Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-24 / 202. szám

Az integráció, a nagyobbfo- kú gazdasági összefonódás kri­tikus szemlélői rendszerint azt állítják, hogy az egymásközti kapcsolatok fokozása befelé forduláshoz, a külvilág kizárá­sához vezet. Nos, ezek a vál­lalati szakemberek éppen azt bizonyították, hogy a külvilág versenye — a partner KGST- országok éppúgy, mint az in­tegrációs szervezethez nem tar­tozóké — hajtja-űzi őket ab­ba az irányba, hogy ne ül­jenek ölhetett kézzel egy-egy nagyobb megrendelés birtoká­ban, hanem tudatosan készül­jenek arra, hogy legközelebb is megszerezhessék azt. És az sem mindegy, hogy a már ér­vényes szerződéseknek milyen színvonalon tesznek eleget. Amióta a KGST-ben új árkép­zési elv, az úgynevezett csúszó árbázis rendszere érvényesül — az árakat többé nem egy-egy tervidőszakra rögzítik, hanem évről évre korrigálják — meg­nőtt a minőségi tényezők, a termelékenységi mutatók sze­repe is. A vállalatok szeretik, ha ka­pacitásuk jó részét a KGST- partnerek kötik le. Néha túl­ságosan is . .. Ez nagyfokú biztonságot jelent számukra középtávú terveik elkészítésé­ben, a várható árbevételeik kalkulálásában és számos más területen. Ezért azután sokszor kevesebb érdeklődéssel fordul­nak a hazai megrendelők és még kevésbé a KGST-n kívüli piac felé. Ez viszont már nem szerencsés, legalább két okból sem. Az egyik: nem biztos, hogy ami jó a vállalatnak, az minden esetben hasznos a népgazdaságnak is. A szocia­lista exportnak — különösen a gép- és könnyűiparban — rendszerint jelentős tőkés im­portvonzata van és ma még csak kevesen vállalkoznak ar­ra, hogy az ehhez szükséges devizát maguk kitermeljék. Márpedig a jelenlegi tervidő­szakban, amikor a népgazda­ság külső és belső egyensúlyá­nak helyreállítása az egyik központi feladat, erre is te­kintettel kell lenni. A másik: nem mindegyik partnerország tudja olyan mértékben növel­ni szállításait számunkra, mint amilyen mértékben a magyar vállalatok elégítenék ki az ő keresletüket. Ezért is, és a nemzetközi mé­retű munkamegosztás tenden­ciáit figyelembevéve is szeren­csésebb, messzebbre mutató, ha vállalataink a késztermék- export mindenáron való eről­tetése helyett több figyelmet szentelnek a szakosításnak, a kooperációnak, a részegység- és alkatrészgyártásnak. Vagyis olyan viszonyok kialakításának, amikor két, vagy több ország vállalatai megosztják egymás közt a fejlesztés és a termelés terheit és egyben biztosítják egymás szállításainak ellenté­telezését. Ezt az igényt, persze, ma még nem szabad kizárólag a vállalatok címére megfogal­mazni. A KGST mechanizmusá­ban az ilyen jellegű egyezmé­nyek többségét felsőbb szin­ten — államközi, minisztériu­mok közötti tárgyalások ered-t ményeként — kötik. Az akciók sikere, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok két- és többoldalú kiegyensúlyozottsága tehát az irányítószervek munkáján is múlik. A lippói termelőszövetkezet már rég letudta az aratást Munka azért van, s lesz is bőven, ezért hogy edzésben maradjanak, tegnap délelőtt a szocialista brigádok részére szerelő- és szán­tóversenyt rendeztek. Képünkön: pontosan ellenőrzik a szántás minőségét. Gregorics felvétele Még egy hétig eltart az aratás % Az állami gazdaságok az utolsó hektárokon ^ Segítenek egymásnak a termelőszövetkezetek kozásoknak. Fűzzük még hoz­zá, ami már a miénk a ter­mésből, egy szeme ne menjen pocsékba. Nem valami szívde­rítő látvány ugyanis, amikor néhol az úton kilométer hosz- szon találkozunk a hanyagul megrakott teherautókból kiszó­ródott búzával. Ami a részleteket illeti, a termelőszövetkezetekben az ár­pa lefutott, a tavaszi búza aratása a vége felé jár, őszi búzából viszont a vetésterület negyedrészén, borsóból a terü­let 4—5 százalékán a betaka­rítás még visszavan. Ha az időjárás megfelelő lesz, a tsz- ek előreláthatóan a jövő hét végén végeznek az aratással. Természetesen számos gazda­ság — például a lippói, a vajszlói, a sásdi, a drávafoki, a véméndi, a kétújfalui, a kő- vágószőllősi — már végzett a nagy munkával. A tsz-ek kö­zött nagy az összefogás, se­gítenek egymásnak, például Geresdlak Hímesházának, Két- újfalu Szentlászlónak, Borjád Villánynak, Szalánta Szentlő- rincnek, hogy csak néhányat említsünk. Az így meggyorsult munka viszont gondot is okoz, nem győzik a szárítást. Mint említettük, a tsz-ek megyei át­lagban 41 mázsás hektáron­kénti termésre számítanak, ez alatta marad a várakozások­nak. Az állami gazdaságok lénye­gesen jobban állnak az ara­tással, néhány nap múlva re­mélhetően végeznek is. Az utolsó hektárokat „fogyasztja” a Bólyi Mezőgazdasági Kom­binát és a Bikali Állami Gaz­daság, ha végeznek, a kom- bájnosok, mennek másoknak segíteni. A Pécsi Állami Gaz­daságban szombaton és ma, vasárnap is dolgoznak a kom­bájnok. Kínlódva, mindig csak egy irányba haladva és vágva, hiszen dőltek a gabonatáblák. Átlagban 47 mázsás termésre számítanak. Megyei átlagban, mint említettük, az állami gaz­daságok hektáronként 50 má­zsa feletti termésre számíta­nak, felette vannak tehát a 48,3 mázsás megyei tervnek. (—mz—) Küszködve bár, de szomba­ton és vasárnap is, ahol ép­pen nem esett vagy esik az eső, dologztak, dolgoznak a kombájnok a búzatáblákban. Az állami gazdaságok megyei központjából és a tsz-szövet- ségtől tegnap kapott tájékoz­tatás szerint az állami gazda­ságok a vetésterület több mint 90 százalékán learattak, s most az utosó hektárokról szinte úgy lopják le a maradékot. Kín­keserves utolsó felvonás, ez a legnehezebb, tekintettel a meg­dőlt, összekuszálódott és gazo- sodott gabonára, a cikázó eső­felhőkre. Ugyanakkor a termelőszövet­kezetek csak a terület három­negyedéről tudták ez ideig le­vágni a gabonát. Az állami gazdaságok termésátlaga a becslések szerint hektáronként 50 mázsa, a tervezettnél 1—2 mázsával magasabb. A szövet­kezetek megyei átlagban 41 mázsás termésben reményked­nek, ez alatta marad a vára­Erb János felvétele Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A gazdasási verseny szorításában A jövő év első negyedében indul a termelés Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXIV. évfolyam, 202. szám 1977. július 24., vasárnap Ara: 1,20 Ft Pécsett tanulják a szakmát az új üzem dolgozói Korszerű szövűüzem Mázaszászváron 1979-ben fejeződik be a beruházás Kielégítik az exportigényeket is A Bonyhádi Ruházati Szövet­kezet mázaszászvári üzemegy­ségének munkásait a KSZV Pé­csi Fonó- és Szövőgyára fog­lalkoztatja majd a közeljövő­ben. A hirdiek korszerűsítik az épületet, jelentősen emelik a termelés színvonalát. Ez év ok­tóberében először a pamutcér- názó kapacitását növelik, vagy­is a vállalat pamut-cérna szük­ségletének nagyrészét majd itt állítják elő. Pamut-cérnából a mázaszászvári új üzem a jövő évben 4—500 tonnányit gyárt. Ehhez új cérnázógépeket sze­relnek be. A szövődében 24 Piccanol szövőgépet helyeznek üzembe, amelyek automata-ve- tülékváltósak, és több mint harminc százalékkal nagyobb a termelékenységük a régiek­nél. Jövőre már exportnövekedés­sel is számolnak, így a szovjet piacra egymillió négyzetméter­rel több félkender szövetet kül­denek. Ahhoz, hogy 1978 első negyedévének végén megindul­jon a termelés, és a tervezett eredményeket hozza — 160 munkásra lesz szükség. nem, az most tanulja a pécsi gyárban az új mesterséget. Itt hat Piccanol szövőgépet sze­reltek be, melyeken egyidejűleg és egyszerre csak egy szövőnő dolgozik. Mostani becslések szerint az új üzem építésére, felszerelésére csaknem 20 mil­lió forintot fordítanak saját tervek alapján, saját kivitele­zésben. Remélik, hogy a válla­lati és a piaci igényeket teljes mé; tűkben kielégítik. 1978 első negyedévében a cérnázó és szövőüzemben há­rom műszakban 160 ember kezdi munkáját és korszerű ipa­ri feltételek között végzik a ter­melést. Veres Ilona Újabb egyiptomi légitámadások Libia ellen Az ARNA líbiai hírügy­nökség szombaton magyar idő szerint 16.00 órakor kiadott jelentésében a hi­vatalos líbiai szóvivőt idéz­ve közölte: az egyiptomi légierő nagyszabású táma­dást hajt végre öt líbiai város — Tobruk, Al-Bardi, Dzsagbub, Muszaed ésAI- Kufra — fontos polgári célpontjai ellen és száraz­földi támadást készít elő Líbia ellen. A szóvivő hoz­záfűzte, hogy ha az egyip­tomi agresszió folytatódik, a líbiai haderők megtorló akciót fognak végrehajtani és „mélyen behatolnak Egyiptom területére”. A líbiai hírügynökség je­lezte, hogy a líbiai légvé­delem egy újabb egyipto­mi támadó gép megsem­misítésével az egyiptomiak veszteséglistáját ötre emel­te. Az egyiptomi katonai szóvivő Kairóban cáfolta a Tobruk és Al-Kufra elle­ni szombati légitámadás hírét. Tagadta az egyip­tomi gépek lelövését is. A második ütem kivitelezése szintén 1978-ban kezdődik és 1979-re fejeződik be: ekkor már 240 dolgozót foglalkoztat­nak. Addigra felújítják a volt kazánházat, új fonodát hoz­nak létre, így Mázán készítik a szövetgyártáshoz szükséges ve­tülékfonalat is, és önellátó nagyüzemként termelnek. Ezen kívül a hirdi gyárhoz hasonló részleget építenek még: így többek között konfekcionáló részt, ahol speciális megrende­lésekre dolgoznak majd. Gyorsabban startolhat a ter­melés azáltal, hogy azok, akik Mázán fognak dolgozni, isme­rik már a szakmát. Aki még A görcsönyi kastélypark

Next

/
Thumbnails
Contents