Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-04 / 243. szám
é'i \ f' Vége a vakációnak. Pécsett a Sétatéren utolsó lendületet vett a házi gyártmányú go-kart. Második képünkön egri diákok gyülekeznek a Széchenyi téren a hazautazáshoz. Még egy jó napozás a Nagy Lajos Gimnázium strandján. Fotó; Erb—Gregorics B ánya: aki nem ismeri, életveszélyt sejt, ha aprócska kő hullik sisakjára. Ök, sokezren nyugodtan dolgoznak a csúszdában dübörgő szénfolyam mellett, egykedvűen lépnek el a fejtés homlokából kiváló csillényi széntömbök elöl. Magabiztosak, mint a vasmunkás a kohónál, a traktoros a barázdák között bukdácsoló erőgépén. Néha azonban...! Pillanatnyi kihagyás, s a bánya az ember fölé kerekedik. Zötyöqünk a népesen. Lábunk között párnázott gerenda, könyökünkkel vaskorlátra támaszkodunk. Zobák-bánya első szintjén a fáradt levegő ömlik velünk szembe: dohos, párás, kissé savanykás, bizonyára kevés sújtólégqel is terhelt. Harmincnégy kilométernyi bányatérséget öblített át. A mozdonyvezető néha lassít, kis harangjával jelzi az elágazásoknál a vonat közeledtét. Aztán ismét felgyorsul a masina, zakatolunk a 8-as fémtámos fejtés felé. A népesen kuporog Hoffman Mihály körletvezető és Göcseí Attila, a Komló egykori hátvédje, jövendő bányatechnikus. A vonat végén himbálódzó piros lámpa időnként a vágat főtéjében levő kőporövre világít, -többmá- zsányi kőport helyeztek itt el, sújtólégrobbanás esetén a légnyomás ledönti az állványt, a szétszóródó por lehűti a lángot. Bánya. Meleg, sötét, poros, tűz és gázveszély . .. Ezek az emberek csak a legritkábban beszélnek ezekről, a műszakiak különösen nem szívesen, mint a testi hibát, szemérmesen elhallgatják. Amúgyis nehéz munkaerőhöz jutni — mondják —, minek erről beszélni? Amikor a termelésről esik szó közlékenyebbek, leszállás előtt Gungl Ferenc üzemvezető másról sem beszélt: — Az„első félévben a „mohácsi vészt” hoztuk csak — mondja. Az 1526 tonnányi többlettermelést természetesen nem csupán a szójáték kedvéért nevezi így, az első félévben fejtéstűzzel vesződtek, a legjobb fejtésüket vető szelte ketté, fel kellett hagyniuk . ..- Ebben az esztendőben 492 ezer tonnát kell termelnünk — mi megtoldtuk ezt 12 ezerrel a 60. évforduló tiszteletére. Kossuth-bányától is átvállaltunk 5 ezret. November 7-re a többletet teljesítjük, aztán majd csak a napi tervünkkel küszködünk — mondta kinn az üzemvezető. Azóta, mint megtudtam még 1100 tonnát hozzáadtak a „mohácsi vészhez". Nem ülhetnek ölhetett kézzel tehát szeptemberben, októberben sem. — Ha nem szól közbe a bánya, jó esztendőt zárunk — mondta Véner János párttitkár. A népestől még néhány száz métert gyalogolunk.- Mi hozott a bányába? A körletvezető néhány pillanatig gondolkodik, aztán nagyon világosan válaszol. — Aki itt szorgalmas, eszét, erejét is jól használja, boldogul. Hoffman Mihály 35 esztendős. Két évet gimnáziumba járt, aztán vájártanulónak jelentkezett. A technikusi oklevelet egy lendülettel szerezte meg. — Az egyetem befuccsolt. Megnősültem. — Mérnökként mi lehetnél most? indul hetven méteres útjára a szállítóvágaton levő kapa- róig. A körletvezető utasításokat ad. A fejlámpák gyér fényében minden lépés bizonytalan, ő a hiányzó biztosítóelemeket, a rosszul elhelyezett csúszdát, a tömlő kötését is megkifogásolja. Hirtelen elhallgat! Megállunk. Néhány méterrel lejjebb a szénporban im— Körletvezető vagy hasonló beosztású mérnök. A fejtéshez érünk. A 4 méter vastagságú szénfelepet két szeletben fejtik, éppen az előbb robbantottak, sűrítettlevegős módszerrel. A Zobákon üzemelő ASCS és SZOW ön^ járó fejtésbiztosító berendezések mellett ez hagyományosnak mondható, pedig itt is csillogó acéltámok tartják a bányát. Negyven—negyvenöt fokos dőlésben sorakoznak alattunk a munkahelyek, fejtőkalapácsok szüntelen ugatása közben ereszkedünk lefele. Az első munkapadot elhagyva megindul mellettünk a csúszdában a szénfolyam, itt még szelíden bolygó alakokat lehet látni, aztán'egyikük feljajdul, s mozdulatlanul marad a főiéből leváló asztalnyi pala alatt. Talán egy pillanatig. Hárman is ott teremnek, háznyi követ is levennének, oly. erős a segítőkészség. Egyikük hordágyért rohan, pedig menni sem könnyű itt. A többiek tenyerükön emelik ki a munka- pásztából a gerincét fájlaló bányászt. Molnár Béla 40 esztendős vájár. A fejtésben elnémulnak a fejtőkalapácsok, a csúszdában elapad a szénfolyam. Féltucat ember hosszú percek óta, a legkényelmetlenebb helyzetben kuporodva, mozdulatlanul, a számára legjobb helyzetben tartják sérült társukat. A fémtámnak támaszkodva másfél évtizedes emlék támad rám: Széchenyi-akna nyolcadik szintjén Kovács Sipeki István vájárt mázsányi kő nyomta a vándorgerendához, a metán már-'már ránkküldte a rózsaszín álmot, miközben a vájárt rángattam a kő alól. Szerencsére a bányamentők akkor is gyorsak voltak. Voltak gyenge pillanataink. — örültünk volna-e egy véletlenül arra vetődő riporternek? A munkaerőhiány? Szépeket írj - mondják többen —, különben senki nem jön a bányába. Csak ezért? Miért nem írsz őszintén a munkánkról — mondják mások -, mi nem érdemeljük meg, hogy verejtékünkről, küzdelmünkről írjatok. Négy bányász kivitte hordágyon Molnár Bélát. A fejtésben ismét megszólaltak a fejtőkalapácsok, néhány perc múltán dübörgő szénfolyam bukdácsolt mellettünk a csúszdában. Bognár Sándor szakvezető vájár 48 évét hordva (negyedszázada dolgozik a föld alatt) végigrohan a fejtésben, újból beindítja a termelést. Hallom, hogy az üzemvezető, meg a párttitkjr érdeklődtek Molnár felől telefonon. Kinn azt mondta Gungl Ferenc: — Két év múlva már. olyan nagy úr lesz a szén, hogy a jelentősebb évfordulókra mi indítjuk a munkaversenyeket... Jövünk le a fejtésen: a munkapadok mellett magabiztos bányászok nyomják a fejtőkalapácsot, a homlokból csillényi széntömbök omlanak ki, egy vájár hiányzik... A termelés ezen a napon 360 tonna volt, több mint egy nappal korábban. L. J. Takács Dezső: Béke-akna így született a televízió A XX. század egyik legnagyobb, legjelentősebb felfedezésé a televízió. Abban is mindenki egyetért, hogy Gutenberg óta ilyen horderejű találmány még nem adatott az emberiségnek... És mint lenni szokott, abban az időben, amikor a televízió születési bizonyítványát kiállították, nagyon kevesen bíztak az újszülöttben . . . Senki sem látott a kis „szörnyetegben" semmiféle reményt keltő illúziót, legkevésbé csodagyereket ... Az idősebb testvér, a mozi ugyancsak fiatalnak számított még akkoriban . . . Alig múlt el 30 éve, hogy a Lu- miére testvérek mozijukban elkezdték az első vetítéseket... A film hamarosan a művészetek közé küzdötte fel magát, és csak úgy mellesleg, nagyon jövedelmező iparággá . . . Megjelentek az első sztárok, Márk Sennett, Douglas Fairbanks, Mary Pickford, Charlie Chaplin . . . Elkészültek az első remekművek, köztük a „Pa- tyomkin páncélos", az „Aranyláz" . . . Nem is csoda, hogy a televízió első jelentkezése ebben a környezetben szinte feltűnés nélkül zajlott le ... És ma mégis jól tudjuk, hogy 1923. október 2-án V Londonban sugározták az első adást. . . Ezen az 'őszi napon az angol fővárosban egy meglehetősen ismeretlen nevű fiatal tudós, John Logie Baird, az udvarban elhelyezett készüléken a laboratóriumból adott képet jelentetett meg . . . Természetesen az alakok elmosódtak, de a kép megmozdult . . . Neve sem volt. az új találmánynak. A görög tele (messze) és egy latin szó, a visus (látás) ötvözésével végül is bejegyezték a találmányt, így lett a neve televízió. Vagyis, pontosabban fogalmazva és technikai nyelven, bizonyos képek megfelelő távolságra való közvetítése elektromágneses hullámok segítségével. így aztán az angliai ír elorozta’ a franciák elől a dicsőséget. Mert ami igaz, az igaz, a francia René Bart- hélémy mérnök már 1922-ben kitervezte a rádió mintájára a képek továbbítását, megfelelő eszközök segítségével .. . Csakhogy nem voltak anyagi lehetőségei a kísérletezéshez, a hatóságok pedig nem támogatták. Aki segíthetett volna, az az igazgatója volt, aki azonban annyira elmerült a futball élvezetében, hogy észre se vette, tanítványa mit művel. Hétről hétre átjárt Angliába a futballmérkőzések megtekintésére. így vetődött el aztán John Logie Baird laboratóriumába is, ahol azonnal felfedezte a nagy lehetőséget ... Már csak azért is, mert ezzel megspórolhatta a hétvégi kirándulásokat. így otthonában is nézheti majd a labdarúgó-mérkőzéseket. Alig tért . vissza Párizsba, máris minden eszközt megteremtett, hogy tanítványa folytassa kísérletezéseit. Társai, Strelkoff és Lombard segítségével Barthélémy Montrouge-b’én stúdiót épített fel. A közreműködő az igazgató titkárnője volt, akit odaültettek a kamerák elé az ötven- fokos hőségbe . . . Mivel a vörös fényt kerülnie kellett, a titkárnőt teljesen fehérre festették, száját feketére és ugyancsak feketére a szem környékét . . . Aztán megalakult Le Havre- ben a televíziós társaság, amely 1929-ben már közvetített is. 1931. április 14-én volt az első nyilvános adás a párizsi Elektrotechnikai Főiskola nagytermében . . . Több újság számolt be az eseményről és valósággal ünnepelték René Barfhélémyt. . . De Franciaország ezzel egy kicsit elkésett. Még ebben az évben John Bcird a Postaminisztériumtól megszerzi az engedélyt a kévé-adásokhoz... A British Broadcasting Corporation Társaság megkezdte a rendszeres adást. Csak 1932-ben mutatkozhatott be a párizsi televízió a nagyközönségnek... így aztán Anglia nyerte meg Franciaország ellen a mérkőzést.. . Az Atlanti-óceán másik partján az amerikaiak sem ültek tétlenül. Itt valamivel később, 1928-ban kezdődtek meg a kísérletek, de sokkal gyorsabban zajlottak, úgy, hogy még abban az évben sikerűit az első színházi közvetítést lebonyolítani. Egy évvel később, 1929-ben nyilvános bemutató volt New Yorkban. A siker frenetikus. 1939-ben New York legmagasabb pontján, az R. C. A. Társaság felépítette az első amerikai tévéadót, amely naponta sugárzott adást. Nem sokkal ezután a szovjet tudósok is megteremtették a tévéadások alapjait, 1938- ban Moszkvában és Lenin- grádban kezdte meg a televízió működését. 1938-ban Anglia és a Szovjetunió már állandó napi adást adtak, míg másik újabb három ország is csatlakozott a tévével rendelkező országok közé . . . Franciaországban ekkor 200 tévéelőfizető volt, Angliában már 30 ezer családnak volt készüléke .... Az sem érdektelen, hogy ugyanekkor a Francia Televíziónak mindössze hat alkalmazottja volt, a nagytekintélyű BBC-nek csaknem 500, és húszszor nagyobb költség- vetése .. . így aztán John Baird ismét René Barthélémy elé került. . . Nemlaha Gyrögy
