Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-27 / 235. szám
1977. augusztus 27., szombat Pun ti nt üli napló 3 Az államtitkár válasza Vízkutatás Mohácson Július végén tanácskozott az országgyűlés nyári ülésszaka, ahol dr. Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a vízgazdálkodás helyzetéről tartott beszámolót. Az előterjesztéshez ifjú Pintér István, Baranya megyei képviselő felszólalásában néhány megjegyzést fűzött, s kérdéseket intézett az előadóhoz. Az államtitkár válasza a napokban megérkezett. „E tervidőszakban a Pécs—Mohácsi Regionális Vízmű második vezetékének megépítésére 700 millió forintot lehet felhasználni — mondotta akkor a képviselő. — A Duna nagyarányú szennyezettsége miatt kérjük az illetékes központi szerveket, hogy a Mohács-sziget térségében lehetséges vízkutatás gyorsítását és ebből a térségből nyerhető víznek a regionális vízmű- rendszer keretében történő hasznosítását megkülönböztetett figyelemmel segítsék." Az OVH elnöke válaszában közli, hogy a vízkutatás folyamatban ran, befejezése 1978-ban várható. Ez a vízkutatás azonban Pécs vízellátásának javításában csak az igénybe vehető bázist tisztázza; mind a vízellátó rendszer, mind pedig a berendezések létesítése ennél időben és pénzben jóval többet igényel. A Pécset ellátó dunai távvezeték már épül; az első ütemben 1981-ig befejezik a város és Versend között a huszonkét és fél kilométeres vezeték kivitelezését, melynek költsége 567 millió forint. A kétmilliárdos második ütemben épül meg Mohácsig a vezeték. Itt válik majd jelentőssé, lényeges dologgá a vízkutatás, ugyanis a Mohács-szigeti vizsgálódások eredményétől függően vagy a Duna felszíni vízéből, vagy pedig a szigeten építendő kutakból kell a napi hatvanezer köbméter ivóvíz minőségű folyadék termelését és tisztítását megvalósítani. Mindennek a létrejötte a hatodik ötéves terv vége vagy a következő középtávú tervidőszak eleje, tekintettel a jelentős költségekre. Felvetette a Baranya megyei képviselő a szennyvízbírság rendszerének az új igényekhez és adottságokhoz való igazítása szükségességét is. Erre dr. Gergely István úgy válaszolt, hogy a bírság rendszerét valóban korszerűsíteni kell, különös tekintettel a környezetvédelmi törvényre. E korszerűsítés a vízminőségvédelem teljes feladatkörébe tartozik, az OVH ezen egész terület fejlesztésének tervezetét készítette el, s ebben a következő alapelveket fektette le: ki kell dolgozni o felszíni vizek konkrét mutatóinak rendszerét; át kell térni a jelenlegi országos érvényű szennyező- anyag határértékről az üzemenkéntire; a vízszeny- nyezés társadalmi-gazdasági veszélyességével aráT nyos bírságot kell megállapítani; a különleges érdekű területeken külön mutatókat kell megállapítani . .. Sz. P. A hatékonyság útjai (5.) A munkaerőnek leike is van Idén január és április között a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos létszáma 1 687 600 főt tett ki, s ebből a fizikai dolgozó 1 313200 volt. Ennek a hatalmas emberseregnek sokféle jellemzője nagy biztonsággal kitapintható, így egyebek között az, mennyi értékesíthető árut állítottak elő — az év első negyedében 155 milliárd forintnyit, ami hdt százalékkal több a tavalyinál -, miként növekedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés, az átlagbér s így tovább. Szintén megfog hatóvá tehetők olyasfajta, s nem mellékes tényezők, mint a szakmai képzettség, a száz forint kifizetett bérre vetített nyereség, ám van valami, ami nagyon is létezik, de megfoghatatlan. S ez a munkakedv, a feladatait ellátó ember közérzete. Ami — nehogy lebecsüljük! — fontos termelési, hatékonysági tényező. különbség üzempszTchológiai és üzemszociológiai vizsgálatok azonos végeredményre jutottak abban, amit egyszerűen magatartás- módnak nevezhetünk. Napi munkája közben az embert hatások sorozata éri, s ezekre legtöbbször reagál. Ahogy reagál, az sok mindentől függ — akár még vérmérsékletétől is —, de végső soron magatartás- módja típusától. Alapvető különbség mutatható ki az ún. alkotó, közreműködő, végrehajtó, beletörődő vagy közömbös s az elutasító típus viselkedése között. Hangsúlyozni szükséges, a beosztás, a munkakör — a társadalmi munka- megosztásban elfoglalt hely — motiválja a viselkedésmódot, de nem határozza meg. A típusok elnevezése részben ki is fejezi magatartásuk lényegét, bár természetesen nincsenek merev határok, sűrű eset, hogy bizonyos viselkedésmódok keverednek. A környezet alakítja a magatartást, a változás lehetősége tehát adott; az egy-egy munkahelyen tevékenykedők közérzete sem örökösen állandó. Rontani és javítani egyaránt lehet, s akár váratlan fordulatok is végbemehetnek. Ilyenkor mindenki csodálkozik, érthetetlennek tartja a történteket, hiszen - hangoztatják — az érintettek jól kerestek, munkakörülményeik megfelelőek voltak, s tessék, mi üthetett beléjük?! zóit, mégpedig úgy, hogy minden jelöltet megkérdeztek, kivel dolgozna a legszívesebben, kitől fogadja el legkönnyebben az utasítást stb. A válaszok értékelése után alakították ki a munkacsoportokat, kezdték meg — mozdulatelemzéses alapon — a betanítást a nagy termelékenységű, rendkívül szigorú technológiájú gépsorokon, s következhetett naponta a vizsga, milyen eredményeket hoz a módszer. Rövid idő alatt kiderült, hogy az előbb jelzett módon létrehozott, s a hagyományosan, azaz áthelyezéssel kialakított munkacsoportok termelékenysége között 30-50 százalék a különbség, ugyanazokon a gépeken! Nem ez volt az egyetlen haszon, bár természetesen ennyi sem lebecsülendő. Az egy teljes esztendő kivárása után a vállalat vezetői s a kutatók azt állapíthatták meg, hogy az új módon szervezett és betanított csoportoknál a selejt csupán egyharmada az ún. tűrhető szintnek — a kontroli-csoportoknál sem érte el azt, de megközelítette —, baleset nem történt, fegyelmit senki ellen nem kellett indítani. Úgy tűnhet, csodaszerre leltek a próbálkozás végrehajtói, holott csupán a rendelkezésre álló üzemszociológiai és üzempszichológiai ismereteket ültették át a gyakorlatba, elegyítve azokat a korszerű munkaszervezés — például a mozdulatelemzés, a 3M — módszereivel. Tudatosan, következetesen Naponta vizsga Érdekes kísérletre került sor az egyik gépipari vállalatnál. Tudományos intézetek kutatóinak közreműködésével válogatták ki az új gyárrészleg dolgohelyes, hol helytelen utasítások gépszerű végrehajtójának, s rögtön kellemetlen tüsténkedő- vé vált, ha bármi iránt érdeklődni kezdett. Furcsa ellentmondás: örökösen azt hallani, létkérdés a hatékonyság javítása, s közben seregnyi munkahelyen az sikkad el, aminek az első hely jár a teendők között, az ember alkotó energiáinak, aktív közreműködésének sokoldalú kibontakoztatása. Lázár Gábor iiiiliitöiiifS 'Wir, II társulás — eszköz Százhúszféle szakma egy üveg konzervért Területi, ágazati elv? Egy üveg zöldborsó konzerv- ben, amelyet a háziasszony a boltban megvásárol, százhúszféle szakma, százhúszféle tevékenység van benne - a növényi fajtakutatástól, a talajművelésen át a konzervipari gépgyártáson keresztül az üveggyártásig, sőt a nyomdaiparig. Ha ebben a folyamatban csak egy láncszem is megNapjaink sokat emlegetett követelménye a munkahelyi légkör javítása, az üzemi, munkahelyi demokrácia kibontakoztatása. Ez a teendő nemcsak politikai szükségszerűség, hanem gazdasági érdekeltség hordozója is, s a kettő nem választható el egymástól. Tudatos, következetes cselekedetek sora alakíthatja jobbá egy-egy termelői közösség tagjainak közérzetét, ám sajnos, napjaink tapasztalatai arra figyelmeztetnek, éppen ez a tudatosság és következetesség hiánya zik. A „jól megfizetni" hamis iránya még mindig sokakat vonz, úgy hiszik, ezzel elintézhetik a légkör-gondokat. A munkahely-változtatások elemzése bizonyítja, emberek nagy csoportja nem a forint miatt mozgott és mozog. Hanem mert munkahelyén puszta csavarnak érezte magát, hol GOMBA A BANYÁBÓL. Tatabányán, a 14-es akna egyik elhagyott vágatában havonta 5—6 mázsa sampinyon gombát termesztenek. A bányászatból kiöregedett dolgozók 180 méter mélyen termesztik a finom csemegét, amelyet a tatabányai bölcsődék, óvodák, kórházak és bányász-éttermek részére szállítanak. A tsz-ek segítsenek a feldolgozásban kíi Szedik a burgonyát a sombereki termelőszövetkezetben. Paprika, paradicsom kedvezményes áron Használjanak fel több zöldséget az üzemi konyhák \ Több célt is felvázoltak és több javaslat is született a Baranya megyei Zöldség- és Gyümölcstermesztési és -értékesítési Koordinációs Bizottság tegnap megtartott értekezletén. Nagyon fontos, hogy a terményeket bizonyos mértékben a termelők is előkészítsék a konzervgyári feldolgozásra. Ezen a téren kevés eredményt értek el eddig, de a dunafal- vi tsz ígérte, hogy a paprikát kifúrja, vagyis a belsejétől megtisztítja. Szeretnék a sombereki és a szabadszentkirályi tsz-t is erre megnyerni. A drá- vasztárai termelőszövetkezet részben tehermentesíti a szigetvári konzervgyárat és 20— 25 vagonnyi paprikát átvesz. A szigetvári gyár ezen az őszön koordinálni akarja a termésbegyűjtési munkákra jelentkező diákcsoportokat, hogy azok inkább a paprikacsumát- lanításból vegyék ki részüket. Szűkösek a tárolóhelyek, gyér a hűtőkapacitás, ezért javasolják a mezőgazdasági üzemeknek, hogy bérben többet raktározzanak a tárolható fajtákból. Burgonyából például már most 500 vagon többlet keletkezett és így exportra is jut. A vejti, kovácshidai tsz ideiglenes tárolót alakít ki, de ezt teszi a Baranya megyei ZÖLDÉRT is. A termelői kedv nagymértékben megnövekedett és az idei termésátlagok magasak paradicsomból, paprikából, káposztából is, vagyis a bőség zavara jellemzi mind a konzervgyárakat, mind a piacot. Mégis az árak lassabban csökkennek. Elhatározták, hogy olcsó paprika-, paradicsom- és uborkaakciót indítanak, vagyis bizonyos napokon, elsősorban a hét végén kedvezményes áron kínálják a fenti zöldségféléket. A tömegétkeztetést irányító nagyfogyasztóknak szintén olcsóbban kell kínálni ezen áruféleségeket, mert furcsa „étlap-állapot”, hogy nyáron inkább konzerveket, rizst és száraz borsót ajánlanak az üzemi étkezdékben. Ez a helyzet csaknem negyvenezer embert érint, aki üzemi konyháról étkezik naponta. A mozgó árusításra mind több lehetőség nyílik, sőt az alkalmi piacokon is gyakrabban jelennek meg az állami és az ÁFÉSZ-elárusítók. Szükséges néhány élelmiszer- és zöldségbolt vasárnapi nyitva- tartása is. Elhangzott még, hogy a déldunántúli konzervgyárak szakosodjanak, legalább a begyűjtési szezonban. Ne adódjon olyan helyzet, mint most a szigetvári konzervgyárban, ahol hét végén kénytelenek leállni, mert a géppark túlszeny- nyeződött, fennáll a fertőzés veszélye, épp a töméntelen mennyiségben beérkező paradicsom miatt. Valósággal túl- hevült a géppark és eldugultak bizonyos berendezések. Naponta délután háromtól este hétig hatvan szállítmány paradicsom fut be. Néha gondot okoz a létszámhiány, például kevés a rakodó, a kocsikísérő. Felhívják a Véménd és Sely- lye környéki ÁFÉSZ-eket, gondoskodjanak róla, hogy ne menjen kárba a rengeteg hosszú szilva már a fákon, mert senki sem szedi le. szakad, értelmét veszti az ösz- szes többi. Korunkban a munkamegosztás magas fokán, specializálódott vállalatok sora dolgozik egyetlen termék előállításán. A szakosodás előrehaladásával egyre inkább összetalálkoznak a specializálódott vállalatok, szövetkezetek, s ez a tendencia a társulatok, kooperációk és integrációk létrehozásának irányába hat. E gondolatsorral kezdte előadását dr. Marillái Vilmos, az Agrárgazdasági Kutató Intézet igazgatóhelyettese Harkányban, a szövetkezeti szakemberek Vili. találkozóján. Előadásának címe: „A szövetkezetek gazdasági társulásai”. S ez a téma amennyire aktuális, annyira vitatott napjainkban is. Az intézet hét évvel ezelőtt kapcsolódott be a gazdasági társulások működését vizsgáló nemzetközi kutatásokba, s igy az előadó nemcsak hazai, de nemzetközi példákkal alá is támasztotta mondanivalóját. A társulások jogi szabályozása hazánkban most van folyamatban, ennek részleteivel az előadó nem foglalkozott, pusztán tényként állapította meg. hogy a gazdasági társulás nagyon mélyen érinti a szövetkezeti tulajdont is. A társulásban a különböző tulajdonok átszövik egymást, s így o közöttük lévő tartalmi különbség elmosódik, s végül össztársadalmi tulajdon jön létre. Belátható időn belül azonban az önálló vállalat marad a gazdasági élet fundamentuma. A harmadik-negyedik ötéves tervben divat volt társulást szervezni anélkül, hogy komolyan megvizsgálták volna célját, értelmét. Nem is csoda, ha volt olyan év, amikor 50— 60 társulás egyszerűen feloszlott. Az integráció tudatos gazdaságszervező folyamat, nem cél, hanem eszköz a jobb gazdasági eredmények eléréséhez. A társulás, az integráció csak egyik útja a fejlődésnek, s csak akkor szabad létrehozni, ha abból többlet gazdasági haszon származik. Arra a kérdésre, hogy korszerűek-e a magyar társulások, az előadó válasza: igen is, meg nem is. Annyiban korszerűek, amennyiben megvalósul bennük a modern folyamatszervezés. De olyan gyermekbetegségekkel küszködnek amellett, mint az anyagi érdekeltség tisztázatlansága. Felhívta a szövetkezeti szakemberek figyelmét, hogy egy- egy társulásba való belépés előtt mindig tisztázzák: kivel, hány társsal és milyen célból társulnak. Lehet társulni egy rövid 3—4 évig tartó piaci konjunktúra kihasználására, vagy egy monopolhelyzet réselésére, de ha a gazdasági célt élérték, a társulásra nincs tovább szükség. Más típusú társulást kell létrehozni, ha érdekvédelemről van szó. Véleménye szerint a területi elvet — amit a tsz-szövetségek valósítanak meg — egy erős ágazati érdekvédelemnek kell kiegészítenie, hisz egész más az érdekképviseleti igényük a hagymatermelő gazdaságoknak, mint a burgonyaszirom gyártó és értékesítő üzemeknek. Ezt a szerepet ma a különféle irodák töltik be, de még nem kellő mértékben. Jó példának hozta fel a szövetkezeti tejintegráció irodáját, amely egyetlen szakmában, a tejtermelésben, -feldolgozásban és -értékesítésben képviseli a társult szövetkezetek érdekeit. S végezetül még egy gondolat. Hazai gyakorlat próbáját nem állta ki az az elv. amely a társulás igazgatóságát az igazgatótanács végrehajtó szervének tekinti. Csak az a társulás marad életképes, amelyben a szűkebb körű igazgatóságnak döntő szava van.