Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-08 / 217. szám

Tudósítóink jelentik — Tudósítóink jelentik Tudósítóink jelentik ..... Tudósítóink jelentik Pécs: Modern textil Kiállítás a Színház téri kiállítóteremben A modern iparművészet — amikor megmutatja magát, áitalában el is szomorit bennünket. Egészen pon­tosan: szakadékot látunk magunk előtt, amelyről még az o bizonyos keskeny palló is hiányzik. A szaka­dék az adott iparművészeti ág és a kereskedelemben forgalombahozott „iparművészeti termékek” között tá­tong — az éktelen minőségi különb­séget azok érzékelik elsősorban, akik tárlatlátogatok és vásárlók is szeretnének lenni agy személyben A kettő összeegyeztetése - mint azt sokan, sokfelé szóvá tették már — manapság szinte lehetetlen az ót- lagjövedelmü polgár számára. Hol tart a mai magyar textilmű­vészet, és hol van ettől mindaz, amit az üzletekben elérhető áron megvásárolhatunk? Többek között ezen is elgondolkodhat, aki a pécsi Színház téri kiállitóteremben megte­kinti a Janus Pannonius Múzeum tegnap délelőtt megnyílt Modern Textil cimü kiállítását. A szebb­nél szebb látnivalók a mai magyar textilművészet szinte valamennyi tö­rekvését hiven reprezentálják. Különös öröm tudni, hogy Pécsnek ebben a művészeti ágban is meg­vannak az országos rangú képvise­lői — R. F ü r t ö s Ilona, Mór- tyn Ferenc és Zs. Kovács Diána kiállított munkái a színvo­nalas tárlat felsőbb régióiba invi­tálják a látogatót. A rendezők nenr idegenkedtek a szélsőségek felvil­lantásától sem. Attalai Gábor Szárnyak című rendkívül eredeti tér­textiljétől Szenes Zsuzsa Hu­zat enviroment cimü — fricskaként ható — kompozíciójáig térben csu­pán néhány lépés a távolság, szel­lemiségét tekintve azonban finom árnyalatok hosszú sora választja el a két alkotást egymástól. A szeptember 4-ig megtekinthető ki­állítás nyitóünnepségének vendégeit Sarkadiné Hárs Éva, o Ja­nus Pannonius Múzeum igazgatója köszöntötte, majd Mendől Zsu­zsa művészettörténész mondott be­vezetőt.- B K. ­Kaposvár: felavatták a Deseda-tavat Kaposvár dédelgetett új kedvencén, a Deseda-tavon tegnaptól föloldották a horgá­szati tilalmat. Rögtön versenyt is rendezett a helyi sporthor­gász egyesület, és a várako­zásnak megfelelően sokan ér­keztek kora reggel a völgy­záró gáthoz. Laszczik Iván, az egyesület egyik vezetője örömmel terelgette „nyáját", szívesen adott felvilágosítást: — Százötvennél is több na­pijegyet adtunk ki, és 140 horgász nevezett be a ver­senybe. Szép reményekkel in­dulnak, van itt méretes ponty, compóra, kárászra, sügérre le­het még számítani. A bikali halgazdaságtól hozunk halat; megfelelő arányban a béké­seket és a ragadozókat. Be kell tartanunk a MO- HOSZ kötelező halasítási ter­vét. Nyolc kilométer hosszú a tó, sok pénzbe kerül. A hal­őrnek vettünk motorcsónakot, 100 mázsa pontyot, több tíz­ezer előnevelt süllőt és estikét telepítettünk. Hát persze. Mindez drága. Igaz, a motorcsónak épp rossz... A javítás is pénzbe kerül. A halőr — Lénárt József — öreg horgász. Meséi átitatják az embert természetszeretettel, vidámsággal. — Apám Csokonyavisontán halászattal foglalkozott. Gyer­mekkoromban rám ragadt már ez a mesterség. Én voltam gróf Széchenyi Géza halasta­vainak leghírhedtebb orvhor- gósza. Dicsőség volt az ak­kor; megdézsmálni az uradal­mat. Azután 24 évig egyfoly­tában nehézgépszerelőként dolgoztam. Most végre nyug­díjban idejöhettem a tóhoz. — És a mai orvhorgászok? — Már megígérték hogy megfürdetnek. A napokban kergettem’ meg kettőt. Hát most látom, hogy kiváltották az engedélyt és itt versenyez­nek. Völgyi Gábor, gimnazista R. Fürtös Ilona és Fett Jolán faliszönyeg előtt gobelinművész a Donátus című Erb János felvétele fogta az első halat. És utána szinte percenként a többit. A 13-as versenyzőt ugyan nem közelítette meg, mert neki csupa kicsi jutott, de nem szomorkodott. — Mivel horgászik? — Jó ha azt írja, hogy ku­kaccal, mert ez tulajdonkép­pen dögben termett légy- pondró. Egyébként négy éve csinálom. Meg nem eszem amit fogtam, az az apu meg anyu dolga. Shakespeare-bot- tal, Forrel-orsóval és 25-ös Siófok: Legyőzték a Balatont Szombaton délelőtt még azon izgultak a '17-es év után fel­elevenített Balaton átúszó baj­nokság rendezői, hogy elindít­hatják-e a versenyt, vagy sem. Délelőtt még erősen hullám­zott, s a víz is meglehetősen hideg volt. Délutánra azonban kiderült, egy óra után tíz perc­cel a versenyzők elrajtoltak az őket kísérő kétpárevezős csó­nakoktól. Hajós Gyula állt a mezőny élére. Hajós a célig, Siófokig már nem is engedte át vezető helyét, és 2 óra 54 perces ki­váló új csúccsal ért a 12-13 kilométeres út végére. Vasár­nap reggel a tavi úszással foly­tatódott Siófokon a kétnapos „úszófesztivál". HELKA nevű motoroshajó csaknem 2 kilo­méternyi távolságrb vitte az evezőket. 10 órakor rajtoltak a hajóról a versenyzők, a felnőt­tek közül magasan kiemelke­dett Tóth Csaba, aki könnye­dén, erejét remekül beosztva győzött. A verseny után ezt mondta: — Nem keserített el a teg­napi vereség. Tapasztalataimat jövőre felhasználom és remé­lem, akkor majd én leszek a Balaton bajnoka. A mai győ­zelemnek nagyon örülök, hi­szen aranyéremmel utazhatok vissza Budapestre. Cs. G. damillal szerelkeztem föl. így azután jön szépen. Derűs idő volt. A tó egyik partján a másikra, a másikon meg az egyikre esküdöztek a horgászok. Fogtak egy csomó halat, örültek, bosszankodtak. L. P. Szombathely: Bartók-szeminárium, ízeumi játékok (Munkatársunk telefonjelen- tése.) Vasárnap ünnepélyes záró­koncerttel fejeződött be a XI. Nemzetközi Bartók szeminá­rium Szombathelyen. A város először adott otthont e rangos zenei rendezvénynek, ahol ez- ' úttal 23 ország 60 fiatal mu­zsikusa jött el, hogy a legava­tottabb magyar művészpeda­gógusok irányításával tanul­mányozza Bartók, Kodály és a kortársalkotók műveit. Hegedű, zongora, karmester és vonós négyes szekcióban Kocsis Al­bert, Kadosa Pál, Gertler End­re és mások vezetésével tanul­tak itt egyebek között Új-Zé- land, Ausztrália, Mexikó, Irán és számos európai ország ze­nei küldöttei. A tegnap dél­előtti koncert külön érdekessé­ge volt. hogy Bartók Concerto című zenekari művének öt té­Komló: Nemzetközi kutyaverseny Első képünkön a tacskó sikeres rókafógása látható. Másik (elvételünkön egy külföldi versenykutya, amely a levegőben úszva csobbant a vízbe, hogy teljesítse feladatát Egy 53 méter hosszú föld alatti labirintusban rókát fogni nem könnyű feladat. Izgulva vártuk sikerül-e az elsőként startoló „CSINI" nevű tacskónak elkap­ni a komát? Sikerült! Ügy nya­kon csípte, hogy a vizbedobás után is alig akarta elengedni. A következő tacsinak nem volt szerencséje, ólul maradt a ra­vaszdival szemben. Amíg a tacskók a rókákkal viaskodtak, addig a másik nemzetközi méretű szabvány vaddisznó pályán a terrier faj­ták vették üldözőbe a vadkant. A sűrű bozótban az volt a fel­adat, hogy a vadkant a ma­gaslesen elhelyezkedő nemzet­közi zsűri elé ugassa. Persze időre! A dagonyázó disznó megtalálását csaholással kellett' jeleznie. Jeleskedtek a jagdter- rierek, ezek az edzett, igényte­len, jó idegzetű, munkára ter­mett kutyák. Harmadik színhely a Sikon- dai tó volt, ahol a vízbe hulló szárnyast kellett partra hozni a négylábúaknak. Egy külföldi versenykutya nekifutásból a le­vegőben úszva csobbant a víz­be, nagy közönségsikert aratva. A két napig tartó kutyaviadal vasárnap délután ért véget, és hat országból 63 eb versengett a díszes serlegekért, a nemzet­közi CACIT-CACT műkotorék- versenyen és a CACT MAVOSZ DUNA-KUPA versenyen. Müller I. telét öt fiatal — egy svájci, egy japán, két NDK-beli és egy jugoszláv — karmester ve­zényelte, Valamennyien Vaszi Viktor növendékei voltak. Szombathely különben dús­kál zenei és más művészeti eseményekben. A pénteken megnyitott — Savaria ünnepi Napok '77 — jegyében több kamara- és nagyzenekari hangverseny részesei lehetnek a város művészetkedvelő kö­zönsége és az idelátogató tu­risták. A rendezvénysorozat fénypontjai a kétezer éves Isis­szentélyben sorrakerülő opera- előadások. Pénteken és teg­nap, vasárnap este nagy si­kerrel adták elő az Operához művészei Mozart Varázsfuvola című dalművét, Huszár Klára rendezésében. Immár hagyo­mányosan mindig ez az opera vezeti be a szombathelyi ízeumi játékokat. Az előadást Kóródi András vezényelte. W. E. Nagykanizsa: Gácsi M ihály kiállítása A hétvégén Nagykanizsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központban megnyitották Gá­csi Mihály, Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítását. Gácsi Mihály 1926-ban szü­letett Budapesten. A kereske­delmi iskola elvégzése után volt katona, kertész, segéd­munkás, és leghosszabb ideig — négy évig — kazónrakó a Goldberger-gyárban. Közben szorgalmasan látogatta a kü­lönböző művészeti szabad­iskolákat, s elvégezte a Kép­zőművészeti Főiskolát. Tanító- mestereinek Berényi Róbertét, Barcsay Jenőt és Koffán Ká­rolyt tartja. Eddigi munkássá­gának elismeréseként több díjban is részesült, így többek között 1973-ban Munkácsy-dí­jas lett. Tizennyolc évig élt és alkotott Szolnokon, ahonnét 1974-ben Hódmezővásárhelyre költözött, majd tavaly nyáron Zalaegerszegen kapott műter­mi lakást. A Munkácsy-dijas művész harminchét linómetszetet és Aki ott van, mégse látja Terített asztal mellett a szék­hez kötözve éhenhalni, a ten­geren, csónakban ülve szom jazni — ez jut eszembe, míg az autóforgatag közepén integető közlekedési rendőrt nézem. Né­hány lépéssel odébb, a vásá­ron az év eddigi legnagyobb csődülete - német rendszámú Opel kétszázezerért, sokacingek milliói, 1964-es, hollywoodi Beatles koncert-felvétel, eladó kiskutyák, lacikonyha — ő pedig itt áll, vagy nyolc irányból ér­kező forgalmat vezényel. Egy Trabant beletiajt a tilosba, síp­szó, a kocsi lassít, aztán gon­dol egyet, továbbmegy, újabb síp, a Trabant megáll, az őr­mester megindul néhány köz­vetlen szóra, de már kénytelen is visszamenni, mert torlódnak a kocsik. A Trabant vezetője vár, aztán legyint, röhögve to­vábbmegy — vagy lesz belőle ügy, vagy nem ... — Szinte hajnal óta nagyon erős a forgalom — mondja Ba- ricz István őrmester — ilyet még nem is láttam. A kimenő min­dig erős szokott lenni, de a be­jövő ilyen korán ennyire nagy még sose volt. Hét óra óta ál­lok itt, és még nem volt egy perc nyugtom. Körülbelül kettő­ig leszek a többiekkel együtt, aki szolgálatban van, az mind itt dolgozik. — Akkor tehát ki se tud men­ni a vásárra? — Igen, általában ilyenkor vagyunk szolgálatban. Meg kü­lönben is, elvből nem megyek, csak ha nagyon muszáj. A vá­sárban körülbelül három éve nem voltam . . . illetve tavaly ősszel, csak úgy körülnézni, de egy életre elég volt. Ha tumul­tust akarok, van itt is elég. Nem mondom, körülnézni nem lenne rossz, de még a családot se tudom rávenni: elég ha el­mesélem nekik az itteni forgal­mat és máris elmegy a ked­vük ... Panaszkodik: a kocsik men­nek, mint az őrült, alig figyel­nek a rendőri irányításra, „tár­gyalni” nem tud velük, mert tapodtat se mozdulhat. Integet tovább - néhány lépésre a vá­sártól ... Sz. P. Vásári tumultus rézkarcot hozott Nagykanizsá­ra. Köztük a Dózsa-sorozat jói sikerült négy lapját (sorrend­ben: A kereszt kihirdetése, A várak ellen. Vonulás Temes­várra és Az urak bosszúja). Grafikái azonban nemcsak c régmúlt történelmünk egy-egy epizódját idézik fel, hanem elgondolkoztatóan figyelmez­tetnek napjaink társadalmi, politikai kérdéseire is. S hogy teljesebb legyen az alkotó témavilága, a linókon és c rézkarcokon különös, szokatlan szuggesztivitással helyet kap még a humor is. Gácsi Mihály emberközpon­tú grafikáit augusztus végéig tekinthetik meg az érdeklődők a Hevesi Sándor Művelődési Központ impozáns kiállítóter­mében. M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents