalékon felül teljesítettek. Végeredményben tervüket 107,4 százalékra realizálták. Az arany fokozatra szóló felterjesztésben az áll: valamennyi vállalásukat teljesítették. S amire a tavalyi évből legszívesebben emlékeznek, az nem is a munkasiker, hanem a szekszárdi kirándulás és a decemberben megtartott családi est. Ez annyira összehozta a tagságot, hogy az elkövetkező években sűrítik az ilyen kirándulásokat. A közösség nemcsak a szocialista jelzőt viseli, hanem azt is, hogy ifjúsági. Szoros kapcsolatban vannak a KISZ- szervezettel, segítik programjaik megvalósítását. — Itt még nagyon sok lehetőségünk van különféle feladatok teljesítésére - mondja Púm Katalin. — Nemcsak náluk, de az egész gyáregységben gondok vannak a szervezettséggel. Itt javarészt fiatalok dolgoznak, szinte magától értetődő lenne a KISZ- tagság magas aránya. Sajnos ez nem így van, a jövőben ezen sürgősen változtatni kell. Ők is ígéretet tettek arra, hogy még ebben az évben több fiatalt ajánlanak az ifjúsági szervezetbe. Ez utóbbit ugyan nem rögzíti brigádvállalás, ígéretüket azonban eddig mindig betartották. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára meghirdetett munkaversenyben az első félévben kiváló eredményt értek el: 112 százalékot teljesítettek. A gyáregység szakszervezeti bizottságán úgy vélekednek, ha így haladnak, a „Vállalat Kiváló Brigádja” címet is elnyerhetik. B. G.
