Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-04 / 213. szám
6 Dunántúlt napló 1977. augusztus 4., csütörtök EÜtíiiit pécs—baranyai irodaion) A Veress család Történelmi értékű kiadatlan kéziratok Pécsett SZÁZHÚSZ évvel ezelőtt, 1857. augusztus 7-én Isztambulból Esscsid Mehemmed Emir Ali a következő levelet irta Hasszán pasának, Várna parancsnokának: „A magyar eredetű, de az amerikai követség oltalma alatt álló Veress Sándor és Dercsényi István nevű társa, akik a török állam alattvalóivá lenni kívántak, és ilyenekül elfogadtattak, Várna vidékére telepítendők és földműveléssel loglalkoztatandók . . . stb. Kelt Moharrem 3-án 1273-ban, keresztény számítás szerint 1857. augusztus 7-én." Ki ez a Veress Sándor, aki Várna vidékén földműveléssel kíván foglalkozni a szabadságharc bukása után 8 évvel? Előzményként tudnunk kell, hogy Veress Sándor annak a Veress Ferencnek a fia, aki a szabadságharc alatt a magyar királyi koronát a felség- jelvényekkel együtt egy éjszakán át ágyában a szalmazsák alatt rejtegette. (A korabeli hattyúnyakas ágy jelenleg a Veress család pécsi, Perczel utcai szobájában van.) A szabadságharc kitörésekor Veress Ferenc sarkadi református lelkész mindkét fiát fölvitte Pestre, és jelentkezett velük Kossuthnál, majd hazatérve 250 főnyi nemzetőrséget magyar sereg első zászlóaljánál Századosnak kinevezte." Veress Sándor fölkeresi Ihász Dánielt, Kossuth bizalmasát, akitől mint leendő segédtisztje távozik. Miután azonban világossá vált, hogy III. Napóleon a magyar légiót csak ütőkártyának szánta Ausztria ijeszté- sére, Veress Sándor „a csalódott remények, szétfújt kártyavárak s a nagyszerű kiábrándulások" (Teleki Sándor sorai Türr Istvánhoz) után odahagyja Itáliát. Tudásszomja Párizsba, majd Londonba hajtja, ahol mérnöki oklevelet szerez. S mivel a Habsburgokkal nem tud megbékélni, Bukarestbe megy, ahol Románia első vasútépítője, később a román király főmérnöke lesz. Sokat küzd a bukaresti magyarság sorsának jobbításáért. 1884-ben, 56 esztendős korában Bukarestben halt meg. Még kéziratban van, de minden bizonnyal rövidesen megjelenik a Veress Sándor szabadságharcos naplója című könyv, amely nemcsak a szabadságharc bukása utáni idők egyik értékes dokumentuma, hanem színes leírásaival, élményanyagával rendkívül olvasmányos alkotás lesz. Kiadatlan még az a csaknem félezer levél is, amelyet Veress Sándorhoz írtak az Európában szétszóródott bujdosók. szervezett sarkadi legényekből, akik becsülettel végigküzdöt- ték a szabadságharcot. A világosi fegyverletétel híre ágyba döntötte, és még 1849-ben meg is halt. Ez a férfi volt az ismert pécsi történész, Veress Endre nagyapja. Apja, Veress Sándor, akiről a fentebb idézett török levél szól, s akiről most a bukaresti Testamentum-sorozatban rendkívül értékes adatokkal teli életrajzot írt Beke György kolozsvári történész: Veress Sándor tolla és körzője címmel. Veress Sándor nemcsak nagy időknek nagy tanúja, hanem részese is, aki amidőn felcsapott katonának, még nem tudta, milyen viszontagságos sors vár reá: egy éven át kemény csaták füzében él; a világosi fegyverletétel után ő is török földre kénytelen menekülni. Itt látja, érzi, miként fojtogatja sorstársait az emigráns életforma. Legtöbbjük semmihez sem ért, nincs kereső szakma a kezükben. Egy részük áttér az iszlám hitére (Bem apóból Murad Tev- fik pasa lesz), mert azt remélik, hogy a török oldalán tovább küzdhetnek a cár el- tipró rendszere ellen. Veress Sándor nem ezt az utat követi. Mint Kossuth rendíthetetlen híve, hírét veszi, hogy olasz honban magyar sereg alakul, s Klapka tábornok 1859. június 16-án Genuában kelt okiratában közli vele, hogy „a Piemonti k. hadügy- ministerium folyó hó 14-kén az Olaszhonban alakulandó E leveleket kettős csizmatalpból szekérderékig a legkülönfélébb módokon juttatták el Bukarestbe, hogy azután Veress Sándor legidősebb gyermeke, dr. Veress Endre, a kiváló pécsi történetíró megmentse az utókornak. Az olvasó meghatottan veszi kezébe Kossuth és Klapka leveleit, s olvassa Ihász Dániel és Hámory ezredesek megindító hangvételű sorait. Az utóbbi például ezeket írja többek között Veress Sándornak: „...Hát mi, barátom, hol és miképpen végzük bé éltünk rongy pályáját? Árván — roncsolt, erőtlen testtel — megtört lélekkel?" (1860. július 21-i levél.) Veress Sándornak, a szabadságharc hős kapitányának hét gyermeke volt. Az elsőszülött az özvegy édesanyjával Magyarországra átköltözött dr. Veress Endre. Az életének utolsó hét esztendejét Pécsett töltő nagy történész fia és menye állandóan küldenek életrajzi anyagot a Bukarestben dolgozó magyar történésznek, Árvay Árpádnak az életrajz megírásához. Báthori István életének és korának legkiválóbb kutatója, dr. Veress Endre halálának 25. évfordulóját, atyjának, a szabadságharc sokat szenvedett hősének születése 150. évfordulóját akkor ünnepelhetnénk 1978-ban legszebben, ha a kiadatlan kéziratok feldolgozása nyomán olyan művek születnének, amelyek hűségesen tükröznék vissza munkáséletük tudományos eredményeit. Dr. Tóth István VERESS SÁNDOR Megnyílt a 12. Georg ikon Nyári Egyetem Keszthelyen, az Agrártudományi Egyetem dísztermében szerdán ünnepélyesen megnyitották a 12. Georgi- kon Nyári Egyetemet. A megnyitó ünnepségen ott voltak a hazai tudományos élet képviselői, Veszprém megye és Keszthely város vezetői. Dr. Varga János egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem rektora megnyitó beszédében méltatta a több mint 10 éves hagyományokkal rendelkező szabadegyetem jelentőségét. Hangoztatta, hogy ez- ideig közel kétezer külföldi szakember ismerkedett meg a keszthelyi egyetem, valamint az ottani kutató- intézetek munkájával. Elmondotta, hogy a kéthetes program alatt lehetőség nyílik a szarvasmarhatenyésztés, tejtermelés és hizlalás mezőgazdasági problémáinak tanulmányozására és nemzetközi tapasztalatcserére is. Olvastuk, hallottuk Baranyáról Régi téma a baranyai kisközségek helyzete, jövője. Most a Magyarország c. folyóirat foglalkozik ezekkel a kistelepülésekkel. Várkonyi Endre többek között megállapítja, hogy Baranya 316 községében vannak olyan falvak, melyek lakossága 70 főnél is kevesebb. A megszűnő falvak nem a lakosság elöregedése miatt halnak ki, hanem azért, mert a munkaképes emberek jobban megtalálják számításukat a városban, az iparban, vagy a szolgáltatások különböző ágaiban. Miért éppen most szűnnek meg ezek a települések? „A konyhában is mindennek gyorsan kell történnie” Ormánság ízeinek mestere A bujtatott máj magyar nyelven — A jó étlapolvasó nem a jobboldalt böngészi, a számokat, hanem a baloldalt, s mélyen elmerülve a problémákban, gondolatban végigízlel mindent. Ez az én emberem. Ez az én szakértőm. Ez az ember az életet művészi fokon éli, mert aki szereti az asztal örömét, az tud élni, tudja élvezni az életet Hajjaj, kevesen tudják, hogy például Karinthy Frigyes szakácskönyvet is írt. A költő Berda Józsefet viszont már sokan csak arról ismerik, hogy úgy tudta megverselni a birkapörköltet, a szép kacsát, a tinorúgombát, a liba- májrizottót — („libamáj apróra vágva, törött borssal, párolt rizsával s gyenge zöldborsóval, rókagombával elegyítve") — meg Krúdyt is, hogy úgy tudta megírni a húsvéti sódar titkait, a ráklevest, a gábli történetét, hogy az olvasó szájában összefut a nyál, hogy megindulnak azok a bizonyos pavlovi reflexek, s rögtön marcin- golni kezdi az ember gyomrát az éhség ... — De szeretem a régi szakácskönyvek cinkosan súgdosó kedveskedéseit is, ahogy mondják: vedd a tikmony sárgáját, végy ezt, hányjál bele azt, vessél bele ezt... És mennyi halétel volt valamikor! A sem- lyeng, galócza, kophal, orsófark, koncz, dever, ón, ballyn, (ezt balindnak is mondták), aztán a paduc, plataiz, habar- nica, retke, kilencszemű hal, hogy tovább ne folytassam, s mindegyiknek megvolt a sajátos elkészítési módja is. És különös, hogy a halakat főként káposztával, különböző módon elkészített káposztával fogyasztották, de éltek más változattal is, például nagyon finom lehetett a lepényhal „havasi módon”, nyársra tűzve, fenyőgallyban sütve... S a gombáknak is micsoda hada szerepelt! A pisztric, szömörcsök (kucsmagomba), fehér- és kékhátú herec, gémlábú, őzkeserű, vereskeserű, csollyánalja, ko- csord, tinovar, kenyér, tövisalja, úr, bábasegqű . . . Persze nem voltak szabályozva a folyók, több volt a belvíz, az erdő .. . — Hát igen, régen, ahogy például az erdélyi Apor Péter 1736-ban megjelent Metamor- phosisában is láthatjuk, sokat adtak a konyhára, megadták a módját, értettek a konyha- művészethez, A mi korunkban azonban már...?! A mi „fölgyorsult időnkben" a konyhában is mindennek gyorsan kell történnie. Pedig bizony egyáltalán nem mindegy, hogy menynyi ideig pihentetünk vagy lassú, vagy hirtelen tűzön készítünk valamit. A háziasszonyok szempontjából persze ma a gyorsaság elve érthető is, csakhogy ezáltal némely művészet, például a gyógyfüvekkel, fűszerekkel való ízesítés menthetetlenül feledésbe merül. Az ételek, mint remekművek, kezdenek kimenni a divatból, csak néhány étterem igényesebb konyhafőnöke ad a régi rangra, ápolja a hagyományokat, bár itt meg már bizonyos egyformaság kezd uralkodóvá válni, az utóbbi negyedszázadban ugyanis mintha csak egy Túrós Emil és egy Venesz József létezne hazánkban, minduntalan az ő szakácskönyveik jelennek meg. Pedig más is van. A jó szakács ugyanis örökké kísérletezik, így aztán természetesen itt is van fejlődés. Meg aztán a magyar embert nem is elégíti ki csupán az, hogy meglegyen az „eiőírt" kalóriaszükséglet, hiszen az idegenek is bizonyára éppen ezért a „többletért” szeretik a magyar konyhát. De az is igaz, hogy Magyarországon sokan tudnak főzni, de kevés, és egyre kevesebb a szakács... S az is érdekes, hogy aki van, az csaknem mind férfi. Akad ugyan néhány kivétel, de híres nőt éppen egyet sem ismerek. Talán az ennek az oka, hogy a férfiak sohasem szeszélyesen, hangulat vagy változó szájíz szerint főznek. Az eredményt nem bízzák a véletlenre. A szakácsnak ugyanis nincsenek „jól sikerült" rétesei, mártásai, levesei. Azok mindig jók. És ez roppant lényeges! Különösen a levesnél, mert a leves a legfontosabbak közt is a legelső. Ha rossz a leves, akkor már vége is mindennek. Ezt a nagy igazságot Berényi Imre mesterszakácstól tanultam, akit már csak ezért is a legnagyobb tisztelettel említhetek. — Persze, mint az énekhez a zenei kíséret, a fűszerezés is nagyon fontos, a salvia, prezze- molo, fenyőmag, bazsalikom, rozmaring, kakukkfű, szerecsendió, borsika, sáfrány, koriander, tárkány, hogy már rímbe ne beszéljek, de ezek adják az ételek zeneiségét. Saját pénzemen szereztem be őket, mert nincs szívem, hogy ezt, azt ne használjam, amikor tudom, hogy ezek adják az ételek igazi ízét, zamatát. Aztán természetesen a tálalás sem mindegy! Mert a szemet is jó kell lakatni!- A jó szakács soha nem lehet elégedett. Magam is állandóan kísérletezek. Keresem a korszerű táplálkozáshoz a sajátos ormánsági ízeket. Kutatom azokat az új, kellemes szomjúságot keltő módozatokat, amelyektől az íny a bor hűvös izét kívánja. Számtalan vendégem csak azért jön a harkányi Napsugárba, mert megszerette például azt az ételkülönlegességemet, aminek a „bújtatott máj" nevet adtam, de sok jugó is már csak ezt kéri, méghozzá magyar nyelven . . . Ha a szakács szakmáról van szó, csak Hirdi Bélához kell fordulni, még kérdésre sincs szükség. Én is mindent megtudtam — és még annál is többet! — Hirdi Bélától, az ormánsági ízek mesterétől. Harcos Ottó Az aprófalvak túlnyomó többsége domboldalakra, vagy szűk folyóvölgyekbe települt még akkor, amikor a nagybirtokosok érdeke kívánta meg egy-egy település létrehozását. Később, amikor a volt jobbógyföldek (vagy azok egy része) a községek lakóié lettek, a természeti adottságok nem változtak: többnyire gyengén termő kis parcellák jutottak ilyen helyeken egy-egy családnak. Ezekben a falvakban volt leggyakoribb az „egyke vagy egyse”, mert a sovány föld nem tudott volna szaporodó lakosságot eltartani. A régiek nem, vagyaiig igényeltek változást, kielégítette őket az ősi, falusi életforma, a fiatalabbak viszont részesülni akarnak a korszerű vívmányokból. Ezekben a kis községekben hasznos volna bővíteni a boltokat. Életrevaló terv: a korszerűsített boltokban lesz a kis falu nyilvános telefonja vagy URH hívója is, s ugyancsak itt állnak meg a szolgáltató vállalat autói, amelyek átveszik és visz- szahozzák a javításra szoruló tv-ket, rádiókat, háztartási gépeket stb. Ehhez kapcsolódik a vendéglátás fejlesztésének elképzelése. Elsősorban az alsófokú központokban nyílnának új helyiségek, a jelenleginél magasabb kulturális fokon ösz- szekapcsolva a helyi művelődési intézményekkel. Augusztusi majális címmel (Szőke Attiláné, a KISZ Baranya megyei Bizottságának titkára így nyilatkozik a Magyar Ifjúságban: „Megyénket tizennyolcán képviselik majd a leningrádi fesztiválon, másik csoportunk pedig Lvovba látogat. Augusztus 22-én a Beremendi Cementművekben ifjúsági nagygyűlést rendezünk. Hasonló seregszemle lesz ugyanakkor a pécsi Ifjúsági Házban és Balatonfeny- vesen is. A fesztivál alatt különben rendhagyó ifjúsági megmozdulásunk is lesz. Bárban a megye KISZ alapszervezeteinek küldöttei szovjet—magyar barátsági táborra készülnek". A közösen rendezett „mini” fesztivál programjában szerepel a székelyszabari erdőbe való kirándulás is, amit majálissá szeretnének varázsolni — augusztusban. A Népszabadság három hasábos cikkben foglalkozik a Mecseki Szénbányákkal. Ebben olvashatjuk, hogy a családtagokkal is számolva 60 ezer embernek adnak kenyeret, a megyei ipar minden negyedik dolgozóját itt foglalkoztatják, s a vállalatnál termelődik meg a megye iparának minden harmadik forintja. Természetesen sok gonddal jár a tizenötezer bányász munkafeltételeinek biztosítása. A bányásznak le kell telepednie munkahelye közelében, lakásra, pihenésre, kertészkedésre, kirándulásra alkalmas környezetre van szüksége azon felül, hogy számít a társadalom megbecsülésére is. Van itt évi átlagban 500 milliós műszaki fejlesztés, de fontosnak tartják, hogy az emberek egyszerű igazságainak egyengeté- sével oldják meg gondjaikat. Magyar László azt írja a Népszavában, hogy a Mecseki Ércbányák Zalka Máté brigádja az egy emberre jutó teljesítményben világrekordot ért el. Május 13. és június 12. között 133,5 métert haladt lefelé. A segítő szovjet szakemberek véleménye szerint ez a brigád hírt ad még magáról, amikor eléri a 150 métert is. Lipóczki József
