Dunántúli Napló, 1977. szeptember (34. évfolyam, 240-269. szám)
1977-09-13 / 252. szám
6 Dunántúlt napló 1977. szeptember 13., kedd KépcrnyS «ISff Csukafogta róka Valami hiba van a kréta körül, ha egy televíziós dokumentumfilm csak készítőinek utólagos nyilatkozatával együtt kerek egész. A Borravaló esetében is ez történt, amikor a rendező, ifj. Schiffer Pál azt írta a Rádió és Televízió Újságban, hogy „bizonyos szempontból kudarc számunkra ez a film”. Meg is magyarázta, hogyan érti: sokan megtagadták az együttműködést, nem álltak kamera elé, nem azt mondták amit gondoltak, stb. Megértem az alkotók nehézségeit, de ami a néző számára legkevésbé érdekes, az éppen a „tévések panaszai”. A nézőt maga a probléma érdekli, és a problémához csak annak alapján tud hozzászólni, amit az adott műsorban látott, hallott. Esetünkben tehát a következőkhöz: miért van borravaló, hol és milyen mértékben van borravaló, merre tart a borravaló? A néző — és ismerjük el végre: a néző felnőtt ember — viszontláthatta a borravaló-kérdésnek azokat a példáit, amelyeket az életből jól ismer. Nem sokkal gyarapodtak ismeretei a hosszúra nyújtott rajzfilmbetéttel sem: a borravaló körbejár. Nem sokkal lett okosabb attól sem, hogy megtudta: egyesek megalázónak, mások természetesnek tartják, hogy borravalót kapnak. Az az összehasonlítás sem vezetett sehová, amely megkísérelte a borravalózás bizonyos oldalait nemzeti specialitásnak feltüntetni. A borravaló szokásának abszurd színezetű bírálata sem sikerült. Egyszóval a zsákutcák egész arzenálját felvonultatta a film, csak egyetlen utcába nem ment bele. Pedig az nem lett volna zsákutca. Az lett volna az egyetlen valahová vezető út. De ennek az utcának épp csak bekandikáltak a bejáratába, s máris odébb léptek. Egy helyütt megüthette a fülünket, hogy vannak pénzek, amiket nem is borravalónak hívnak, hanem hálapénznek, kenőpénznek, paraszolvenciának. A lehetőségek, a mindnyájunk által tudott vagy sejtett esetek halmazából mindössze egy zakóvásárlás példázatára futotta. Ha az autószerelők dolgát, amely egyébként talán valóban inkább ide tartozik, leszámítjuk. Mert vajon a pincérnek adott hagyományos forintok, a fodrásznak, kabinosnak adott forintocskák egy kalap alá vehetők-e a duzzadó borítékokkal, amelyek olvashatatlanul vándorolnak különféle 2sebekbe? Mi a helyzet a gyógyintézetekben uralkodó állapotokkal? Igaz-e, amit lépten-nyomon hallani, hogy kocsit, építőanyagot, nem tudom micsodát, csak ennyiért meg ennyiért lehet egyáltalán szerezni? Borravaló ez egyáltalán? Nemcsak az összegek különböznek, alapvetően különbözik a morális miliő. Tárgyalhatjuk a hagyományos borravalót is, de akkor különválasztva, mert ott is mások lesznek a kérdések és a válaszok, meg emitt is. Ez volt a szervi baja ennek a tisztességes szándékú filmnek: abból indult ki, hogy „nem szégyelljük adni se, kapni se, csak beszélni szégyellünk róla"; azzal a szándékkal indult, hogy majd ő felszámolja ezt a paradox helyzetet, hogy azután pontosan maga példázza legpreg- nánsabban, hogy igaz a tétel. Ezért jutott eszembe a mese a rókafogta csukáról és csukafogta rókáról: megfogták egymást a borravaló meg a Borravaló, és ebből a patthelyzetből semerre se tudtak elmozdulni. Következésképp: a probléma is maradt, ahol azelőtt volt. H. E. Ismerjük meg rewdeleteinketi Új jogszabályok a kisiparról Július 1-én lépett hatályba a kisiparról szóló 1977. évi 14. számú törvényerejű rendelet és annak végrehajtása tárgyában kiadott 4/1977. (VI. 1.) Kip. M. számú rendelet, amely egyben hatálytalanította a csaknem 20 éve megalkotott és többször is módosított, a kisiparosok ipargyakolására vonatkozó törvényszintű jogszabályokat. A legutóbbi jogi szabályozás óta végbement társadalmi, gazdasági fejlődéssel együttjáró változások tették indokolttá a kisiparosok működésének felülvizsgálatát, átfogó, egységes, korszerű sza-- bályozását. A gazdasági szabályozás mellett szükség volt a kisipar gyakorlásának új jogi feltételeit kialakítani, mert a kisiparral' szembeni követelmények - elsősorban a szolgáltatások iránt megnövekedett igények miatt — megváltoztak. A kisipar célja A kisipar elsődleges rendeltetése a szolgáltatás, ezen belül is a lakosság megrendelésére folytatott tevékenység. Az úi jogszabálv célirányosan, tehát a szolqáltatások fejlesztésének megfelelően szabályoz és elhatárolia az árutermelést a szolgáltatósoktól. Ezt tükrözi a joqszabályi fogalmi meghatározás is, mely szerint a kisioar célja a szocialista gazdálkodó szervek tevékenységét kiegészítve, elsősorban az ál- lamoolgárok részére javító, karbantartó tevékenység és egyéb szolgáltatás végzése, lehetővé téve a reális társadalmi szükségletnek megfelelően a kisipari árutermelést is. A kisiparra vonatkozó jogszabályok szempontjából szolgáltatás az ipari termékek felszerelése, üzembe helyezése, javítása, karbantartása; az építőipari javítás és karbantartás, a szállítás (gépi erő használata nélkül), a személyi szolgáltatás, továbbá az új termék előállítása megrendelésre méret után, feltéve, hogy a tevékenység a végső (nem termelő) fogyasztás célját szól- gálja. Az árutermelői, továbbá a javító-szolgáltatói tevékenység elkülönítése az iparhatósági engedély ké^ formájában: az iparigazolvány és a kisipari működési engedélyben jut kifejezésre. A korábbi jogi rendezéssel szemben a kisipari működési engedély kizárólag szolgáltatói tevékenységre jogosít, fenntartva az eddig kiadott iparjogosítványok változatlan tartalmát. A kisiparos nem zárhatja ki tevékenységéből az egyedi termék előállítását és a javító tevékenységet még akkor sem, ha iparigazolvány alapján árutermelést folytat. Az új jogszabályok megadják a jogi keretet és lehetőségeket a munka (tagsági) viszony és a nyugdíj melletti iparűzés szélesítésére, a lakossági szolgáltatói ellátásban való részvételre. A kisipart érintő hatósági ügyek elbírálása, az iparjogosítvány kiadása a kisipar céljával összhangban, a jogszabályi feltételek igazolása esetén, a reális társadalmi szükségletnek megfelelően, mérlegelési jogkörben történik. Az új jogszabályok a kisipari tevékenység befolyásolására a lakossági érdekeknek megfelelő eszközöket biztosítanak. Képesítési rendszer Fennmaradt a kisiparban "hagyományosan érvényesülő sajátos képesítési rendszer. Jelentős új vonása azonban a jogi rendezésnek, hogy egységesíti a képesítési rendszert és alapkövetelménnyé a szakmunkás képesítést, továbbá két évi szakmai gyakorlatot teszi. Fennmaradt a mestervizsga követelménye is, azokban a szakmákban, ahol a biztonságos munkavégzés, vagy a munka bonyolultsága azt megköveteli. Megemlítjük, hogy megszűnt a legalább nyolc évi szakmai gyakorlaton alapuló, továbbá az ipariskolai végzettségűeket érintő, kéüesítéshez kötött ipart gyakorlókat és az elhalt kisioaros házastársát megillető kivételes mestervizsgára bocsátás engedélyezésének lehetősége. A kizárólag szakmai gyakorlat alapján folytatható iparok száma viszonylag szűk körre szorult. A szakmai képesítés körében kedvezményként, ha változtatással is, fennmaradt a rokonipar és az iparcsoport sajátos fogalma, melynek az a lényeqe, hogy a kisiparos külön képesítés nélkül a rokoniparok, illetve az iparcsoporthoz tartozó szakmák körében is tevékenykedhet, ha iparjogosítványába a tevékenységet felvették. Ipargyakorlás A kisiparos személyesen köteles az ipari tevékenységet gyakorolni. Bővül a segítő családtagok száma. Közreműködő segítő családtagokat — a házastárs vagy élettárs, egyenesági rokon, nevelőszülő, nevelt gyermek — az iparhatóságnak be kell jelenteni. A közreműködő segítő családtagok körének bővítése, tevékenységüknek foglalkozásként való elismerése azt az elvet tükrözi, hogy* a kisipari munka elsősorban a saját és a segítő családtagok tevékenységén alapujon. Új rendelkezés az is, hogy a kisiparos három alkalmazottnál többet még kivételesen sem foglalkoztathat, továbbá az alkalmazottak és segítő családtagok száma a hat főt nem haladhatja meg. Közületi munka összhangban a kisipar céljával, változatlanul továbbra is érvényben maradnak a kisiparosok közületi munkájára vonatkozó korlátozó rendelkezések. Kisiparos építőipari karbantartó és felújító munka esetén negyedévenként 50 000 Ft, minden más kisipari tevékenység esetén negyedévenként legfeljebb 100 000 Ft értékű megrendelést vállalhat állami vállalatoktól, trösztöktől, egyesülésektől, közös vállalatoktól, szövetkezetektől, szövetkezetek szervezeteitől, szövetkezeti vállalatoktól, társadalmi szervezetektől, ezek vállalataitól és költségvetési szervektől. A szerződési érték megállapításánál az anyagértéket figyelembe kell venni akkor is, ha az anyagot, vagy annak egy részét a megrendelő bocsátja a kisiparos rendelkezésére. Értékhatáron felüli megrendelés elfogadására csak rendkívüli esetben adható az iparhatóság részéről engedély. E rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a kereskedelmi vállalat vagy a kisipari termeltető vállalat (KTV) közvetlen export céljára rendel árut a kisiparostól. Dr. Pálvölgyi Imre városi tanácsos Levél Chilébe K edves Dávid! Négy esztendeje már, hogy nem kapok választ a levelekre, négy esztendeje már, hogy a postás utoljára kézbesített levelet tőled, amelyen még ez a feladó állt: David Bena- ventes, Santiago de Chile, Radio Corporation. Négy nyár eltelt már azóta, hogy találkoztunk. Először Berlinben a világ fiataljainak nagy randevúján. Bár csak németül beszélgethettünk, de néhány szót mégis sikerült megtanulnom a te anyanyelvedből is. Hányszor énekeltük együtt nagy csapatokban és politikai gyűléseken Victor Ja- ra halhatatlan dalát, a Venceremost! Sokat beszéltünk politikáról, szinte nem telt el nap, hogy ne bújtuk volna izgatottan a lapok első oldalait. Igen, az első oldalakat, mert a messzi földrészről érkező hírek mindig ott kaptak helyet. Azokban a napokban éppen a teherautó-tulajdonosok sztrájkjának újabb fejleményeiről szóltak a tudósítások, aggódtunk, aggódtál. Allende elnök rendszere sikeresen úrrá lett az első puccskísérleten, hála Prats tábornoknak és a katonáknak. Tudtuk, hogy azokban a június végi napokban fegyvert ragadtak a gyárak munkásai és azoknak a szegény gyerekeknek a szülei, akik között az elnöki utasítás alapján mindennap ingyen tejet osztottak. Nézem a falon a Radio Corporation zászlaját, amelyet már Budapesten kaptam tőled. Elmentünk az ifjúsági parkba és mindenfelé, ahol fiatalok voltak. A téma mindenütt természetesen Chile volt. Emlékszem, akkor idézted Neruda egyik költeményét, amelyben azt írja, hogy a szolidaritás a chileiek számára víz és kenyér, amelyre mindennap szükség van, amely nélkül nincs élet. Az augusztus végi napok már idegesen teltek, vártad a hazautazást, hiszen a hírek egyre aggasztóbbak voltak. A repülőtéren még visszanéztél a gép ajtajából, ujjaiddal V-betűt formálva. Viktória, Vencerémos — és a viszontlátásra. 1973. szeptember 11. Telexügyeletes voltam az esti órákban a szerkesztőségben, egyedül hallgattam a gép kopogását. 9 óra utón érkezett a hír: fegyveres puccs kezdődött Chilében. Már az első tudósításban szerepelt munkahelyed, a Radio Corporation. A chilei légierő egységei bombázták a Radio Corporation és a Magallenes stúdióit és adótornyait, mert azok közvetítették Salvador Allende utolsó beszédét. Azt a beszédet, amelyet a recsegős lemezen ismételten végighallgattam, amelyben a lövöldözés zajának közepette fordult utoljára népéhez az elnök. így szóltak szavai: „Életemmel fogok fizetni, amiért megvédtem azokat az elveket, amelyek oly drágák hazánknak. Gyalázat lesz az osztályrészük mindazoknak, akik megtagadták kötelességüket, megszegték szavaikat. A nép legszentebb érdekeire hivatkozva, a haza nevében szólok hozzátok, és arra kérlek benneteket, hogy ne veszítsétek el a hiteteket! A történelmet nem állíthatja meg sem az elnyomás, sem a vérontás. Lehet, hogy eltipornak bennünket, de a holnap a népé, a dolgozóké lesz ...” A Radio Corporation szeptember 11-én elhallgatott. Elnémították a bombák, az ablakokat betörték az aknák. Azóta nem kaptam tőled levelet. Négy évi hallgatásod fáj, de tudom, hogy mások hallgattattak el. Sorsodról azóta sem tudok, csak azoknak a sorsert ismerem, akik hozzád hasonlóan kitartottak az Unidad Popular eszméi mellett. Tudom, hogy börtönszigetek, koncentrációs táborrá aljasított stadionok lettek kényszerű lakóhelyei a chilei nép leghűbb fiainak. Hiszem, hogy sikerült átélned a megpróbáltatás nehéz éveit. Hiszem, mert emlékszem szavaidra, hiszem, mert tudom, hogy egy népet nem lehet kiirtani, hiszem, mert bennem van búcsúzásunk képe. Emlékszem a V-betűre, amely azt is jelenti: Victoria. Erdős Ákos Erdőtűz és tilalomfa Otthonról hozták magukkal a gyufát azok a pécsi gyerekek, akik szerdán „játszásiból” felgyújtottak egy erdőt. A kár negyedmillió forint. A hónap eddigi valamennyi erdő- és avartüzét (szám szerint huszonegyet) a gondatlanság, az emberi felelőtlenség okozta. Kilenc esetben egy eldobott cigarettavég lobbantot- ta lángra a kiszáradt avart, 10 esetben a szabadtéri tűzgyújtás szabályainak figyelmen kívül hagyása, két esetben gyermekjáték volt a nagy anyagi károkkal járó tüzek okozója. Szeptemberben, Baranyában 400 ezer forintnyi értéket pusztítottak el a lángok. Sok tízezer forintba került a tűzoltók kivonulása, sokezer hektoliter drága vizet kellett felhasználni lángok továbbterjedésének megakadályozására. Azt még nem számították ki, hogy menynyibe kerül majd az újratelepítés és hány esztendő kell ahhoz, hogy a felégett talajból újra kinőjenek az árnyat adó, tiszta levegőt kínáló fák. Szárazság van. A máskor gyorsan elhamvadó cigarettavég úgy lobbantja lángra az avart, mint a szikra a száraz taplót. A néhány barázdaszélességű védőszántások is hatástalanok. Most csak a felelősségérzet, az óvatosság, a figyelem az egyetlen megelőzési mód. Pécs parkerdeiben, a Mecsekben és Kővá- gószöllős területén tűzgyújtási tilalmat rendelt el a tanács. Az aszály idején szokásos adminisztratív intézkedés azonban önmagában nem nyújt kellő biztosítékot a további tüzek ellen. A tilalomfáknak bennünk kell lenniük. E. A. Miért és mikor kell „sebességet” váltani? A motor teljesítményének üzem közben különféle, ún. menetellenóllásokat kell legyőznie. Ezek nagysága különböző. A gyorsítás ellenállása pl. nagyobb mint az abroncsok gördülési ellenállása, az emelkedőkön nagyobb vonóerőre van szükség mint sík úton és így tovább. A motor ereje tehát csak akkor használható ki gazdaságosan, ha a vonóerő e követelményekhez alkalmazkodik. Az automata váltóval szerelt kocsiknál a terhelés legyőzésére legalkalmasabb fokozat kiválasztása és kapcsolása automatikusan történik. A mechanikus váltónál azonban a vezető érzékére van bízva, hogy mikor kapcsol. Ezzel kapcsolatban két vezetéstechnikai hiba a gyakori: az egyik a „sportos", a másik a „lusta” vezetőknél fordul elő. Az előbbi az egyes fokozatokat alaposan „kihúzatja” és a motort a maximális fordulatra pörgeti fel a következő fokozat kapcsolása előtt. A „lusta" vezető ennek ellenkezőjét teszi. Nem szeret kapcsolni. Legfeljebb ok kor nyúl a váltóhoz, ha a motor rángatással jelzi, hogy nem bírja a terhelést. Mi történik az egyik és mi a másik esetben? Amint azt az előbbi részben láttuk, a nyomaték csak egy bizonyos fordulatszámig növekszik. E fölött a vonóerő és ezzel a kocsi gyorsulása csökken a fordulatszóm és a teljesítmény emelkedése ellenére. így a túlzott kihúzatás céltalan. „Előnye" csak annyi, hogy nagy fordulaton a motor fogyasztása ugrásszerűen megnő. A „lusta" vezető sem takarékoskodik, de ő nemcsak benzint pazarol, hanem a motorját is „gyilkolja". Nem kapcsol, de mégis szeretné, ha pl. kocsija feljutna egy emelkedőn. Ennek érdekében csak annyit tesz, hogy jobban nyomja a gázpedált. Ezzel pedig csak a sebességet lehet növelni és nem a nyomatékot. Ez viszont az adott fokozatban nem képes megbirkózni az emelkedővel. így a porlasztó torkán lecsurgó benzin munkavége- zetlen elfüstölög. A motor melegszik, a dugattyúk olyan erővel nyomódnak a hengerfalhoz, hogy felszakítják a kenést biztosító olajfilmet. A következmény nem lehet kétséges. Mikor helyes tehát a fokozatváltás? Fölfelé kapcsolásnál abban a fordulatszám-tarto- mányban, amikor a motor a „legelevenebb", tehát a legnagyobb a nyomatéka. Ez a fordulatszám típusonként változik. így az ehhez tartozó sebesség határa is különböző. A nálunk gyakori típusok 3000 —3500-as fordulatszám körül biztosítják a legnagyobb vonóerőt. E fordulatszám eléréséről — fordulatszámláló hiányában — a motor hangja tájékoztat. A motorzaj ilyenkor nem nagyobb, mint negyedik fokozatban, úgy 70— 90 km/ó sebességnél. A visz- szakapcsolásnál már általánosabb érvényű szabály állítható fel. Minden esetben vissza kell kapcsolni, ha a fordulatszám visszaesik és a kocsi gázadással nem gyorsítható. A váltónak az említett módon való használata elsősorban gazdaságos autózást biztosít: alacsonyabb fogyasztást, motorkímélést. A motor azonban nemcsak vonóerőt biztosít, hanem alkalmasint biztonságot is. Kritikus helyzetekben a gyorsítás sokszor hasznosabb, mint a fékezés. Ezért minden bizonytalan közlekedési helyzetben alacsonyabb fokozatba kell kapcsolni, hogy legyen erőtartalékunk. Ugyanígy éles kanyarok előtt. Nem különben abban az esetben, ha az előzés sebessége olyan, hogy az alaconyabb fokozat még rendelkezik sebességtartalékkal. Ilyenkor a magasabb fokozatban erőlködő motor alig képes a kocsit gyorsítani. Emiatt az előzés ideje, útja életveszélyesen meghosszabbodik. Meredek, vagy hosszú lejtőn is vissza kell kapcsolni a fékek kímélése és a biztonság érdekében. Búsbarna László
