Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-06 / 215. szám

1977. augusztus 6., szombat Dunántúli napló 5 Vance Ammanban tárgyalt Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter — aki csütörtökön fe­jezte be hivatalos tárgyalásait a szíriai vezetőkkel — pénteken délelőtt látogatókörútja követ­kező állomására, Ammanba ér­kezik. Útja eddigi állomásain nem kísérte siker az amerikai dip­lomácia vezetőjét. Alexandriá­ban az amerikai javaslatok nem talállak egyetértésre; az egyip­tomi kormány Vance távozása után külön nyilatkozatban szö­gezte le elvi álláspontját, amely sokban eltér az amerikai fél el­képzeléseitől. Az alexandriai tárgyalások befejezésekor Szódat elnök át­hidaló megoldásként tudvale­vőleg a közel-keleti frontor­szágok külügyminisztereinek ta­lálkozójára tett javaslatot, az indítványt azonban már az első érdekelt arab államban eluta­sították; Asszad, szíriai államfő csütörtök esti sajtóértekezletén rámutatott, hogy az Egyiptom által javasolt úgynevezett genfi konferencia esélyeit torpedózná meg, kudarca lehetetlenné ten­né a genfi közel-keleti értekez­let felújítását, miközben éppen a genfi értekezlet egyik köz­ponti kérdésében, a PFSZ je­lenlétének problémájában ke­rülné meg a konkrét válasz­adást. Izraeli támadás Dél-Libanonban Beirut: Dél-Libanonban, az ún. Mardzsajun-fronton az izraeliek támogatását élvező jobboldali fegyveres erők pén­teken nagyszabású tüzérségi, aknavető- és géppuska-táma­dást intéztek a palesztin és baloldali erők állásai ellen. A jobboldali erők akcióját az iz­raeli tüzérség is támogatta. A támadás okozta veszteségekről egyelőre nincsenek összesített adatok. A TASZSZ hírügynökség Bejrut­ból keltezett jelentése rámutat: Izrael a Dél-Libanonban vég­rehajtott fegyveres provokációk­kal alá akarja ásni az ország­ban megkezdődött normalizáló- dási folyamatot és továbbra is fenn akarja tartani ezt a fe­szültség-gócot. Az ENSZ-megfigyelők jelen­tése szerint az izraeli tüzérség júliusban 27 alkalommal lőtte Dél-Libanon területét, izraeli repülőgépek pedig 13-szor ha­toltak be az ország légterébe. + PRÁGA: Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Kommunis­ta Párt Politikai Bizottságának tagja, KB-titkár, a Vietnami Szocialista Köztársaság minisz­tertanácsának elnökhelyettese és külügyminiszter befejezte csehszlovákiai hivatalos láto­gatását és pénteken délelőtt elutazott Prágából. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ DÍSZSZEMLE ETIÓPIÁBAN. Egy korábbi eseményt rögzít ez a fotó, amikor Addisz Abebában megünnepelték a hadsereg nap­ját. A képen balról a második Mengisztu alezredes, a forradalmi katonai kormányzat vezetője. Mellette Atnafu Abate elnökhe­lyettes. A kép bal- és jobbszélén keresztény és mohamedán egyházi vezetők. •f WASHINGTON: A szöuli bábrezsim a főszereplője a Washingtonban kirobbant leg­újabb botránynak, mint a Pen­tagon egyik képviselője el­mondta, megkezdték a Dél- Koreába irányuló amerikai szállítmányok tömeges meg- dézsmálásának kivizsgálását. Az értesülés Baird nyugállo­mányban lévő alezredestől származik, aki több éven át irányította a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok ellátásának ügyeit. ♦ MADRID: Az ABC című, nagy példányszámú madridi na­pilap fényképpel illusztrált ri­portban mutatta be Suki Ist­vánt, a Spanyolországban ven­dégszereplő Rajkó-együttes ki­lencéves prímását. ♦ NEW YORK: A New York Times értesülése szerint a Spanyol Kommunista Párt megbízottja Madridban talál­kozott két amerikai diploma­tával. A találkozót az ameri­kai fél kezdeményezte. ♦ MOSZKVA: Az SZKP Köz­ponti Bizottságának meghívá­sára pénteken pihenésre a Szovjetunióba érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunis­ta Párt főtitkára. ♦ WASHINGTON: James Carter elnök pénteken aláirtó a 3,2 milliárd dollár összegű külföldi katonai segélynyújtás­ról szóló törvényt. Kijelentette, hogy „külpolitikai és nemzet- biztonsági jelentősége” miatt írta alá a külföldi segélyprog­ramról szóló törvényt. > PÁRIZS: Addisz Abebából érkező hirek szerint Etiópia délkeleti részén harcok foly­nak a Szomáliái és az éti ópiai fegyveres erők között. Az AFP jelentette, hogy az úgyneveze- zeit „nyugat-szomáliai felsza- baditási front" csapatai szá­mos települést foglaltak el Etiópiában. A békés lakosok soraiban jelentős az áldoza­tok száma. Korszerű, új gyárunkba felveszünk: — 14 éves kortól női dolgozókat gépi varrói, — 18 éves kortól férfi dolgozókat segédmunkási munkakörbe. Felvétel- és szállásügyben érdeklődni lehet: KESZTYŰGYÁR 2. sz. GYARA Pécs, Vadász u. 85., munkaügy. NAGYVILÁGBAN Ceausescu a Szovjetunióba utazott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB fő­titkárának, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének meghívására pénte­ken a Szovjetunióba utazott. Nicolae Ceausescu kísére­tében van Stefan Andrei, a politikai végrehajtó bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára. ♦ LONDON: Az ír köztár­sasági hadsereg ideiglenes szárnya az éjszakai merényle­tekkel kapcsolatban pénteken délelőtt közzétett nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy a me­rényletek időzítése a királynő jövő hétre tervezett látogatá­sával függ össze. Péntekre vir­radóan összesen 19 bomba robbant Belfastban és Lisburn- ben. A robbanások és az azo­kat követő tüzek elsősorban üzlethelyiségekben okoztak rendkívül súlyos károkat. + MADRID: A Spanyol Ál­lamvasutak közölte, hogy aug. 13-tól 9,5 százalékkal feleme­lik a személyszállítási viteldí­jakat és 9 százalékkal a teher­szállítási díjszabást. + DAKAR: Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke át­szervezte kormányát és a mi­niszteri tárcák számát 27-ről 17-re csökkentette. A külügyi államminiszteri posztot válto­zatlanul Hamdi Búid Mouknas- se tölti be. ♦ KUALA LUMPUR: Közle­mény kiadásával pénteken vé­get ért a délkelet-ázsiai or­szágok szövetségének (ASEAN) Kuala Lumpur-i csúcsértekezle­te. Indonézia és a Fülöp-szigetek elnöke, Malaysia, Szingapúr és Thaiföld kormányfője a kétna­pos tanácskozásról kiadott köz­leményükben felszólítják a gaz­daságilag fejlett országokat, hogy szűntessék be protekcio­nista gazdaságpolitikájukat, amely az ASEAN-tagállamok gazdaságát sújtja. ♦ NEW YORK: Az Egyesült Államokban 1946 óta annyi urán és plutónium tűnt el nyom­talanul, amennyi száz kisebb atombomba előállításához len­ne elegendő — ismeri be a nukleáris anyagok kérdéseivel foglalkozó energiakutatási és fejlesztési hivatal (ÉRDA) csü­törtökön közzétett jelentésében. A nukleáris anyagokra vonat­kozó kimutatások átvizsgálása­kor kiderült, hogy összesen 690 kilogramm uránnak és 1490 kilogramm plutóniumnak veszett nyoma. + ROMA: Giulio Andreotti olasz miniszterelnök Forlani kül­ügyminiszter társaságában pén­teken Szaud-Arábiába utazott hivatalos látogatásra. Olasz­ország évi mintegy 100 millió tonnás kőolajszükségletének je­lentős részét (kb. 30-35 szá­zalékát) Szaud-Arábiától szer­zi be. A tárgyalásokra ezzel kapcsolatos kétoldalú gazdasá­gi kérdésekről lesz szó. + GENF: Pénteken Genf ben újabb találkozóra került sor a hadászati támadófegyverzet korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség között. + HONGKONG: Kurt Wald­heim, az ENSZ főtitkára pén­teken Pekingben baráti meg­beszélést folytatott Teng Jing- csao asszonnyal, Csou En-laj özvegyével. KS/D. NAPID. TELEFOTÖ NYERERE WASHINGTONBAN. Jimmy Carter elnök hivatalba lépése óta először fogadott fekete-afrikai politikust. Julius Nyerere tanzániai elnökkel el­sősorban a rhodéziai helyzetet vitatják meg. Hirosima mementőja A hajdani szerzete­sek kö­szöntése volt a két latin szó: Memento móri! — emlékezz a halálra! Augusztus hatodika immár 32 éve az iszonyú atomhalálra emlékezteti az emberiséget, a napra, amikor először emelkedett lakott te­lepülés fölé a tömeghalál nukleáris tűzgömbje. Emlé­keznek erre a gyásznapra az egész világon, emlékeznek és emlékeztetnek rá a Hirosimá­ban és Nagaszakiban ártatla­nul elpusztított tízezrek és hozzátartozóik, s azok, akik az atombomba okozta testi és lelki sérüléseikből a mai napig sem gyógyultak ki. És emlé­keztet a Föld testén soha be nem hegedő seb, amit a bom­ba ütött. Az egykori nap emléke nem halványul, s nem halványul­hat. Hiszen azok az erők, me­lyek 1945 augusztusában a két bombát Hirosimára és Naga- szakira vetették, a mai napig is léteznék, Az emberiség szá­mára a nukleáris világháború a borzalmak borzalma, s en­nek veszélye továbbra is fenn­áll. Akkor, harminckét évvel ezelőtt sokak számára világos volt — a hirosimai bomba már nem a megvert Japánnak szólt, hanem az Egyesült Ál­lamok akkori szövetségesének, a Szovjetuniónak. Az atomfegyverrel való fe­nyegetés és zsarolás, a nuk­leáris fegyverkezési verseny ördögi köre kezdődött meg ezeknek a bombáknak a rob­banásával. Hiszen a Szovjet­unió kénytelen volt önmagát felfegyverezni az amerikai fe­nyegetéssel szemben, s egyol­dalú békeakarata nem volt elég ahhoz, hogy az atomle­szerelést még a kezdet kezde­tén végrehajtsák. Óriási anya­gi és szellemi erőket áldozott az emberiség ez alatt a vala­mivel több, mint három évti­zed alatt saját elpusztítása eszközeinek megteremtésére. Statisztikusok időnként kimu­tatják, mi mindent lehetne építeni, miféle javakban ré­szesülhetnének az éhezők, ha a fegyverkezésre költött száz- milliárdok békés, humánus cé­lokat szolgálnának. Ma már fogalmainkat is ki­sajátítják, s a hirosimai tö­meggyilkosok örökösei újabb pusztító eszközeiket merészelik „humánusnak", azaz „embe­riesnek" nevezni. A szavak eredeti értelmének visszaállí­tásáért, a nukleáris fegyver­kezési verseny újabb nekilódu- lása megakadályozásáért hir­dette meg a Béke-világta- nács is akcióhetét augusztus 6. és 13. között. „Mondjunk nemet a neutronbombára!" — ez a felhívás lényege. Az N-bomba az amerikai stratégák legújabb csodafegy­vere, amelyet nagy hűhóval reklámoznak szerte a Nyuga­ton, kitalálói és pénzelői ci­nizmusának jelképe is. „Hu­mánus fegyver” hirdetik a Pentagon szócsövei — „hu­mánus", mert csupán az pusz­tul el tőle ami eleven, s meg­maradnak az anyagi javak. Nem rombol, emelik ki a bom­ba előnyeit ecsetelő NATO- tábornokok, s szerényen meg­állapítják, hogy ez előnyös azokra a csapatokra nézve, amelyek majd elfoglalják a neutron-fegyver által sújtott területeket. Ugyanezek, akik immár sok hónapja a Varsói Szerződés katonai szervezetének koholt „támadó szándékait" hangoz­tatva indítottak sajtókampányt, most önfeledt örömükkel a sa­ját agresszív céljaikról árul­kodnak. Nem véletlen hát. hogy az első közlések után milyen nagyarányú tiltakozás kezdődött Nyugaton és Kele­ten egyaránt. Hosszú lenne itt felsorolni mindazokat az ál­lamférfiakat Indiától az Egye­sült Államokig, akik felemel­ték szavukat ellene. Sokat idézett kijelentést tett Egon Bahr, a Német Szociál­demokrata Párt ügyvezetője. „Az emberi gondolkodás per­verziója” mondotta a nyugat­német politikus, akinek kije­lentése annál is fontosabb, mivel hamar nyilvánvaló lett — ha a fegyver elkészül, azt birtokosai Nyugat-Európában, s elsősorban az NSZK terüle­tén kívánják raktározni. Európát fegyverekkel fertőzni. Konti­nensünk már kétszer volt vi­lágháború kirobbanásának helye. Most a washingtoni és brüsszeli stratégák az atom­háború egyfajta „korlátozott" fajtájának torz eszméjét hir­detik. Nyilvánvaló, korlátozott atomháború nem lehetséges, azok, akik a pusztítás szelle­mének „adagonkénti” kibo­csátását tervezik, bolygónk la­kosságának teljes megsemmi­sítését kockáztatják. Az atom­bomba nem „papírtigris"! Az emberiség nem enged­heti meg, hogy létét veszé­lyeztessék. A NEM, amit a Bé- ke-világtanács akcióhetén a neutronbombára mondunk egyúttal IGEN is a békére, a fegyverkezési verseny megfé­kezésére, Európa és minden kontinens népeinek biztonsá­gára. Miklós Gábor Kommentar Ezzel már együtt lehet élni! — mondta az osztrák küldött a belgrádi tanácskozás végén, amikor az asztalra került az utolsó javaslat. Hangjában nem csengett lelkesedés, de elutasítás sem és ez volt az adott körülmények között a legtöbb, omit el lehetett érni. Rossz — de talán őszinte — nyelvek szerint ugyanis, ha egy kelet—nyugati tanácskozáson az egyik fél valamiért nagyon lel­kesedik az a másiknak úgy­sem felelhet meg. Belgródban viszont létrejött a megállapodás. Harminchá­rom európai és a két észak­amerikai állam küldöttei elfo­gadták azt a tervet, amelynek alapján október 4-én ismét összeülnek, immár magasabb rangú résztvevőkkel, miniszter- helyettesek vezetésével. Június 15-e és augusztus 5-e között zajlott le az előkészítő meg­beszélés és ősszel kerítenek sort az érdemi tárgyalásokra. Október elejétől három, eset­leg négy hónapon át végig­Á belgrádi megállapodás lapozzák a helsinki záróok­mányt, fölmérik, hogy ki mit tett az ebben foglaltak végre­hajtásáért, s egyben meghatá­rozzák a további teendőket. Szüksége is van Európának valamire, ami újabb lendüle­tet ad az együttműködésnek. Némi nosztalgiával, vágyódás­sal gondolunk a helsinki szép napokra, az 1975-ös találkozó időszakára. Ahhoz az ünnepé­lyes két naphoz viszonyítva a légkör valóban lehűlt, ne fe­lejtsük el azonban, hogy az ünnep és a szürke hétközna­pok között mindig van különb­ség még akkor is, ha közben a felek viszonya (legyen szó házasokról vagy politikai part­nerekről) nem romlik. Márpe­dig azóta — elsősorban a nyu­gati fél hibájából — hűvö­sebb szelek fújnak és ezt föld­részünk is megérzi. Belgródban mégis sikerült megtenni egy fontos lépést, hosszú hetek birkózása, a né­zetek összecsapása közepette ugyan, de harmincöt állam megtalálta a közös nevezőt. Nem csekélység ez, hiszen adott alkalommal még két tár­gyaló fél is nehezen vergődik zöldágra. Ősszel pedig éppen Helsinkihez, az európai együtt­működés alapjait lerakó ok­mányhoz nyúlnak majd vissza, ezt a száz oldalt lapozzák majd végig. Az őszi—téli találkozón is lesznek viták, nyilván olykor élesek is, de az együttműködés mikéntjéről vitáznak majd, a politikai biztonság erősítéséről, az ipari és a tudományos ko­operáció lehetőségeiről, a kul­turális és az emberi kapcso­latok fejlesztéséről. A most lezajlott másfél hó­nap alatt ismét bebizonyoso­dott, hogy a különböző társa­dalmi rendszerű államok között a tárgyalások csak kompromisz- szumok vagyis kölcsönös en­gedmények útján vezethetnek eredményre. Végső soron Belgrádban valamennyi részt­vevő ebben a szellemben vett részt a munkában, legalábbis az utolsó napokban ennek megfelelően nyilatkozott, kü­lönben nem tudták volna kon­szenzussal, tehát általános egyetértéssel elfogadni a ter­vezetet. Az európai biztonsá­gi értekezlet résztvevői hosszú évek — munkájuk megkezdése — óta olyasmit produkálnak, ami rendkívül ritka a nemzet­közi tárgyalások történetében: össze tudják egyeztetni har­mincöt résztvevő sokféle állás­pontját, érdekeit, nézeteit. A szocialista országok most is mint annyi más nemzetközi értekezleten messzemenő meg­egyezési készséget tanúsítot­tak. A belgrádi előkészítő ta­nácskozás utolsó napjaiban ép­pen egy szovjet javaslat tette föl az i-re a pontot. E meg­egyezési készség azonban nem azonos a kicsinyes alkudozás­sal, nemes célokat szolgál: az együttműködést, az enyhülést Belgrádban olyan munkatervet fogadtak el, amely lényegében megfelel a szocialista orszá­gok elképzeléseinek és főkép­pen Európa érdekeinek. T. I.

Next

/
Thumbnails
Contents