Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-29 / 237. szám

Korszerűbb környezet­védelem Az Elnöki Tanács pén­teki üléséről kiadott szűk­szavú kommüniké ennyit közölt: „Az Elnöki Tanács a környezetvédelem, ezen belül a természetvédelem hatékonyabbá tétele és jobb koordinálása érdeké­ben — módosítva a ter­mészetvédelemről szóló 1961. évi 18. számú tör­vényerejű rendeletet — létrehozta az Országos Környezet- és Természet- védelmi Hivatalt. A szer­vezeti intézkedés 1977. október 1-én lép hatály­ba." A szerény hir mögött nagy horderejű kérdések húzódnak. Nem elsősor­ban szervezeti kérdések. Inkább szemléletbeliek. Magyarország joggal volt eddig is büszke környezet- védelmi törvényére, s jog­gal mindazokra az intéz­kedésekre is, amelyek a természeti környezet vé­delmére születtek. Ha­zánkban az utóbbi időben igen sok szó esett a kör­nyezetvédelemről. Már-már azt is mondhatnánk: di­vat lett erről beszélni, di­vatba jött ez a téma. A tömegkommunikációs esz­közök is hódoltak ennek a divatnak, jószándékból és lelkesedésből, aggodalom­ból és figyelmeztetésül foglalkoztak a környezet- védelem kérdéseivel, s hív­ták fel a figyelmet olyan esetekre is, amikor — saj­nos — az intézkedések nem megelőzték a bajt, hanem csak követték, jobb híján arra szorítkoz­va, hogy a törvények biz­tosította büntetést kiróják. S ha volt valami, ami mégis aggasztotta a köz­véleményt, nyugtalanította és elégedetlenségre ösztö­nözte az embereket, ak­kor éppen ez volt az: igaz, hogy sok szó esik nálunk környezetünk vé­delméről, igaz, hogy elv­ben mindenki egyetért az­zal, hogy a természet meg- tépázását, szennyezését, a biológiai egyensúly meg­bontását csakis megelőz­ni lehet, ez nemcsak ész­szerű, hanem gazdasági­lag is ez az eredményes — mégis, a gyakorlatban ez az elv nem egyértel­műen valósult meg. E témához kapcsolódik a lapunk e hét szombati számában ismertetett prob­léma is: egy baranyai képviselő kérdéseire vá­laszolva dr. Gergely Ist­ván államtitkár, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnö­ke a vizbirság-rendszer hiányosságairól szólva el­mondotta, hogy szigoríta­ni akarják a vizet szeny- nyezők büntetését, illetve átvizsgálják a jelenlegi vízszennyezési mutatókat, előtérbe helyezve a tár­sadalmi-gazdasági veszé­lyesség szempontját. Mindezek azt jelzik, hogy a környezet- és ter­mészetvédelem országunk­ban komolyan halad a kiteljesedés irányába. Szervezetileg megalapo­zottan, gazdára lelve, a felelősség súlyát sokkal jobban érezve, a lelkes szavakon túllépve a tette­kig, felülvizsgálva a mai gyakorlat hibáit, lezárva a „kiskapuk" lehetőségét — így lehet a védelem sokkal hatékonyabb, kor­szerűbb és a jövő nem­zedékek számára is meg­alapozó jelentőségű. H. E. Apa, gyere haza! - könyörgött a kislány Szomorú rekordlista Az egyik pécsi „cukrászdá­ban” — őszintébben hangza­na bejárata fölött az Italbolt felirat — óriási sokaság figyel­te a televíziót. Az első hold­séta történelmi pillanatait köz­vetítették. Még a tíz üveg sör után lévők is letették a poha­rat, némán figyelték a bizony­talan járású űrhajós mozgását. Valahonnan a terem mélyéről azonban a verekedés előszele lobbant az egyébként vágni- való füstbe. Trágár párbeszéd tudatta a publikummal, hogy itt most a holdraszállásnál sok­kal fontosabb dolgok vannak terítéken, itt most valaki vagy visszavonja „állítását”, vagy beverik a pofáját... Az „ltalbolt”-cégéres intéz­mény előtt nyolc—tíz éves kis­lány fogta a harmincöt év kö­rüli férfi csuklóját. — Apa gye­re haza! Apa gyere haza! — könyörgött a kislány, és húzta volna magával a kezénél fog­va. Az apa azonban nem tágí­tott, nem volt hajlandó változ­tatni aznapi „programján”. Dél körül járt, lerázta magáról a kislányt, aztán: irány a kocs­ma ... Ki tudja, mikor ment haza, milyen állapotban és mit csinált otthon. Senki sem azért iszik, hogy „tönkre tegye magát" — írta valahol valaki. Nagyon igaza volt. Hát akkor? Élvezetből? A mennyiség, ami hazánkban elfogy szeszesitalból, jóval meghaladja az élvezhetőség határát. Körülbelül 60 üveg fél literes pálinka jutna évente egy lakosra a jelenlegi szeszes­italra költött összegből. Ennyit élvezetből meginni — elkép­zelhetetlen. Az Alkoholizmus Elleni Or­szágos Bizottság folyóiratának, az Alkoholágiának a legutób­bi számában Jelentés az ital- frontról címmel Nagy György számol be italfogyasztásunk 1976. évi alakulásáról. A ko­rábbi évek rekordnak hitt ada­tai nemhogy csökkennének, a fogyasztás állandóan és rend­szeresen — immár aggasztó méretekben — növekszik. 1976-ban az alkoholtartalmú italok fogyasztása 1975-höz vi­szonyítva 5,8 százalékkal emel­kedett: 0,8 százalék volt a bor —pezsgő, 6,6 százalék a sör, és 14,7 százalék az égetett sze­szesital-forgalom növekedése az elmúlt évben a korábbihoz viszonyítva. „Normális állapot­nak lehet-e elfogadni — teszi fel a kérdést a cikkíró, hogy 1974-hez viszonyítva a bolti kiskereskedelem égetett szesz- forgalmzása 1976-ban 70 szá­zalékkal lett magasabb?" Chronicus alcoholizmus — ez már a betegség neve. Ha­Senkiben sincs semmiféle „biológiai tilalomfa" A környezet is felelős zónkban 150 ezren szenved­nek benne. 150 ezer jobb sors­ra érdemes, szerencsétlen em­ber. Akik közül sokat gyógyke­zelnek, sokan az ivásban lelik vesztüket... A Pécs Városi Idegbeteg­gondozó Intézet és Detoxikáló folyosóján gyülekeznek a be­tegek. Dr. Balázs Béla, az in­tézet vezetője egy idős asszony férjének nyugdíjügyeit intézi éppen. A férj alkoholista, nincs jelen. Az unoka: szép, egész­séges, nyolc év körüli kislány. Még nem érti a körülötte zajló eseményeket, a nagypapára gondol, tudja, hogy róla van szó. — Nem is ismertem régeb­ben az apámat, pedig közöt­tünk élt, mégsem tudtam, milyen ember — mondta valaki egy­szer Balázs doktornak, miután az elvonókúrás kezelés ered­ményesnek bizonyult, és az al­koholista kigyógyult betegségé­ből. — Kiből lehet alkoholista? — Elvileg bárkiből. Senki­ben sincs semmiféle „bioló­giai tilalomfa”, szervezeti im­munitás ez ellen a súlyos be­tegség ellen. Az alkoholizmus társadalmi jelenség elsősorban, így az ellene való küzdelem is mindinkább társadalmi feladat­tá válik. Kialakulásának okai csak részben lelhetők meg az egyénben, így pusztán a beteg, a betegség oldaláról közelíte­ni hozzá, nem elegendő. Az italfogyasztást gátló feltételes reflex, amit az elvonókúrás ke­zelésen kialakítunk a beteg­ben, kevés. Ma már azt mond­hatjuk, az egész társadalmat érintő „feltételes reflex" kiala­kítására volna szükség. Ehhez, pedig csak a tömegméretű ita­lozás okainak, a jelenség gyö­kereinek teljes megismerése, elemzése és értékelése adhat­na többé-kevésbé megbízható alapot. Az ivás — többek kö­zött — az úgynevezett „nega­tív érzelmek” elől való mene­külés egyik módja. A megszo­kást természetesen a környezet is nagyban befolyásolja. Az el­vonókúra- csak része lehet a kezelésnek, mondhatni így is, a kezelés egyik fele. A fő feladat a társadalomra hárul. Követ­kezésképpen: nem lehet meg­állni az orvosi kezelésnél . .. A detoxikáló közelében az italbolt máris hangos. Délután félhárom van. Borízű hangok, pohárcsengés, vitatkozás. Va­jon az itt iddogálók közül há­nyán voltak már elvonókúrán? Hányán és hányszor mennek még? Miközben futnak az évek, elfut az élet — ez az egyszeri nagy alkalom az em- berréválásro. Bebesi Károly T eknősparadicsom a Sárvíz mocsarában A napokban jelent meg a Dráva menti teknősbékákról szóló érdekes pécsi híradás az újságokban. Most Kamarás György, a Tolna megyei Ta­nács vadászati, halászati és természetvédelmi szakfelügye­lője arra hívta fel figyelmün­ket, hogy nemcsak Barpnyá- ban, hanem Tolnában is akad még ilyen „teknősparadicsom”, eddig azért nem ismerték, mert — szerencsére — kin- tebb esik a járt utóktól. A Sió és a Sárvíz (vagy hivató* los nevén — Nádor-csatorna) közti nádasok, elmocsarasodó holt ága, főleg Szedres és Medina közti területén szintén sok teknős van. A tatár, török és más por- tyázók is elkerülték valaha ezt a hajdani mocsárvilágot, amelynek a vízszabályozás óta ma már töredéke maradt fenn. Arra azonban elegendő, hogy a teknösbékáknak jó menedé­ket nyújtson. Az aránylag boly- gatlon tájon nemzedékről nemzedékre háborítatlanul él­nek a mocsári teknősök. Az éles hallású teknősök rendkívül éberek, a legkisebb neszre villámgyorsan eltűnnek a vízben. Sokan szeretnék szo­bai állatnak a könnyen meg­szelídülő mocsári teknőst. Azonban figyelem: a teknős hazánkban már mindenütt vé­dett állat. B. L. tlDtl ESm tlDtl EEÖ UDÍL Súlyos közúti baleset történt szombaton délután Kakasd kül­területén, a 6-os úton. Bakó Gábor 19 éves gimnáziumi ta­nuló tolnai lakos tolta motor- kerékpárját a műúton. A mo­tor beindult, a felezővonal fe­lé sodródott. Ebben a pillanat­ban előzött személygépkocsi­jával Balaskó János, karcagi lakos és elütötte Bakó Gá­bort. A gimnazista fiú súlyos sérüléseibe a helyszínen bele­halt. Augusztus 27-én Hencse köz­ség belterületén haladt oldal­kocsis motorkerékpárjával Böjti István útőr. Motorja útközben tengelytörés következtében az árokba fordult. Az oldalkocsi­ban ülő Kiss Jánosné háztartás­belit súlyos sérülésekkel szál­lították kórházba. Szombaton Kaposvár belterü­letén Magyar Dezső 40 éves fuvaros lovaskocsival az Arany János utcából a téglagyárhoz vezető útra kanyarodott. Ekkor a lovaskocsi felborult. Magyar Dezső életveszélyes -sérüléseket szenvedett. Életveszélyes sérülést szenve­dett augusztus 27-én Németh Frigyes 30 éves géplakatos, nagykutasi lakos. Az Iharosbe- rény és Pogányszentpéter kö­zötti úton Németh motorkerék­párjával letért a jobboldali út­padkára, egyensúlyát elveszítve felborult és a betonkorlátra csúszott. Koponyaalapi töréssel szállították kórházba. Vasárnap a 61-es úton, Ka­posvár és Taszár között, a 40- es őrháznál Czéder István 45 éves pécsi bányász elütötte a gyalogosan közlekedő Horváth Tibor 49 éves nyugdíjast és fe­leségét, akik nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenved­tek. Vasárnap délelőtt a balaton- földvári vasútállomáson Saszák Lászlóné 22 éves budapesti la- . kos későn szállt le a már moz­gó vonatról és hátrafelé lépve hanyattesett. Agyrázkódással szállították a siófoki kórházba. Sorakozó. (Tám László felvétele a pécsi vásáron.) Kocsiátvételi sorszámok Trabant Limousine (Bp.) 10 334 Trabant Limousine (Győr) 4 122 Trabant Lim. Speciál (Bp.) 14 844 Trabant Lim. Speciál (Győr) 7 118 Trabant Lim. Hycomat 5 920 Trabant Combi (Budapest) 1 961 Trabant Combi (Győr) 522 Wartburg Limousine 5 812 Wartburg de Luxe 7 665 Wartburg de Luxe tolótetős 2 191 Wartburg Limousine tolótetős 1 755 Wartburg Tourist 2 026 Skoda 100 82 993 Skoda 100 L (Budapest) 8 953 Skoda 100 L (Győr) 3 468 Skoda 110 L (Budapest) 5 793 Skoda 110 L (Győr) 1 722 Polski FIAT 1500 12 507 Polski FIAT 126 4 681 Zaporozsec 25 318 Zsiguli (Budapest) 90 893 Zsiguli (Debrecen) 42 072 Zsiguli Combi 10 458 Zsiguli 1500 8 691 Zsiguli 21011 (Budapest) 7 982 Zsiguli 21011 (Debrecen) 3 745 Dácia 9 702 Moszkvics 2140 640 — A Török-vár gólyái. Amint a Sásáról Dombóvárra vezető út eléri a Kapóst, a balra te­kintő ligetes, csalitos részt pil­lant meg. Itt húzódik egy régi, romos vár, melyet a helybéli­ek Török-várnak hívnak. A le­omlott, mohos kőfalak öt gó­lyacsaládnak adnak otthont az idén. □tiétföi 0 tetten ért tolvaj „Pécsett lakom szövetke­zeti lakásban, feleségem­mel és kislányommal. Még a múlt év novemberében kislányomnak elveszett a labdája. A labdát megke­resni lementem a ház kö­zös alagsori helyiségébe, de nem találtam. Ellenben észrevettem ott egy szek­rényt, amelyben különböző szerszámok voltak. Nem tud­tam ellenállni, amit értem, elvittem, elektromos festék­szóró pisztolyt, csavarokat... Ez volt az első lopásom..." így kezdi vallomását Csurgó Mihály, a Shell volt kertvá­rosi benzinkút kezelője. Az első lopást követte a többi. Már nem a ház alagsorában nézett körül, gazdagabb lelőhelyet kere­sett. Hónapok óta úgyszól­ván naponta bejárt a pécsi Lopni járt a Konzumba Közel 40000 forint értékű áru ragadt a kezéhez Konzum áruházba. „Volt, amikor vásároltam is ... — mondja." Legtöbbször azon­ban fizetés nélkül, de ko­rántsem üres szatyorral tá­vozott. A Pécsi városi, járá­si ügyészség lopás bűntette miatti vádindítványa mintegy 160 különböző lopott tár­gyat sorol fel — amelyeket a házkutatás során Csurgó Mihálynál találtak. Zsiguli személyautóhoz való kerék­csapágy, elosztó pipa, köd­fényszóró, vezérműlánc.. . . 36 darab Champion gyújtó- gyertya, csavarhúzókész­let... Mint benzinkútkezelőnek — saját bevallása szerint — havi 7000 forint volt a jö­vedelme. A kérdésre, hogy mi oka volt a lopásra, ezt válaszolta: „Ezeket a tár­gyakat azért loptam el, hogy saját magam részére pótal­katrészeket gyűjtsék. Van ugyanis egy Polski Fiat gyártmányú személygépko­csim, azt el akartam adni, mert Zsiguli gépkocsira már befizettem. Ezért is loptam főként Zsiguli gépkocsihoz tartozó, illetve felhasználás­ra alkalmas alkatrészeket..." Mi köze van a Zsiguli- alkatrészekhez például a 10 darab manikűrollónak, vagy a két üveg Tokaji aszúnak, ami szintén a lopott áruk tételei között szerepel? „Ha már ott jártam és lát­tam, hogy nem figyelnek, egy-egy óvatlan pillanatban ezeket is a táskámba tet­tem ...” — mondja. A Konzum Áruházból lo­pott és lefoglalt tárgyak ér­téke 32 873 forint. Nemcsak a Konzumba járt. Egy budapesti útja al­kalmával a Skála Áruház­ban is szétnézett. „Ügy igaz, amint mondom: mindössze csak egyszer voltam a Ská­lában, úgy emlékszem, má­jusban. A lakásomban le­foglalt tárgyakat onnan lop­tam ...” Az alkatrészek ér­téke 5312 forint! Csurgó Mihály esetében is igaza lett a közmondás­nak, hogy: addig jár a kor­só a kútra ... A hivatalos irat érről így szól: „Neve­zettet a Konzum Áruház­ban az üzemrendészet tet­ten érte, amikor az önki- szolgáló rendszerű vasosz­tályról mintegy 1500 forint értékű árut akart ellopni.” A korsó eltörött!... (-y) — Nemzetiségi esttel feje­ződtek be a Tolna megyei ta­mási járásban az augusztus 14-e és 28-a közt megrende­zett népművészeti napok. A Tolnanémediben tartott záró­esten a pári német nemzetisé­gi népi együttes mutatta be nagysikerű műsorát. — Bezár a múzeum. Szep­tember 1-én teljesen — be­zárja kapuját a látogatók előtt a szekszárdi Balogh Ádám Mú­zeum, a távfűtő-berendezések felszerelése és a belső átala­kítások miatt. Előreláthatólag csak 1978. végén nyílik meg újra a teljesen felújított, ál­landó kiállításokkal a szek­szárdi múzeum. — Hajó-újdonság. Új vonta­tóhajót avat augusztus 31-én, szerdán a Gemenci Állami Er­dő- és Vadgazdaság. Az új hajót Party Istvánról, a vad­gazdaság nemrégiben elhunyt kiváló fővadászáról és igazga­tóhelyetteséről nevezik el. — Pempős méz. A tamási központú Koppány—Kapos völ­gyi ÁFÉSZ tavaly csaknem het­venezer doboz pempős mézet szállított a Baranya megyei FŰSZERT Vállalat szerződéses megrendelésére. Az idén az Országos Méhészeti Vállalattal is szerződést kötöttek és két­százezer doboz pempős mézet adnak át. A háromdekás súly­ban forgalomba kerülő pem­pős méz remélhetőleg kapha­tó lesz az ország nagyobb vá­rosaiban. Park: Suttogó fantom (f4, f6, f8). Park Kert: A magas szőke férfi visz- szatér (8) Petőfi: Tisztes honpolgárok (f4, hnó, 8). Kossuth: Veri az ördög a feleségét (10, 12, f7). Férj válaszúton (f3, f5). 1789 (f9). Komarov Kert: Veri az ördög a fele­ségét (8). Kertváros: Gyémánt Lady (8). Fekete Gyémánt: Halál az életért (6). Jószerencsét: Holttest a Temzé- ből (5, 7). Rákóczi: Küldetés (5, 7). Május 1.: Különben dühbe jövünk (f6). Boly: Tölgy, azonnal jelentkez­zen (8). Harkány: A negyedik vő­legény (10). Bizalmi állásban (7, 9). Komló, Május 1.: Gerolsteini kaland (f5, f7). Komló, Zrínyi: Egyetlenem (4, 6) Mohács: Szondákon 8. (f6) Mohács-Kert: Nemzetiségi filmnap: Véres föld (f8). Pécsvárad: Tavasz van, őrmester úri (f8). Sásd: A kin­cses sziget (f8). Sellye: Váltságdíj egy halottért (8). Siklós: A pofon (8). Szigetvár: Lotte Weimarban (6. 8).

Next

/
Thumbnails
Contents