Dunántúli Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 210-239. szám)
1977-08-23 / 231. szám
e Dunántúlt napló 1977. augusztus 23., kedd üourivi nett fogalom Belterjes növényfajták lakoratórinma a bánáti rónán A Lovrin név fogalommá vált a román mezőgazdasági szakemberek körében. Lovrin egyike a legszebb, leggyorsabban fejlődő bánáti községeknek, amely minden bizonnyal rövidesen városi rangra emelkedik. Mégsem ez vitte el hírnevét az ország minden tájára és számos más államba, hanem a több mint harminc éve itt működő mezőgazdasági kutatóállomás, a lovrini kutatók által kinemesitett búza-, kukorica- és más növényfajták. Emil Vlaicu elvtársat, at állomás igazgatóját kértük fel arra, hogy mutassc be a lovrini kutatóközDontot a Dunántúli Napló olvasóinak. — Állomásunk tulajdonkéD- pen a nagy múltú Csanádi kísérleti telep jogutóda, amelyet 1946 őszén költöztettek át Lov- rínra, oontosabban itt alakult újjá. Az elmúlt három évtized alatt állomásunk az ország nyugati vidékének tudományos központjává fejlődött, s feladata az országrész mezőgazdaságának összes főbb kérdéseivel foglalkozni. Jelenleg kereken háromezer hektáron gazdálkodunk. amelyből 250 hektárt foglalnak el kísérleti parcellák, a terület többi részén pedig vetőmagtermesztéssel foglalkozunk; évente mintegy 4000 tonna elitvetőmagot szállítunk az ország minden részébe. A huszonnégy tudományos kutató huszonkét tudományos proqram keretében, a vidék mezőgazdaságának hetvenkét sajátos témakörével foglalkozik. — Tudom, nehéz lenne még csak felsorolni is a harminc év alatt elért eredményeket. ízelítőül azonban mégis próbáljunk meg felsorakoztatni néhányat az utóbbi évek fajtane- mesítési sikereiből... — Az utóbbi öt esztendő igen termékeny volt nemesíté- si szempontból. Több új búzafajtát sikerült létrehoznunk, kiemelném közülük' a Lovrin—10- et, a Lovrin—13-at és a Lovrin—231-et, amelyeknek termőképessége 7000 kiló körül mozoa és jelenleg mintegy 300 000 hektáron termesztik az országban. Kukoricából is több hibridet sikerült előállítanunk. Legelterjedtebb a 400-as és a 405-ös egyszeres keresztezést! hibrid, amelyek 14 000 kilós szemtermés: is biztosítani tudnak hektáronként. E két hibridet idén körülbelül egymillió hektáron termesztik az országban. s a felmérések azt mutatják, hogy termesztési területük jövőre közel megkétszereződik. Ezen kívül több takarmányrépa, zab, kender és más növényfajtát állítottunk elő, új termesztési technológiákat dolgoztunk ki, másokat tökéletesítettünk, növényvédelmi, talajjavítási, üzemszervezési kérdéseket oldottunk meg. Munkánk során szoros együttműködés alakult ki a szomszédos országok testvérintézeteivel, így a magyar kutatókkal is. Csak példaként említeném, hogy igen hasznos a kapcsolatunk a martonvásári kutató- intézettel, a kompolti kísérleti állomással, amelyekkel a kukorica-, illetve kendernemesítés kérdéseiben cserélünk tapasztalatokat. Az együttműkö- _ dés jelentős segítséget nyújt * abban, hogy kutatóállomásunk mind jobban megfeleljen a román mezőgazdaság előtt álló nagy követelményeknek. — Talán azt is megtudhatnák, mire összpontosítják most figyelmüket a lovrini kutatók? — A parasztság .áprilisban megtartott kongresszusa fontos feladatokat jelölt ki mezőgazdaságunk előrehaladásának meggyorsítása érdekében, a kutatókat pedig arra ösztönözte, hogy éppen az előrehaladást meghatározó lényeges kérdések megoldására összpontosítsák erőfeszítéseiket, alkotó energiájukat. Mi eddig elsősorban hosszú, vagy közepes tenyészidejű búza- és kukoricafajtákat állítottunk elő, az elkövetkezőkben —éppen a gyakorlat, a termelés megrendelésére — rövid tenyészidejű, bőven termő és ugyanakkor jó minőségi tulajdonságokkal rendelkező növényfajták kinemesítésére törekszünk. Már a fajtcelismerő bizottság elé került a Montana búzafajta, és előrehaladtak a kísérletek a Lovrin 31- es és a Lovrin—32-es vonalakkal, továbbá 4 kukoricahibrid, 3 zab, 2 kender, 3 takarmányrépa fajta előállításán dolgozunk. Nagyobb figyelmet fordítunk az elkövetkezőkben a mezőgazdasági munkák gépesítésére, valamint a talajjavítás kérdéseire. — Kutatóállomásuk két évtizede megszakítás nélkül-az Akadémia élenjáró egységei közé tartozik, kiváló termelési eredményeiért háromszor tüntették ki a Munkaérdemrend I. fokozatával. Most azonban arról szeretném kérdezni az igazgató elvtársat, milyen szerepük van a lovrini kutatóknak abban, hogy a környéken szinte valamennyi egység magas állami kitüntetés birtokosa, s több termelőszövetkezet és állami vállalat megkapta a Szocialista Munka Hőse címet, amelyet — köztudott — csak kimagasló terméseredményekért adományoznak? — Az előbbiekben szóltam már arról, hogy kutatómunkánk következetesen a termelés -szükségleteire alapozódik, s ebből máris következik elválaszthatatlan kapcsolatunk a gyakorlattal, az, hogy a kutatási témákat elsősorban a termelő egységek „szállítják”. Ugyanakkor bátran állíthatom, hogy a termelőszövetkezetekés az állami vállalatok jelentős részét sikerült bekapcsolnunk a kutatómunkába. Állomásunknak a vidék öt különböző részén van fajtaösszehasonlító telepe, de emellett, csupán Temes megyében negyven egységben van bemutató és kísérleti parcellánk, amelyeken — kutatóink irányításával — a helybeli szakemberek szerződéses alapon végeznek különböző kísérleteket. így válnak a kutatók a termelés növelésének közvetlen, gyakorlati előmozdítóivá, s ugyanakkor az egész országrész egyetlen nagy, kísérleti teleppé. — Köszönöm a beszélgetést Józsa Ödön Három ősbemutató A hazai drámák évadja a Temesvári Állami Magyar Színházban Fennállásának százkét esztendeje alatt a híres Helmer és Fellner cég által épített temesvári színházi épület, amely négy művészeti intézménynek — a Román Operának, Nemzeti Színháznak, német és magyar színháznak - ad otthont, némileg megroggyant és több milliós költségvetéssel tetemes javításra szorult... A Temesvári Állami Magyar Színház, amely 1953-ban alakul, javarészt munkásszínjátszókból, az 1976—1977-es évadban közel 25 esztendős fennállása alatt soha nem tapasztalt arányban mutatott be hazai színműveket: a hét bemutatóból Shakespeare vígjátéka, a Vízkereszt, vagy amit akartok kivételével három ősbemutató (Szabó Lajos Hűség c. drámája, a Lángok című Tudor Arghe- zi verseiből és az 1907-es romániai parasztfelkelés dokumentumaiból készült irodalmi műsor, Tömöry Péter drámai krónikája, az Őfelsége, a nép) és két magyarul először megszólaló román szerző műve szerepelt műsoron: Marin Sorescu- nak, a Magyar Népköztársaságban is ismert költőnek és drámaírónak, a mai román irodalom egyik legeredetibb tehetségének költői drámája, az Ősanya és egy nemrég jelentkezett fiatal bukaresti szerzőnek, Radu F. Alexandrunak magyarul Az örökös címen bemutatott darabja. Valamennyi romániai hivatásos együttes komoly erőpróbája volt az 1976-ban először meghirdetett Megéneklünk, Románia elnevezésű országos fesztivál, amelynek ünnepségsorozata a román nép történelmének két kiemelkedő eseményét Gondolatok Jecza Péter temesvári műtermében Jecza Péter: Győzelem Jecza Péter valamennyi krónikása, kritikusa felfigyelt a szobrász emberségére, monumentális méltóság- és felelősségérzetére. Miből fakad ez a nagy fokú gerincesség, ez a, magabiztos és optimista szárnyalás, ez az időt és teret átívelő erő, amelyben a lemondás, beletörődés legcsekélyebb ránca sem lelhető fel? Jecza Péter közel tizenöt esztendeje él, tanít és alkot Temesváron (1963-ban végezte el a kolozsvári Ion Andrescu Képzőművészeti Intézetet, azóta a Temesvári Egyetemen tanít). így hát alkalmunk volt lépésről lépésre követni munkásságát, megismerni az embert és a művészt, a maga legteljesebb egységében érzékelve egy nem mindennapi életmű születését, kiteljesedését és hatását önmagunkra, környezetünkre. Joggal állíthatjuk, Jecza Péter több mint tehetséges alkotó. Izig-vérig elkötelezett kommunista művész, akinek egy- egy újabb szobrát, legyen az fából, kőből, bronzból, rézből, vasból, mindig ajándékként fogadjuk, mintha csak belőlünk fakadna lelkiismeretünk megrendeléseként. Jellemző a művészre az a mozzanat, amelyet Cseke Péter kollégám örökített meg egy, a bukaresti Kriterion Könyvkiadónál nemrég megjelent riportkötetben: „Magam is a Csanádiak kérésével állítok be Jecza Péter temesvári műtermébe: négyezer lejt gyűjtöttek össze, hogy végre legyen nekik is egy Dózsa-szobruk; ennyiért elvállalja-e? — El én még négyszázért is - kapom fel Jecza Péter válaszát, mely csak a következő félmondattal teljes: — ha egyszer ilyen ügyről van szó.” Valóban, Jecza Péter, aki Bráncu$i-t, Henry Moort, Gia- comettit vallja elődeinek, miközben saját népi gyökereit sem tagadja meg (sőt, magas fokon asszimilálja őket), alkotásaival társadalmi ügyet szolgál — példaadóan. Többek között Körösi Csorna Sándornak, Dózsa Györgynek, Lázár Mihály kommunista harcosnak, Dimitrie Pompeiu matematikusnak, Bölöni Farkasnak, Bartók Bélának állított emléket a művész. Más szabadtéri szobrai is, amelyeket a Tavasz, Bőség, A tyúkász, kettős egység, Rügyíakadás, Szárnyalás kulcsszavakkal jegyzett, vagy amelyek a Győzelem, Az ünnep, Gondolkodás, Felvonulás, Közeledés, Tánc, Phoenix stb. címet kapták, mind-mind társadalmi szolgálat, a valós művészi elhivatottság tanúi. A szobrok nyelvezetére, erkölcsi-esztétikai üzenetükre már utaltunk az elődöket említve. Szólnunk kell azonban arról is, ami Jeczát mindenki mástól elkülöníti. Abban a „szellemi tájszólásban" alkotja műveit, amely ugyan erdélyi, romániai magyar művészként emeli őt a magasba, de amelyet — bizonyíték erre számos nemzetközi díj, valamint, több külföldi kiállításának a közönség- sikere — Európa-szerte megértenek, nagyra becsülnek. Ez az alkotói módszer sajátosan korszerű vonalvezetésben, a fények és árnyékok játékában, az anyag és a tér stilizálton harmonikus zeneiségében érvényesülve új fajta, eredeti és monumentális szintézist teremt szobraiban. Szintézise — legyen az elvont gondolati, vagy konkrét történelmi, politikai, lélektani, emberi, kulturális fogantatásé — az egyértelműen kitárulkozó emberi lélek magasröptű értelmezése. Vajda Sándor ünnepelte: a függetlenség kivívásának centenáriumát és az 1907-es parasztfelkelés 70. évfordulóját. Valamennyi színház műsorán szerepelt ezt a két évfordulót köszöntő esemény. A temesvári magyar társulat a már említett Tömöry- drámával jelentkezett a nagy seregszemlén. A műfajilag drámai krónikának nevezett színdarab Szathmári Pap Ká- rolynak, a kolozsvári születésű piktornak és fotogrófúsnak állít emléket, aki 1844-től haláláig élete javarészét Romániában, a romániai festészet és fotóművészet szolgálatában töltötte: átélte a XIX. századi román történelem legnagyobb eseményeit és több nyugati lapot tudósított az 1877-1878- as függetlenségi háború eseményeiről, melyben öreg kora ellenére maga is részt vett. Az évek óta működő Irodalmi Színpad ezúttal is sikeres produkcióval örvendeztette meg közönségét: Kosztolányi Dezső A szegény kisgyermek panaszai című versciklusát Koszta Gabriella adta elő. Jövőre ünnepli a színház fennállásának 25. évfordulóját — átalakított színpaddal, nézőtérrel, modern színpadi berendezéssel várja ősztől Temesvár közönségét, azokat, akik 1953- ban önkéntes munkával alakították át az egykori báltermet színházteremmé, és azokat, akiket azóta nyert meg hűséges látogatóinak a Román Szocialista Köztársaság legfiatalabb, hatodik magyar színháza. Koczka György dramaturg Bányai Irén és a Szellemek Marin Sorescu Ősanya cimű drámájának egyik jelenetében. Kiszabad Szó ip Az oldalt összeállította a Szabad Szó, temesvári testvérlapunk szerkesztősége Olyan hidat épített, amit nem rombolhat le az idő Franyó Zoltánnal bőkezű volt az élet. Megadta neki a munka éltető hevétől fűtött, soha nem hanyatló, örök fiatalság kilenc évtizedét. Július végén ünnepeltük szeretettel, s oly csodálattal, amely csak a rendkívüli művészeket illeti meg. Pályája csúcsán, a hét munkás évtized erőfeszítései árán meghódított ormok magaslatán állva nézett le ránk, köszöntőire, gyönyörű örökségét — több mint hatvan kötetet számláló életművét — átnyújtva az emberiségnek. A művész, az alkotó ember élete átlépi a biológiai határokat, de az élet határos terében minden év újabb nagyszerű csúcsokat ígér. Példa erre az idős Tizian élete vagy a nemrég ugyancsak 90 esztendőt töltött Chagall és a román Ion Jalea új hajtásokat ígérő életműve. Századunk nagy öregjeinek sorában most ott van a temesvári mester, a romániai magyar író és műfordító, a Herder-díjas Franyó Zoltán. Az öregek sorában — ezüst halántékkal, mélyülő ráncokkal, nehezedő mozdulatokkal, de szemében fel-felcsillanó örök tűzzel, mosolyában bujkáló ifjúi hévvel, utánozhatatlan bájjal. Gondolatainak fürgesége, beszédének életerős sodrása, indulatokban és szenvedélyekben lecsapódó hangulatváltások ötvözete mindaz, amit mi „frányái fiatalságnak" nevezünk. Ez a fiatalság hozza magával a századelő humanista műveltségét, az Adyval betörő új hangok forradalmiságát, a szabadságért, a társadalmi igazságtalanság ellen harcoló szót, a fasizmus és embertelenség elkárhoztatását, a harcosan kiálló hangot, a harcos cselekvő közírást és bátor költészetet, és magával hozza e századvég világra tárulkozó szívével fellelhető kincseket ókori világokba merülten, a klasszikusok nem homályosuló fényével, a modernek friss szabadságával, a felemelkedő népek hangján, a fiatalok nagy- szerűségével. Franyó Zoltán életművét ismerni annyit jelent, hogy földünk népeinek kultúráját szívjuk magunkba, a költészet mélységeit és magasságait bejárva a szépség nevében átlépve a nyelvi korlátokat. Franyó Zoltán húrjain — amelyek évezredek lírai kincsét szólaltatták meg, hol a magyar nyelv képvilágának mesteri gazdagításával, a versteremtés nagy- szerűségének erejével, hol a német nyelv világba röpítő erejével — egyedülálló antológia zeng fel. Két nyelv, két irodalom gazdagító, teremtő mestere ő, ki tudásával, költői tehetségével és zsenialitásával világtájakat hódított. Elegendő lenne, ha csak annyit mondanánk el róla — s ezt ismételnénk időtlen időkig, az egymást követő nemzedékek nevében —, hogy Franyó Zoltán szólaltatta meg magyarul Goethe remekművét, a Faustot, és ugyanő tolmácsolta németül Ady és Petőfi költeményeit, hogy Franyó húrjain magyarul zengett fel a nagy román költő, Eminescu teljes életműve, s hogy ő, Franyó Zoltán bemutatta a világnak hazája, Románia és a kortárs magyar költészet legjobb alkotásait. Franyó olyan hidakat épített, amelyeket nem rombolhat le az idő. És minden híd, mely népeket népekhez közelít e csodálatos hangszer által, emlékmű gyanánt, mint óriás pillérek tartják gyönyörű örökségét, melyet kortársként nékünk adott. Franyó Zoltán Temesváron rendezte be alkotó műhelyét. A Bogdáne$tilor út 19-es számú házában, amelynek ablakai a világra nyílnak. így megadatott nekünk, temesváriaknak a betekintés, a mélységesen gazdag műhely rejtélyeinek felfedése, a barátság előnye, a szeretet jussa, a közelség termékenyítő nagyszerűsége. Pongrácz P. Mária Franyó Zoltán, házának kertjében