Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-27 / 266. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanlo XXXIV. évfolyam, 266. szám 1977. szeptember 27., kedd Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságáénak lapja enelo vasaló Púja Frigyes New Yorkba utazott Megkezdődött az ENSZ-közgyű 32. ülésszakának általános vitája Gromiko kedden beszél Vance halaszt en kés-tu r a (Tudósítás a 2. oldalon) Elkészült a terű 1979-ben kezdik a pécsi autóbusz­pályaudvar építését Korszerű irányítóépület Önkiszolgáló bisztró Kényelmes váróterem E gyre drágábban vásáro­lunk külföldön, viszont nem tudunk ugyanolyan drágán eladni — romlik a cse­rearány. Gazdaságunk már jó ideje e szorongató körülmények közepette dolgozik, tudatában annak, hogy erre sajnos tartó­san be kell rendezkednünk, ugyanakkor igyekezve, hogy a hátrányt az ipar és a termékek megújításával, a világpiacon versenyképes termékek előállí­tásával ledolgozza. Hidegebb a víz, gyorsabban kell úszni — buzdítjuk most egymást és ma­gunkat, mindemellett azonban még ma is hallhatunk kishitű csipogásokat, így a külföld, úgy a külföld, az átkozott külső körülmények, minden hiába. Mondanunk sem kell, mankón járó és másokat is lebénító gondolkodás és szemlélet, amely végzetszerűen, bele­nyugvással kezeli a kérdést, mintha vaspántokkal volnánk körülvéve. A cserearányok nemcsak azért romlanak, mert a külföld srófol az árakon. Hanem azért is, mert mi nem tudunk srófolni árainkon. Többnyire csak közepes minőségű a por­tékánk, s nem csupa sikerter­mék, amely merőben új szük­ségleteket elégít ki, vagy régi szükségletet magasabb szinten, amiért a vevő hajlandó a ko­rábbinál magasabb árat meg­fizetni. Vagyis: mi nem dolgozunk úgy, ahogy kellene, s lehetne. Ez a tárgyi­lagos megközelítés. A mi gépeink például két­szer-három szór olyan súlyúak, mint az élenjárók hasonló gé­pei, s mégcsak nem is tudnak annyit. Vagy: a mi termékeink előállításához majdnem kétszer annyi energiát használunk fel, mint a fejlett nyugat-európai országok. Pazarlunk. S ezt a pazarlást senki sem hajlandó megfizetni nekünk. Persze hogy rosszak a cserearányok, tfagy: gazdaságunkban egymillióan cipekednek. Az anyagok ide- oda mozgatása feleslegesen megdrágítja a termelést. Nem rendelkezünk csupa élenjáró, a jövő századba re­pítő iparággal, ez viszont nem jelenti azt, hogy termékeink ne találhatnának tisztességes áron vevőre külföldön. Csakhogy ezért most sokkal jobban meg kell dolgoznunk. S nem is kell mindjárt rakétaiparról álmodoz­nunk. El lehet indulni a leghét­köznapibb terméknél. A szén­vasalónál jobb a villanyvasaló. Ha hőfokszabályzóval is ellát­ták, még jobb. S ha még gőzöl is, az mindennek a teteje. De ha ugyanez a vasaló, a házi­asszony derékfájását enyhíten­dő, munka közben még zenél is, ára pedig ugyanannyi, vagy csak kicsivel drágább, akkor az veri a világ összes vasalóját. Ilyen kis dolgokról van szó. Mint ahogy például az élen­járó konfekcióüzemek bombáz­zák a piacot: zsebekkel és var­rásokkal, szegecsekkel és min­denféle szerelvénnyel felcico- mázott farmerjeikkel, újabban Ma este 20 órától nemzetközi fórumot sugároz a Magyar Te­levízió. Részt vesz Lev Voznye- szenszkij, a szovjet tv politikai kommentátora, Alekszandr Gyianov nyugalmazott ellenten­gernagy, aki az Auróra cirká­lón szolgált, Georgij Grecsko, a Szovjetunió hőse, űrhajós, Vlagyimir Gubarev, a Pravda piacra dobva a kekit, a divat után futó fogyasz­tónak. Ök nemigen pa­naszkodnak a cserearány rom­lásra, kis újításaiknak a ter­méken szépen megkérik az árát. Nekünk viszont miért kell elesnünk az üzlettől nevetséges színtévesztés miatt. A magyar csemegekukorica konzervet — bár az áru minőségével elége­dettek voltak — Japánban több kereskedőház azért utasította vissza, mert a címkén lévő sár­ga kukoricaszemek sárgasága nem elégítette ki igényeiket. Hát miért nem olyan sárga?! Manapság, mondják külke­reskedőink, nem az a lényeg a világpiacon, hogy ugyanazt a terméket olcsóbban adjuk, mint a másik, így nekünk sem éri meg, hanem hogy termékünk a másénál magasabb minőségű és használati értékű legyen, a szükségleteket sokoldalúbban, teljesebben elégítse ki, amiért is hajlandók a vevők az újdon­ságokért járó magasabb árat megfizetni. Vagyis préseljünk bele termékeinkbe minél több leleményt és szellemi munkát, ne pedig drága anyagokat és energiát, dolgozzuk fel és öl­töztessük termékeinket a lehe­tő legmagasabb készültségi fokra, legszebb ruhájukba, be­széljenek termékeink hét nyel­ven. íme, ennek az igyekezet­nek kell áthatnia egész gazda­ságunkat. Mindjárt másképpen néznek majd ki a cserearányok. Felpezsdíteni hát a szellemet, munkába fogni a szunnyadó energiákat! Elsőként a gyárt­mányfejlesztőkön a sor, hogy termékeinket nemesítsék, kifé­nyesítsék, szállítsák a minden­napi kis csodákat. Mert hiába a leglendületesebb munkaver­seny, ha az a piacon rosszul eladható termékek nyűgét sza­porítja. De a munkapadoknál is mozgásba kell hozni az alko­tó energiákat, felkelteni az újí­tási kedvet, olyanná csiszolni a kritikai szellemet, amely minden munkadarabra és termékre úgy tekint, hogy azt hogyan lehetne méginkább áramvonalasítani. S itt még azok sincsenek gé­pies munkára kárhoztatva, akik — mint gyáregységek dolgozói — „fentről”, anyavállalatuktól kapják meg tervüket, mit gyárt­sanak. E zt a terméket is szabad kritikusan szemlélni, azon jobb műszaki megoldásokat javasolni, olcsób­ban előállítani. Dehát hol va­gyunk még attól, hogy szünte­lenül buzognának a jó ötletek, s azokat a vállalatok maradék­talanul be is fognák vitorláik­ba?! Hol vagyunk még attól, hogy egy-egy jó megoldást, öt­letet akár zsebből is kifize­tünk?! Hol vannak a szervezett ötletrohamok?! Az újítói munka megdicsőülése? Az értékelem­zések? A munkajobbító munka­rendek? Emiatt kell siránkoznunk, s nem a cserearányok romlásán. tudományos szemleírója, Nyiko- laj Molcsanov professzor, a történelemtudományok doktora, Alekszandr Szmirnov közgaz­dász, Ljudmila Turiscseva tor­násznő. A nézők reggel 10 órá­tól kérdezhetnek a 170—700, este 17 órától pedig a 173-444 és a 174-333-as telefonszámon. Púja Frigyes külügyminiszter Púja Frigyes külügyminiszter hétfőn elutazott New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 32. ülés­szakára. Búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár és a Külügyminisz­térium több vezető munka­társa. A dél-libanoni frontok zömén hétfőn viszonylag nyúgodt volt a helyzet, de hivatalosan nem erősítették meg az izraeli for­rásból terjesztett hírt, amely szerint Menahem Begin izraeli miniszterelnök és az arab ve­zetők „amerikai diplomáciai csatornákon" máris megálla­podtak a dél-libanoni tűzszü­netben — jelentette Szidonból a Reuter. Az izraeli rádió és tv híradó­sát követően az izraeli had­ügyminisztérium is közleményt adott ki, amely szerint hétfőn közép-európai idő szerint 9.00 órakor hatályba lépett i tűz­szünet, és az izraeli fegyveres erők megkezdték kivonulásukat Dél-Libanonból. Hétfőn megkezdődött az ENSZ-közgyűlés 32. ülésszaká­nak általános vitája. A rend­szerint december derekáig tar­tó vitára eddig 142 szónok iratkozott fel, a beterjesztett határozati javaslatok száma 130 körül mozog. Az idei ülésszak tanácsko­zásainak előterében a közel- keleti rendezés, valamint Afri­ka déli részének helyzete áll. A vitát — hagyományosan — a brazil külügyminiszter nyitotta meg, másodikként pe­dig Donald Jamieson kanadai külügyminiszter beszélt. Felszó­lalásában támogatta a rhode- siai fekete többség kormány- hatalmának megteremtését, a törvénytelen fehér rendszer el­távolítását. Jamieson szerint a közel-keleti helyzet „döntő sza­kaszba jutott”, minden érde­kelt fél számára lehetőség nyílik a rendezésre. Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter, aki — a kiala­kult szokásnak megfelelően — szintén a közgyűlési vita első napján szólalt volna fel, várat­lanul lemondta beszédét, mivel ugyanaznap részt kellett ven­nie Washingtonban a szená­tus külügyi bizottságának a Panama-csatornáról kötött szerződés törvénybe iktatásá­val kapcsolatos vitájában. A tervek szerint kedden szó­lal fel Andrej Gromiko szov­jet külügyminiszter. A Tel Aviv-i hatóságok egyébként számos sajtótudósí­tót, rádió- és tv-riportert hív­tak meg a határ izraeli olda­lán fekvő Metulla városba, hogy lássák, amint Dél-Liba­nonból visszaérkeznek az izra­eli harckocsik, páncélozott jár­művek és gyalogosokkal meg­rakott csapatszállító járművek. Találóan jegyezte meg az egyik riporter a Metullaba csődített újságíróknak „azoknak az iz­raeli fegyvereseknek a vissza­téréséről kell tudósítaniok. A Bajcsy-piac megszűnt. Le­bontották a bódékat, eltűntek a betonasztalok, s az immár elcsendesedett terület arra vár, hogy az építés zaja verje fel. A piac azért szűnt meg szep­tember 15-én, hogy a fedett piac éoítkezésének felvonulási területéül szolgáljon. S ha e feladatának eleget tesz, meg­kezdődhet a pécsi távolsági, autóbusz-pályaudvar építése is. Az UVATERV-nél Nyiri Má­ria irányításával elkészült a terv, amelynek utolsó egyezte­tése a napokban megtörtént. Előzetes tájékoztatás szerint a Baranya megyei Állami Épí­tőipari Vállalat 1979-ben kezdi az építést. A pécsi autóbusz-pályaudvar a Szalai András út és a Zó­lyom utca között, a Rózsa Fe­renc úttal párhuzamosan he­lyezkedik el. Egyetlen ki- és bejárata a Zólyom utcában lesz, ami azt jelenti, hogy for­amelyeknek dél-libanoni invá­zióját Tel Aviv korábban a leg­határozottabban tagadta”. A beirúti rádió hétfő délelőtti híradásában közölte: a libanoni és az izraeli kormány, valamint Jasszer Arafat, a PFSZ vb el­nöke „mintegy próbaképpen" hozzájárult a dél-libanoni tűz­szünethez. A PFSZ egyik szóvivője azt nyilatkozta, hogy „kontaktusok vannak folyamatban a tűzszü­net utolsó részleteinek kidolgo­zásáról". galomtechnikai kapcsolatait igen körültekintően kell ren­dezni. Fontosnak látszik pél­dául, hogy a pályaudvar el­készültéig kész legyen a felül­járó északi lehajtó ága is, mert csak így lehet elérni, hogy a megye déli részéből érkező autóbuszok — például a harkányi járbtok — kisebb kerülővel jussanak a pályaud­varra. Milyen is lesz ez a pálya­udvar? Az ovális kialakítású terület hosszanti tengelyében helyezkedik el majd a két tag­ból álló épület. A déli, két­emeletes épüiet földszintjén lesz a közel 300 négyzetméter alapterületű utascsarnok a jegypénztárakkal, az informá­ciós irodával és a csomag- megőrzővel. Az emeleteken az állomásfőnökség, a forgalom- irányítás kap helyet, s itt lesz­nek az utazó személyzet pihe­nőhelyiségei. Az északi, egy­emeletes szárnyban az Utas­ellátó Vállalat rendezkedik be egy önkiszolgáló rendszerű bisztróval. A két épületet han­gulatos, részben fedett, sok zölddel díszített várakozóte­rület köti össze. Az épületek acélvázasak lesznek, a hom­lokzatok alumínium- és üveg­borítást kapnak, hogy minél kevesebb hagyományos kőmű­ves munkára legyen szükség. Az épület két oldalán két sorban 24 indítóállás lesz, kö­zülük csak a belső hat-hat kap annyi tetőt, amennyit az épü­letek kiugró párkányzata biz­tosíthat. Az utasokat hat érke­zőállás fogadja, s ezek köz­vetlenül szomszédosak lesznek az autóbusz-pályaudvar és a fedett piac között létesítendő taxiállomással. A pécsi autóbusz-pályaud­var tervezett költsége 73 mil­lió forint, amit a Pécsi városi Tanács, az Utasellátó Vállalat és a Volán közösen vállal, de a fele költség az utóbbit ter­heli. H. I. Miklósvári Zoltán Szovjet fórum a televízióban Amit eddig tagadtak Tűzszünet Dél-Libanonban Izraeli kivonulás újságírók előtt

Next

/
Thumbnails
Contents