Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)

1977-09-14 / 253. szám

1977. szeptember 14., szerda Dunántúli napló Szolgálni a. köiönséget,, Az új évad elképzeléseiről Este tél kilenc. Templomi csend a színház egész épüle­tében. Mindössze egyetlen próbateremben folyik még a munka: Illyés Gyula közelgő 75. születésnapja alkalmából <j színház nagy nevű házi­szerzőjének új drámáját ké­szítik elő a november 1-i be­mutatóra. Néhány perc múlva, a próba végeztével megérke­zik a rendező, Nógrádi Ró­bert, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, okit évadeleji be­szélgetésre kértünk meg á színház idei terveiről, művészi törekvéseiről, közönségkapcso­latainak fejlesztéséről. — Mindenekelőtt az új évad bemutatóiról váltsunk szót. Általában a színházak, különösképp a többtagozatos színházak műsorterve szükség­képp eklektikus. Idei tervük — a prózai bemutatókra gondo­lok — úgy is'mondhatjuk: vá­lasztékosnak tűnik. Elég sok benne a különlegesség, a drá­mairodalom nem vagy igen ritkán játszott müvei közül. Ta­lán két-három darab hívogat a címével is ... Vajon eléggé vonzó-e mindez a közönség számára? Érdekelne, hogyan látja ezt a színház igazgató­ja, miért tartja jónak az idei műsortervet? — Sokféleképp mérlegre te­hetünk egy műsortervet. Az •alapvető kérdés az: mennyi­ben szolgálja a közönséget. És mit jelent ez a szolgá­lat? . . . Jelentheti a közönség szórakozását, szellemi örömét, mint élményének forrását, is­meretekkel való gazdagodá­sát és sorolhatnánk. Ez az amivel egy műsor egy szezo­non át szolgálni tud. Vegyük a legelsőt, A plakátra ránéz­ve kiderül, melyik az a né­hány ismert darab, amelyik szórakoztatni kíván. Persze kérdés, kit mi szórakoztat. Konvencionális értelemben az idén ezt várjuk a Cigánysze­relem, a Jó estét nyár..., a Nem élhetek ... előadásaitól. Ezek aránya az idén sem más, összetételében viszont hangsú­lyosabb, mint a korábbi évek­ben. A szórakozás viszont nem mindig azonos a nevetéssel. A közönség heterogén; a leg­különbözőbb igényeket tá­masztja a színházzal szemben — joggal —, s nekünk eze­ket ki kell elégítenünk. A kü­lönböző rétegek mind jót vár­nak a színháztól, s ezekben az igényekben nem is az iskolai végzettség a döntő, hanem az. hogy érzelmileg gazdagabb vagy kevésbé gazdag valaki. De fordítsuk visszájára a kér­dést: címe után ítélve az Űbü király az elmúlt évadban ke­veseknek mondhatott valamit. Sokaknak nem tetszett, sokak­nak nagyon tetszett . . . Vagy •a Makrancos hölgyek: ilyen című Faydeau-darab nincs is... Az évad legnagyobb közönségsikere volt. A közön­ségben kétségtelenül van va­lami tartózkodás, előítélet az ismeretlen című darabokkal szemben. Szeretnénk ezt fel­oldani az idei bemutatókkal, vállalva a sokrétű szórakozta­tás kötelezettségét is. Sum­mázva: az idei évad tervét azért tartom jónak, mert úgy érzem, szolgálni képes a ve­lünk szemben támasztott leg­különbözőbb igényeket; s azért tartom vonzónak, mivel a be­mutatók igen sokrétű funkciót teljesítenek: A színház nevet­tessen, gondolkodtasson el, fakasszon sírásra, rendítsen meg és így tovább. Bizako­dunk, hogy bemutatóinkkal sikerül elérni, hogy ezek a hatások létre jöjjenek a néző­téren ... — Sok szó esett a közön­ségről. Minden színház törek­szik kapcsolatainak, közönség­bázisának szélesítésére, el­mélyítésére. Pécsett milyen eszközökkel kívánnak előbbre lépni e téren az idei évad­ban? Interjú a Pécsi Nemzeti Színház igazgatójával — Eddig is voltak találko­zásaink, beszélgetéseink üze­mi dolgozókkal, brigádokkal. Velük és különböző szintű ve­zetőkkel beszélgetve úgy ér­zem, országosan is élénk az érdeklődés közművelődési kér­dések iránt. Általában látják vagy jobban látják, mit jelent a munkahelyi légkör, az üzemi demokrácia, a termelés szem­pontjából a közművelődés és ezen belül a színház. Ebben az irányban a közönségbázis szélesítése érdekében minden eszközt igyekszünk megragad­ni,: a munkahelyektől az isko­lákig. A szélesítésben e téren elsősorban a munkásságra és a diákságra gondolunk. Van­nak bizonyos jó hagyomá­nyaink: üzemi, iskolai, egye­temi ankétok. Ezeket folytat­juk. A Dunántúli Napló évad­záró értékelésének igaza van: műsorfüzeteink színvonalatla- nok. Mi is így látjuk. Ezen változtatunk. Üjságszerűbbé szeretnénk tenni a műsorfü­zeteket, ahol sok, föltehetően közérdekű és a színház cél­jait propagáló, ismertető kér­dést is föl kell vetni. Több új kezdeményezést is tervezünk a közönséggel való találkozá­sokra, beszélgetésekre — az együttgondolkodás igényével. Ennek a részleteire később visszatérünk. — Úgy gondolom, a közön­ségkapcsolat egyik új formája lehet majd a harmadik ját­szási helyként beinduló Stú­diószínház is. Milyen formá­ban, milyen darabokkal lép ez a nyilvánosság elé? — A társadalomban van­nak bizonyos rétegigények. Filmek esetében ezt ékesen bizonyítja a pécsi ,.art-kino” mozi sikeres működése is. Van tehát egy réteg, amelyik a színház belső, kísérleti mun­kájára is kíváncsi. Részben ennek a kielégítésére, részben pedig szakmai fejlődésünk szempontjából a kísérletezés­hez szükséges ez a Stúdió- színház, ami a Doktor Sán­dor Művelődési Központ alag­sori kis színháztermében fog működni. Itt önálló előadóes­teket is tartunk. Az idei ter­vünk: Székely János Caligula helytartója és Ungvárnémeti Tóth Sándor — Weöres Sán­dor Narcissus c. darabjainak bemutatása egy műsorban. A másik: Stravinszkij A katona története c. művének zenés prózai változata. Labancz Bor­bála lllyés-esttel, Lukács Jó­zsef Déry-esttel Vallai Péter önálló előadóesttel mutatko­zik be. — A közönség részéről gyakran fölmerül olyan igény is: jó lenne több operát s fő­leg több előadásszámban lát­hatni. Várható-e az idei évad­ban ez? — Sajnos egyelőre az ope­ra is rétegműsor... Az igé­nyeket lehetőség szerint igyek­szünk kielégíteni. Kettőt tu­dunk bemutatni (Hindemith Hosszú karácsonyi ebéd és Lortzing Operapróba egy mű­sorban s a Lohengrin), és töb­bet felújítunk. Az új operákat — a négy ifjúsági előadással együtt — húsz-húsz előadás­ban játsszuk. Ennyire tudunk vállalkozni . . . W. E. Hírlapozó klub Megjelent a pécsi Ifjú­sági Ház programja. E sze­rint új szolgáltatásként ve­zetik be a hírlapozó klubot. Szeptember 15-től minden nap 14 órától különböző külföldi és hazai hírlapok­ban és folyóiratokban le­het böngészni — aki meg­kívánja: kávé mellett. A hírlapozó klubnak több ne­ves író, költő — pl. Weö­res Sándor, Szentkúthy Miklós, Karinthy Ferenc, Pilinszky János, Kormos István, Dobai Péter is ven­dégei lesznek. A program részletesen tájékoztat az IH különböző szakkörei, műhelyei, stúdiói működéséről is. A most in­duló művelődési évadban egyebek közt német nyelvi klub, képzőművészeti mű­hely, fotóstúdió, fotótanfo­lyam, gyerekszínpad is mű­ködik az intézmény több is­mert neves együttese, stú­diója mellett. Pályakezdés — pályázattal • Biztosított a választási lehetőség • Többszörös álláshelykínálat és akik nem tudtak elhelyezkedni Jó másfél, két hónappal a felsőfokú végzettségűeknek járó diplomák kiosztása után — amint az; várható volt — mégis csak lecsillapodtak a kedélyek az elhelyezkedéseket szabályo­zó pályázati rendszer körül. Fel­tehetően azért is, mert — min­den ellenkező híresztelés és minden aggodalmaskodás elle­nére — ki-ki megtalálta a felkí­nált álláshelyek között azt, ami a számára a körülményekhez képest a legmegfelelőbb. E megállapítás persze nem jelen­ti a sokat vitatott, sőt táma­dott pályázati rendszer meg­nyugtató minősítését; minden bizonnyal így alakult volna a Milyen volt egy vízparti település? Az egykori település feltárása és méretarányos térképezése Szokolai felvétele Avar kori kutatások Feketekapun A Duna partján vagy a nagy folyó mocsaras mellékága men­tén állt az az avar település, melynek feltárása hét éve folyik már a Mohács melletti Fekete­kapun. Pár kilométerrel arrébb a római határvédvonal egy erő­dítménye állott. Peremvidék volt ez vagy virágzó kereskedő­központ, eldúgott település a nagy határfolyó vizei közt, vagy eleven, lüktető életű gyűjtőhe­lye népe energiáinak? Ezeket a kérdéseket tettük fel idei lá­togatásunkkor dr. Kiss Attila régésznek, aki K. Zoflmann Zsuzsanna antropológussal már hét éve kutatja az itt élt ava­rok temetkezési helyét és tele­pülését. Az idei ásatás helyszí­ne a falu, egyelőre még kide­rítetlen rend szerint szétszórt házaival, kemencéivel, vízelve­zető árkaival. Tárolóvermek és kemencék Feluetel a Gorkij ülyelifiskolán Ezekben a napokban zajla­nak az MSZBT Gorkij Nyelvis­koláján a felvételi vizsgák. Vár­hatóan 5000 hallgatóval kezdi meg idei tanévét október 3-án az oktatási intézmény központi nyelviskolája és a megyei tago­zatok. A felvételik szeptember 21-én zárulnak. Az érdeklődők között egyaránt szép számmal vannak diákok és felnőttek. Az 1977— 78-as tanévben alapfokú, kö­zépfokú, társalgási és kandidá­tusi, illetve állami nyelvvizsgára előkészítő tanfolyamokat indí­tanak heti 2, 3, 4 és 6 órában. Az orosz anyanyelvűek számá­ra kezdő és haladó szinten ma­gyar nyelvoktatást is szervez­nek. _ Szép számmal lesznek üze­mekben, intézményekben kihe­lyezett tanfolyamok, s ezúttal is többezren fejlesztik orosz nyelv­tudásukat a Borsod, Heves, Szolnok és Csongrád megyei tagozatokon. Az oktatás haté­konyságának fokozására vala­mennyi tanfolyamon diavetítés­sel és egyéb audiovizuális esz­közökkel igyekeznek megköny- nyíteni a tanulást. A hagyomá­nyos nyolchónapos tanfolyamok mellett júniusban egy hónapos intenzív tanfolyamokat szervez­nek a sikeres vizsgát tett hall­gatók számára. A heti 30 órás foglalkozás munkáját segítik majd a moszkvai Puskin Inté­zetből érkező tanárok, mód­szertani szakemberek. Már megérkeztek a Gorkij Nyelvis­kola tananyagai, a szovjet se­gédanyagok, s az idén két új tankönyv is készült az állami nyelvvizsgára előkészítő tanfo­lyam hallgatóinak. — Mivel járul hozzá az itte­ni temető és telep feltárása az avar népről való ismereteink­hez? — Az avar településekről na­gyon keveset tudunk, míg avar temetőt 1500—1600-at ismerünk az országban — mondja dr. Kiss Attila régész. -d Amikor a feketekapui ásatás megkezdő­dött, ez volt a második avar­kori településkutatás hazánk­ban, a dunaújvárosi mellett. Az erdélyi Malomfalván ismeretes még egy. Nem volt tehát ada­tunk arra, hogy a hasonló ég­hajlati és földrajzi körülmények között milyenek lehettek az avar lakóhelyek. — A leletanyag milyen kor­meghatározást tett eddig lehe­tővé? — A kor keletkezési anyaga nincs kidolgozva. Az előkerülő csont- és cserépanyag belső vizsgálata alkalmával derül majd ki, milyen korszakokat élt át itt a lakosság. A kormeg­határozásnál döntő segítséget nyújt a temető feltárása. Az antropológiai vizsgálat tanúsá­ga szerint 560-720 között lak­ták a települést. — Milyen népi életformára utalnak az itt talált leletek? — Ezt a kérdést is a temető leletanyaga magyarázza meg, hiszen azokat a tárgyakat tét­ié. Ezek elemzése fényt derít majd a szóban forgó nép gaz­dálkodási nívójára: megtudjuk, milyen volt a vadászott és a háziasított állatok aránya a táplálkozásukban, háziállataik milyen tenyésztettségi fokon ál­lottak. Leletanyagunk igen sze­gényes eszközökben, a telepü­lést lakói ugyanis elhagyták, tehát minden szükséges esz­közt, holmit magukkal vittek, így nem tudunk következtetni, csak a hulladékként kidobált törött cserepekből, használha­tatlanná vált tárgyakból. A ga­bonatermelés bizonyos színvo­nalára viszont földbe vájt tá­rolóvermek, a házakban talált 40-50 cm átmérős őrlőkövek és 70 kemence szolgáltat út­mutatást. — A településről, a lakóhá­zakról mit árul el a feltárás? — A házak az észak—déli fő széliránynak figyelembevételé­vel vannak tájolva. 50—60 cm humusz borította a területet, így a mélyszántások kevés nyo­mot hagytak a régész számá­ra. Az itt lakók romlékony, nem időtálló anyagból készítették házaikat, melyek négyszög ala­kú, általában 2,5 x 2,5 m alap- területűek voltak. A földbe vájt két vagy több cölöplyuk árul­kodik arról, hogy gerendavá­zas, náddal vagy zsuptetővel ték halottjuk mellé a sírba, .fedett, csőszkunyhóhöz hason­melyek az itt lakók életét is végigkísérték: használati és vi­seleti tárgyakra, állatcsontokra kell itt gondolnunk. A temetke­zési rítus szerint, már elhomá­lyosult okokból egy-egy állat­csontot helyeztek a halott mel­lítható épületek alkották a fe­ketekapui avar települést, amelynek végleges feltárása nagy lépést jelent majd e té­makör kutatásában. Gallos Orsolya helyzet egy sokkal rosszabbul sikerült rendelkezés esetén is... Hogy végül is a pályázók és a pályázatokat hirdető munkálta­tók kölcsönösen megnyugodtak, abban nagy része van annak, hogy az illetékes hatóságok a kezdetben sorozatosan jelent­kező problémák láttán gyorsan és határozottan közbeavatkoz­tak és szükség szerint módosí­tották, korrigálták a rendelet előírásait. A pályázati rendszer első szakaszában, vagyis még a diploma kézhezvétele előtt, a pályakezdők háromnegyed része jelentkezett a meghirdetett ál­lásokra. A többiek.jórészt azért nem pályáztak, mert megfele­lőbb állások reményében a má­sodik fordulót várták, illetve sokan voltak, akik családi vagy egyéb okok miatti felmentéssel helyezkedtek várakozó állás­pontra. Ma már nyilvánvaló, hogy a meglehetősen gyorsan megfo­galmazott jogszabály rendelke­zéseit kezdetben nem ismerték eléggé a végrehajtásban érde­kelt intézmények, s ebből a tá­jékozatlanságból sok zavar és félreértés adódott. A legjellem­zőbb gond: a pályázati felhívá­sok nem adtak minden esetben kellő információt a betöltendő munkakörökről és ezen az sem segített sokat, hogy a felsőok­tatási intézmények legtöbbje utólag szerezte meg a szüksé­ges információkat. A tavalyi évhez képest csök­kent ugyan a pályakezdők vá­lasztási lehetősége, ám ha fi­gyelembe vesszük, hogy a vég­zők számát meghaladó számú álláshelyet hirdettek meg a munkáltatók, akkor nyilvánvaló, hogy a pályázati rendszer, ösz- szességében mégis biztosította a megfelelő választási lehető­séget. Végeredményben az ál­láshelykínálat a jogászoknál 130, az általános orvosoknál 114 és a pedagógusoknál 113 százalékos volt. Ezek a számok azonban csak a helyzet általá­nos jellemzésére alkalmasak és semmiképpen sem fedhetnek el néhány további és nagyon szembeötlő gondot. Például: az általános és a középiskolai ta­nároknál a felkínált álláshelyek szakonkénti összetétele jelentő­sen eltért a pályakezdők szak- képesítésétől. Túl kevés pályá­zatot írtak ki orosz, történelem, angol, francia, kémia és bioló­gia szakos tanárok részére és viszonylag sok volt a felkínált nevelőtanári állás. A tudo­mányegyetemek természettudo­mányi karain végzett nem tanár szakosok elhelyezkedési aránya az átlagot meghaladta, ugyan­akkor kevés az elhelyezkedettek száma és aránya az ELTE és a JATE bölcsészettudományi ka­rain. Hasonló jelenségek tapasz­talhatók azokon a főiskolákon és egyetemeken is, ahol a végzőknek nem kellett igénybe venniük a kötelező pályázati rendszert. Nem volt ritka a - többszörös álláshelykínálat sem, amiből egyértelműen lehet arra következtetni, hogy a munkálta­tók nem a legtervszerűbben gondoskodnak a munkaerő utánpótlásáról. Például: a Bu­dapesti Műszaki Egyetemen minden általános gépszerkesz­tőnek tizenhárom álláshelyet kínállak. Ugyanilyen arányta­lanságok tapasztalhatók a köz­gazdászoknál és áz agrárszak­embereknél. Ugyanakkor a mű­szaki tanárok és a vegyész üzemmérnökök esetében a vég­zők számánál lényegesen keve­sebb volt a munkahelyek szá­Ezekre a gondokra már csak azért is érdemes felfigyelni, mert a pályázati rendszer eset­leges hibáinál mélyebben rejlő jelenségre világítanak rá. Vértes Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents