Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-08 / 247. szám
6 Dunántúlt napló 1977. szeptember 8., csütörtök A „Hadzsi Dimiter” osztag partizánjai 1944. szeptember 10- én levonultak a hegyekből Szlivenbe. Szliven, 1944. szeptember Közösségük példakép a megyében A korteni gépkezelők Az új ember, aki munkájával ismertté tette szép szülőföldünket Szeptember 7-én dél- után szájról szájra terjedt a híre a városban, hogy a fasiszták úgy döntöttek, hogy a nevesebb politikai foglyokat kivégzik. A légkör forrósodott. Munkások és munkásnők készülődnek a megyei börtön felé. Rövid időn belül benépesült előtte a tér. Itt ólálkodnak az igazoltatók közül is néhányon. A lakosság és a politikai foglyok egyaránt türelmetlenül várják a tiszta és csendesnek ígérkező szeptemberi estét. A börtönőrökkel együtt munkáscsoportok őrködnek éberen a börtön vastag falai körül, míg nem virrad meg az új nap. Az általános öröm és köny- nyek napja ez. Szeptember nyolcadikénak reggele üdén és tűző napfénnyel köszöntött ránk. Sok ezer munkásnak és munkásnőnek öröm költözött a szívébe. Az üzemek elnéptelenedtek, mindenki várakozik. Több ezer munkás ünneplőbe öltözve elszántan gyülekezett a mai „Dimiter Pol- janov" utcában. Aliig felfegyverzett rendőrök járkálnak a város főutcáján, de nem avatkoznak be semmibe, csupán a börtönhöz való közeledést tiltják. Géppuskás osztag foglalt állást távolabb a börtöntől. Szokatlan helyzet alakul ki, rengeteg ember tölti be az utcákat, előttük pedig két géppuska foglalja el a helyet. Megtörténjen a lehetetlen. Itt is jelen van a Párt. Fontos, hogy ne történhessen provokáció, ne legyenek áldozatok. Tömeg- mozgalmakban tapasztalt munkások foglalják el az első sorokat. Valaki elkezdi énekelni; „Él ő, él..." Eleinte bizonytalanul, majd fokozatosan több ezer torokból harsogott a dal. Hatalmas léptekkel indulnak meg előre. Teljes harci öltözékbe öltözött tiszt szólítja őket megállásra, mert ellenkező esetben lőni fog. A nép továbbmegy.., A tiszt haragra gerjedve parancsot ad a géppuskós osztagnak, hogy tíz lépéssel húzódjanak hátrább. Az ének azonban tovább zeng és az emberek lépésről lépésre nyomulnak előre. Újabb tíz lépés hátrálás a géppuskás osztag részéről ... Teli torokból száll tovább az ének ... Még tíz lépés hátra ... Látszik a börtön hatalmas kapuja. Egyszerre félbeszakad az ének és a munkások várakoznak. — Jönnek! Jönnek! — kiált fel nagy örömmel valaki és több ezer szempár szegező- dik arrafelé, hogy meglássa az első szabadultat. S ő, teljesen körülvéve a napfényes téren, körülnéz, meghajol és gyorsuló léptekkel megindul a kopott kövezetű utcán. Az emberek alig tudják kivárni, hogy közelebb jöjjön, már is felemelik. Fiatalok viszik kézben és több ezer ajakról felharsan a „hurrá" ..." Ezen sorok nem művészi leírásból származnak, hanem a „Szlivenszko Delo" 1964. szeptember 7. 108. számából idéztük őket. A szerkesztőség ekkor egyoldalas terjedelemben emlékezett meg a szliveni szeptemberi felkelésről, pártvezetőkkel való találkozásokról, szakszervezet harcáról, tekintélyes partizánok és politikai foglyok nyilatkoztak a győzelmes szeptemberi napokról. Hogy mi történt ezen a napon, azt Atanasz Sztojkov is elmondta, egy azok közül, akik vezetői voltak az illegális forradalmi megmozdulásoknak Szlivenben szeptember kilencediké előtt. 1944. szeptember 8. Szliven történelmének felejthetetlen napja marad. Valóban! A szliveniek 1944. szeptember 8-i általános politikai megmozdulása jelentős tényező . .. tény, amelyről meg kell emlékezni mindazoknak, akik az eseményekről írnak. Sajnos gyakran előfordul, hogy a mi történelem-irodalmunkban vagy semmit nem mondanak a proletár város e napjának eseményeiről, vagy csak általános dolgot említenek. „A hatodik felkelő zóna fegyveres harca" c. könyvében Bogdan Atanaszov a következőket írja: „Szeptember 7-én és 8-án Szlivenben, Burgaszban és Jambol- ban és más városokban nagyméretű tüntetéseket és gyűléseket tartottak a politikai foglyok kiszabadulása és hazatérése alkalmából." Miért kell a történelemírókat, a tanulmányozás művészeit okolni? Hiszen ők nem rendelkeznek sem a tényekkel, sem leírásokkal a Szlivenben történtekről. S hogy ez így van, ez látszik a szliveni történelmi múzeumban kiállított tárgyakról, mert ezekről a napokról nincs anyag. Megyénk albuma sem beszél róla, melyet 1973-ban adtak ki „Népi szabadságért és szocializmusért címmel. %#éget kell vetni a Szli- * venben szeptember kilencedikén lezajlott események egyoldalú ismertetésének. Megfelelő helyet és figyelmet kell szentelni mindennek, amely hozzájárulta népi győzelemhez, amely szeptember első napjaiban ránk köszöntött. A politikai sztrájk Szlivenben született. Ez a szliveni proletáriátus ereje, amely a szocializmus győzelméhez vezet. Tudtam, hogy amikor szóba kerül a korteni ipari gabonatermelési brigád, élén Alek- szander Milkov vezetésével, a megyében minden ember kalapot emel előttük. Tudom, hogy ők hatodik ötéves tervüket egy évvel hamarabb fejezték be, hogy van gépparkjuk, melyről egy külföldi vendég a következőképpen nyilatkozott: „Minden alkalommal, amikor beszélek a bolgár mezőgazdaságról, Kortent tekintem példaképnek.” A gépkezelők klubjában ülünk, a nap bágyadtan szórja sugarait ezen a napon s megvilágítja a beszélgetésre összegyűltek arcát, ezek Magda Avszova agronómus, a véletlenül „megragadott” 25 éves Sztojan Aladmov traktoros brigádtag és Goszpodin Dinev, valamint a technikus Szimeon Ivanov. Alekszander Milkov brigádvezető hiányzik, hivatalos szakmai tanácskozáson van Szlivenben, a megyei tanácson. A brigád tagok vallomása Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyekről Magda beszélgetésünk elején úgy nyilatkozott, hogy nem illetékes. Mindössze négy év óta van Kortenban, s ezért újnak érzi magát a brigádban. Honnan kezdjem? Elsőként szólal meg Sztojan Aladmov: — Én vagyok a brigád legfiatalabb tagja és elmondom, mi tart köztük. A közösség. Itt az emberek között a legőszintébb baráti kapcsolatok alakultak ki. Hasznos, hogy az elején minden újonc egy idősebb gépkezelő mellé van beosztva munkára. Ez íratlan törvény, amely mindenkire vonatkozik. Én a munkámat Velicsko Conevtól tanultam ... Feszültségük megszűnt és megindult a beszélgetés. Magda: — Sztojancso egy nagy igazságot mondott, de én mást is kívánok mondani. Ez a más pedig az, hogy a gépkezelő köztiszteletnek örvend Kortenban. Ezt a tekintélyt a saját munkájának és az abból származó eredményeknek köszönheti. Volt-e valaha, hogy elmaradtunk volna? A múlt évben a Nova Za- gora-i agrár ipari komplexumában a harmadik helyre kerültünk fel. Goszpodin: — Vegyük csak, mi történt az ősszel. Mindjárt az aratás után elkezdtük a kukoricabetakarítást és a vetést, s így két hónapon keresztül a brigád megszakítás nélkül együtt volt. Egy nap pihenő nélkül. Egy megbeszélésre sem volt időnk. Vetésben segítettünk Omarcsevóban, hárman a kommunisták közül pedig elmentek gépeikkel Pleven megyébe, Grivnicába. Omar- csevóba elsőként érkeztünk. S mi történt ott? Mi elkezdtünk serényen dolgozni, a helyi dolgozók bizony csak utánunk szedték a kukoricát. Szimeon: — Ez Kortenban nem történik meg. Hogyan hagyhatjuk el a közöst és szaladunk az egyénibe? Sztojan: — Ezért mondtam már az elején, hogy egészséges kollektíva vagyunk. Magda: — Mást is megemlítek. Itt az emberek sokat tudnak. Én agronómus vagyok, de előfordul néha, hogy a gépkezelők nem engedik, hogy beleavatkozzam a munkájukba. Értik a szakmájukat, mert majdnem mindegyiknek középfokú képzettsége van. Goszpodin: — De tény, hogy a falu ragaszkodik hozzánk. Magda: —Az emberek hisznek nekünk. Sztoján: — Ne feledkezzünk meg arról, hogy szép eredményeink elérésében jelentős szerepe van a brigádvezetőnek, Alekszander Milkovnak. Közöttünk legyen mondva, számára a brigád valamennyi tagja egyforma. Máskülönben rátarti. Először kéréssel kezdi, majd érveléssel folytatja és ha ez sem segít — emelt hangon tárgyal. Veszekszik, de senkinek sem akar rosszat. Nagyon védi az embereket. A célja az, hogy napról napra jobban keressünk. S keresünk. A múlt évet figyelembe véve, pénzben Sztojan Kejkanov vezet a jövedelmével, 4000 levánál is többet keresett. Magda: — Ne sajnáljuk tőle, mert mindnyájan keresünk. Csupán a terv túlteljesítéséért 35 000 leva prémiumot osztottunk szét. S mit mond az a szám, hogy a brigád 33 gépkezelője közül 25 rendelkezik személygépkocsival . . . Ezen kívül a telefont is bevezettük. Elvégeztük múlt évre szóló feladatainkat, majd kétnapos pihenőn voltunk a szliveni gyógyfürdőknél. A múlt évben 15 közülünk külföldi jutalomkiránduláson vett részt. . . Jó munka, őtib izalom — íme, honnan jön meg az önbizalma a korteni gépkezelőknek. Csoda-e így, hogy brigádunk összetart, és az emberek megmaradnak benne? Ennél szebb nincs... Sokszor írtak már a korteni gépkezelőkről újságban és különféle írásokban, és még írnak is róluk. Mert az ő közösségük példakép a megyében. S hogy egyszerre lássék, hogy mi teszi a brigádot felejthetetlenné, az — úgy mondva — „szabad szemmel" is látható, a kemény munka. Kemény, mert itt nemcsak a százalékokról van szó, a túlteljesített tervről és a technikáról, Szó van az emberről, az új emberről, aki traktorral dolgozik, aki megtermeli a kenyeret, aki ismertté tette szép szülőföldünket. Mityo Canev Kotelban, a világító berendezések üzemében a dolgozók teljesítik vállalásukat, feszített termelési tervet valósítanak meg - A múlt évhez viszonyítva az általános ipari termelés volumene 57 százalékkal növekedett. Nagy növekedést irányoznak elő a vállalások, 10 000 leva terven felüli termelés, valamint 100 levára viszonyítva az önköltség 0,30 levával való csökkentése az árutermelésnél és 8000 levával megemelni a nyereséget. Most, amikor már eltelt egy fél év, a dolgozók és szakemberek értékelik az eddig megtett utat. Az eredmények lelkesítik a kollektívát, hogy az elkövetkezendő időben még hathatósabban fáradozzon a gazdasági feladatok teljesítésén. Különös figyelmet fordítva a minőségi mutatókra, melyeknek’betartása a második félév termelési programjának legfőbb feladata. Mindezek megvalósítása érdekében a dolgozók s szakemberek egyaránt támaszkodnak a termelés során a technikai haladás eredményeire. Előreláthatólag két új futószalag is bekapcsolódik a világítótestek szerelési munkájába. A cél az, hogy a folyamatokat teljes mértékben gépesítsék, s a kézi munkákat csökkentsék. A Sztava Zagorában levő világítástechnika-fejlesztési központ segítségével a koteli üzem szakemberei számtalan szerszámot dolgoztak ki, amelyekkel az egyes műveletek megröA Nova Zagora-i „Petko Enev" textilgyárbcn dolgozó Marija Dineva szövőnő munkájában nagy gondot fordít a minőségi munkára. Jó munkája elismeréseként megkapta a „Köny- nyűipari Minisztérium Kiváló Dolgozója" kitüntetést. vidülnek. A munka termelékenysége így 50 százalékkal növekedett. A korszerűsítési folyamatok bevezetésénél üzemszervezőkre és újítókra hárulnak a legfőbb feladatok a gyárban. Szlávi Ivanov újító új berendezést dolgozott ki a világítótestek kipróbálására — az új eljárás bevezetésével mintegy harmadára csökkent a vizsgálatok időtartama a korábbihoz viszonyítva. Az üzemben megszakítás nélkül vezetik be az új technikát, hatalmas berendezések veszik át a dolgozók munkáját. Az üzemben készült termékek — a világszínvonal szerint — „1" minősítésűek. Az, hogy a termékek egy része Mongóliába, Kubába és más országokba kerül — egyben elismerése a világítótestek minőségének. Ennek ellenére a gyárban senki sem gondol arra, hogy ez a csúcs. A kutatások és erőfeszítések eredményeként újabb lehetőségek tárulnak fel — még tökéletesebb módszerek alkalmazásával — a termelés fokozására. Az üzem termelési munkájában aktív szerepet tölt be a munkaverseny. A munkások és szakemberek 12 kollektív és 60 egyéni munkaverseny-vállalást írtak alá a gazdasági feladatok határidő előtti teljesítésére, így kívánják köszönteni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60-ik évfordulóját. 33 éve szabad Bulgária. 1944. szeptember 9-én a bolgár népi felkelés elsöpörte a fasiszta rezsimet. A sorsdöntő napok tevékeny részesei voltak a szliveniek. Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából közöljük a fenti Írásokat. Az oldalt testvérlapunk, a Szlivenszko Delo szerkesztőségének munkaKiemelkedő termelési eredmények Koteli izzólámpák — világszínvonalon Uj berendezések, technológiák társai állították össze. Szliven látképe
