Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-30 / 208. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napi o XXXIV. évfolyam, 208. szám 1977. július 30., szombat Ara: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Munkafegyelem, pártfegyelem Több mint ötvenezer ni szakmunkástanuló Még mindig vannak „divatszakmák” Automatizált üsző ly ki köt II Mohácson Szerelik a Duna fölé nyúló szalaghidat A Minisztertanács 1976 de­cemberi ülésén a követ­kező határozat született: „Az 1977. évi népgazda­sági terv szerint a nemzeti jö­vedelem 6-6,5 százalékkal emelkedik. Ez az ipari termelés 6 százalékos, az építőipari tel­jesítmények 5—6 százalékos és a mezőgazdasági termelés 7-8 százalékos növekedésével jön létre. A fogyasztás és felhal­mozás 4-4,5 százalékkal emel­kedhet. Ezen belül a lakosság fogyasztása mintegy 4 száza­lékkal nő. Az 1977. évi terv a lakosság életszínvonalának az 1976. évinél gyorsabb emel­kedését irányozza elő." Mondatok kijelentő módban. Százalékok, száraz adatok. Amit kifejeznek, egyenlő a fejlődés­sel. A fejlődés azonban nem puszta számok halmaza. Min­den valós adat mögött munka kell hogy álljon. És nem is akármilyen. Több mint öt hó­nap telt el az 1977-es évből, s az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy terveink az esztendő végére valóra vál­nak. Valóra válnak, ha. Ha minden dolgozó a maga terü­letén minden tőle telhetőt el­követ a tervek végrehajtása ér­dekében. Hiszen ezek az érde­kek mindannyiunk közös érde­kei: parttagoké és pártonkívü- lieké egyaránt. Mi a feltétele annak, hogy azt mondhassuk: minden tő­lünk telhetőt megtettünk a magunk posztján? Ha egy szó­val kellene válaszolnunk a kér­désre, akkor a válasz úgy hangzana: fegyelem. A fegye­lem betartása a munkahelyen ma minden gazdasági fejlődé­sünknek a forrása. Mindannyian ismerjük azoknak a kutatások­nak az eredményeit, amelyek azt bizonyítják, hogy az 'ország­ban átlagosan elvesztegetett munkaidő a munkára szánt -összes idő 20 százalékát teszi ki. Most megint száraz adatok, számok következnek, amelyek azonban meglehetősen kifeje- zőek: hazánkban 5 millió fog­lalkoztatottat számolunk. Ennek a 20 százaléka 1 millió dolgo­zó. De ez az egymillió dolgozó nem mind táppénzes beteg, hanem tüzelőre várnak, ma­gánügyeiket intézik, mások ott vannak a munkahelyükön is, csak éppen nem dolgoznak. A szorgalmas, munkaszerető, alkotni vágyó emberek szíve­sen dolgoznak, ha biztosítják számukra a munkához szüksé­ges feltételeket. Minden ab­szolút mérce helyett az ő ma­gatartásuk határozza meg a munkafegyelem mértékét. A mértékadók összefognak, kö­zösségük a szocialista brigád. Hogy ezek a brigádok meg­alakultak, az azért történt, hogy közös erővel valósítsák meg a kitűzött célokat, a nép- gazdasági terveket. Ök példát is mutatnak, és ezzel a példá­val párhuzamosan kirekesztik a közösségből a fegyelmezetle­neket, a lógósokat. A munkafegyelem betartása azonban nemcsak a szocialista brigádok tagjainak kötelező, hanem minden dolgozó köte­lessége. Vannak azonban olyan dolgozók, akikre a törvények még inkább vonatkoznak, s ezek a dolgozók a Magyar Szo­cialista Munkáspárt tagjai. Az MSZMP szervezeti szabályzata kimondja: „A párttag követke­zetesen szolgálja a szocializ­mus ügyét, és minden körülmé­nyek között álljon ki a szocia­lista társadalom érdekeiért, vé­delméért; mutasson példát a munkában, hivatásának teljesí­tésében." Azt hiszem, nem szükséges hangsúlyoznunk azt, hogy a népgazdasági tervek megvaló­sítása, a párt és a kormány ha­tározatainak végrehajtása a szocializmus ügyét szolgálja. Éppen ezért a párttagság a munkában nem valamiféle ki­váltság, hanem önként vállalt kötelesség. És az a párttag, aki ennek a kötelességének nem tesz eleget, duplán büntettetik. Egyszer a munkájában elköve­tett vétségekért a munkahe­lyén, másodszor felelősségre vonják a pártban. Mert hibát követett el a munkában, s mert rontotta a párt jó hírnevét, önként vállalta a többletmun­kát, a példamutatást, a na­gyobb fegyelmet. És ha válla­lásának nem tett eleget, bűn­hődnie kell. Nagyobb vétségek esetén úgy, hogy kizárják a pártból. A párttag azonban nemcsak akkor sérti meg a fegyelmet, ha a saját munkájának nem tesz eleget, hanem akkor is, ha látja, hogy mások követnek el hibát, s ezt nem teszi szóvá ott, ahol a mások vétségeinek továbbterjedését megakadá­lyozni tudják. Ű az egész kö­zösség munkájáért felelős. S ha a pártszervezetek a la­zaságok, visszásságok, fegye­lemsértések ellen nem emelnek szót, a gazdasági vezetők ál­talában a párt tagjai — nem lehet a hibákat kijavítani. Mert a párton belül min­den tag egyenjogú. Az alapszervezeti taggyűlésen bí­rálhatja a munkás az igazgatót, sőt kötelessége is bírálnia, ha hibát lát a főnöke munkájá­ban, s az a hiba valós. A veze­tő pedig, ha visszautasitja, vagy megtorolni igyekszik a bírálatot, a pártfegyelmet sér­ti meg. És megsérti a fegyel­met akkor is, ha nem tesz ele­get a szervezeti szabályzat azon pontjának, amely kimond­ja: „A pártszervezet joga és kötelessége működési területén a párt politikájának érvényesí­tése, a munka átfogó ellenőr­zése, az állami, gazdasági ve­zetők beszámoltatása.” N em egyszer megtörténik az is, hogy a vállalat magas beosztású veze­tői, ha párttagok is, nem mennek el az alapszerve­zet taggyűlésére, mondván, ők már tudják, miről lesz szó. Előfordul az is, hogy elmennek, de nem mint párttagok, ha­nem mint vezetők foglalnak ott helyet. Azok is, akik így viselkednek, de azok is, akik hagyják ezt, a pártfegyelmet sértik meg. És ha megbomlik a fegyelem a pártban, mit várhatunk a munkahelyen? Lás­suk be: vannak ma még olya­nok, talán minden munkahe­lyen, akik azt lesik, hol vét a párttag a munkafegyelem el­len. S ha találnak hibát, pro­pagandát fejtenek ki — a párt ellen. Nem hiába mondta Ká­dár János, az MSZMP első tit­kára a XI. pártkongresszuson a Központi Bizottság beszámoló­jában: „Mielőtt valaki kom­munista lesz, illetve köztisztsé­get, pártfunkciót vállal, jól meg kell gondolnia elhatározá­sát. De ha már meggondolta magát, teljesítenie kell, amit vállalt. Kommunistának, párt­funkcionáriusnak, köztisztség viselőjének lenni nem kényel­mes beosztást jelent, hanem mindenekelőtt kötelességet, munkát, küzdelmet, a kommu­nizmus eszméjének, a munkás- osztálynak, a népnek önzetlen szolgálatát jelenti." M. M. A megyei tanácsok elkészí­tették az összesítést az általá­nos és középiskolákból a szak­munkásképző iskolákba je­lentkezett fiatalok felvételének első szakaszáról, ezt egyéb­ként augusztus 15-ig további felvételek követik. Az országos képről a Munkaügyi Miniszté­rium szakoktatási és tovább­képzési főosztálya adott tájé­koztatást. Mint ismeretes, az idén is tovább csökkent az általános iskolában végzett fiatalok szá­ma, s elérte az úgynevezett demográfiai mélypontot; alig 114 ezer nyolcadik osztályos fejezte be általános iskolai tanulmányait. Természetesen a népgazdasági terv is .számolt ezzel a csökkenéssel, s így mindössze 56 300 szakmunkás- tanuló felvételét irányozta elő. A kormány múlt évi intéz­kedése azonban lehetőséget nyújtott arra, hogy az ország egyes területeinek igénye sze­rint a szakmunkásképzés javá­ra eltérjenek a népgazdasági tervben meghatározott ará­nyoktól. így a megyei tanácsok javaslatainak megfelelően vé­gül is 58 ezer első éves szaik- munkástanuló felvételét irá­nyozták elő az 1977—78. ok­tatási évre. A felvételek első szakaszá­ban 50 681 fiatal jelentkezését fogadták el a szakmunkáskép­ző iskolák, tehát eddig a fel­vételi terv 87,4 százalékát tel­jesítették, ami kedvezőbb arány az egy évvel ezelőttinél. Az általános iskolákban vég­zettek számának csökkenése ellenére ugyanis szerényen bár, de növekedett a szak­munkásképző iskolákba felvet­tek száma, és így természete­sen százalékaránya is. A kö­zépiskolai végzettségű fiatalok felvételénél sajnos nincs ked­vező változás, eddig az elő­irányzott tanulóhelyeknek mindössze 28,3 százalékát töl­tötték be. Az első évfolyamra felvett fiatalok 72,8 százaléka válasz­tott ipari vagy építőipari szak­mát A tervezett 75,4 százalé­kos arányt még nem érték el. Évek óta sok gondot okoz ugyanis, hogy a népgazdasági igényekhez képest nagyon aránytalan a jelentkezők ér­deklődése. Többek között a gépi forgácsoló szakmára je­lentkezők száma az előirány­zottnak mindössze háromnegyed része, viszont autószerelőnek másfélszer annyian kértek fel­vételt, mint amennyi a betölt­hető helyek száma. A szak­munkásképző iskolák a jelent­kezők átirányításával igyekez­nek enyhíteni ezeket az arány­talanságokat. A „népszerűtle­nebb” szakmákban azonban így is kevesebb a jelentkező, mint egy évvel ezelőtt. A he­gesztő szakmára 243, henge­résznek és forrasztárnak 47, kovácsnak 59, öntőnek 100, gépi forgácsolónak majdnem 800, szövőnek 165, ács-állvá­nyozónak 277, kőművesnek 659, vasbetonkészítőnek 133, szerkezetlakatosnak 547, ci­pésznek 73, cipőgyártónak 62 fiatal jelentkezhet még au­gusztus közepéig. A szakmunkástanulónak fel­vett fiataloknak 9,2 százaléka — a tervezettnél nagyobb ré­sze — jelentkezett mezőgaz­dasági és élelmiszeripari szak­mákra, s hasonlóképpen a fel­vetteknek 16 helyett 18 száza­léka kapott helyet a kereske­delmi és vendéglátóipari szak­munkásképző iskolákban. A le­ányok aránya összességében eléri a tervezettet, de egyes szakmáknál, többek között a műszeriparban, a múlt évinél is kevesebb volt a jelentkező. Végéhez, egyben az építés egyik legnehezebb szakaszához közeledik a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát mohácsi uszály­kikötőjének építése. Ma a Duna fölé kinyúló szalaghíd szereléséhez elengedhetetlenül szükséges munkavédelmi be­rendezéseket emelik be, ezt követően kezdik meg az 56 méter hosszúságú vasszerkezet összeállítását, melyből 12 mé­ter a folyó fölé nyúlik. Az ere­deti elgondolások szerint heli­kopterrel kívánták a szerkezet utolsó elemét helyére emelni, ez azonban nem volt megold­ható. Most a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat CATÓ és COLLES típusú autódarui­val kísérlik meg majd a Duna feletti elemet helyére emelni. Az automatikus szállító, szel­lőző, hőmérsékletmérő beren­dezésekkel ellátott 14 darab 75 vagonos silóból álló tároló- rendszerben most búzát raktá­roznak. A szója aratására azonban fel­szabadítják az ezüstszínű fém­hengereket, ugyanis a gazda­ság a szója iparszerű terme­lési rendszerében termeiő tag- gazdaságok közös tárolóbázisa­ként építette. Az elmúlt esz­tendő tavaszán kezdődött be­ruházás eddig elkészült léte­sítményeiként megépült az emlí­tett kecskeméti Mezőgép rend­szerű 14 darab siló — melyek érdekessége még, hogy a táro­lókból szalagon kijövő anyagot folyamatosan, mozgás közben képesek lemérni. Ugyancsak elkészült a bábolnai rendszerű szárító és tisztító berendezés. Ezekben a napokban a 2 darab 70 méter hosszúságú és 18 méter szélességű, összesen 500 vagon tárolókapacitású csarnokban az utolsó munka- folyamatokat végzik az építők, a bóiyiak pedig a saját ter­vezésű technológiai berendezé­seket építik be. Várhatóan a jövő hét végére teljesen be­fejeződik ennek a létesítmény­nek építése is, a tervek sze­rint először lucernapelletet tá­rolnak benne, s valószínűleg az ősszel a kukorica is idekerül. Érdemes külön szólni az au­tomatikus berendezések irányí­tó központjáról, ahol egy em­ber képes az egész bázis za­vartalan tevékenységét irányí­tani. Mintegy 11 kilométer hosszúságú kábelhálózat alkot­ja a vezérlés energiahálózatát. Az új mohácsi uszálykikötő­ben csak későbbi időpontban indul meg a forgalom, a táro­lókból egyelőre gépkocsikkal és vasúton szállítják el a ter­ményt, a szalaghíd elkészülte után azonban megindulhat az uszályforgalom is. L. J. Pécsi diákok Vilniusban Bachman Zoltán és Bazsó Zoltán tanárok vezetésével há­romhetes termelési gyakorlat­ra a Szovjetunióba utazott a Pollack Mihály Műszaki Főis­kola építőipari korának tíz hallgatója. A Vilniusi Építész- mérnöki Főiskolával megkötött csereegyezmény alapján tartóz­kodnak a távoli városban. A nemzetközi ifjúsági zenei tábor záróhangversenye. (Tudósítás a 2. oldalon.) t

Next

/
Thumbnails
Contents