Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-25 / 233. szám

6 Dunántúlt napló 1977. augusztus 25., csütörtök Szubtrópusi vendég a Keleti Mecsekben Amikor Kitaibel Pál, a híres természetbúvár 1808. március 19-én a nagymó- nyoki bányák meglátogatá­sára ment, s kocsiján átvo­nult a Keleti Mecsek egyik legszebb völqyén, a Máré- vári völgyön, bizonyára nem gondolta, hogy 169 évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az őt ámulatba ejtő színpompás rovarvilág ku­tatása tervszerűen megkez­dődjön. Bár a Janus Pannonius Múzeum Természettudomá­nyi Osztályának szervezé­sében már több éve folyik a Mecsek állatvilágának feltérképezése, csak 1977- ben nyílt mód az ez év nyarán tájvédelmi körzet­be sorolandó Máré-vári völgy kutatásának megin­dítására. A vizsgálatok most elsősorban a lepkék­re terjednek ki. Az arra já­ró turista találkozhat az erdészház udvarán álló fél- autófénycsapdóval, amely a lepkék gyűitésének egyik legkorszerűbb módszere. Segítségével nyomon kö­vethetők az ott élő fajok jelentős hánvada, az erdé­szeti kártevők viszonylagos száma, röpülési ideje stb. Az alig pár hete folyó gyűjtések iqazi szenzációját egy szubtrópusi elterjedésű parányi bagolylepke szol­gáltatta. A TRICHOPLU- SIA NI névre keresztelt „vi­lágpolgár” rendkívül ritkán vetődik el országunkba, sokszor évtizedek telnek el, míg egy féltucat összegyű­lik a múzeumi dobozokban. Ez a lepke, amely az euró­pai lepkészeknek valóságos kuriózum, a közép-amerikai szigetvilágban, az USA-ban, Mexikóban a mi burgonya­féléink rokonait pusztítva igen tömeges, sőt a ká­poszta károsítása révén ki­fejezetten káros! Olyannyi­ra, hogy az Arizona állam­beli Phoenixben egy való­ságos lepkegyárat hoztak létre a Trichoplusia Nl-t el­pusztító úgynevezett poli­édervírusok ipari előállítá­sára. Bár Kárpát-meden­cei viszonylatban eddig nincs semmiféle megfigye­lés kártevésükről, hiszen egyedszámuk egy adott te­rületen igen alacsony, mégsem ártana a nagyobb odafigyelés a fekete bi- bircsekkel, vörös légzőnyí­lásokkal, fehér oldal- és fekete hátsáwal díszített sárgászöld hernyókra. Szerencsére a NI nem tud 'nálunk megtelepedni, de hódító csapataik a Ka­nári-szigetekről, Észak-Af- rikából, Dél-Európából év­ről évre elindulnak hoz­zánk. Hogy Kitaibel Pál Máré-vári útján nem „ta­lálkozhatott" e szubtrópusi bagolylepkével azt bizto­san állíthatjuk, mert első példányaik csak májusban tűnnek fel. Fazekas Imre Miért támad a cápa? Edward Horne feleségével és öt gyermekével motorcsónakján mintegy 35 mérföldre távolo­dott el a floridai partoktól. Vi­har tört ki, a csónak felbo­rult, és az egész család a mentőövbe kapaszkodva töltöt­te az éjszakát, s a reggel egy részét. Egész idő alatt egy tíztagú cáparaj úszkált a ha­jótöröttek körül, de támadás­ra egyik sem szánta el ma­gát. Amikor megérkezett a mentő helikopter, az egyik in­gerült cápa kivált a rajból és széttépte Horne tízéves fiát. Hangszóró a tengerben Arthur Myrberg, Miami egye­temének biológusa évek óta tanulmányozza a cápák halló­szervét, és véleménye szerint ez a tragikus eset nem a vé­letlen műve volt. „A cápák — magyarázza — rendkívül ér­zékenyek a zajra és minden valószínűség szerint a heli­kopter okozta zaj miatt váltak tómadókedvűvé." A cápák hallószerve bo­nyolult: nemcsak a fülükkel érzékelik a hangot, hanem egy sor vékony csillószőrrel is, amelyek egész testük hosszá­ban végigfutnak. Ezek tulaj­donképpen idegvégződések. Ezenkívül van egy olyan ér­zékszervük, amellyel az ember­nél nem találkozunk: az állat oldalán úgynevezett rezgésér­zékelő szerv van, amely a víz­ben előadódó legkisebb rez­dülést is felfogja. A hanghul- lámo'k mozgását a cápa sok­kal inkább ezzel az érzékelő szervvel, semmint a hallásá­val észleli. Myrberg tanítványaival együtt mindennap tanulmányozza a cápák viselkedését. A parttól mintegy húsz mérföldre 1200 méter mélyen acél hangszórót helyeztek el a tenger fenekén, amely egy sor különböző han­got bocsát ki a kísérlet során. A kutatócsoport megfigyel­te, hogy az alacsony frekven­ciájú hangok ellenállhatatla­nul vonzzák a cápákat. „Alig hogy a hangszóró kibocsátja a hangot — mondja Myrberg —, rettentő sebességgel meg­jelennek a cápák, mintha csak a semmiből bukkannának elő. Amint elérik a hangszórót, lassan, szinte óvatosan körül­úszkálják. Csak a legingerül­tebb példányok vetemednek Hanghullámokkal űzik el? Torkukszakadtából ordítozni arra, hogy belemarjanak a ké­szülékbe.” Egy-két cápa hamarosan „eltelik a játékkal” és tovább úszik, a többiek viszont — szinte hipnotizált állapotban — képtelenek otthagyni a hangforrást, még ha megbi­zonyosodnak is róla, hogy nem ennivaló. Amint növelik a hangfrekvenciát, valamennyi cápa riadtan menekül és jó fél órán át óvatosan elkerüli a hangszóró táját. Myrberg akkor fogott hozzá ehhez a kísérlethez, amikor több békaember elbeszélését hallotta. Valamennyien meg­egyeztek abban, hogy ha si­kerül szigonnyal elejteni egy halat, pillanatokon belül cá­paraj veszi őket körül. A cá­pákat p>edig nem a vér szaga csalogatja oda (tekintettel ar­ra, hogy az áramlatok a vért ép­pen az ellenkező irányba so­dorták), hanem a szigonytól vergődve menekülni próbáló hal okozta rezgések. Myrberg kísérletei során ki­derült, hogy a hangszóró ál­tal kibocsátott és a cápákat vonzó hangok nagyon emlé­keztetnek a halálra sebzett nagy hal hangjára, ezért a lusta cápa tulajdonképpen a ■könnyű zsákmány reményében jelenik meg. A szemébe kell nézni Myrberg most a cápák el­űzésére alkalmas hanghullá­mokkal kísérletezik. Mind ez ideig a szakemberek azt ja­vasolták, hogy ha fürdés vagy halászás közben támadja meg az embert a cápa, legjobb nem menekülni, hanem csap­kodni kell a vizet és torkuk szakadtából ordítozni. Mások ehelyett azt javasolják, hogy egyenesen az állat szemébe kell nézni (a cápa ugyanis rendkívül félénk) és nyugodtan kell úszni előre. Myrberg vi­szont azzal foglalkozik, hogy karóra nagyságú hangszóró segítségével ijessze le a tá­madó cápát. Most már csak arra van szükség, hogy meg­találják a megfelelő hanghul­lámot. „A cápák — mondja Myr­A Baranya megyei ZÖLDÉRT Vállalat qz alábbi munkakörökben férfi és női dolgozókat felveszi — szakképzett és szakképzetlen bolti eladókat, — alkalmi mozgóárusokat, — árukísérőket, — targoncavezetőket, — éjjeliőröket. ▼ JELENTKEZÉS: Baranya megyei ZÖLDÉRT Vállalat Pécs, Megyeri út 66. Munkaügyi osztály. A nyár magyar filmsikere! Veri az ördög a feleségét Bemutatásra kerül: Petőfi moziban: aug. 25., 26-án 4, 6, 8 órakor, 27., 28-án 3, 5, 7 órakor. Park kertmoziban: 27., 28-án 8 órakor, Kossuth moziban: 29-én 10, 12, V27, 30-án 10, 12, V27> y29, 31-én y27, y29 órakor. J Komarov kertmoziban aug. 29-én 8 órakor. berg — ugyanolyan kiszámít­hatatlan lények, mint az em­ber. Közúti balesetnél például megfigyelhetjük, hogy vannak akik végignézik az egész je­lenetet, mások odapillantanak és tovább mennek, vannak azonban, akik elfordítják! a fe­jüket és meg sem állnak. Ugyanígy tesznek a cápák is.” Rendkívül nehéz lesz tehát megtalálni azt a hangot, amely kivétel nélkül valamennyi ál­latot elriasztja. A vadőr jogai és kötelességei £ A növényekben elraktározva fl fotoszintézis - mint energiaforrás A növények a napfény ener­giájának a felhasználásával kisenergiájú széndioxidból és vízből nagyobb energiatartal­mú szerves anyagokat építenek fel. Ebben az értelemben min­den zöld növény tulajdonkép­pen energiaátalakító, illetve energiatároló. A növényekben elraktározott napenergia egy része akkor szabadul fel, ami­kor a növényi anyagcsere-fo­lyamatokban lebontódnak a fotoszintézis során felépült anyagok. De ha a növényt — például a fát — elégetjük, voltaképpen akkor is napener­giát szabadítunk fel, annak a napenergiának egy részét, amelynek révén a növény a szerkezetét felépítette, amely ebben az „építményben" el­raktározódott. A zöld növényi felületre ér­kező sugárzási energiának azonban legfeljebb 3 százalé­ka raktározódik el a növények­ben, a fotoszintézis hatásfoka így eléggé kicsi, mindössze 3 százalék. Az elméleti számítá­sok szerint azonban a foto­szintézis hatásfoka jóval na­gyobb is lehetne, mintegy 14 %-os, amely már komoly tech­nikai lehetőségeket kínálna. Elképzelhetők olyan fotoszinte- tizóló rendszerek, amelyekben napfény hatására a széndi­oxidból nagy mennyiségben keletkeznének redukált anya­gok, amelyekből később, a fel- használás helyén oxigénnel összehozva — tehát elégetve — az elnyelt energia vissza­nyerhető. Még érdekesebb lenne a fo­toszintézis segítségével történő közvetlen energiaátalakítás. Mivel a fotoszintézisben a fényenergia elektronokat moz­gat, olyan rendszerek kidolgo­zása is lehetségesnek tűnik, amelyekben az elektronmozgás külső vezetőkben, tehát áram­körben menne végbe, így a fo­toszintézissel közvetlenül nyer­hetnénk elektromos áramot. Mindez csak elvi lehetőség, amely nem a közeljövőben va­lósul meg, hiszen még a nö­vényekben végbemenő foto­szintézis folyamatát sem ismer­jük minden részletében. A fotoszintézis folyamatait tanulmányozzák — nagy tech­nikai felszereltséggel — az NDK Tudományos Akadémiá­jának Genetikai Intézetében. A biofizikusok analóg számítógé­pek és matematikai modellek segítségével vizsgálják a foto­szintézis részleteit. Mezei­pocok­vizsgálat A súlyos károkat okozó mezei pocok viselkedésének tanulmá­nyozására angol kutatók egy szellemes készüléket szerkesz­tettek, amelynek lényege egy érzékeny hőmérő. A hőmérőt elhelyezik a pocoklyukban, és egy központi regisztráló készü­lék vezetéken keresztül folya­matosan feljegyzi a hőmérsék­let ingadozásának adatait. Amikor az állat elhagyja a lyukat, például táplálkozni megy, természetesen csökken a hőmérséklet. Ugyanúgy kimu­tatható az is, hogy egy vagy több állat tartózkodik-e a lyuk­ban. A hőmérséklet-diagra­mok pontos tükörképet adnak a rejtett életmódot élő állatok tevékenységéről. Hivatásos vadászok Gyűjtő fogalom, több mun­kaköri kategóriát foglal ma­gában: fővadász, vadász, vad­őr, vadtenyésztő, segédvadőr és vadászgyakornok. E munka­körökből a legnagyobb kate­góriát a vadőr jelenti. Mai vadgazdálkodásunk a vadőrtől sokkal nagyobb fel- készültséget kíván, minta múlt­ban. A gondjaira bízott vad­állomány mellett a vadászte­rület felszerelési tárgyait, az azon előforduló terményeket köteles megőrizni, továbbá bár­mely, a társadalmi tulajdont károsító vagy veszélyeztető cse­lekményt megakadályozni. A vadőr kötelessége és joga a vadgazdálkodás érdekeit sér­tő személyek igazoltatása, to­vábbá olyan járművek igazol­tatása, amely feltehetően jog­ellenes úton szerzett vadat szállít, és köteles a vad meg­szerzésének jogosságát meg­vizsgálni. Kötelessége a va­dászterületen — a lakott he­lyek kivételével — a macskát, a nem pórázon tartott, vagy kölönc nélküli kóbor kutyát el­pusztítani. Ha a vadállományban je­lentősebb elhullást észlel, a körzeti állatorvosnak haladék­talanul jelentést kell tennie. A fenti kötelességük és jo­gaik mellett a modern vadgaz­dálkodás még igen széles ská­lájú munkafeladatot követel meg tőlük. — Segítséget nyújtanak a vadásztársaságoknak távlati és éves terveik elkészítésében, — szakszerűen közreműköd­nek a vadgazdálkodást és a vadászatot szolgáló létesítmé­nyek, berendezések tervezésé­nél és azok megvalósításánál, ‘— közreműködnek és irányít­ják a zárttéri és félvadtenyész- tést, különös tekintettel a vad­egészségügyi előírások meg­tartására, — segítik a korszerű vad­védelmet, kártevők apasztását, vadföld-gazdálkodás, etetés, ál­lományszabályozás végrehajtá­sát, — napi munkájukat úgy végzik, hogy az segítse a va­dásztársaságok és a mezőgaz­dasági üzemek együttműködé­sét, — részt vesznek a vadásza­tok (élővad befogás) helyes megszervezésében, — közreműködnek a vadér­tékesítésben és a külföldiek bérvadásztatásánál, — elősegítik és végrehajtják a vadkárelhárítás megszerve­zését, — véleményt adhatnak a vadgazdálkodással összefüggő közgazdasági elemzésekben, — részt vesznek a vadász- társaságok kötelező adatszol­gáltatásában, — rendszeres kapcsolatot tartanak a helyi tanácsokkal, az illetékes rendőrséggel stb. Mindez magasabb szintű képzettséget kíván vadőreink­től. Továbbképzésüket elsősor­ban a modern vadgazdálkodás tudományos ismereteivel kell bővíteniük. Megbecsülésük is nőtt az utóbbi időben, amely biztosíték lehet e szép szak­ma jövőjét illetően. Farkas János megyei fővadász

Next

/
Thumbnails
Contents