Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-25 / 233. szám
1977. augusztus 25., csütörtök DunQntuli napló 3 Jótállás a tartós fogyasztási ményeket egy gyermekorvos látja el a körzetén belül. Az orvosok munkáját iskolavédőnők segítik. A gyermekorvosoknak lehetőségük van, hogy ideális esetben újszülött kortól 14 éven keresztül ismerői és befolyásoló! legyenek a gyermek fejlődésének. Mint iskolaorvosok, hetente egyszer foglalkoznak az iskolásokkal, de szükség esetén többször is, évente pedig valamennyi tanuló szűrővizsgálaton esik át. R. N. sárlót semmi más nem érdekli, csupán az, hogy legyen elegendő zöldség és gyümölcs a standokon, mégpedig reális áron. Salamon Gyula A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát Szibert-pusztai kerületének központja — madártávlatból. Bajkor József légifelvétele A ZÖLDÉRT áruja a piaci standokon cikkekre öt miniszter együttes rendeleté módosította a tartós fogyasztási cikkek jótállásáról szóló korábbi, ugyancsak együttes rendelkezést. A Magyar Közlöny 64. számában megjelent rendelet egységes szempontok szerint határozza meg a jótállással értékesített cikkek körét. A rendelkezés arra törekedett, hogy általában szervizigényes termékek kerüljenek a jótállási kötelezettséggel árusítható berendezések listájára. Kiterjesztették a jótállási kötelezettséget például az olaj- tüzelésű kályhákra, forróvíztárolókra, motoros kapára, egyéb mezőgazdasági kisgépekre, és elektronikus zsebszámológépekre. A rendelet 1979. január 1-én lép hatályba. A vevőknek tetszik, a kistermelők ferde szemmel nézik a konkurrenciát Módosulnak a gyermekorvosi körzetek Pécsett Szeptember elsejétől nem lesznek főfoglalkozású iskolaorvosok az óvodákban és az általános iskolákban Pécsett. Miniszteri rendelet szerint városokban az óvodák és az általános iskolák ellátásáért az illetékes körzeti gyermekorvosok, míg a középfokú oktatási intézményeknél főfoglalkozású iskolaorvosok a felelősek. Pécsett a 11 fő- és részfoglalkozású iskolaorvos eddig több mint 27 000 tanuló egészségére vigyázott. A 29 körzeti gyermekorvos csaknem 32 000 gyermeket látott el. Az új rendszerben városunkban 6 főfoglalkozású iskolaorvoshoz 4 speciális feladatú általános, 12 középfokú iskola, valamint négy szakmunkásképző intézet és az egészségügyi szakiskola tanulói tartoznak, így négy iskolaorvos felszabadul, akik ezentúl gyermekorvosi körzetben dolgoznak. A jelenlegi körzetek számát és területét megváltoztatták, amiről a szülők a rendelőkben kifüggesztett tájékoztatókon értesülhetnek. A módosításokat még nem ismerő szülők gyermekeit azonban első alkalommal még ellátják. A körzeteket eggyel növelik, így számuk 34-re emelkedik. Ezek alapján városi átlagban egy körzeti gyermekorvosi területen 1000 gyermek egészségéért felel, valamint feladata 150 óvodás és 413 általános iskolai tanuló gondozása. Ennek megfelelően a gyermekorvosok többsége egy vagy két óvodában és egy iskolában tevékenykedik. A 800-1200 fős iskolákat viszont megosztottan két, míg a kislétszámú tanintézMegszűnik az iskolaorvosi szolgálat A Rókus utcai gyermekorvosi rendelő várószobája. M» * Miért mond köszönetét Kollár Dénes? F ejtőkalapácshoz szokott kérges tenyerében esetlenül tartotta a fehér papírt Kollár Dénes fejtési csapatvezető. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének elnökségi ülésén mondott néhány mondata bizonyára nem az első közéleti szereplése volt, mégis látszott elfogódottsága. A fejtések kemény világában van ő igazán otthon, ahol akár egyetlen szó nélkül is nyilvánvaló, hogy Kollár Dénes és társai a mozgatói a termelésnek. Az elfogódottságot sem értem: félszázan vehettünk részt az országos elnökségi ülésen, a bányászok legfontosabb érdekvédelmi fórumán, ahol talán egyetlen egy sem volt, aki ne dolgozott volna valamikor bányában, vagy még most .is ne ott keresné kenyerét. Az meg különösen furcsának tetszett, amit Kollár Dénes a jegyzetfüzetlapról felolvasott: „Köszönetét mondok a vállalat, a szakszervezet, a párt vezetőinek, akik olyan sokat tettek a nehéz munkánk megkönnyítésére. Köszönetét mondok a kiváló, új bányaberendezésért, ezzel lényegesen biztonságosabban, kisebb erőfeszítéssel többet termelhetünk . .." Nem értem, miért mond köszönetét a kiváló kommunista bányamunkás, hogy jó gépet adnak a kezébe. Azt érteném, ha keményen tiltakoznának, amikor rossz szerszámot kapnak, amikor órákat kell szaladgálniuk alkatrészekért, amikor az ötven év előtti módszerekkel kell néhol a szenet kitermelniük. Hiába, még tanulnunk kell, miként is kell a szocialista demokráciával élni. Az MSZMP XI. kongresszusának határozata nem hiába hangsúlyozza, hogy: „a szocialista társadalom, az állami élet, politikai rendszerünk fejlesztésének elsőrendű követelménye a szocialista demokrácia mind teljesebb kibontakoztatása, ezen belül elsőrendű feladat a munkahelyi, az üzemi demokrácia fejlesztése. A munkásosztály vezető szerepének erősítése, a gazdálkodás hatékonyságának emelése, a dolgozók felelősségének növelése szempontjából meghatározó szerepe van az üzemi demokrácia kiszélesítésének. Tovább kell tökéletesíteni a vállalatok belső irányítási rendszerét, meg kell könnyíteni a munkások számára a véleménynyilvánítást, a döntésekben való részvételt, és a tulajdonosi érzést erősíteni kell.” Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője nemrégiben arról írt, hogy a demokrácia fórumain — kisebb létszámú üzemekben munkásgyűléseken, nagyobb vállalatoknál a szakszervezeti bizalmi testület és szak- szervezeti vezetőség ülésein — értékelik, véleményezik a gazdasági vezetők tevékenységét. A döntés célja, hogy lehetővé tegyék a gazdasági vezetés kollektív ellenőrzését. Alkalmat ad arra, hogy a vállalati közösség mondjon véleményt a vezetők munkájáról; tegye lehetővé, hogy azok is részesei legyenek a vezetők minősítésének, akik mindennapos tapasztalataik alapján a legjobban ismerik... A munkahelyi, üzemi demokrácia szocialista demokráciánk szerves része, s mint ilyen, a hatalom intézményrendszerébe tartozik. Talán kissé túl sokat időztem a párt hivatalos dokumentumainál, de hát olyan nyilvánvaló, hogy a legjobb indulattal hozott határozatok is értelmüket vesztik, ha azzal éppen azok nem élnek, akikért megalkották. Kollár Dénesnek tudnia kellene, hogy a bányász szakszervezet elnökségi ülésén nem ő számol be — az általa megválasztott elnökségnek kell számot adnia választóinak. Neki nincs mit megköszönnie — ő számonkérhet! Megvallom, talán túlságosan messzemenő következtetéseket vonok le az eseményből. Ugyanakkor ismét a párt legutóbbi állásfoglalására kell gondolnunk: a szakszervezeti keretek a magyar társadalmi viszonyok között a legmegfelelőbbek az üzemi demokrácia egészséges működésére és fejlesztésére. A több mint négymillió szervezett dolgozó mind hatékonyabban kell hogy részt vegyen társadalmunk irányításában, a dolgozók sorsának, életkörülményeinek alakításában. S ajnos, ma még nagyon sokszor halljuk a demokrácia fórumain, hogy a dolgozókért ezt meg azt tettük. A beszámolókban dicséretre és köszönetre váró megfogalmazásokat találunk arról, hogy mit tettünk a munkásokért. Mint kívülállókról beszélünk róluk, ők pedig köszönetét mondanak, mert jó gépet kaptak. Nem értik, hogy nem „kaptak”. A régi gépekkel, eszükkel, szorgalmukkal, verejtékükkel teremtették meg a gépvásárlások lehetőségeit, az élet lehetőségeit. Lombosi Jenő Egyszerűen érthetetlen, hogy mi minden hátráltatja egy-egy minisztertanácsi határozat végrehajtását. Finom gáncsok, rendeletek merev értelmezése. Az újmecsekaljai ZÖLDÉRT áruda vezetője ugyanis vitába keveredett a helypénzszedövel, majd pedig a kerületi tanácsi hivatallal: nem akartak hozzájárulni, hogy a pavilon további két beton- asztallapot kaphasson a piac területén. Az indok: az őstermelők elöl veszik el a helyet. Az ügy végül is az igazgatóig jutott, aki a városi tanács kereskedelm i osztó lyvezetőjével, a kerületi hivatal képviselőjével a helyszínen igyekezett tisztázni a dolgokat. A kedélyek azóta lecsillapodtak, de az őstermelők és maszek zöldségesek továbbra is ferde szemmel nézik a konkurrenciát. KiraUiaiit ||| a vita A ZÖLDÉRT jó másfél hónappal ezelőtt határozta el, hogy a hatékonyabb árszabályozás érdekében alkalmi árusokat állít a piaci betonstandok mögé, ahol az átlagosnál alacsonyabb áron a ZÖLDÉRT áruját kínálják. A kezdeményezés osztatlan sikert aratott, a háziasszonyok ugyanúgy válogathattak a zöldség- és gyü- mölcshalrr.ok között, mint a maszeknál. És ekkor robbant ki a vita a ZÖLDÉRT és a tanács között. A piaci felügyelő KÖJAL- rendelkezésre hivatkozva kötelezte a vállalatot, hogy az alkalmi árusoknak is szerezze be a szükséges egészségügyi könyvecskét, továbbá kilátásba helyezte, hogy a továbbiakban nem csupán szombaton kell kipakolnia a standokra, hanem szerdán is, ha már három helyett öt betonasztalra van szüksége az árudának. Az alkalmi árusok — akik egyébként a vállalat adminisztrátorai, raktári dolgozói — azóta beszerezték a papírokat. Csak az nem érthető teljesen, hogy miért nem előírás ez az őstermelők és egyéb piaci árusok részére. Kasza Tibor, a ZÖLDÉRT kiskereskedelmi osztályvezetője a következő adatokkai bizonyítja a kezdeményezés életrevalóságát. — A standos árusítást ma már nem csupán az újmecsekaljai piacon végezzük. Ugyanezt tesszük a Felsőmalom utcában, a pécsi nagypiacon, a kertvárosi és a komlói piacokon is: szombat délelőtt többízben is előfordult, hogy kétszer csökkentettük a zöldségárakat, ami már amúgy is alacsonyabb volt a piaci átlagárnál. A forgalom a hétvégeken ezeken az elárusító helyeken kétszeresére emelkedett. Újmecsekalján, amely hosszú éveken át a város legdrágább piaca volt, vasárnap is nyitva tartunk: a mi árudánk előtt ilyenkor állandó a sorban állás. A Baranya megyei ZÖLDÉRT az év első felében 236 vagon árut értékesített, 1976. első hat hónapjában 219 vagon zöldség és gyümölcs került a boltokba. Az emelkedés tehát egyértelmű. Zöldségből 8,4 százalékkal fogyasztott többet a megye lakossága, gyümölcsből 37 százalékkal nőtt a ZÖLDÉRT-felhozatal. Erre legalább hat esztendeje nem volt példa. Köztudott, hogy Baranya nem tartozik az önellátók közé. A külmegyékből érkező zöldáru mennyisége még ma is meghaladja a 20 százalékot. Az arány az elmúlt évben fordult a megyei felvásárlás javára. Mindez annak köszönhető, hogy a termelők többsége betartja a szerződéses fegyelmet. A korábbi években ez alig érte el a harminc százalékot, ma viszont a termelők közel kétharmada tekinti „szentnek" a szerződésben foglaltakat, tehát a ZÖLDÉRT- nek adja el áruját. A kialakított védőárak szem előtt tartják a termelői érdekeltséget és ezek jelentősen magasabbak, mint a zöldségprogram beindítása előtt voltak. Az osztályvezető elém teszi a statisztikai összesítőket: az egyik 1971 augusztusából való, a másik a napjainkban érvényben lévő felvásárlási árakat tartalmazza. Lássuk tehát a legfontosabb szezonáruk védőárait, amelyek megegyeznek a szerződéses felvásárlási árral ! Hat esztendővel ezelőtt négy forintért vették át a paprika kilóját, ma öthúszért. A paradicsomot 1,47-ért, ma 2,50- ért. Az őszibarackot 3,20-ért, ma minőségtől, mérettől függően 4—8 forintért. A dinnye 2,24 forint volt, ma 3-at adnak kilójáért. A hagymát 2,34 helyett ez év augusztusában 4.50- ért veszik át. A sárgarépa felvásárlási ára 1971-ben 2,87 forint volt, ma két forint. A gyökér a hat évvel ezelőtti 3,66-os ár helyett 5,40-ért kerül a ZÖLDÉRT-raktárakba. Ugyancsak a fenti időpontokban a következőképpen alakultak a fogyasztói árak. Paprika; 6,20 (1971. aug.), 6,20— 7,80 (1977. aug.). Paradicsom; 3,12, 4,60. Őszibarack; 5,36, 5.50- 12. Dinnye; 4,34, 4,60. Hagyma; 4,00, 6,60. Sárgarépa; 4,54, 3,20. Gyökér; 5,90, 8,00 forint. — A közhiedelemmel ellentétben - mondja Kasza Tibor — az utóbbi években szűkült az árrés, tehát a felvásárlási árak és a fogyasztói ár közötti különbség. Például 1976 első felében 28 százalék volt, idén huszonhárom az első hat hónap átlagában. Természetesen ehhez nagyrészt az is hozzájárult, hogy mind erőteljesebben érvényesül a központi akarat. A ZÖLDKER szerepe megnőtt: ebben az évben tovább nőtt a központilag előírt fogyasztói árak köre. Legyen IlllliSlliillll A ZÖLDÉRT árszabályozó szerepe természetesen nem érvényesül mindenütt. A magán- kereskedők és őstermelők átlagosan 20-50 százalékkal drágábban kínálják portékájukat, a fehér foltok még ugyan- 'csak sűrűek. Nem egyszer országos szervek intézkedése szükséges ahhoz, hogy a csillagászati ár alább szálljon. Rokkenstein József, a HUNGA- ROFRUCT Fejér—Tolna—Baranya megyei kirendeltségének vezetője mondta a napokban: — Néhány héttel ezelőtt azért állítottuk le a paprikaexportot, mert a belföldi árak elviselhetetlenül magasak voltak. A külföldre szánt paprika a hazai zöldségüzletekbe, piacokra került. Azóta az árak jelentősen mérséklődtek: ma már ismét 5—6 vagon paprikát küldhetünk külországokba naponta. Nem lehet egyoldalúan elmarasztalni, avagy dicsérni senkit a zöldségfronton. A termelés, a felvásárlás, a feldolgozás és értékesítés olyan komplex folyamat, amely nem nélkülözheti a tervszerűséget, az egymásrautaltságot, de mentes kell. hogy legyen a finom gáncsoktól. Mert a vá-
