Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-01 / 179. szám
1977. július 1., péntek Dunántúli napló 3 Véget ért az országgyűlés nyári ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) nyen megteremthetők, ott elsősorban az öntözővizet legjobban megháláló kultúrák termelését kell bővíteni, s ennek megfelelően kell módosítani a termelési szerkezetet. A továbbiakban elmondotta a miniszter, hogy az elmúlt évtizedekben megtöbbszöröződött az élelmiszeripar vízfelhasználása. A víz minőségével szemben támasztott követelmények — a gyógyszeripar után — talán itt a legszigorúbbak, ezért a higiéniai követelményekre és a víztakarékos technológiák alkalmazására igen nagy gondot fordítanak. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar együttesen az iparhoz hasonló vízfogyasztó, közvetlenül érdekelt tehát a vízkészletek növelésében is. Ebben a lehetőségek számottevőek. Jelenleg mintegy 300 mezőgazdasági víztároló van, 11 000 hektár területen. A miniszter Baranya megye példáját említette, ahol tizenhat év alatt mintegy 40 mesterséges tavat hoztak létre. Hasonló törekvések Tolnában és néhány más megyében is tapasztalhatók. Romány Pál utalva arra, hogy a pénzügyminiszter ígéretesnek mondta az idei határt, megjegyezte: ebben nemcsak az idei derekas munka tükröződik. Munkánk egy folyamatnak a része, s nem is csak a mának szól. örömmel mondhatom, hogy alkotó szellem, teremtő szándék jellemzi a mezőgazdaság sokezres kollektíváját. Jó, vállalkozó kedvnek vagyunk a tanúi a szarvasmarha-tenyésztésben is, vagy az ültetvények telepítésének előkészítésében. Az idei mezőgazdasági munka végső eredménye, tervezett, nagy exportbevételeink elérése még sok tényezőtől függ. Abban biztosak lehetünk, hogy a mezőgazdaság dolgozói — az egész társadalom cselekvő közösségében — mindent elkövetnek azért, hogy szándékuk, munkájuk olyan minősítést kapjon, mint amilyet tavalyi erőfeszítéseik kaptak. — Adottságainkból következik, hogy számolnunk kell mind csapadékhiónyos évekkel, mind a túl sok víz okozta időnkénti gondokkal. Ez és a kiegyensúlyozott vállalati gazdálkodás érdeke is azt kívánja, hogy fokozzuk erőfeszítéseinket az öntözött területek növelésére és a vízkárok mérséklésére is. Ugyancsak fokozni kell az erőfeszítéseket a talajok termékenységének és vízgazdálkodási tulajdonságainak javítására. E feladatok ellátása nemcsak a vízgazdálkodási ágazatban és nem is csak a mezőgazdaságban dolgozók, hanem együttesen, országunk érdeke — mondotta Romány Pál. Válasz, határozathozatal A vitában elhangzottakra dr. Gergely István válaszolt. Jelezte, hogy a vízügyi szervek a vitában felmerült csaknem hatvan kérdéssel, illetve javaslattal részletesebben is foglalkoznak, s álláspontjukról írásban tájékoztatják a képviselőket. Több most elhangzott javaslat már a megvalósulás útján van. Gondoskodnak például arról, hogy a bányavidékeken ne ismétlődhessék meg a visontai eset, amikor a bányaművelés elapasztja a környező vidék kútjainak vizét. Napirenden szerepel annak a körülbelül 400 községnek a vízellátása ’is, amely jelenleg nem vagy alig rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az államtitkár egyetértett azzal, hogy újabb korszerű öntözőberendezésekre van szüksége a mezőgazdaságnak, de nyomatékosan felhívta a figyelmet a meglevők jobb, gazdaságosabb kihasználására is. Az országgyűlés az OVH elnökének beszámolóját egyhangúlag, jóváhagyólag tudomásul vette. Interpellációk Kangyalka Antal, a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár makói gyárának igazgatója (Csongrád megye) a külkereskedelmi miniszterhez interpellált az importból származó anyagmozgató gépek alkatrész-ellátásáról, ami jelenleg erősen akadozik. Dr. Bíró József miniszter válaszában elmondta, hogy az Országos Tervhivatal a szocialista országokkal történő tervegyeztetéskor, a minisztérium pedig a kereskedelmi megállapodások aláírásakor minél nagyobb alkatrész-kontingensek elérésére törekszik. Évente mintegy 15 százalékkal növekszik az alkatrészbehozatal, amelynek értéke az idén várhatóan túlhaladja a 20 milliárd forintot. Fontos, hogy a megrendelők és a külkereskedelem között még szorosabbá váljék a kapcsolat, hogy kellő időben továbbíthassák az igényeket a külföldi partnernek. A választ a képviselő, és az országgyűlés tudomásul vette. Sarudi Sándor, a Vámospér- csi MEZŐGÉP Vállalat meósa a közlekedés- és postaügyi miniszterhez intézett interpellációjában annak a fonák helyPintér Istifán képviselő felszólalása Hasznosítsuk jobban Baranya vízkészletét Az országgyűlés csütörtöki ülésén felszólalt Pintér István Baranya megyei képviselő is. Többek között a következőket mondotta. Az elmúlt 7—8 évben az országos lehetőségekkel együtt Baranya megyében is fejlődött a vízgazdálkodás. A hozzáértő, felelősségteljes munka eredményeként a népgazdasági és helyi érdekeket szolgáló fejlődés következett be. Megyénk városaiban és községeiben jelentősen bővült a közműves ivóvízellátás. A városi lakosság 77 százaléka, a községek lakosainak 50 százaléka részesül ilymádon ivóvíz- ellátásban. Fejlődött megyénk gazdag termálvízkincsének hasznosítása, gyógyászati, hazai és külföldi idegenforgalmi, lakóházak és középületek, valamint a palánták neveléséhez szükséges fűtőenergiakénti hasznosítása. Az OVH elnökének előterjesztéséből is olvasható, hogy hazánk vízkészlet-gazdálkodása során, szabad készletekkel ma már csak a Duna és a Dráva rendszerében, e két folyó által határolt területeken rendelkezünk. Ezek közé tartozik Baranya megye is. Ezért kérjük az OVH vezetőin túl a Tervhivatalt, az ipar és a mezőgazdaság ágazataiban közvetlenül érdekelt minisztériumokat, hogy a következő ötéves terv és a hosszútávú terv készítésekor a fejlesztési irányok és területek meghatározásakor vegyék figyelembe jobban Baranya megyét. A mezőgazdasági hasznosításban további lehetőségeink, feladataink vannak. Külön figyelmet érdemel a már hosz- szabb idő óta szorgalmazott mohácsi öntözőfürt megépítése. Az egyébként is jó termelési adottságokkal rendelkező területek, az ott élő emberek Fejlesztési lehetőségek a Duna és a Dráua mellett szakértelme lehetővé teszi, hogy az öntözéses gazdálkodással a mostani 60—80 mázsás hektáronkénti kukorica átlagtermés 90—100 mázsára emelkedjen, az ipari növények, a zöldségfélék termelése jelentősen javuljon. Nagyon igaz, hogy a víz az élet nagyon fontos alkotóeleme. örülünk annak, hogy megyénk és főleg Pécs város, valamint a falvaink jelentős részének jobb minőségű vezetékes ivóvízellátásában lényeges javulás történt. A központi szervektől ehhez jelentős támogatást, közreműködést kaptunk. A lakosság részéről a vízműtársulatok létrehozásához, a közműfejlesztéshez több esetben 18—20 ezer forintos hozzájárulást adnak. Ez figyelmet és tiszteletet érdemlő jelenség. Mindezek ellenére új igények, helyi feladatok jelentkeznek. A viszonylag gyorsan fejlődő városi településeink: Pécs, Komló, Mohács, Szigetvár és Siklós, valamint a sok aprófalvas településben élő falusi lakosság nagy része igényli a jobb és rendszeresebb vízellátást. Ezeket az igényeket csak hosszabb távon, megfelelő sorrend kialakításával lehet kielégíteni. E tervidőszakban a Pécs— Mohácsi Regionális Vízmű második vezetékének megépítésére 700 millió forintot lehet felhasználni. A Duna nagyarányú szennyezettsége miatt kérjük az illetékes központi szervektől a Mohács-sziget térségében lehetséges vízkutatás gyorsítását és ebből a térségből nyerhető víznek a regionális vízműrendszer keretében történő hasznosítását megkülönböztetett figyelemmel segítsék. A regionális vízvezetékrendszer kiépítésével, a gyorsan fejlődő centrumtelepülések kialakulásával fokozódik az igény a falusi lakosság részéről. Különösen a mohácsi és a pécsi gerincvezeték mellett lévő községek lakosai kérik, hogy a hálózatfejlesztéssel együtt legyenek a környező községek is bekapcsolva a regionális vízműhálózat rendszerébe. Néhány területen, főleg a Dráva menti térség sok községében egészségtelen a rendelkezésre álló ivóvíz. Ezért is kérjük a központi szerveket, hogy a népgazdaság anyagi erőforrásaiból a lehetőségek keretei között az ilyen településszerkezetű megyék, mint például- Baranya megye is, a lakossági vízellátás fejlesztéséhez még több figyelmet, anyagi támogatást kapjon. Baranya megyében is nagy mennyiségű és értékes termálvízkincs áll rendelkezésre. Harkányban az utóbbi tíz esztendő alatt jelentős fejlődés történt. Évenként hazánk különböző területeiről, és egyre nagyobb számban más országokból is, másfél millió ember látogat Harkányba. Ami fejlődés bekövetkezett, döntően megyei erőből, a helyi gazdálkodó szervezetek aktív közreműködésével jött létre. Kérjük az OVH illetékeseit, az Egészségügyi Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Belkereskedelmi Minisztérium vezetőit, hogy még összehangoltabb munkával és pénzügyi támogatást is jelentő közreműködéssel segítsék Baranya megye termálvízkészleteinek hasznosítását. zetnek a megváltoztatását sürgette, hogy az üzemek akkor is kötelesek a költségvetés számlájára befizetni kilométerenként négy, illetve hat forint térítési díjat, ha az autóbuszt szívességből bocsátják valamely iskola rendelkezésére. Pullai Árpád miniszter válaszában elmondta, hogy a problémával a kormány is foglalkozott és utasította a minisztériumot, hogy vizsgálja ki a kérdést. A közeljövőben a KPM az illetékes tárcákkal történő egyeztetés után javasolni fogja a kormánynak, hogy az üzemeltetők mentesüljenek a térítési díj fizetése alól. A választ mind az interpelláló képviselő, mind az országgyűlés tudomásul vette. Az országgyűlés nyári ülésszaka Apró Antal zárszavával ért véget. Megemlékezés a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából Tegnap a KISZÖV székházában tartották ünnepi megemlékezésüket a Baranya megyei ipari, mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek dolgozói az 55. nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából. Haász József, a KISZÖV elnöke köszöntötte a három szövetkezeti ágazat képviseletében megjelent közel százhúsz küldöttet és az elnökségben helyet foglaló párt-, állami és érdekképviseleti szervek vezetőit. Az ünnepi beszédet Czé- gény József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának titkára tartotta, aki áttekintést adott a ma már százharminc éves szövetkezeti mozgalom múltjáról és történetéről, majd ezt követően a szövetkezeti mozgalom mai helyéről és szerepéről szólt. A feladatokról szólva hangsúlyozta, hogy szorgalmazni kell a termelési lehetőségek helyesebb kihasználása érdekében a termelést szolgáló társulások, közös vállalkozások létrehozását, valamint bővíteni kell az állami gazdaságokkal és állami vállalatokkal a közös kockázatokon és vállalásokon alapuló tevékenységeket. Pécsi fiatalok Uszty-llimszkben A cellulózkombinát építői Két pécsi fiatallal beszélgetek, akik majd háromszáz társukkal együtt, közel tízezer kilométerre dolgoznak tőlünk Uszty-llimszkben, illetve most egyhónapos szabadságon vannak itthon. Papp Pálfi István harmincegy éves kőműves és Csokonai János huszonöt éves szobafestő-mázoló és autófényező. — Mi vonzotta Uszty-llimszk- be? Papp Pálfi István: — A romantika, az anyagi lehetőségek is előtérbe kerültek az elhatározásomnál, de a tapasztalatszerzés szerintem a legdöntőbb. A Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatnál kőműves brigádvezető voltam és megszereztem a művezetői végzettséget is. A kint tanultaknak biztosan hasznát veszem majd itthon is. Csokonai János: — Sok szépet hallottam már Szibériáról: a távolság, a hó, a tajga vonzott. A BÁÉV-nál brigádvezető voltam a festő szakipari részlegnél. — Sok mindent most kell megtanulnom a szakmámban ott kint, így még a szakmai oldalát nézve is jól döntöttem. Baranyából tizen indultak tavaly augusztusban a magyar építő csapat tagjaként — három festő és hét kőműves. Vállalták, hogy két évig dolgoznak Uszty-llimszkben a cellulóz kombinát, a hőerőmű és a város építkezésén. Nem könnyű munka. Sok mindent meg kellett szokniok: a mínusz negyven fokos hideget, — szilveszter táján mínusz ötvennégy fok —, a távolságot, a kollégák, a család, a megszokott környezet hiányát. A nyelvtudás hiánya is előidézett néha kellemetlen perceket, de a legtöbb nehézséget maga a munka okozta. Az itthonitól eltérő anyagokkal dolgoznak, más a technológia, a szervezés és a kivitelezés. Papp Pálfi István: — A nagy hideg miatt nem használunk meszet a habarcsban. Egy köbméter anyagba 350 kiló cement megy, a többi homok és forró víz, így jó erős lesz és csak a széle fagy meg. Nehezen jöttünk bele, de hamar megszoktunk mindent. A szeptemberi teljesítményünk 250 százalékos lett. Voltak anyag- ellátási problémák, aztán a hideg, a hosszú munkaidőt is nehéz volt megszokni, reggel héttől este hatig dolgoztunk egyórás ebédidővel. Ezért viszont kárpótolt a heti szabad szombat és a kereset. Csokonai jártas: — Most például gyorsan száradó műgyanta alapanyagú zománccal dolgozunk, a vasszer- kezeteket festjük. A falfelületeket pasztával gletteljük — és mivel a korongecsetet nem használják, utána magasnyomású géppel fújják rá a festéket. Roppant gyors így a munka. Uszty-llimszket 1973 októberében „léptették elő" városnak, akkor huszonötezren lakták. Ma már hatvanezren. A régi faragott ablakú és ajtójú gerendaházak híven tükrözik a múltat, a jelent meg a nagy szabású építkezések. Épül az An- garán az erőmű a duzzasztóval, a cellulózkombinát és maga a város a hatalmas folyam északi partján. Két ir- kutszki vállalat végzi a kivitelezést: a Gidromontázs a vasszerkezeteket szereli — itt dolgozik Csokonai János —, a Bratszkgesztroj pedig az általános építőipari munkákat, ahol Papp Pálfi István dolgozik. A kombinát maga 980 méter hosszú és 108 méter magas hatalmas vavázcsarnok, melyhez 1000 darab 14 köbméteres KRAZ teherautó számára garázs, 300 személyes étterem, háromszintes telefonközpont, háromszintes irodaépület készül és kezdik a trafóházak építését is. A hőerőmű duzzasztója valóságos tengert alakított ki, 80 méter magasságig emelhetik mögötte a vízszintet. — Mennyit keresnek? Mennyi marad? Papp Pálfi István: — Brigádvezető vagyok, így átlagban a 260—270 rubelt megkeresem havonta. A szállás — öten lakunk egy nagy lakásban — havi 4, az ennivaló — teljesen önellátók vagyunk — visz el a legtöbbet, havi 100—120-at. Havi 80—100 rubelem megmarad. Itthon a feleségem megkapja forintban a korábbi átlagfizetésemet. Csokonai János: — Változó a kerésetem, attól függ, hogy éppen hol dolgozom. Brigádvezető helyettes vagyok, a havi átlagom 200— 260 körül mozog, de a csúcsom a városépítkezésnél volt, 400 rubel. Havi 100 rubelt félreteszek. Itthon megvár az átlagfizetésem. Nőtlen vagyok. — Nem volt nehéz átállni az idegen kosztra? Papp Pálfi István: — Eleinte furcsa volt, aztán megszoktuk. A munkahelyen étteremben eszünk, kedvünkre válogatunk. Otthon meg magunk kotyvasztgatunk, ha hazai nyersanyaghoz jutunk. — Szabad időben mit csinálnak? Papp Pálfi István: — Főzünk, sportolunk, kirándulunk a tajgába, néha horgászni is elmegyek, voltunk már Bratszkban és Irkutszkban is. A magyar házban szombat Papp Pálfi István Csokonai János esténként a saját zenekarunkra, vasárnaponként meg a dis- cora táncolunk. Négyezer kötetes könyvtár, klubtermek tv- vel, asztalitenisz is van. A munkaidő után is szívesen vagyunk együtt a szovjet és a szintén ott dolgozó bolgár és német fiatalokkal. Bábeli nyelvzavarban élünk, de valamennyien törjük már az orosz nyelvet. Csokonai János: — Sokat vagyok a házigazdák társaságában — nemcsak a nyelv alapos elsajátítása végett. Barkácsolgatok, fotózga- tok, szakácskodom és sokat kirándulok. Csodálatos a tcjga. Május 22-én értek háza egyhónapos szabadságra. A kollégák, barátok, munkatársak, ismerősök is gyakran elkapják őket. Véget nem érő élménybeszámolók egész sorát tartják. Szabadságuk leteltével a szélsőséges meleg szibériai nyárba érnek vissza. Kánikulában sem könnyebb a munka, mint télen, de vállalták, két évre. Az jövő augusztus elején jár le. Murányi László