Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-08 / 186. szám
Nyári gyerekek Vajon, mire költi az első fizetését? — találgatja a család, amikor a gyerek alighogy elvégezte az általános iskola; átesik azon az önérzet dúzzcs.- tó avatáson, amelynek nyomán először Írják neve mellé a rubrikába: munkavállaló. Mert ilyenkor még viszonylag elevenek a pedagógiai késztetések, s a szülői figyelem a formálódó karakter mércéjeként értékeli azt is, hogy a nyári munkáért járó bér mivé alakul át fia, lánya kezében. Mert nem mindegy, a két hétig tartó, becsületes fáradsággal keresett pénz a takarékba megy-e, ajándék lesz-e belőle Anyának, az egész a család asztalára kerül vagy esetleg zsebpénzként erre-arra szétfolyik. Aztán a kisdiákból nagydiák lesz, s az esetek többségében a pedagógiai érzékenységgel együtt elvész a gyerek nyári munkavállalása iránti érdeklődés is. Az esztendők folyamán ugyanis kiderül, hogy a munkával való első találkozás pátosza éppúgy, mint a becsületes fáradsággal keresett pénz romantikája — nem egyéb illúziónál. És még jó, ha csak az a gond, hogy a valóság alacsonyabb hőfokon igazolja a gyerek felnőttvifági kirándulásának várakozásait. Sajnos azonban nem csupán árnyalati eltérésekről van szó az előzetes erkölcsi útravaló és a gyárban, üzletben vagy hivatalban tapasztaltak között. Évek óta közbeszéd tárgya, hogy mindaz, amit a társadalom és az egyén — mint szülő — egyaránt remél, vár, elképzel a gyerekek nyári munkájának pedagógiai fontosságáról — az a nyolcvan százalékban éppen- hogy a visszájára fordul. Mert olykor különös módon reagálunk mi, felnőttek. Mintha felelősségtudatunkat, erkölcsi magatartásunkat valamiféle rejtett automata vezérelné aszerint, hogy éppen milyen minőségben vagyunk jelen a világban. Mint szülők például, majdnem a költészet ormait ostromoljuk, amikor a nagybetűs Munka erkölcsi követelményeit, szépségét, fontosságát akarjuk belesúlykolni gyerekünkbe. És amikor nyáron nem szülőként, hanem mint munkatársak találkozunk a gyerekekkel, — elfelejtjük, mit mondtunk télen. Illetve a műhelyben, a pult mögött vagy az irodában teljesen kimegy a fejünkből, hogy otthon milyen sokat várunk erkölcsi vonatkozásban gyerekeink munkás heteitől. Mintha eszünkbe sem jutna, hogy a nevelőszándékú szó mellett a példaadás kötelessége is ránk vár, hiszen mi ülünk a traktorokon, az Íróasztalok mögött is, mi sütjük a kenyeret — egyszóval mi testesítjük meg a nagybetűs Munka erkölcsi, tartalmi, formai követelményeit. A fenti témáról sok szó esik a családban is, nyilvánosan is. De rosszallás helyett inkább nézzünk a nyári gyerekek u'.án gyorsan: Jancsi meg Kati dolgozik-e valóban?.... És a szóbeli intelmek mellé állítsuk oda szülői példamutatásunkat is. Nóti Ilona A csütörtöki program a Ruhr-vidék központjában A belvárdgyulai Közös Út Tsz lothárdi határában aratják a Libellula búzát. — Gregorics felv. — Nehéz aratás NSZK-beli látogatásának utolsó napján Kádár János meglátogatta az oberhausení Gutehoff- nungshütte AG gyárat. Képünkön: az MSZMP KB első titkára egy vasmunkással beszélget. Kádár János befejezte látogatását az NSZK-ban 0, A megdőlt gabona lassítja a munkát 0 Jó termés ígérkezik Duisburg: Csütörtökön, NSZK-beli hivatalos látogatásának utolsó napján Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a Ruhr-vidék központjába, Duisburgba látogatott el. A városházán Josel Kring, a szénbányászatáról és acéliparáról híres város főpolgármestere, dr. Horst-Ludwig Riemer tartományi miniszterelnök-helyettes, valamint a tartomány és a város több más vezetője üdvözölte a magyar vendégeket. Kádár János megköszönte a szívélyes fogadtatást és egyben azt is, hogy a város vezetői a közelmúltban megrendezték a szép sikert aratott „Magyar napodat. Az ilyen és hasonló eseménysorozatok — jegyezte meg az MSZMP KB első titkára — nagyban hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez. A városházán tett látogatás végén Kádár János — eleget téve a nevezetes vendégek hagyományos kötelezettségének — beírta nevét a város aranykönyvébe. Hajóúttal folytatódott a program: Kádár János és kísérete megtekintette Duisburg belvízi kikötőjét. A következő állomás Oberhausen, a „Jóreménység" Kohóművek Gépgyára volt. Az üzem vezetői és az üzemi tanács tagjai tájékoztatást adtak a gyár történetéről vendégeiknek, majd kalauzolásukkal Kádár János megismerkedett a teljes gyártási programot szemléltető üzemi kiállítással, a különböző munkafolyamatokkal, és megtekintette a föld alatti bányajárművek bemutatóját. Szót váltott munkásokkal, művezetőkkel és más üzemi dolgozókkal, majd a gyárlátogatás közben rövid nyilatkozatot adott a WDR nyugatnémet tévé-társaság riporterének. A látogatás befejezéséül a kohómű vezetői ebéden látták vendégül Kádár Jánost, aki ezt követően szívélyes búcsút vett a házigazdáktól, a gyár dolgozóitól és gépkocsin Düsseldorfba utazott. Délután Düsseldorf repülőterén Heinz Kühn tartományi miniszterelnök búcsúztatta az NSZK-beli négynapos hivatalos látogatását befejező Kádár Jánost és kíséretének tagjait. Az MSZMP Központi Bizottságának első titkára különrepü- lőgépen visszaindult Budapestre. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja csütörtökön hazaérkezett a Német Szövetségi Köztársaságból, ahol Helmut Schmidtnek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására hivatalos látogatást tett. Kádár János kíséretében volt Púja Frigyes külügyminiszter, dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter és Katona István, az MSZMP KB osztályvezetője. Tanácskozik a Magyar —Lengyel Gazdasági Együttműködési Bizottság Plenáris üléssel a Parlamentben csütörtökön megkezdte munkáját a Magyar-Lengyel Gazdasági Együttműködési Állandó Bizottság 15. ülésszaka, amelyen Szekér Gyula és Kazimierz Olszewski miniszterelnök-helyettesek, a bizottság társelnökei vezetik a tárgyalásokat. A tanácskozáson részt vesz Stefan Jedrychowski budapesti lengyel nagykövet is. Az ülésszakon egyebek közt megvizsgálják a két ország 1976. évi kölcsönös külkereskedelmi áruforgalmának alakulását és az 1977. évi árucsere-forgalmi és fizetési megállapodás I előirányzatainak teljesítését. Megtárgyalják az 1980. utáni gazdasági együttműködés legfontosabb feladatait, irányait is. A kedvező időjárást kihasználva teljes kapacitással aratnak megyeszerte. Zökkenőmentes a búza átvétele s alkatrészhiány sem okozott fennakadást. Három mezőgazda- sági üzemben járva csütörtökön — aratási körképben számolunk be a tapasztalatokról. Lothárd határában a belvárdgyulai termelőszövetkezet kombájnai dolgoztak. Hat gép Libellulát aratott. Érkezésünkkor éppen 152 hektáros táblán fejezték be a betakarítást. Itt 52 mázsás átlagtermést értek el. Trischler Károly ürítette ki utoljára kombájnját. — Nehéz az aratás az idén. A szél, az eső lenyomta a gabonát. Második éve ülök ezen az NDK-beli kombájnon, három van belőle a szövetkezetnek, kényelmes gép. Kisebb a meghibásodás lehetősége, mint a régieknél és gyors. Tíz hektárt is learat naponta. Trischler Károly munkatársaival együtt a bekötő út másik oldalán fekvő tábláról kezdte aratni a búzát. — Lelkiismeretes munkát végeznek kombájnosaink — fogad a szederkényi termelőszövetkezet elnöke, Ulbert Adóm. Erre igen nagy szükség is van, hiszen hatszáz hektárnyi gabonájuknak több mint a fele megdőlt. Tegnap estig 107 hektárról takarítottak be Libellulát, hektáronként átlagosan 62 mázsát. De összességében is jobb terméshozammal számolnak mint az elmúlt esztendőben. Minden valószínűség szerint elérik az ötvenöt mázsát hektáronként, a tavalyi negyvenhéttel szemben. öt kombájn, három tehergépkocsi és három vontató dolgozik a betakarításon. A megdőlt gabona miatt azonban lassan haladnak. Segítségre szorul a termelőszövetkezet. Mint a Babarc! Búzatermesztési Rendszer taggazdasága, elsősorban a rendszertől várnak támogatást s valószínűleg a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát is kölcsönöz betakarító gépet a szederkényieknek. Átmenetileg a kátolyi termelőszövetkezettel közösen Máriakéménden létesített 1000 vagonos raktárban tárolják a terményt. A jövő hét elején megkezdik a takarmánybúza átadását. Két traktort szalmalehúzáshoz irányítottak. Csaknem 35 ezer köbméter szalmát kell felkaz- lazni. A munka elvégzését öttagú, nyugdíjasokbój álló alföldi brigád segíti. Tizenegy kombájn aratott tegnap a sombereki termelő- szövetkezet határában. Csütörtök estig a búzaterület harmincöt százalékáról takarították be a gabonát, noha a megdőlt kalászos miatt lassan haladnak. Az eddig learatott táblák hatvan mázsás átlagtermést adtak. Jó a szemek fajsúlya és magas a hektolitersúlya. Víztartalmuk mindössze 11—12 százalékos, így tisztítás után azonnal szállíthatják. összesen 1230 hektár területről kell betakarítani*' a búzát a somberekieknek. Harminc embert foglalkoztat a szövetkezet a betakarításon. Reggel öt órakor állnak munkába a kombájnosok, ellenőrzik gépeiket s hét órakor, amikor már felszáradt a harmat, megkezdik az aratást. Este 8 óráig dolgoznak a földeken. Délben a szövetkezet konyhájáról ebédet kapnak. Napközben pedig hideg szódával és szörppel frissíthetik fel magukat a dolgozók. A búza aratásával párhuzamosan a borsót is betakarítják. A 150 hektáros területen ma végeznek. Horváth Teréz 220 ezer tonna vegyeskövet bányásznak ebben az évben a Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat pécs-kozári üzemében. Ebből a mennyiségből zúzalék formájában útépítéshez, betonozási munkákhoz és a lakosság részére biztosítják a kőzúzalékot. Szokolai felvétele Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Világ proletárjai, ©gyesüljetek! Dunántúli napló ^JXXXlV. évfolyam, 186. szám _ ........ 1977. július 8., péntek n va-aií 4-.*«. H^jni áí|ól estig; ||főieteket!
