Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-06 / 215. szám
1977. augusztus 6., szombat Dunántúli napló 5 Vance Ammanban tárgyalt Cyrus Vance amerikai külügyminiszter — aki csütörtökön fejezte be hivatalos tárgyalásait a szíriai vezetőkkel — pénteken délelőtt látogatókörútja következő állomására, Ammanba érkezik. Útja eddigi állomásain nem kísérte siker az amerikai diplomácia vezetőjét. Alexandriában az amerikai javaslatok nem talállak egyetértésre; az egyiptomi kormány Vance távozása után külön nyilatkozatban szögezte le elvi álláspontját, amely sokban eltér az amerikai fél elképzeléseitől. Az alexandriai tárgyalások befejezésekor Szódat elnök áthidaló megoldásként tudvalevőleg a közel-keleti frontországok külügyminisztereinek találkozójára tett javaslatot, az indítványt azonban már az első érdekelt arab államban elutasították; Asszad, szíriai államfő csütörtök esti sajtóértekezletén rámutatott, hogy az Egyiptom által javasolt úgynevezett genfi konferencia esélyeit torpedózná meg, kudarca lehetetlenné tenné a genfi közel-keleti értekezlet felújítását, miközben éppen a genfi értekezlet egyik központi kérdésében, a PFSZ jelenlétének problémájában kerülné meg a konkrét válaszadást. Izraeli támadás Dél-Libanonban Beirut: Dél-Libanonban, az ún. Mardzsajun-fronton az izraeliek támogatását élvező jobboldali fegyveres erők pénteken nagyszabású tüzérségi, aknavető- és géppuska-támadást intéztek a palesztin és baloldali erők állásai ellen. A jobboldali erők akcióját az izraeli tüzérség is támogatta. A támadás okozta veszteségekről egyelőre nincsenek összesített adatok. A TASZSZ hírügynökség Bejrutból keltezett jelentése rámutat: Izrael a Dél-Libanonban végrehajtott fegyveres provokációkkal alá akarja ásni az országban megkezdődött normalizáló- dási folyamatot és továbbra is fenn akarja tartani ezt a feszültség-gócot. Az ENSZ-megfigyelők jelentése szerint az izraeli tüzérség júliusban 27 alkalommal lőtte Dél-Libanon területét, izraeli repülőgépek pedig 13-szor hatoltak be az ország légterébe. + PRÁGA: Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, KB-titkár, a Vietnami Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese és külügyminiszter befejezte csehszlovákiai hivatalos látogatását és pénteken délelőtt elutazott Prágából. KS/D. NAPLÓ, TELEFOTÓ DÍSZSZEMLE ETIÓPIÁBAN. Egy korábbi eseményt rögzít ez a fotó, amikor Addisz Abebában megünnepelték a hadsereg napját. A képen balról a második Mengisztu alezredes, a forradalmi katonai kormányzat vezetője. Mellette Atnafu Abate elnökhelyettes. A kép bal- és jobbszélén keresztény és mohamedán egyházi vezetők. •f WASHINGTON: A szöuli bábrezsim a főszereplője a Washingtonban kirobbant legújabb botránynak, mint a Pentagon egyik képviselője elmondta, megkezdték a Dél- Koreába irányuló amerikai szállítmányok tömeges meg- dézsmálásának kivizsgálását. Az értesülés Baird nyugállományban lévő alezredestől származik, aki több éven át irányította a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatok ellátásának ügyeit. ♦ MADRID: Az ABC című, nagy példányszámú madridi napilap fényképpel illusztrált riportban mutatta be Suki Istvánt, a Spanyolországban vendégszereplő Rajkó-együttes kilencéves prímását. ♦ NEW YORK: A New York Times értesülése szerint a Spanyol Kommunista Párt megbízottja Madridban találkozott két amerikai diplomatával. A találkozót az amerikai fél kezdeményezte. ♦ MOSZKVA: Az SZKP Központi Bizottságának meghívására pénteken pihenésre a Szovjetunióba érkezett Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. ♦ WASHINGTON: James Carter elnök pénteken aláirtó a 3,2 milliárd dollár összegű külföldi katonai segélynyújtásról szóló törvényt. Kijelentette, hogy „külpolitikai és nemzet- biztonsági jelentősége” miatt írta alá a külföldi segélyprogramról szóló törvényt. > PÁRIZS: Addisz Abebából érkező hirek szerint Etiópia délkeleti részén harcok folynak a Szomáliái és az éti ópiai fegyveres erők között. Az AFP jelentette, hogy az úgyneveze- zeit „nyugat-szomáliai felsza- baditási front" csapatai számos települést foglaltak el Etiópiában. A békés lakosok soraiban jelentős az áldozatok száma. Korszerű, új gyárunkba felveszünk: — 14 éves kortól női dolgozókat gépi varrói, — 18 éves kortól férfi dolgozókat segédmunkási munkakörbe. Felvétel- és szállásügyben érdeklődni lehet: KESZTYŰGYÁR 2. sz. GYARA Pécs, Vadász u. 85., munkaügy. NAGYVILÁGBAN Ceausescu a Szovjetunióba utazott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, köztársasági elnök Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének meghívására pénteken a Szovjetunióba utazott. Nicolae Ceausescu kíséretében van Stefan Andrei, a politikai végrehajtó bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára. ♦ LONDON: Az ír köztársasági hadsereg ideiglenes szárnya az éjszakai merényletekkel kapcsolatban pénteken délelőtt közzétett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a merényletek időzítése a királynő jövő hétre tervezett látogatásával függ össze. Péntekre virradóan összesen 19 bomba robbant Belfastban és Lisburn- ben. A robbanások és az azokat követő tüzek elsősorban üzlethelyiségekben okoztak rendkívül súlyos károkat. + MADRID: A Spanyol Államvasutak közölte, hogy aug. 13-tól 9,5 százalékkal felemelik a személyszállítási viteldíjakat és 9 százalékkal a teherszállítási díjszabást. + DAKAR: Moktar Ould Daddah, Mauritánia elnöke átszervezte kormányát és a miniszteri tárcák számát 27-ről 17-re csökkentette. A külügyi államminiszteri posztot változatlanul Hamdi Búid Mouknas- se tölti be. ♦ KUALA LUMPUR: Közlemény kiadásával pénteken véget ért a délkelet-ázsiai országok szövetségének (ASEAN) Kuala Lumpur-i csúcsértekezlete. Indonézia és a Fülöp-szigetek elnöke, Malaysia, Szingapúr és Thaiföld kormányfője a kétnapos tanácskozásról kiadott közleményükben felszólítják a gazdaságilag fejlett országokat, hogy szűntessék be protekcionista gazdaságpolitikájukat, amely az ASEAN-tagállamok gazdaságát sújtja. ♦ NEW YORK: Az Egyesült Államokban 1946 óta annyi urán és plutónium tűnt el nyomtalanul, amennyi száz kisebb atombomba előállításához lenne elegendő — ismeri be a nukleáris anyagok kérdéseivel foglalkozó energiakutatási és fejlesztési hivatal (ÉRDA) csütörtökön közzétett jelentésében. A nukleáris anyagokra vonatkozó kimutatások átvizsgálásakor kiderült, hogy összesen 690 kilogramm uránnak és 1490 kilogramm plutóniumnak veszett nyoma. + ROMA: Giulio Andreotti olasz miniszterelnök Forlani külügyminiszter társaságában pénteken Szaud-Arábiába utazott hivatalos látogatásra. Olaszország évi mintegy 100 millió tonnás kőolajszükségletének jelentős részét (kb. 30-35 százalékát) Szaud-Arábiától szerzi be. A tárgyalásokra ezzel kapcsolatos kétoldalú gazdasági kérdésekről lesz szó. + GENF: Pénteken Genf ben újabb találkozóra került sor a hadászati támadófegyverzet korlátozásáról tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség között. + HONGKONG: Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára pénteken Pekingben baráti megbeszélést folytatott Teng Jing- csao asszonnyal, Csou En-laj özvegyével. KS/D. NAPID. TELEFOTÖ NYERERE WASHINGTONBAN. Jimmy Carter elnök hivatalba lépése óta először fogadott fekete-afrikai politikust. Julius Nyerere tanzániai elnökkel elsősorban a rhodéziai helyzetet vitatják meg. Hirosima mementőja A hajdani szerzetesek köszöntése volt a két latin szó: Memento móri! — emlékezz a halálra! Augusztus hatodika immár 32 éve az iszonyú atomhalálra emlékezteti az emberiséget, a napra, amikor először emelkedett lakott település fölé a tömeghalál nukleáris tűzgömbje. Emlékeznek erre a gyásznapra az egész világon, emlékeznek és emlékeztetnek rá a Hirosimában és Nagaszakiban ártatlanul elpusztított tízezrek és hozzátartozóik, s azok, akik az atombomba okozta testi és lelki sérüléseikből a mai napig sem gyógyultak ki. És emlékeztet a Föld testén soha be nem hegedő seb, amit a bomba ütött. Az egykori nap emléke nem halványul, s nem halványulhat. Hiszen azok az erők, melyek 1945 augusztusában a két bombát Hirosimára és Naga- szakira vetették, a mai napig is léteznék, Az emberiség számára a nukleáris világháború a borzalmak borzalma, s ennek veszélye továbbra is fennáll. Akkor, harminckét évvel ezelőtt sokak számára világos volt — a hirosimai bomba már nem a megvert Japánnak szólt, hanem az Egyesült Államok akkori szövetségesének, a Szovjetuniónak. Az atomfegyverrel való fenyegetés és zsarolás, a nukleáris fegyverkezési verseny ördögi köre kezdődött meg ezeknek a bombáknak a robbanásával. Hiszen a Szovjetunió kénytelen volt önmagát felfegyverezni az amerikai fenyegetéssel szemben, s egyoldalú békeakarata nem volt elég ahhoz, hogy az atomleszerelést még a kezdet kezdetén végrehajtsák. Óriási anyagi és szellemi erőket áldozott az emberiség ez alatt a valamivel több, mint három évtized alatt saját elpusztítása eszközeinek megteremtésére. Statisztikusok időnként kimutatják, mi mindent lehetne építeni, miféle javakban részesülhetnének az éhezők, ha a fegyverkezésre költött száz- milliárdok békés, humánus célokat szolgálnának. Ma már fogalmainkat is kisajátítják, s a hirosimai tömeggyilkosok örökösei újabb pusztító eszközeiket merészelik „humánusnak", azaz „emberiesnek" nevezni. A szavak eredeti értelmének visszaállításáért, a nukleáris fegyverkezési verseny újabb nekilódu- lása megakadályozásáért hirdette meg a Béke-világta- nács is akcióhetét augusztus 6. és 13. között. „Mondjunk nemet a neutronbombára!" — ez a felhívás lényege. Az N-bomba az amerikai stratégák legújabb csodafegyvere, amelyet nagy hűhóval reklámoznak szerte a Nyugaton, kitalálói és pénzelői cinizmusának jelképe is. „Humánus fegyver” hirdetik a Pentagon szócsövei — „humánus", mert csupán az pusztul el tőle ami eleven, s megmaradnak az anyagi javak. Nem rombol, emelik ki a bomba előnyeit ecsetelő NATO- tábornokok, s szerényen megállapítják, hogy ez előnyös azokra a csapatokra nézve, amelyek majd elfoglalják a neutron-fegyver által sújtott területeket. Ugyanezek, akik immár sok hónapja a Varsói Szerződés katonai szervezetének koholt „támadó szándékait" hangoztatva indítottak sajtókampányt, most önfeledt örömükkel a saját agresszív céljaikról árulkodnak. Nem véletlen hát. hogy az első közlések után milyen nagyarányú tiltakozás kezdődött Nyugaton és Keleten egyaránt. Hosszú lenne itt felsorolni mindazokat az államférfiakat Indiától az Egyesült Államokig, akik felemelték szavukat ellene. Sokat idézett kijelentést tett Egon Bahr, a Német Szociáldemokrata Párt ügyvezetője. „Az emberi gondolkodás perverziója” mondotta a nyugatnémet politikus, akinek kijelentése annál is fontosabb, mivel hamar nyilvánvaló lett — ha a fegyver elkészül, azt birtokosai Nyugat-Európában, s elsősorban az NSZK területén kívánják raktározni. Európát fegyverekkel fertőzni. Kontinensünk már kétszer volt világháború kirobbanásának helye. Most a washingtoni és brüsszeli stratégák az atomháború egyfajta „korlátozott" fajtájának torz eszméjét hirdetik. Nyilvánvaló, korlátozott atomháború nem lehetséges, azok, akik a pusztítás szellemének „adagonkénti” kibocsátását tervezik, bolygónk lakosságának teljes megsemmisítését kockáztatják. Az atombomba nem „papírtigris"! Az emberiség nem engedheti meg, hogy létét veszélyeztessék. A NEM, amit a Bé- ke-világtanács akcióhetén a neutronbombára mondunk egyúttal IGEN is a békére, a fegyverkezési verseny megfékezésére, Európa és minden kontinens népeinek biztonságára. Miklós Gábor Kommentar Ezzel már együtt lehet élni! — mondta az osztrák küldött a belgrádi tanácskozás végén, amikor az asztalra került az utolsó javaslat. Hangjában nem csengett lelkesedés, de elutasítás sem és ez volt az adott körülmények között a legtöbb, omit el lehetett érni. Rossz — de talán őszinte — nyelvek szerint ugyanis, ha egy kelet—nyugati tanácskozáson az egyik fél valamiért nagyon lelkesedik az a másiknak úgysem felelhet meg. Belgródban viszont létrejött a megállapodás. Harminchárom európai és a két északamerikai állam küldöttei elfogadták azt a tervet, amelynek alapján október 4-én ismét összeülnek, immár magasabb rangú résztvevőkkel, miniszter- helyettesek vezetésével. Június 15-e és augusztus 5-e között zajlott le az előkészítő megbeszélés és ősszel kerítenek sort az érdemi tárgyalásokra. Október elejétől három, esetleg négy hónapon át végigÁ belgrádi megállapodás lapozzák a helsinki záróokmányt, fölmérik, hogy ki mit tett az ebben foglaltak végrehajtásáért, s egyben meghatározzák a további teendőket. Szüksége is van Európának valamire, ami újabb lendületet ad az együttműködésnek. Némi nosztalgiával, vágyódással gondolunk a helsinki szép napokra, az 1975-ös találkozó időszakára. Ahhoz az ünnepélyes két naphoz viszonyítva a légkör valóban lehűlt, ne felejtsük el azonban, hogy az ünnep és a szürke hétköznapok között mindig van különbség még akkor is, ha közben a felek viszonya (legyen szó házasokról vagy politikai partnerekről) nem romlik. Márpedig azóta — elsősorban a nyugati fél hibájából — hűvösebb szelek fújnak és ezt földrészünk is megérzi. Belgródban mégis sikerült megtenni egy fontos lépést, hosszú hetek birkózása, a nézetek összecsapása közepette ugyan, de harmincöt állam megtalálta a közös nevezőt. Nem csekélység ez, hiszen adott alkalommal még két tárgyaló fél is nehezen vergődik zöldágra. Ősszel pedig éppen Helsinkihez, az európai együttműködés alapjait lerakó okmányhoz nyúlnak majd vissza, ezt a száz oldalt lapozzák majd végig. Az őszi—téli találkozón is lesznek viták, nyilván olykor élesek is, de az együttműködés mikéntjéről vitáznak majd, a politikai biztonság erősítéséről, az ipari és a tudományos kooperáció lehetőségeiről, a kulturális és az emberi kapcsolatok fejlesztéséről. A most lezajlott másfél hónap alatt ismét bebizonyosodott, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok között a tárgyalások csak kompromisz- szumok vagyis kölcsönös engedmények útján vezethetnek eredményre. Végső soron Belgrádban valamennyi résztvevő ebben a szellemben vett részt a munkában, legalábbis az utolsó napokban ennek megfelelően nyilatkozott, különben nem tudták volna konszenzussal, tehát általános egyetértéssel elfogadni a tervezetet. Az európai biztonsági értekezlet résztvevői hosszú évek — munkájuk megkezdése — óta olyasmit produkálnak, ami rendkívül ritka a nemzetközi tárgyalások történetében: össze tudják egyeztetni harmincöt résztvevő sokféle álláspontját, érdekeit, nézeteit. A szocialista országok most is mint annyi más nemzetközi értekezleten messzemenő megegyezési készséget tanúsítottak. A belgrádi előkészítő tanácskozás utolsó napjaiban éppen egy szovjet javaslat tette föl az i-re a pontot. E megegyezési készség azonban nem azonos a kicsinyes alkudozással, nemes célokat szolgál: az együttműködést, az enyhülést Belgrádban olyan munkatervet fogadtak el, amely lényegében megfelel a szocialista országok elképzeléseinek és főképpen Európa érdekeinek. T. I.
