Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-10 / 219. szám

© Dunántúli napló 1977. augusztus 10., szerdc Tizenkét évszázados város A fennállásának 1200 éves ju­bileumát nemrég ünnepelt Bad Salzungen az NDK-beli Eisenach- tól kevéssel délre, a Thüringiai erdő festői szépségű környezeté­ben, a Werra-folyó mentén talál­ható. Gyógyerejű vize látogatott pihenőhellyé teszi a hangulatos kis üdülővároskát. A jubileumra eredeti szépségében állították hely­re a városka műemlék épületeit, köztük a képen látható Tanács­házat, amely a főtéren található. A második világháború óta az NDK-ban óriási összegeket költőt tek a műemlékek helyreállítására és karbantartására. A munkákat a legnagyobb alapossággal és gon­dossággal végzik, olyannyira, hogy a régi századok építőanyagait és építési technológiáját tanulmányoz­va, a nyert ismereteket napjaink technikájára „átültetve” rekonst­ruálják a csodálatos öreg épüle­teket. Minderre jó példa az 1945. február 9-i amerikai bombatáma­dáskor súlyosan megsérült weimari Goethe-ház, amelyet jóformán tég­lánként, tökéletes korhűséggel ál­lítottak helyre. Többek között en­nek köszönhető, hogy évenként egymillió látogató — negyédrész- ben külföldi — zarándokol el oda. Példamutató az a nagy szeretet és áldozatkészség, amellyel az NDK népe a nemzeti és az egye­temes emberi kultúia nagy német művelőinek emlékhelyeit gondozza. Környezetvédelem — lengyel módra 9 P A fordított gúla Az emberről környezetről való gondoskodás Lengyelor­szágban a párt és a kormány egyik fő feladata, a társadalmi és gazdasági élet valamennyi területére kiterjed. Ezt fejezi ki az a komplex környezetvédelmi program is, amely kijelöli a gazdaságpoli­tika alapvető feladatait ezen a területen. A program kettős célt tűz ki: egyrészt azoknak a ká­roknak a helyreállítása, melye­ket a környezet nem megfelelő átalakítása okozott az évek fo­lyamán, másrészt a városok és falvak, közlekedési és szociális infrastruktúrájában előálló és elkerülhetetlen változások meg­előzése. Az elemi megoldások a la­kosság e^szségre káros kör­nyezeti Aijpinyeződés hatásait kívánják megelőzni. A termé­szetvédelmi alapelvek helyet kapnak a gazdasági tervekben. Az új ipari körzetek, de még az egyes üzemek kijelölésekor, megelőzi azt a környezet komp­lex analízise. A munka irányí­tását a Lengyel Környezetvédel­mi Bizottság vállalta magára. Az egyes intézmények tevékenysé­gét a Területgazdálkodási és Természetvédelmi Minisztérium koordinálja, a Tervhivatal több éves programokat és ter­veket készít elő, egyidejűleg ér­tékeli az új üzemek elhelyezé­sének gazdasági szempontjait és a lehetséges környezeti kárt is. Az ipar- és városrendezés, a mezőgazdaság korszerűsítése és intenzív fejlesztési terve —, melyet 1990-ig irányoztak elő Lengyelországban, nem közöm­bös a természeti környezet szá­mára. A természetvédelem és a ter­mészetes környezet alakításával kapcsolatos kérdések egésze a már említett Területgazdálkodá­si és Természetvédelmi Minisz­tériumhoz tartozik. Hatáskörébe tartozik a vízvédelem, a levegő­tisztaság-védelem, a beruházá­sok véleményezése, a szennye- ződési források ellenőrzése, a környezet minőségi állapotának értékelése, a szennyeződés nor­máinak, valamint a minőségi szabványok megállapítása a környezetre nézve, a zaj elleni küzdelem, a hulladék megsem­misítése, stb. Az ezen a területen folyó alapkutatások a Lengyel Tudo­mányos Akadémia intézményei­ben és c főiskolák és egyete­mek laboratóriumaiban folynak. Különös figyelmet érdemel itt a földrajzi környezetben az em­beri tevékenység hatása nyo­mán bekövetkező változások vizsgálata. Ezt az LTA Földrajzi Intézete koordinálja, a termé­szeti környezet védelmét és ala­kítását illető munkálatokkal az LTA Természetvédelmi Intézete foglalkozik. Lengyelországban összesen kb. 200 intézmény foglalkozik tudományos-kutató munkával a környezetvédelem területén. A szervező és koordinátor szere­pét ezeknek az alkalmazott ku­tatómunkáknak a kérdésében a Környezetalakító Intézet látja el. A lengyel törvényhozás egy egész sor törvényt hozott, me­lyek megállapítják a természet- védelemre vonatkozó normákat és tilalmakat. Világszerte igen magas értékelést kapott a len­gyel vízvédelmi törvény. Ennek a törvénynek a lényege, hogy védelmi övezeteket jelöl ki a vizforrások és vízgyűjtők környé­kén. A szennyvizeket elvezető üzemeket, a kommunális gaz­dálkodást kötelezték a vizek tisztaságát biztosító berendezé­sek építésére és fenntartására. A lengyel törvények szerint bör­tönbüntetéssel és pénzbírsággal sújthatok a „vízmérgezők". Az egészségügyi hatóságok állapít­ják meg az ivóvíz megengedett minőségi normáit. Már több mint tíz éve, hogy Lengyelországban életbe lépett a levegőtisztasági törvény. Ez a törvény kötelezi az üzemeket, hogy védőberendezéseket épít­senek, rendelkezik a meddőhá­nyók rendezéséről, védősávok alkalmazásáról és a szennye­zettség méréséről. Az egyes üzemek és ipari körzetek szá­mára védősávot terveztek — így világviszonylatban is szenzációs­nak számít az óriási felső-szi­léziai ipari körzet körül létesí­tett védő erdősáv, a chorzowi kultúrpark -, melyet 600 hektár parlagföldön létesítettek, a ko- nini szénmedencében lévő há­nyák mezőgazdasági művelése, a sziléziai meddőhányók zöld, fásított dombokká való átalakí­tása stb. Ez a határozat felha­talmazza a minisztertanácsot arra, hogy tiltásokat alkalmaz­zon meghatározott technológiai folyamatok, hajtóanyagok és nyersanyagok alkalmazása kér­désében, amennyiben azok ve­szélyeztetik a lakosság egészsé­gét. A szennyeződéseket kiszű­rő lengyel berendezések közül igen hatásosak a Pszczynában készült elektroszűrők, melyeket az energetikai iparnak szállíta­nak. Fontos feladat az ipar által tönkretett területek rekultivá­ciója. Azokról a használaton kívüli területekről, hányákról, fejtőkről van itt szó, melyekkel eddig nem kezdtek semmit. A hányákat erdősítik — az elmúlt évek során csak a katowicei körzetben több száz hektárnyi meddőhányót szüntettek meg. Sziléziában különleges vállalat — a Hulladék Felhasz­nálási Kísérleti üzem, ahol az égetéskor keletkező hulladékok felhasználásán dolgoznak. A minisztertanács határozata sza­bályozza a geológiai és bányá­szati tevékenység nyomán át­alakított földek rekultivációját és művelését. Ezeknek a terü­leteknek a megmentése Len­gyelországban a bányászat tervszerű tevékenységének szer­ves része. Alig 5 év alatt a bá­nyászat több mint 4700 hektár földet tett ismét hasznossá Len­gyelország területén — közel 2,5 millió fát és 2,8 millió bokrot telepítettek. A természetvédelem szorosan kapcsolódik a tájvédelemhez. Hogy ne rontsuk a táj szépsé­gét, Lengyelországban különle­ges megoldásokat dolgoztak ki a tervezett beruházásokhoz - így gondoskodtak például a Pienin-hegységen áttörő gyö­nyörű Dunajec folyó természeti szépségének megőrzéséről a fo­lyón épülő vízgyűjtő kialakítá­sakor. Waleria Korycka (Interpress-KS) jegyében P ozsony városköz­pontjától néhány ki­lométerre sajátos épület körvonalai bontakoznak ki. A hegyével a földbe szúrt, fordított gúlára em­lékeztető épület a szlovák rádió székháza lesz. Sajátos tény, hogy mi­közben az elmúlt másfél évtizedben a televízió meghódította az országot, a rádió sem maradt le a versenyben, sőt Szlovákiá­ban ez alatt az idő alatt egymillióval több rádiót adtak el, mint televíziót. Érthető tehát, hogy a rádió­soknak is javuló munkakörül­ményekre van szükségük, s úgy tűnik, a „feje tetejére fordí­tott egyiptomi piramisban" ezt megtalálhatják. Az egész épü­let magját egy tizenöt emelet magas vasbeton pilon alkotja. A gúla hegye alatt kap he­lyet: a műszaki részleg, a be­járati rész és a közönség szá­mára fenntartott terület. A föld alatti emeletek az épület műszaki biztosítását látják el, s itt lesz például a központi légkondicionáló is. A gúla egyes emeletein egymástól jól szeparálva kap majd helyet a szlovák rádió igazgatósága, a különböző stúdiók és a szerkesztőségi dolgozószobák, valamint a rá­dió számára oly fontos hang­lemez és hangszalagtár. Az Andrzej Rybicki lengyel állampolgár gépkocsija 500 forintosokkal volt ki­bélelve, amikor 1977. március 22-én Sopronnál át akarta lépni a magyar —osztrák határt. A 37 éves krakkói gépkocsivezető előtte három napot Budapesten töltött és innét indult nyugat-európai körútra. Sopronnál a határon a vámosok érdeklődésére azt válaszolta, hogy mindössze 200 forint van nála. Ezután nem kis meglepe­tést keltett, amikor a kocsiban 316 építkezés már most harminc- hatezer négyzeméter terüle­tet foglal el. Érdekes az is, hogy a ter­vezőknek sikerült megoldaniuk a gyalogosok és a gépkocsi- forgalom különválasztását. Az első emelet szintjén pedig sé­tálóteraszokat létesítenek, aho­vá a látogatók a környező ut­cákról érkezhetnek. Magában a rádióban ezer- kétszázan dolgoznak majd, s a tervezők nem csupán munka- körülményeik biztosításáról, de étkezésükről, s gépkocsijaik parkolóhelyeiről is gondos­kodnak. Pozsony új koncerttermet is kap a „fordított piramisban". A kiváló akusztikájú zenei stú­dió tökéletesen hangszigetelt termében hétszázan élvezhetik majd a muzsikát. A nagyter­men kívül nyilvános felvételek készülnek majd a kamarate­remben is, s természetesen próbatermek is épülnek a Szlovák Rádió művészeti együttesei számára. Három to­vábbi stúdióban készülnek majd a hangjátékok és az egyéb prózai felvételek. A gúla belső vasbeton mag­jában lesz maga az adóblokk, amely négy adóláncból áll. A terv fokozatosan kezd va­lósággá válni. Az építkezés befejeztével a területet termő­földdel fedik be és gyepesítik. Az eredetileg sík területet lan- kássá alakítják, bokrokkal és fákkal ültetik be. ezer forintot találtak elrejtve 500 fo­rintos címletekben. A forintcsempész lengyel turisto bűnügyét kedden tárgyalta másodfo­kon a Győri Megyei Bíróság, amely a 316 ezer forint elkobzásán kívül Andrzej Rybickit 1 évi szabadságvesz­tésre ítélte és annak letöltése után elrendelte Magyarországból való ki­utasítását. Az ítéletet mind az ügyész, mind a vádlott tudomásul vette, ami igy jogerőre emelkedett. Jozef Dósa (Pragopress—KS) 500 forintosok az autóban Franyó Zoltán kilencven éves T udom, hogy annyi, kilenc­ven esztendős, s lám mé­gis, most, hogy szinte va­lamennyi lap harsány be­tűkkel adja a világ tudtára a nevezetes évfordulót, hirtelen kapkodóvá tesz ez a vissza­vonhatatlan tény. Tőle kapott köteteimet keresem polcaimon, fényképeimet, melyebet temes­vári látogatásom gyönyörű em­lékeként őrzök; kutatok a jegy­zetek után, hogy mit is mon­dott, miről is beszélt azon a felejthetetlen vasárnap dél­előtt ... Beleolvasok gyönyörű Eminescu-fordításaiba, órákig lapozgatom Bécsi látomás cí­mű osztrák antológiáját, s lám, már nincs is jelentősége a ke­gyetlenül nagy, s minden jó szándékuk ellenére oly lehan­goló, s fenyegető számnak ... Franyó Zoltán kilencven esz­tendős. Bennem másképp él, az én emlékeim vitatkoznak ezzel, s tudom így van ezzel mindenki Európa-szerte, aki ismeri őt. Tény: 1887-ben született. Tény: már a századelő felpezs­dülő magyar szellemi életének résztvevője volt. S tény az is, hogy megjárta az első világ­háborút, megsebesült, s aztán tiszti rangjáról lemondva, mint ifjú baloldali, s nagytűzű job- bat-akaró vetette bele magát az ország megújításáért indí­tott harcba. Ady barátja volt. Ott volt hideg-ágya mellett. Nyelveket tud és nyelveket tanul. Műfor­dító és harcos publicista. A húszas években bécsi emigráns - itt kezdi meghódítani a ke­leti nyelvek birodalmát. A két háború között visszatér szülő­földjére, Temesvárott telepedik le, folyóiratot alapít, s irodal­mat szervez.. . Aztán újabb háború, s ezernyi újabb pró­batétel ... Franyó Zoltán kilencven éves . . . Az emberi szellem és szerve­zet csodálatos teljesítménye ez a kilenc évtized. Szellemi fris- sesége páratlan, s a test — a magas vérnyomás, háború­ban szerzett nyavalyák, s a legutóbbi idők szívelégtelensé­ge ellenére — példamutatóan fegyelmezett. Talán még senki sem hal­lotta őt panaszkodni. A temesvári magyar színház egyik előadásán találkoztunk először. A szünetben mutattak be néki, ő karonfogott s a pécsi költők-írók hogyléte felől faggatott. — És Zoltán Bátyám hogy van? — Az egészségem ...? — kér­dezte a kissé nagyothalló em­berek harsányságával. — Azzal nékem nincsen bajom, csak a lábam fáj... — ízület. ..?- Á, fenét, meglőtték az el­ső háborúban ... Franyó Zoltán kilencven éves... Temesvár egyik külvárosában, fákkal övezett sárga családi házban él. Csend, vidéki moz­dulatlanság.' A bánáti nagyvá­rosnak ez a negyede akár Pé­csett is lehetne, de talán még Mohácson is. Aprócska vaska­pu, csengő. Zoltán bácsi sie­tős léptekkel jön elénk ... Né­zem a fákat, az udvari virágo­kat, a méltósággal úszó fehér bárányfelhőket az égen. - Lám, milyen balgák is vagyunk, hisz tényleg nem az számít, hol la­kik az ember...! Ez a kis sár­ga ház Temesvár finom porral belepett negyedében világiro­dalmi központ. A Herder-díjas Franyó Zoltán otthonába a vi­lág valamennyi jelentős folyó­irata jár, levelek százait hoz­za havonta a postás; itt van­nak a legújabb kötetek Ma­gyarországról is . .. Hány nyelven beszélhet Fra­nyó Zoltán? Tíz, tizenöt? Valamennyi nyu­gati nyelvet bírja, a szláv nyel­veket, de fordít kínaiból, arab­ból is ... A magyar költészet nemzet­közi elismeréséért kevesen tet­tek többet, s még kevesebben vannak azok, akik ily eredmé­nyességgel szolgálják az együtt­élő nemzetek, nemzetiségek egymás megismerésének, barát­ságának ügyét. Franyó Zoltán neve és élete ma már jelkép. Eminescu versei magyar nyel­vű kötetének előszavában Zoe Dumitrescu-Busulenga a fordí­tó Franyó Zoltánt idézi, nem találván szebb és igazabb sza­vakat e misszió lényegének megfogalmazásában: ,,Félszá­zadnál több telt el atáta, és ezalatt sokszor bejártam a vi­lágköltészet univerzumának ál­talam elérhető minden nap­rendszerét, az öröktűzű álló­csillagokat és a korszakváltá­sok időközeiben tündöklő csá­vával visszatérő üstökösöket, a közeli bolygókat és a még kö­zelebbi holdakat, és igyekez­tem fényükből néhány sugarat elkapni, hogy az én anyanyel­vem közegén keresztül világít­sanak a népek testvériesülésé­nek útján.” Zoltán bácsi dolgozószobá­jában ülök most gondolatban újra; könyv könyv hátán, ti­zenegy íróasztala mind-mind roskadásig kéziratokkal, folyó­iratokkal, s ő pokróccal leta­karva heverőjén ül, s a tér­dén rója a sorokat. Kínai verseket fordít — né­metre . . . Kilencven éves! S azt kérdezi: mi van Bár- dosi Német János új kötetével, ugye megjelent már...?! Temesvár, Budapest, Buka­rest. Bécs, Berlin és Pécs egyet­len szívben. Kit ünnepelünk? Az irodal­márt, a műfordítót, a zseniális nyelvtudóst? n Franyó Zoltánt, oz euró­pai, sőt világhorizontú ma­gyar embert ünnepelem, aki számára az onyanyelv. a magyarság egy életen át kapocs volt más népek felé, s nem határ. Ennél szebb, tar­talmasabb, igazabb magyarsá­got elgondolni sem tudok. Felugrik, feljegyzést mutat: ezek itt a fiatal temesvári írók-* költők, valamennyit figyelmed­be ajánlom . .. S mesél. Másokról, névtele­nekről. A temesvári írókör minden rendezvényén ott van, felolvas, kritikát mond, bátorít, s aztán vonatra ül. s másnap Bécsben van, a PEN-klub ülésén . .. Kilencven éves. És én arra gondolok: de ke­veset tanultunk tőle, de kevés is volt számunkra ez a kilenc — egyébként oly hosszú — év­tized ... Békés Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents