Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-06 / 184. szám
1977. július 6., szerda Dunántúli napló 5 NAGYVILÁGBAN Katonai hatalomátvétel Pakisztánban A pakisztáni rádió kedden hajnalban közölte, hogy a hadsereg magához ragadta a hatalmat, az ország összes nagyvárosát katonaság szállta meg, Ali Bhutto miniszterelnököt és kormánya tagjait, valamint az ellenzéki Pakisztáni Nemzeti Szövetség több vezetőjét őrizetbe vették. A hadsereg közleményét felolvasó katoni szóvivő az országban uralkodó helyzetet „normálisnak” minősítette. A katonai puccs közvetlen előzményeként, egy nappal korábban végleg megfeneklett Bhutto miniszterelnök és az ellenzéki vezetők egy hónappal korábban kezdődött tárgyalásai a márciusi választások megismétléséről. A hírügynökségek kedden reggel jelentették, hogy Pakisztán és a külvilág között a puccsot követően megszakadt a telex- és telefon-összeköttetés. A pakisztáni rádió a katonai hatalomátvétel bejelentése óta szokásos műsorát sugározza. A hadsereg megdöntötte Pakisztánban Bhutto miniszterelnök (képünkön) kormányának hatalmát. A kormányfőt, több minisztert, valamint az ellenzék számos prominens vezetőjét letartóztatták. A pakisztáni katonai államcsínyt követően a három fegyvernem képviselőiből álló triumvirátus vette át a hatalmat. A triumvirátus élén Ziaul Hak tábornok, eddigi vezérkari főnök áll. A tábornok kedd délutáni rádióbeszédében bejelentette, hogy az országban bevezették a rendkívüli állapotot és felfüggesztettek mindenféle politikai tevékenységet. Egyidejűleg feloszlatták a parlamentet. Változatlanul érvényben maradt azonban az alkotmány, s meghagyják tisztségében Fazal Elahi Csaudri köztársasági elnököt is. ’ Jelezte továbbá, hogy a katonai vezetőknek „nincsenek politikai ambicióik" és amint lehetséges, vissza kívánnak térni a polgári kormányzáshoz. Ziaul Hak októberre választásokat ígért, s ezt megelőzőleg — mint mondotta — „visszaállítják a politikai szabadságjogokat”. A katonai hatalomátvételről szólva elmondotta, erre azért volt szükség, mert sem Bhutto miniszterelnök, sem az ellenzék nem volt képes megoldani a belpolitikai válságot. A kedden hatalomra került Mohammed Ziaul Hak tábornok 1945 óta hivatásos katonatiszt. 1976 februárjában a pakisztáni hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Tüntetők támadták meg az amerikai Ohio államban a fajüldöző Ku Klux Klan szervezet gyűlését. Képünk balszélén: Dale Reusch, „A Ku Klux Klan lovagjai láthatatlan birodalmának ohioi birodalmi varázslója” személyesen ütlegeli a tüntető fiatalok egyikét. ♦ DAMASZKUSZ: A Szíriái fővárosban kedden hivatalos közleményben jelentették be, hogy hétfőn éjjel bombarobbanás történt Damaszkuszban a Szíriái légierő főhadiszállásának közvetlen közelében egy gépkocsiban. A robbanás következtében egy személy — feltehetőleg maga a merénylő — életét vesztette, 12 másik személy megsebesült. A kormány hivatalos szóvivője Irakot tette felelőssé a merényletért. +• BARTOW: 135. születésnapját ünnepelte cfz amerikai Charlie Smith. Az idős ember, aki hosszú élete során volt rabszolga, tehénpásztor és lif- tesliú, jó egészségben ünnepelte népes családja körében a nem is pontos évfordulót. Elmondta ugyanis, hogy élete első éveiről mindössze annyi biztosat tud, hogy 1842. július 4-én adták el rabszolgának New Orleansban, ahová szülőföldjéről, Libériából hurcolták el. + TOKIÓ: Tokiói lapjelentések szerint hamarosan japán- amerikai tárgyalások kezdődnek a két ország között gazdasági ellentéteknek elsimítása céljából. A miniszteri szintű tanácskozás megtartását Fu- kuda Takeo kormányfő java- - solta egy nemrégiben tartott sajtóértekezleten. ♦ BUENOS AIRES: Az argentin kormány bejelentette, hogy kiadja az NSZK hatóságainak Eduard Roschmann náci' háborús bűnöst, aki 1941 és 1943 között a Rigát megszálló SS alakulatok parancsnoka volt. A Roschmann elleni elfogató parancsot a hamburgi bíróság adta ki, előre megfontolt szándékkal elkövetett több- rendbeli emberölés vádjával. Roschmann 1948-ban menekült a felelősségre vonás elől Argentínába. Dráma a Kennedy- reDÜlőtéren New York Véres dráma színhelye volt hétfőn éjjel a New York — Kennedy repülőtér: egy 25 év körüli férfi pisztollyal a kezében arra kényszerítette a New York—Vermont útvonalon közlekedő távolsági busz vezetőjét, hogy őt és a busz több mint húsz utasát vigye a repülőtérre. Mikor az eltérített autóbusz megérkezett a repülőtér egyik kifutópályájára, a gengszter agyonlőtte a buszvezetőt és az egyik női utast, majd megsebesítette további két foglyát. Az esztelen lövöldözéssel annak a követelésének akart nyo- matékot adni, hogy bocsássanak rendelkezésére 6 millió dollárt és egy repülőgépet, amelyik ,,legalább 3000 mérföldre képes elrepülni". A repülőtérre kivonult rendőri egységeknek 10 órás ostromállapot után sikerült megadásra kényszeríteni a nyilvánvalóan beszámíthatatlan banditát. ♦ PRÁGA: A lengyel pártós állami küldöttség, amely Edward Giereknek, a LEMP KB első titkárának vezetésével hétfő óta hivatalos baráti látogatáson Csehszlovákiában tartózkodik, kedden Szlovákia fővárosába, Pozsonyba utazott. A delegációt elkísérte Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Josef Kempny, a CSKP KB elnökségének tagja, Bohuslav Chnou- pek külügyminiszter és több más vezető csehszlovák személyiség. Lm Brezsnyev köszönő távirata L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke táviratban mondott köszönetét Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé történt megválasztása alkalmából küldött üdvözletükért és jókívánságaikért. A spanyol kormány eskütétele Madrid Az új spanyol kormány tagjai kedden délelőtt I. János Károly király előtt letették a hivatali esküt. Adolfo Suárez új kormánya húsztagú, főleg a választásokból győztesen kikerült Demokratikus Centrum Unió vezetőiből és képviselőiből, valamint néhány független politikusbój és az előző kormány egyes tagjaiból tevődik össze. A kormány megalakulása előtt megtartotta utolsó ütését Adolfo Suárez éppen egy esztendeje hivatalba lépett előző kormánya. Az első Suárez kormány alatt Spanyolország jelentős fejlődésen ment át a francoista diktatúra örökségétől egy polgári demokratikus rendszer kialakításáig. E folyamat legfontosabb állomása a reformokról december 15-én tartott népszavazás és a június 15-i parlamenti választás volt. A régi kormány utolsó ülésén királyi rendeletet hagyott jóvá, amely lehetővé tette a még a francoizmus ideién kialakított miniszteri tárcák átszervezését az úi- követelményeknek megfelelően. így például ezentúl spanyolul is belügyminisztériumnak nevezik — némileg csökkentett hatáskörrel — az eddig ezt a funkciót „kormányzási” minisztérium néven betöltő tárcát. Megszűnt a három fegyvernem önálló miniszrériuma és az első miniszterelnök-helyettes irányításával egyetlen ’minisztériummá egyesült. A minisztériumok átszervezését költségmegtakarítással is indokolják. A kormány, amelynek a képviselőházban nincs abszolút többsége, a reformok megszavazásában, számít az ellenzék támogatására mindenekelőtt a Spanyol Szocialista Munkáspárt valamilyen formában való együttműködésére. KádárJános tárgyalásai az IUSZK-ban (Folytatás az 1. óidéiról) A tárgyalások befejeztével dr. Randé Jenő, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője és Klaus Bölling bonni kormányszóvivő sajtótájékoztatót tartott. Emondták, hogy Kádár János a keddi plenáris zárótárgyolásokon elégedetten nyugtázta bonni tárgyalásainak jó légkörét. Megállapította, hogy a két ország politikai kapcsolatai rendezetteknek tekinthetők. A megbeszéléseken nemzetközi kérdéseket is érintettek. Ezek kapcsán a Központi Bizottság első titkára elégedetten szögezte le, hogy mind az európai helyiét, mind pedig más nemzetközi politikai kérdések megítélését illetően sok a hasonlóság a két fél álláspontja között. Ez is kifejezi a különböző társadalmi rendszerű országok közötti együttműködés lehetőségeit. Kádár János hangsúlyozta, hogy meggyőződése szerint, amennyiben a jövőben a mostanihoz hasonló jó légkörben kerül sor a további megbeszélésekre, azok gyümölcsözően járulnak majd hozzá kapcsolataink fejlődéséhez. Schmidt kancellár a magyar pártvezető szavaihoz hozzáfűzte: az ezekben a napokban beköszöntött és Bonnban régóta várt jó időjárás a megbeszélések légkörét is jellemezte. A nyugatnémet kormányfő Kádár János szavaihoz kapcsolódva megjegyezte, különösen egyetért a magyar párt első titkárának azzal a megállapításával, hogy jóllehet országaink társadalmi berendezkedése különböző és más-más szövetségi rendszerhez tartoznak, példás köztük az együttműködés. Kiváltképp ki kell emelni, hogy a különbözőségek ellenére mindkét kormány kész aktívan hozzájárulni az európai enyhülés sikeréhez. A kedd délutáni tárgyalásokon Kádár János foglalkozott a kétoldalú gazdasági kapcsolatokkal is. Utalt arra, hogy hazánk nemzeti jövedelmének több mint negyven százaléka a külkereskedelemben realizálódik. Az a szándékunk, hogy volumenben is növeljük gazdasági kapcsolatainkat az NSZK- val, amely egyik legfontosabb partnerünk a nem szocialista országok sorában. Arra törekszünk, hogy a külkereskedelmi forgalomban egyensúlyt teremtsünk. Schmidt kancellár a téma kapcsán kifejezte meggyőződését: lehetséges, hogy az NSZK intenzívebbé és jobbá tegye kereskedelmi kapcsolatait Magyarországgal. Elégedetten nyugtázta, hogy Nyu- gat-Németországnak a KGST országok közül Magyarország az egyik legjobb kereskedelmi partnere, s hozzátette: a jövőKommentár Azt, aki csak valamennyire is nyomon követte az eddigi pakisztáni eseményeket, nem érte meglepetés, amikor a távirati irodák világgá repítették a hírt: ebben az ázsiai országban a hadsereg vette át a hatalmat. A katonai vezetés immár hagyományosan a „Damoklesz-kard” szerepét játszotta Pakisztánban. Nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy az ember megjövendölje: ha a polgári vezetés képtelen úrrá lenni krónikus gyengeségén, ha valóban felüti fejét a politikai anarchia veszélye, a katonák nem maradnak tétlenek. Pakisztánban pontosan ez történt ezen a párás hajnalon. A Damoklesz-kard lesújtott. Ázsia e nagy államában megkezdődött a dráma — sajnos, elhúzódó, véres dráma — új felvonása. A pakisztáni Demoklesz-kard A katonai hatalomátvétel ismét olyan láncreakciót indított el, amelynek csak a bekövetkeztét lehetett megjósolni — a következményeit már nerp.. . . Az eredmény egyértelmű volt: Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök, a pakisztáni politika fiatalsága ellenére régi veteránja, aki a jelek szerint valóban komolyabb reformok bevezetését tervezte, elsöprő győzelmet aratott. Csakhogy itt is bebizonyosodott, hogy valami baj van a polgári választási szisztémával, legalábbis bizonyos társadalmi-politikai feltételek között. Bhutto néppártja ugyanis, mint kiderült, hiába aratott vitathatatlan győzelmet. A kilenc, általában jobboldali, sőt szélsőségesen reakciós ellenzéki párt tömörülése, az úgynevezett Nemzeti Szövetség olyan „megoldást” választott látványos veresége ellensúlyozására, ami ellentmond az alkotmány betűjének és szellemének: egyszerűen nem nyugodott bele a szavazás eredményébe. Ehhez persze érv is kellett, azt pedig a Nemzeti Szövetség „a sorozatos választási visszaélésekben" vélte megtalálni. Félreértés ne essék: Európából (sőt, a jelek szerint még magából Pakisztánból is) szinte lehetetlen a bizonyosság igényével megmondani, történtek-e visszaélések és milyen arányban. Az azonban valószínűnek tűnik, hogy — ha akadtak is ilyenek— a néppárt semmiképpen sem emiatt szerezte meg a győzelrpet, ráadásul ilyen arányban! Érthető, hogy Bhutto a vádaskodásokra alkotmányos módon válaszolt. Kijelentette, hajlandó megvizsgáltatni az esetleges visszaéléseket, ez azonban nem változtat a lényegen, pártja győzelmén, amelyet minden rendelkezésre álló eszközzel megvédelmez. Meg is tette, de éppen ezek az eszközök bizonyultak hatástalanoknak. A karhatalom nem tudott megbirkózni a Nemzeti Szövetség által elsősorban vallási alapon fellázított tömegekkel. Amikor pedig ezután a miniszterelnök kénytelen volt a hadsereg segítségét kérni, már sokan tudták, hogy baj van: a fegyveres erők vezetése „ingyen" nem adja meg a támogatást. így is történt: a katonaság nem védte meg attól a kormányfőt, hogy az ellenzék mégis kikényszeritse az új választások ígéretét, majd ilyen helyzetben alkalmasnak látta az időt arra, hogy lecsapjon. Pillanatnyilag itt tart a pakisztáni dráma. Harmat Endre ben is mindent megtesznek azért, hogy e kapcsolatokat továbbfejlesszék. Utalt azonban arra, hogy az NSZK gazdasági rendszeréből fakadóan a nyugatnémet kormány csupán arra vállalkozhat: kedvező légkört teremtve újabb megállapodások megkötésére ösztönzi a vállalatokat. A keddi plenáris ülésen a kétoldalú gazdasági tárgyalásokról Biró József külkereskedelmi miniszter és Martin Grüner, a gazdasági minisztérium államtitkára számolt be. A külügyminiszterek közötti eszmecsere mérlegét Púja Frigyes és Hans-Dietrich Genscher vonta meg, megállapítva, hogy a két ország között nincsenek nyitott, vitás kérdések. Kádár János magyarországi látogatásra hívta meg Helmut Schmidtet, aki a meghívást elfogadta. A plenáris zárótárgyalások után szállására visszatérve. Kádár János Gymnichben találkozott Herbert Mies-szel, a Német Kommunista Párt (DKP) elnökével. A találkozón jelen voltak: Hermann Gautier, Kurt Bachmann és Karl-Heinz Schröder, a párt elnökségének tagjai. Kádár János átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét a testvérpárt képviselőinek. Herbert Mies kifejezte a Német Kommunista Párt Központi Bizottságának egyetértését Kádár János NSZK-beli látogatásával. Úgy értékelik, hogy e látogatás jelentős hozzájárulás a Magyar ' Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kétoldalú együttműködésének fejlesztéséhez, általában a különböző társadalmi berendezkedésű országok kapcsolatainak erősítéséhez, az európai béke és biztonság megszilárdításához. Elégedetten állapították meg. hogy a két testvérpárt együttműködése az internacionalizmus eszmei alapján fejlődik. Kifejezték mindkét testvérpárt eltökéltségét kapcsolataik további erősítésére, valamint azt az elhatározottságukat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért, o haladásért, a demokráciáért, a szocializmusért, a békéért vívott harcban. Este — a keddi nap záróprogramjaként — a kölni Hotel Intercontinentalban Kádár János Helmut Schmidt tiszteletére vacsorát adott, amelyen a magyar kiséret tagjain kívül részt vettek a nyugatnémet kormány miniszterei, a pártok és a szakszervezetek vezetői, az NSZK politikai, társadalmi és gazdasági életének ismert személyiségei. A szívélyes légkörű vacsorán Kádár János pohárköszöntőjében emlékeztetett arra a hosz- szú útra, amelyet meg kellett tenni addig, hogy ma kijelenthetjük: a két ország politikai, gazdasági kapcsolatai rendezettek, s jók a feltételek a további sokoldalú fejlesztésükhöz. Méltatta azt a realitásérzéket és türelmet, amely lehetővé tette, hogy a kapcsolatok így alakuljanak. Külön kiemelte a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi koalíciós kormányának érdemeit a kapcsolatok ily módon való fejlődésében. Helmut Schmidt pohárköszöntőjében rámutatott, hogy sem a Magyar Népköztársaság, sem a Német Szövetségi Köztársaság nem nagyhatalom, de mindkettőnek megvan o maga fontos szerepe Európában. Aláhúzta, hogy az európai viszonyok normalizálásában, a béke és a biztonság térhódításában az alapvető szerep a nagyhatalmaké. De a többi országnak is megvolt és megvan a maga fontos szerepe abban, hogy így alakulhatott az európai helyzet. A tárgyalások alapján kifejezte meggyőződését, hogy mindkét fél kész a kapcsolatok továbbfejlesztésére.
