Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-24 / 202. szám

Szegedi képek Tegnap kezdődtek Szegeden a szabadtéri játékok. Ez alkalomból néhány képben mutatjuk be a város néhány jellegzetességét. Új hid épül a Tiszán <; ( * * * # » THIERY ÁRPÁD: Egy rögeszme utóélete A főútvonalról keskeny, egyirányú utca vezet be a lakótelepre. Az út egyik oldalán, szo­rosan a járda mellé húzódva, napok óta egy elrom­lott személyautó vesztegel. A mozgékony járművek elég jól elférnek mellette, de azért út­ban van. Tíz óra tájban farmotoros autóbusz érkezik. Az oldalán lévő táblákról kiderül, hogy melyik vállalat tulajdona, s hogy munkásszállításra hasz­nálják. A sofőr előregurul a keskeny úon, majd hátratolat. A legalkalmasabb helyet kere­si. Bal felől, az építkezés után maradt egy üres térség, bel­jebb, az út kanyarulatánál megfelelő bejáró is van. A so­főr végül is valamilyen meg­fontolás alapján az autóbuszt megállítja a vesztegelő sze­mélyautó mellett. Nem tíz mé­terrel előbb vagy hátrább, nem a személyautó előtt vagy mögötte, hanem pontosan mel­lette. A két kocsi között nincs annyi hely, hogy egy gyalo­gos áthaladjon. A sofőr kiszáll az üres autóbuszból, bezárja, körülnéz, majd elindul a lakó­telep mögötti építkezések felé. Jó messze. Autók kanyarodnak be a fő- útról, de kénytelenek vissza­tolatni mert az egymás mel­lett álló autóbusztól és a sze­mélyautótól nem lehet tovább­menni. Torlódás. Dudálás. Szitkozódás. A lakótelep köz­úti forgalma egyirányú, más­felől nem lehet bejönni. Há­romnegyed tizenkettőig meg­bénul a forgalom. Akkor tér vissza az autóbusz sofőrje. A bérház tízemeletes. A sváj­ci licenc alapján gyártott új lift hetenként háromszor-négy- szer elromlik, gyakran napokig rossz. Lépcsőmászás közben, az ötödik és a hatodik emelet között meséli a ház egyik la­kója : — Tegnap is megyek le a liften a földszintre, tejet akar­tam hozni a boltból. A lift­szekrény éppenhogy megáll, az önműködő ajtó még ki se nyí­lik rendesen, sőt csak félig, amikor az egyik lakótárs a nyolcadik emeletről szabályo­san kirántja a külső ajtót. Mondom neki, hogy így nem csoda, ha állandóan rossz a lift. Rendreutasított, hogy legyek csak egészen nyugodt, ő ért a lifthez, és tudja, hogy mit csi­nál. Azzal beszállt a liftbe, de hiába nyomkodta a gombot, nem indult el. Kiszállt, gyana­kodva nézett rám, nem értet­te, hogyan lehetséges, hogy én lejöttem vele, ő meg nem tud fölmenni ugyanazzal a lift­tel. Megint beszállt, nyomkod­ta a gombot, de a lift nem indult el . . . Az egyik lakásban, a negye­dik emelet táján esküvői va­csora van. Esetleg tivornya? Edénycsörömpölés. Éneklés. Kurjongatás. Ahogy kifér a vendégség torkán. Zeng a kör­nyék. Felrémlik az újsághír: egy szigorlatra készülő egyete­mista, miután nem bírta to­vább idegekkel a tanulószoba közelében dolgozó cölöpverő rémes zaját, kirohant az épít­kezéshez, és a fejét ráfektette arra a cölöpre, melyet a ka­lapács éppen a földbe súly- kolt. Az egyetemistának e vak­merő s nem éppen veszélyte­len tette révén sikerült a kala­pácsot egy időre elnémíta­nia ... A barátom kihajol az abla­komon s hallgatózik. A fejét csóválja. Egy éles fejhang a „legszebb" dalokat harsogja az estébe: Akácos út, Deres már a határ, Lesz még szőlő, lágy kenyér, Találkozás egy boldog idegennel, Elvisz a gyorsvonat engemet is .. . Női hangok csatlakoznak a boldog ostobaság hangerejével. Este kilenc óra van. A védekezés nyilvánvalónak látszik: egyik­másik televíziós készülék hang­ját felerősítik. Nyár van. Min­den hang kitódul a hatalmas bérház U-alakú öblébe, majd összeolvadva az ablakokon át visszaáramlik a lakásba. — Erősítsük föl mi is a mag­nót — ajánlja a barátom. — Agresszióra agresszióval? — nézek ró korholóan. — Mások is így védekeznek. Mifelénk is így megy. — Az egyik elkezdi, a má­sik folytatja .. . — Kénytelen vagy, különben idegrohamot kapsz a másik lelkiismeretlenségétől. A láncolat végeláthatatlon. Naponta s óráról órára kell elviselni az agressziót, vagy megküzdeni vele. A nemzetközi fórumok állandó témája az agresszió megfékezése. Alap­kérdés. Naponta — reggel az újságot olvasva, rádiót hall­gatva, este a tévéhíradó előtt — fontolgatás nélkül ítéljük el az agressziót, amely a külön­böző társadalmakban vagy társadalmakat veszélyeztet. Ugyanakkor a saját magunk­ban szunnyadó erőszakot és gátlástalanságot gondolkodás nélkül szabadjára engedjük. Néhány héttel ezelőtt egy vi­lágfórumon is szóba került a belső agresszió alattomossága, felbecsülhetetlen veszélyessége, a mások alapvető emberi ér­dekeinek és jogainak legázo- lása; Jevgenyij Jevtusenko be­szélt erről, a szófiai nemzet­közi írótalálkozóról készült té­vériportban. A legnagyobb emberi tettek közé sorolom a gondolat, a magasabb erkölcs, a humá­num felébresztését, csakhogy a hatás kulcsa nem csupán magában az írásban van, ha­nem az emberben, aki olvassa. Korábban volt egy rögeszmém, hogy az emberek az olvasmá­nyok útján is megjavíthatok. Időközben már letettem erről a rögeszmémről, hiszen ott van helyette a sokkal hatásosabb szabály, rendelet, törvény. így is elég rosszul állunk. Szeged legújabb szállójának, a Hungáriának étterme A „Szőke Tisza" szobra A játékok fő „díszlete": a Dóm Fotó: Erb János Dicsőséges évszázadok tanúja megtalált töredékekből össze­állított eredeti a Salamon-to- ronyban van). Hamarosan ha­sonló művészi értékű, kiegé­szített másolat kerül a Herku- les-kút helyére is. Mindent azonban nem helyettesíthetnek másolattal, az eredeti pedig kopik, vészesen rongálódik. 1976-ban csaknem 200 ezren taposták végig a palota fel­tárt maradványait. Fénykorá­nak két évszázada alatt talán összesen nem jártak ennyien e falak között. A megóvás ma az egyik legnagyobb gond ha­zánk eme európai értékű mű­emlékén. Héjj Miklóstól ugyan­is megkérdeztem: c visegrádi palota milyen helyet foglal el hazánk műemlékeinek hier­archiájában? — Neves külföldi műtörténé­szek állapították meg, hogy az európai közösség szempontjá­ból ezt a palotát a magyar műemlékek között az első hely­re kell sorolni. Ugyanis más, számunkra igen jelentős érté­keinkhez hasonló több is van földrészünkön, de ehhez fog­ható nincs még egy ... Ez ad­ja meg az értékét. És mi a terv ezzel az érték­kel? Mindenekelőtt meg kell óv­ni a palota feltételezett terü­letét minden új építkezéstől. Ezt a területet apró lépések­kel ugyan, de folyamatosan szabaddá teszik a kutatások céljára. A módszeres, feltáró kutatás évtizedekig fog tarta­ni, régészgenerációk sora ta­lál itt munkát, amíg „minden" előkerül, s ehhez több tízezer közméter földet kell megmoz­gatni. Töredékek tízezreire le­het még számítani, amelyek­nek helyét igen cprólékos mun­kával kell majd megtalálni. Kész tervek vannak az új múzeumra, a csupaüveg kiállí­tási csarnokra, amelynek épí­tését már az előző tervidőszak­ban el kellett volna kezdeni. Ha ez meglesz, akkor minden idekerül — a Salamon-torony- ból is — ami a hajdani palo­tához tartozó emlék. Hársfai István Duna-kanyar. . Salamon- torony . . . fellegvár. . . Mátyás­palota ... Ezt jelenti nekünk ma Visegrád, a szlávos nevű ősi magyar város, a hajdani királyi székhely, történelmünk egy dicső korszakának színtere. A tatárjárás és a török hódolt­ság között eltelt három évszá­zad alatt itt formálódott a ma­gyar történelem. A tatárok elvonulása után az elpusztított hazába visszatérő IV. Béla hitvese itt, a Duna fölé magasodó meredek hegy csúcsára építtette a fellegvá­rat, a Salamon-torony az An­jouk idején élte virágkorát, a palotát pedig Róbert Károly kezdte építeni, s Mátyás fejez­te be. A Salamon-torony túl­élte a török uralmat, a felleg­vár lassan pusztult, s e kettő együtt a múlt századi tájkép- festészet kedvelt témája volt. A palota azonban eltűnt. Oly­annyira, hogy évszázadokig semmit sem tudtak róla, a ko­rabeli leírásokat pedig a hi­vatalos tudomány az 1934-es megtalálás előtt is udvaronc- hízelkedésnek, hobókossógnak tartotta. Schulek János 1934 szilvesz­terén egészen véletlenül talál­ta meg a palota kápolnájá­nak maradványait, s ezután egyre-másra kerültek elő az épületmaradványok, a csodá­latos díszítőelemek, majd 1940- ben a Herkules-kút, ez a vö­rösmárvány reneszánsz díszkút látott napvilágot. A palota utolsó nagy átépí- tője Hunyadi Mátyás volt. A XIV. század eleji megépítéstől kezdve szinte emberöltőnként jöttek a stílusváltozásból és az elhasználódásból adódó átépí­tések. Az utókor szerencséje, hogy ilyenkor a régi anyagot többnyire bedolgozták az új fa­lakba, s a pompás faragvó- nyokat a habarcs őrizte év­századokig. így őrződött meg a jelenleg a Salamon-torony- ban látható csodálclosan szép gótikus Anjou-kút. A Mátyás-féle átépítés első szakaszában az akkori hazai építőgyakorlat uralkodott még, a másodikban (amelynek ide­je az 1480-as évekre tehető) érkezett meg az olasz hatás a meghívott kiváló mesterek­VISEGRÁD Részlet a feltárt palotából kel. Ekkor vált Hunyadi Má­tyás palotája egyenrangúvá a firenzei Mediciek, az urbinói Montefeltrék, a ferrarai Esték palotáival. Az új, átfogó kutatás a 40-es évek végén indult meg, s ami ma itt látható, az már a mi korunk értékmentő tevékenysé­gének eredménye. E munkának kezdettől fogva részese Héjj Miklós, a visegrádi múzeum ré­gész-igazgatója. Tőle tudom, hogy a régészek már 1952-ben olyan feltételezéseket írtak le, amelyek bizonyításával két év­tizedet kellett várni. Ma már tudják a volt erdőgazdasági gondnoki épületről, hogy az északi palotaszárnyra épült. Ennek a „pincéje" lélegzetállí- tóan nagyszerű lovagterem (és amit látni ma, az még nem is az egész), s az épület falai­ban őrzött részletekkel együtt 1350 körül épült. A hatalmas, boltíves pillérek sora vajon mi­lyen méretű palotát hordott? . . Az utcán, alig másfél méterrel, a mostani járószint alatt egy falikút bukkant elő eredeti helyén. Mintegy száz méterrel arrébb a feltételezett kaputor­nyok egyike került elő. A pil­lérek kövei csodálatosan épek, üdék. A kaputorony jelentőségét Héjj Miklós egy sorba helyezi a budavári gótikus szoborle­lettel. Rengeteg töredék került elő, köztük legalább 50 ha­talmas címer és címertartó ál­lat maraványai. A töredékekből egy szintet - kiegészítésekkel — minden bizonnyal helyre tud­nak majd állítani. Az előke­rült címerfaragványok a baut- zeni Mátyás-reliefnek a budai Hessz András téren látható má­solatához hasonló stílusjegye­ket viselnek. Amit megtaláltak, azok néhányszor tíz négyzetmé­teres területen szunnyadtak év­századokig. Ha az ember egyszer meg­nézi a palotát, ellenállhatatlan vágyat érez, hogy újra, meg újra végigjárja minden zúgát és csodálattal adózzék a nagy­szerű századoknak. Lenyűgö­zően szép a palota felső tera­szán látható vörösmárvány oroszlános kút. Ez másolat (a

Next

/
Thumbnails
Contents