Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-04 / 213. szám

1977. augusztus 4., csütörtök Dunántúlt napló 3 Kokorszakbeli művelés hetvett — korszerű hánya — Van-e felvétel? — Könyököl az ablakpárkány­ra egy borostásarcú, zöld velúringes férfi. — Egy-két segédmun­kásra van szüskégünk. Ez a bánya teljesen gépesítve lesz: a szakembergárdánk már biztosított az indulás­hoz — válaszol a pécs- váradi földpátbánya üzem­vezetője, Szekeres Tibor. — A TÜZÉP-nél kettő­ezernyolcszázra is felmegy a keresetem. Mire számít­hatnék maguknál? — Ezt a pénzt nem tud­juk megadni. Két és fél­ezer forintot ígérhetek. Ha meggondolta magát, jöjjön vissza, hozza a munkaköny- könyvét, az egészségügyi kartonját... Gondok Pécsváradon megmozduH a [old... • Hetven méter vastag földpátos homokréteg • Dollármilliók felszínközeiben Az érdeklődő láthatólag ke- veselli a pénzt, sarkonfordul és elindul a faluba . . . — Naponta két-három em­ber is lejön a homokbányához. Mióta megtudták, hogy a DÉL­KŐ átvette a tsz-től az „üze­met” és megkezdődött a be­ruházás, megnőtt az érdeklő­dés a pécsváradiak részéről az új munkaalkalom iránt. De több pénzt nem ígérhetek, mert képzelje csak el: a tizenöt- húsz év óta nálunk dolgozó szak- és betanított munkások sem keresnek többet mint ez az ember a TÜZÉP-nél. Bekötő út Pécsvárad határában, a 6-os úttól északra néhány napja lá­zas munka folyik. Egymást érik a kőzúzalékkal megrakott Tát­rák, a bányaudvarban meg­kezdték az új mosórendszer sze­relését, a posta telefonszerelő brigádja oszlopokat állít, s mi­korra e sorok megjelennek, ta­lán már henger tömöríti a bá­nyához vezető bekötőút kősza­lagját és a telefon is megcsör- ren az ideiglenesen épített fa­barakkban, amely az iroda, a tmk és a szociális létesítmény funkcióját is betölti vagy két esztendeig. — Minden megváltozik, — mondja Horváth László kotró­mester. Korszerű, gépesített bá­nyát nyitunk a régi helyén, megszűnik a kőkorszakbeli mű­velés és homokmosás. Amíg nem készül el az új mosó — s ez néhány hét - addig a termelőszövetkezet emberei biz­tosítják az anyagot a Finom­kerámia Ipari Műveknek. Utá­na már nem lesz szükség a még működő kisteljesítményű vizesrostára, a „lapáttechnoló­giára”. A fiatal kotrómester június közepén hagyta ott a tsz-t, mert gépének nem tudtak mun­kát biztosítani. A DÉLKŐ biz­tos munkaalkalmat ígért, és az sem utolsó szempont, hogy pécsváradi lévén, továbbra is helyben dolgozhat. Türelmet­lenségét megértem, hogy mi­előbb működés közben szeret­né látni az új berendezéseket. forintot áldoz a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat. Négy esztendeje írtam elő­ször a pécsváradi földpát ügyé­ről, azóta többször is sürget­tük a beruházás szükségessé­gét. Amellett kardoskodtunk, hogy Pécsváradtól nuygatra ki­lométereken át néhol ötven— hatvan méter vastagságú föld­pátos homokmező húzódik, amelynek ipari felhasználását vétek lenne figyelmen kívül hagyni. Földpát-importőrökből exportálókká válhatnánk, s dol­lármilliókat hozhatna a nép­gazdaságnak a pécsváradi ho­mok. A bányaudvarban fölkaptatunk a döntőbunkerhez. A vasszer­kezetet már beemelték. Innen a szállítószalagon kerül majd a vasoxid tartalmú homok a mosórendszerbe. A DÉLKO la­katosai a rázórostát emelik be a közel tíz méter magas acél­állványzaton. A transzportőrök már megérkeztek, a szitarend­szer, a keverők és a ciklonok viszont még hiányoznak, ugyan­így a rendszert ellátó nyomó- csővezeték és a szivattyúk sin­csenek a helyszínen. A bányakatlan egyelőre nyo­masztó képet mutat: a terv­szerűtlen kéziművelés nyomait. A kotrógépeknek több ezer köb­méter meddőt kell majd meg- mozgatniok ahhoz., hogy lássék az új gazda kezemunkája. A 6-os úthoz közeli fennsí­kon néhány akácfa árnyéká­ban alumínium lakókocsi. Az ideiglenes szálláson négy ágy. Kettőn az éjszakások pihennek, az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat komlói kirendelt­ségének munkásai. Átvágunk a toronyhoz a kukoricásban vá­gott „zöldúton". Meilert László fúrómester éppen a magmintá­val van elfoglalva.- Az éjjel kezdtük a T 22-es fúrást. Eddig tizenegy méterig jutottunk, de tíz méternél már bejött a földpát. Minták Újabb teherautó érkezik. Az üzemvezető kényszerűségből a fabarakk mögé boríttatja a zúzalékot. — Máról holnapra idehoztak ötszáz tonna követ, azt sem tudjuk, hova terítsük. Néha az az érzésem: kidobtak bennün­ket a prérire, és mindent a magunk erejéből kell megol­danunk. Ha rendesen indítot­ták volna a beruházást, nem kellene kapkodnunk. Az előz­ményekhez tartozik, hogy a Pécsváradi Építő Szövetkezet csinálta volna az építészeti, a lakatos és villamos munkákat, de kapacitás híján kénytelen volt a DÉLKŐ átvállalni szinte mindent. A komlói mélyfúrók és a Tolna megyei Állami Építő­ipari Vállalat segített rajtunk végül is. De az utat még így is nekünk kell megépíteni: leen­dő üzemeltetőknek. Egyelőre, ha kell lapátolunk, követ terí­tünk, hogy mielőbb elkészül­jön az ideiglenes mosórend­szer, amire mintegy hatmillió A faládába csomagolt min­tára mutat: a magon jól kive­hetően látszanak a vajszínű ré­tegek, amelyek a földpátos ho­mokot tartalmazzák. A délelőttös műszakban hár­man dolgoznak: két társa: Ful­mer István és Kistalvi Kálmán. Komló környékiek. — Tavaly kezdtük el -ezen a területen a kutató fúrásokat — mondja Fulmer István betaní­tott munkás. Először a bánya­udvarban mélyítettük le a lyu­kakat. Azóta fokozatosan hala­dunk nyugat felé. A berende­zést százméterenként telepít­jük, hálásan fúrjuk a Pannon­tenger talpát. Eddig huszon­négy fúrást végeztünk, átlago­san 60—70 méterig. Ekkora a földpátos homok rétegvastag­sága. — A terv szerint még hét lyu­kat kell lefúrnunk — mondja Meifert László. — Úgy számít­juk, szeptember elejére vég­zünk és a kitűzött prémiumot is megkapjuk. Leereszkedünk a bányaud­varba. Szekeres Tibor menet közben elmondja, hogy a mos­tani kézi mosással hetenként tíz—tizenkét vagon anyagot visz el a Kőbányai, az Alföldi és a Zsolnay Porcelángyár. Ha még ebben a hónapban a DÉLKŐ pécsváradi üzeme a tíz—tizenkét fős létszámmal termelni kezd, óránként tíz tonna tisztított földpátos homok kerül majd a depóra. Hogy néhány év múl­va mennyi, — az már a Finom­kerámia Ipari Művek igényé­től, valamint a tervezett nagy- beruházástól, a fejlesztés má­sodik ütemének megvalósulá­sától függ. Salamon Gyula a világpiacon A Soproni Szőnyeggyár ter­mékei egyre keresettebbek lesz­nek és képesek arra, hogy meghódítsák az igényes külföl­di piacot is. Ezt tükrözi az ex­portfelfutás, hiszen a tavalyi­nak ötszörösére növeli tőkés exportját a gyár. Tavaly 20 ezer négyzetméter velúrszőnyeget szállítottak a nagymúltú sző­nyegkultúrával rendelkező kö­zel-keleti országokba: Kuvait- ba, Irakba, Iránba és Szaud- Arábiába. A gyár még az idén két da­rab belga gyártmányú széles gépet helyez üzembe, me­lyek exkluzív minőségben szö­vik a különleges méretű: há­romszor ötméteres ebédlősző­nyegeket és az egy méterszer 5 méteres folyosói szőnyegeket, mivel a közel-keleti partnerek az extra méretek kedvelői. Ezek a termékek az európai ízléstől sokszor eltérő szinvilágúak, min­tázatuk különleges kompozició- jú, melyet a gyár saját terve­zőgárdája dolgoz ki. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tiszteletére Teljesítik vállalásaikat Helyi „Amióta ez a brigád van, azóta lényegében panaszmen­tes a helyi közlekedés Komlón” — dicsérte meg egy ünnepségen Gallusz József, a Komlói városi Pártbizottság első titkára a Volán komlói üzemigazgató­ságának Petőfi Sándor szocia­lista brigádját. mMMKmmmmmmtamm Munka­tini helyük a világ­piac Az ellenséges propaganda hangadói — érthető módon —. szívesebben beszélnek Ma­gyarország gazdasági nehéz­ségeiről, mint a nyugati világ válságáról. Együttérzően és elemzően megállapítják: „Ma­gyarország jelenleg már 72 dollárt fizet egy tonna szovjet olajért. A szállító újabb 20 százalékkal emelte az árakat". A MINERALIMPEX Magyar Olaj- és Bányatermék Külke­reskedelmi Vállalat vezérigaz­gatója, dr. Russay István il­letékes e témához hozzászól­ni. — Valóban volt az év ele­jén és a következő két-három évben is lesz áremelkedés, amíg a KGST-országok árai fokozatosan el nem érik a vi­lágpiacét. így egy tonna szov­jet nyersolajért az idén már 49 rubelt fizetünk. De ez az import még mindig mintegy 30—40 százalékkal olcsóbb, mint a közel-keleti. — És ha az évtized végére az árarányok hasonlóak lesz­nek ... ? — Azonos árak mellett is előnyösebb lesz számunkra a szovjet import, mert eleve gaz­daságosabb az export. A Szovjetunió nagy tömegben vásárol tőlünk autóbuszt, gé­pet, gyógyszert, fogyasztási cikket, élelmiszert, s ezért Csak a szakember ismeri ki magát az algyői csőrengetegben Erb János felvétele egyedülálló módon jövedelme­ző számunkra a gyártás és az értékesítés. A tervszerűség, a hosszú távú biztonság ugyancsak a szovjet import mellett szól. Növekvő szük­ségleteinket azonban mégsem tudjuk kielégíteni teljes mér­tékben ebből a legelőnyösebb forrásból. Elkerülhetetlenül növekszik a közel-keleti kőolajimport. Je­lenleg a megvásárolt arab és iráni olajat nem szállítjuk ha­za közvetlenül vasúton, ha­nem a Szovjetunióval elcserél­jük, és fele költséggel a Ba­rátság-kőolajvezetéken hozzuk haza azt. De 1978 végén, 1979 elején elkészül az adriai kőolajvezeték, amely hazánk és Csehszlovákia részére egyaránt évi 5—5 millió ton­na kőolajat továbbíthat, s így a tervek szerint 20 esztendőre megoldja a közel-keleti olaj szállítási gondjait. Magyarország jelenleg éven­te 10 millió tonna kőolajat használ fel. Ebből 2 millió tonna a hazai termelés, 7 mil­lió a szovjet import, egymillió tonnát pedig a közel-keleti A desztilláló torony tövében országokból szerzünk be. Föld­gázból évi 5—6 milliárd köb­méter a hazai termelés és je­lenleg 1,2 milliárd köbméter az import. — Mibe kerül az olajim­port? — A rubel- és a dollármil­lióknál többet mond, hogy a szovjet importért háromszor, a közel-keletiért nedig ötször annyi árutömeget adunk cse­rébe 1975 január, illetve 1973 október óta. A világpiaci cse­rearány-változás, amely a ma­gyar népgazdaságnak milliár­dos veszteségeket okozott és okoz, az olajnál különösen érzékelhető. A világpiac értékítéletét és a magyar népgazdaság adott­ságait, lehetőségeit figyelem­be véve a tennivalók több- irányúak: — Fejlesztjük a műszakilag élenjáró gépipari termékek (közúti járművek, nehézhír- adás-technika, elektronika, automatika, fényforrások stb.) és a kulcsra kész komplexu­mok (timföldgyár, erőmű, fényforrásgyár, élelmiszer­feldolgozó üzem, egészségügyi és oktatásügyi intézmény, iparszerű mezőgazdasági ter­melési rendszer stb.) előállí­tását, exportját. — Bővítjük a hazai nyers­anyagbázist, mindenekelőtt a mezőgazdaság, illetve a vegyipar fejlesztésével, na­gyobb figyelmet fordítunk a meglevő természeti kincsek, köztük a szén fokozott kiak­názására. — Növeljük mind a hazai, mind az import-nyersanyagok feldolgozási fokát és lehető­leg csak az értékes, az ún. magas árfekvésű, jövedelmező késztermékeket exportáljuk. — Messzemenő takarékos­ság szükséges az anyaggal, az energiával, az idővel és a munkaerővel. Növekszik az anyag-, az energia-, a mun­kaerő-megtakarítással járó fejlesztések, beruházások sze­repe. Kovács 'József mentes ilekedés Komlón Pólya Ferenc állomásvezető még hozzáteszi: — Ez a legdinamikusabban fejlődő brigádunk. Talán annak köszönhető, hogy most már na­gyon együtt vannak, valóban közösséget alkotnak. Látszik rajtuk, hogy teljesíteni akarják a nagy október tiszteletére tett vállalásukat. A mélypontról elindulva Komlón az első helyijáratot 1953-ban indították az 1-es és a mecsekjánosi vonalon. Soká­ig nem is volt szükség több­re. Az új lakótelepek megépíté­sével azonban egyenesen rob­banásszerűen emelkedtek az igények. Évről évre 12 százalék­kal több utast szállítottak, mint az előző évben. Jelenleg 17 vo­nalon 595 járatot indítanak na­ponta. De ez sem elég. Nemré­giben például rendezték a Komló-Béta-bánya útvonal for­galmát, sűrítették a járatokat, azonban még így is csak nehe­zen tudják megfelelően ellátni azt a területet. Kevés a jármű, éppen ezért nagy szükség van a buszvezetők türelmére, ud­variasságára, s nem utolsósor­ban pontosságra. A Petőfi-brigád 1967-ben ala­kult, tényleges működésük azonban, amikor már valóban brigád módjára dolgoztak, alig néhány éves. Nem csoda te­hát, hogy a most elnyert arany­koszorús jelvény részükről óriá­si eredmény. — Ma már az alapítók közül csak nyolcán vagyunk — mondja l/ass István brigádvezető. — Kezdetben a megalakítás té­nyén kívül alig csináltunk vala­mit. Többen nem adtak rendsze­res szolgálatot, a gazdasági munkánk hiányosságai miatt elmqjrasztaltak bennünket. Ké­sőbb aztán rájöttünk, hogy ez így nem mehet tovább. Első­sorban a munkafegyelmen kel­lett javítanunk. Azok, akik nem valók voltak közénk, szinte fel­szólítás nélkül kiléptek. így a mélypontról elindulva jutottunk el — szerintem a körülmények­hez képest — a kitűnő aranyfo­kozatig. öt év kemény munkája ért be. Fillérenként milliókat A munkafegyelem megjavítá­sa csak az első állomása volt a brigád sikerének. — Nekünk elsőrendűen töre­kedni kellett a pénzbevétel fo­kozására, az energiatakarékos­ságra, valamint a buszok mű­szaki szintjének megóvására. Ezek közül a bevételnövelés a legnehezebb, hiszen gondoljunk csak bele: szinte fillérenként kell összeszedni milliókat. S bi­zony oda kell figyelni, mert még most is jócskán akadnak „blic­celők”. Ebben az évben is ha­vonta 5 százalékkal akarjuk nö­velni a bevételt. A kollektíva nagy gondot for­dít a fiatalok nevelésére. Ma már a helyi közlekedésben nem egy brigád képviseli a mozgal­mat, hanem kettő: a Taksonyi József nevét viselő nemrég ala­kult, valamennyien a Petőfi Sándor brigád tagjai voltak. Jelenleg is az „öregebb" közös­ség patronálja őket. — A jövőre vonatkozóan nem dédelgetünk nagy terveket — mondja a brigádvezető. A jubi­leumi versenyben ismét az aranyfokozatra tettünk vállalást, ennek teljesítésével eddig nincs semmi baj. De a távolabbi cé­lunk a szakma kiváló brigádja cím elérése. Békéssy Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents