Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)

1977-08-24 / 232. szám

e Dunántúlt napló 1977. augusztus 24., szerda Képernyő előtt Nyitott könyv Érdekes a televízióban egy-egy műsor csendes karrierje. A Nyitott könyv is csendes karriert csinált, nemcsak azért, mert alig­ha lehetne megszüntetni a nézők felzúdulása nélkül, s nem is csak azért, mert abszurdnak tűnő felada­tát — hogy a tévé, a „könyv ellensége” éppen a könyv­höz édesget a maga esz­közeivel — igen jól ellátja, hanem azért is, mert ez a műsor kikerekedett, meg­találta a hangját és a he­lyét. Már legutóbb a Veszp­rémi Tévétalálkozón is ki­derült, hogy ä Nyitott könyv műsora nem egysze­rűen valamiféle szemle, hanem önálló műsor. Fe­nékéi Judit Dokumentumok U. M.-ről című regényének Nyitott könyv-változatát nem véletlenül díjazta Veszprémben a zsűri. (Más kérdés, hogy a regény az­után teljes egészében is képernyőre került.) Most Kolozsvári Grandpierre Emil Változó felhőzet című kötetéből láthattunk egy Nyitott könyv-adást, s ez tovább erősíti a jó véle­ményt. Először is megszűnt a műsornak az a görcse, hogy egy-egy új könyv kapcsán az írót is tetőtől talpig bemutassa a néző­nek, s értekezni próbáljon vele a világirodalom — de legalábbis az egész ma­gyar irodalom - nagy kér­déseiről. Megszűnt az a didaktikus igyekezet is, hogy ugye mi azt akarjuk, hogy a néző el is olvassa a szóbanforgó könyvet, nem adhatunk tehát neki teljes élményt, mert akkor esetleg a nevelő hatás szenved csorbát. Helyreáll­tak az arányok, a műsor megmarad annál, aminél maradnia kell: a könyv alapján teljes szórakozást, egész élményt nyújt, az írót pedig hagyja beszélni. Kolozsvári Grandpierre esetében persze nehéz do­log lett volna a fennkölt­ségnek akárcsak a látsza­tával is kísérletezni. Az ő csúfondáros humora, anek- dotázó kedve, magával ra­gadó egyénisége eleve biztosította, hogy a néző egy kellemes klubban érez­ze magát, ahol életről és irodalomról esik szó, de ahol a kettő át- meg át­szövi egymást. Hogy az író mit választott volna a kötetéből, homályban ma­radt, de a néző így sem lehetett elégedetlen. H. E. Ismerjük meg rendeleteinket A kisiparosok, magánkereskedők járulékfizetési kötelezettsége Ismert, hogy a kisiparosok, a magánkereskedők a társada­lombiztosítás egyes ellátásaira jogosultak. Az ellátások fede­zésére járulékot kötelesek fizetni. Az 1975. évi II. törvény életbelépése óta eltelt idő ta­pasztalatai indokolttá teszik, hogy a járulékfizetésről, az eh­hez kapcsolódó tudnivalókról ez úton tájékoztassuk olvasóin­kat. A 17/1975. (VI. 14.) MT sz. rendelet 272. §-a értelmében a társadalombiztosítási járulé­kot az iparjogosítvány, illetőleg a kereskedői iparigazlovány — telepengedélyhez kötött tevé­kenység gyakorlása esetén a telepengedély — kézbesítésé­nek a napját magában fogla­ló hónap első napjától annak a hónapnak az utolsó napjá­ig kell fizetni, amelyben: a) az iparjogosítványt, ipar- igazolványt visszaadják, vagy jogerősen visszavonják, vagy b) a kisiparost, illetve a ma­gánkereskedőt jogerős bünte­tőítélet foglalkozásának a gya­korlásától eltiltja. Abban az esetben, ha a kis­iparos, magánkereskedő meg­hal, a járulékfizetési kötelezett­ség az elhalálozás napját megelőző hónap utolsó nap­jával szűnik meg. Az elhalt után az ipari, ke­reskedői tevékenységet özvegyi jogon folytató házastárs (élet­társ) járulékfizetési kötelezett­sége az ipari, kereskedői te­vékenység tényleges megkez­dése hónapjának első napjá­val kezdődik. A jogszabályi előírások sze­rint a társadalombiztosítási já­rulékot HAVONTA UTÓLAG KELL fizetni. A járulék egy-egy naptári hónapra a következő hónap ELSŐ NAPJÁN esedé­kes, és e hónap 15. napjáig fizethető késedelmi pótlék mentesen. A kisiparost és magánkeres­kedőt a jövedelemadó fizetése szempontjából osztályba sorol­ják. Az osztályba sorolásnak megfelelően történik a járulék mértékének megállapítása. A már hivatkozott minisztertaná­csi rendelet 273. §-a értelmé­ben az adófizetésre kötelezett kisiparos és magánkereskedő a havi társadalombiztosítási járu­lékot november 1-től, a követ­kező év október 31-ig terjedő időszakra a november 1 -ét KÖZVETLENÜL MEGELŐZŐ NAPTÁRI ÉVRE VONATKOZÓ adóköteles jövedelmének meg­felelő osztály szerinti összeg­ben köteles fizetni. Tehát 1976. november 1-től, 1977. október 31-ig a társada­lombiztosítási járulékot a kis­iparos, magánkereskedő részé­re az 1975. évi adóköteles jö­vedelme alapján állapítja meg a KIOSZ, KISOSZ (érdekvédel­mi szerve). Minden évben Mikor jogos a mentesítés? A BARANYA MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VALLALAT keress — autóvillamossági szerelőt, — esztergályost, — maróst, — adagoló javítót, — — autószerelőt, ­— vízvezetékszerelőt, — kárpitost, — gépkocsi-rakodókat, — panelszerelőket, — kőműveseket, — ácsokat, — vasbetonszerelőket, — vízszigetelőket, — ipari őröket, — segédmunkásokat. JELENTKEZÉS: Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat, Pécs, Szántó Kovács János út 1. (ÉM szálló). Munkaerőgazdálkodás. 0 Minden érdeklődő levélre válaszolunk. Levélcím: 7601 Pécs, Pf.: 147. szeptember 30-ig értesíti az ér­dekvédelmi szerv a kisiparost, kiskereskedőt a november 1-től fizetendő társadalombiztosítási járulék összegéről. Az adófizetésre kötelezett kisiparos, magánkereskedő az általános jövedelemadó első ízben történő végleges megál­lapításáig az ideiglenesen megállapított jövedelemadó­előleg egy évre számított ösz- szegének a figyelembevételé­vel társadalombiztosítási járu­lékelőleget köteles fizetni. A járulékelőleget a társadalom- biztosítási járulék összegébe be kell számítani. Ilyen ese­tekben a járulék visszamenő­leg esedékes az adófizetésre kötelezetté válás, illetve az iparigazolvány kézbesítése napját magában foglaló hó­nap első napjától. Késedelmi pótlék mentesen fizethető a KIOSZ illetve a KISOSZ járu­lékelőleg besorolási értesítését követő naptári hónap 15. nap­jáig. A jogszabályi rendelkezések szerint nem köteles társada­lombiztosítási járulékot fizetni a) az a kisiparos és ma­gánkereskedő, aki az érdek- képviseleti szerv javaslatára mentesítést kapott, és mente­sítése az 1975. évi II. törvény hatálybalépését követően is fennáll. b) az a magánkereskedő, akinek kizárólag hulladékgyűj­tésre, kerékpármegőrzésre vagy utcai mérlegelésre jogosító ke­reskedői iparigazolványa van. A társadalombiztosítási jog­szabályok lehetőséget adnak arra, hogy a kisiparost, és ma­gánkereskedőt KÉRÉSÉRE men­tesítsék a társadalombiztosítási járulékfizetés alól ARRA A NAPTÁRI HÓNAPRA, AMELY­NEK TELJES TARTAMA ALATT a) keresőképtelen beteg, ka­tonai szolgálatot teljesít, elő­zetes letartóztatásban van vagy szabadságvesztés bünte­tését tölti, HA EZ IDŐ ALATT IPARÁNAK, KERESKEDÉSÉNEK A GYAKORLÁSÁT SZÜNETEL­TETI, b) munkaviszonyban áll vagy ipari szövetkezetnek közös munkahelyen dolgozó tagja, és munkaideje a munkaköré­re megállapított törvényes munkaidőt eléri, ha alkalma­zottja nincs, c) mezőgazdasági szövetke­zetnek a tagja, ha a hónap folyamán legalább TIZENHÁ­ROM, nő NYOLC MUNKANA­POT DOLGOZOTT, ha alkal­mazottja nincs. A kisiparost és magánkeres­kedőt kérésére mentesíteni kell a társadalombiztosítási já­rulék fizetése alól a szülése napját magában foglaló hó­nap első napjától a szülést követő negyedik hónap utolsó napjáig. Külön is felhívjuk a figyel­met arra, hogy a most felso­rolt esetekben csak akkor tör­ténhet a mentesítés, ha az ér­dekelt ezt KÉRI! • A mentesítés iránti kérelmet a lakóhely szerinti társada­lombiztosítási igazgatóságnál kell előterjeszteni és mellékel­ni kell a mentesítésre jogot adó körülményt igazoló okmá­nyokat, illetve igazolásokat. Arra is felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a mentesítésre irányuló kérelmet legkésőbb a mentesítésre okot adó körül­mény bekövetkezésétől számí­tott HÁROM HÓNAPON be­lül kell az illetékes társada­lombiztosítási igazgatósághoz benyújtani. Abban az esetben, ha a kisiparos, a magánkereskedő a járulékfizetés alól mentesí­tést kapott, a mentesítésre jo­got adó körülmény MEGSZŰ­NÉSÉTŐL számított TIZENÖT NAPON BELÜL KELL a társa­dalombiztosítási igazgatóságot értesíteni. Az értesítésnél, mint minden megkeresésnél ajánla­tos hivatkozni a törzsszámra is. Arról már tájékoztattuk ol­vasóinkat, hogy az érdekkép­viseleti szerv a fizetendő tár­sadalombiztosítási járulék mér­tékéről a kisiparost, magánke­reskedőt szeptember 30-ig ér­tesíti. Ezt az értesítést akkor is megkapja az érdekelt, ha a következő évben a társada­lombiztosítási járulékot válto­zatlan mértékben fizeti. Soronkívül értesíti az érdek- képviseleti szerv a kisiparost, magánkereskedőt a fizetendő társadalombiztosítási járulék (járulékelőleg) összegéről a) a kisipari, a magánkeres­kedői tevékenység megkezdés sekor, b) ha az adóköteles kisipa­ros, magánkereskedő adómen­tessé válik, c) ha az adómentes kisipa­ros, magánkereskedő adófize­tésre kötelezett lesz. A kisiparos, magánkereske­dő ö havi társadalombiztosítá­si járulékot KÜLÖN FELSZÓ­LÍTÁS NÉLKÜL KÖTELES a társadalombiztosítási igazgató­ságnak HAVONTA ÁTUTALNI még akkor is, ha az érdek- képviseleti szervtől valamilyen oknál fogva esetleg nem kap­ta meg az értesítést. Aki Vörösmartyt költői pályáján elindította... 115 éve halt meg Egyed Antal, Ovidius és Tibullus fordítója Augusztus 27-én 115 éve an­nak, hogy Egyed Antal, a ne­ves magyar költő és műfordító 1862-ben Dunaföldváron meg­halt. 1779. június 13-án Szé­kesfehérvárott született. A kö­zépiskoláit szülővárosában vé­gezte, ahol tanára: Virág Be­nedek, a későbbi ,,magyar Ho­ratius" volt, aki Egyed Antal költői hajlamaira serkentőleg hatott. 1799-ben jött Pécsre, ahol a bölcseleti taniolyamot hall­gatta, és buzgó tagja lett az ifjúsági magyar iskolának, 1801-ben a pécsi szeminárium­ba lépett és 2 év múlva pappá szentelték. 1803—1807 között dunaföldvári, bükkösdi, báta- széki és závodi káplán volt. 1807-ben rövid ideig pécsi püs­pöki szentszéki jegyző, de er­ről a funkciójáról lemondott, mert a városból elkívánkozott. Csöndesebb, nyugalmasabb vidéki plébánia után vágyódott, ahol zavartalanul élhet az iro­dalomnak. 1808-ban Kalocsán, 1813-ban Bonyhádon, majd Pakson, 1829-ben Dunaföldvá­ron volt plébános haláláig. Du­naföldváron 1862. augusztus 27-én rablótámadás áldozata lett és a homlokán kapott vá­gás következtében meghalt. Egyed Antal eredeti költemé­nyeket írt a római elégikusok modorában. Versei: ,,Elégiák levelekben" (Pest, 1831) és „Egyed Antal elégiái három könyvben" (Pest, 1848) címmel jelentek meg. Irodalmi működésének jelen­tősége nem annyira verseiben, mint inkább műfordítói tevé­kenységében rejlik. Nevét Ovi- dius-fordításaival tette ismertté az országban, 1823-ban. Egye­lőre csak egy könyvet jelente­tett meg: „P. Ovidius Naso hitverseinek negyedik könyve" (Pest) címmel. Ennek második javitott kiadása Pécsett jelent meg 1845-ben. Ezután nagyobb gyűjteményeket is közzétett: „P. Ovidius Naso keservei" öt könyv, (Székesfehérvár, 1826), második javított kiadós Pest, 1847 és „Ovidius pontusi elé­giái" (Pest, 1839). Pesten bo­csátotta ki az Ovidius-féle „Áf- változások" fordításának füze­tét is. Később pedig Tibullust fordította: „Albius Tibullus elé­giái" (Buda, 1845 és 1852). Műfordítói tevékenységének el­ismeréséül Egyed Antalt 1833- ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai so­rába választotta. Egyed Antal egyike volt azoknak, akik Vörösmarty Mi­hályt - a későbbi „minden ma­gyar költőnek édesapját", aho­gyan Juhász Gyula nevezte — költői pályáján elindították. Ezt maga Vörösmarty is több­ször hangoztatta leveleiben. De ugyanezt állapították meg róla Vörösmarty életrajzírói: Gyulai Pál és Riedl Frigyes is. Vörösmarty Mihály Egyed An­talban nem a plébánost nézte, hanem az írót, a műfordítót tisztelte benne. Ezért alakult ki közöttük irodalmi barátság és baráti levelezés. Pusztai József Anyakönyu PÉCS SZÜLETTEK: Vadász Hajnalka, Kerényi Ernő, Mislyanácz János, Tóth Péter, Skoda Szilvia, Sülle Kata, Kakas Babett, Lukács Barna, Kis-Gabó Edina, Ily* lyés Bernadett, Perger Gábor, Kur­tán Adrienn, Gyarmati Angéla, Schmidt Szilvia, Lőrincz Csaba, Far­kas Kornél, Meier Klára, Normánt László, Fenyösi Timea, Huszka Ivett, Mihálykövi Gabriella, Mihálykövi Andrea, Vincze Balázs, Kiss Judit, Perlaki Edina, Mátyás János, Vin­cze Balázs, Lengyel Ildikó, Hajdú Kitti, Molnár Tamás, Duan Eszter, Darnai Alexandra, Liebhardt László, Sára László, Paulovics Ildikó, Honti Roland, Kovács Anita, Babos Anita, Patta Brigitta, Baranyi Zsófia, Kiss- Nagy Diána, Peigl Krisztián, Csiz­madia Zsolt, Kövér Gábor, Schrott Szilvia, Jónás Ibolya, Tálos Ma­rianna, Vigh Zsófia, Matyola Melin­da, Krémer András, Platzzeriánó Adrienn, Volcsányi Veronika, Zsók Anikó, Fehér Timea, Mozsgai Krisz­tina, Juhász-Vödrös Gábor, Heil Ró­bert, Illés László, Török Miklós. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Horváth Péter—Bogdán Julianna, Gáspár László—Király Gyöngyi, Dán Gyula—Kovács Klára, Bajkó Bálint— Hajnal Edit, Miklós Vince—Török Katalin, Friedrich József—Kiss Anikó. MEGHALTAK: Csaraczki-Kovács József, Akácos Jánosné Sztázics Mária, Faludi Je­nöné Spitzer Ilona, Milánkovics Ka­talin, Gyömbér György, Borbás Jó- zsefné Antal Erzsébet, Marosvári Jánosné Mikei Anna, Hámori Jó- zsefné Pap Anna, Matusa Józsefné Kugl Mária, Wezmár Mihály, Szántó Ferencné Gemer Mária, Bíró Ferenc- né Csapó Ilona, Besenyi Boldizsár, Mosonyi István, Gombor Istvánná Hoffmann Irén, Pankász Józsefné, Szabó József, Szűcs Lajosné Szántó Katalin, Somlai Ingrid, Varga Ist­vánná Czink Mária, Garai Dezső, Vadas József, Rab József, Horgas István, Bartolovics Mihályné Bánó Rozália, Zsifkovics Ferenc, Tormási Jánosné Kincse Erzsébet, Károly Jó­zsefné Frank Julianna, Mátrán Fe­renc, Hajdú Agostonné Bicsak Ju­lianna. Szerencsejátékosok? Az elmúlt öt hónapban 20 százalékkal emelkedett a köz­úti balesetek száma és ezen belüf 30 százalékkal a halá­los sérülések aránya. Ennyi a hír, ennyit mondanak a szenv­telen számok, amelyek mögött tragédiák- rejlenek. Olyanok, amelyeknek nem kellett volna bekövetkezniök. De a jármű- vezetést sokan szerencsejáték­nak tekintik. És az utakon így megannyi a veszély. Nem a kiszámíthatatlané, a szeszélyes véletlené, hanem a meggon­dolatlanságé, a felelőtlenségé, az Oktalan kockáztatásé. Az ember persze nem töké­letes. Az ember tévedhet. A baleseti statisztikák számai bi­zonyítják, hogy milyen gyak­ran helyrehozhatatlanul. De a számok túl nagyok. Nem men­tik a tévedések: az idegrend­szer villanásnyi rövidzárlata, az izmok másodpercnyi lazulása, a figyelem lanyhulása. Mert sokan nem az alig kivédhető emberi rövidzárlat áldozatai, hanem valami gonosz, és os­toba erőlködéssel önmaguk idézik elő a veszélyt testi ép­séget, életet téve egy megbo­csáthatatlanul felelőtlen já­tékra ... Hányán ülnek a volán mö­gé poharazgatás után? Aligha kideríthető. De minden negye­dik baleset főszereplője az al­kohol. Isznak, aztán nyugod­tan beülnek a kocsiba. Ismerik' a veszélyt, tehát tudatosan, előre megfontolt szándékkal készülnek egy öngyilkossági, gyifkossági kísérletre. Túl gyak­ran nem is eredménytelenül. Mi mentheti ezt? Előznek be nem látható kanyarban, buk- kanóban. Előznek, ha a má­sikat az útszélre vagy árokba . kergetik is. Hányszor jár vég­zetes következményekkel ez az útszéli vagánykodás? Szeren­csére kevesebbszer, mint ahá­nyon és ahányszor megterem­tik lehetőségét. De épp elég­szer ahhoz, hogy a szabály­talan előzés a baleseti okok első helyezettjei között szere­peljen. És a többnyire frontá­lis ütközéssel járó hazárdjá­ték háromnegyed része életet követel. Gyakrabban a vét- lenekét. Ugyan mi oldja ezt? —Qumtcstkorqató -fenegyerekek a városok utcáin: átlőnek a pirosra váltó lámpánál, a gya­logátkelőkön, bőgő motorral és síró gumikkal fordulnak be szűk utcákba, fütyülnek a táb­ládra, bármit jelezzenek is. Nyomukban ijedt arcok, meg­rémült öregek, szitkozódó jár­művezetők. És nem egyszer ál­dozatok is. Mi magyarázhatja ezt? Esztelen száguldók az uta­kon: száz fölött rohanó több tonnás monstrumok, messze a megengedett vagy ésszerű se­besség fölött tépő személyko­csik. Aztán a szűkszavú jelen­tés: kisodródott, letért az út­ról, árokba borult, megcsú­szott ... És megint csak áldo­zatok. Oktalanul, feleslegesen. Ki érti ezt? És az alattomos sétaautó­zók, akik rögtön rátaposnak, ha előzni meri őket valaki. Vagy a sunyin eloldalgók, akik nyomtalanul eltűnnek az álta­luk ökozott kár vagy baleset (!) színhelyéről, ha nincs tanú a közelben ... Ugyan miért és mitől ilye­nek? Könnyelműek vagy meg­gondolatlanok, felelőtlenek vagy garázdák, gátlástalanok “vágy lelki betegek, bűnöző hajlamúak vagy értelmileg korlátoltak? Az okok minden bizonnyal bonyolultak, összetettek. Csak! egy bizonyos: ők azok, akik alkalmatlanok arra, hogy a kormány mögé üljenek. Ök azok, akik nap mint nap ve­szélyeztetik az egyszerit, a megismételhetetlent és a hoz­zátartozók számára soha töb­bé nem pótolhatót. A bizton­ság nem rulett, nem lóver­seny, nem szerencsejáték. Aki ezt nem érti vagy képtelen fölfogni, azt meg kell foszta­ni attól a lehetőségtől, hogy hivatalos engedéllyel a zsebé­ben induljon veszélyt hozó út­jára. Búsbama László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents