Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-02 / 180. szám

1977. július 2., szombat DunQntult napló 3 llizsgäl at iSienesir ital I ala t na I Betartják a munka- védelemre vonatkozó ion­szabályokat A Pécsi Húsipari Vállalat munkacsarnokában bontják, szortírozzák, előkészítik a sertéseket. Kopjár Géza felvétele Környezetünk védelmében Á szigetvári példa Iparszerű állattartás - korszerű hígtrágya keze lés Baranya hatvan szarvasmar­ha- és sertéstelepén évente több százezer köbméter híg­trágya képződik. Többségükben megoldatlan e szervesanyag megnyugtató „eltüntetése", fel- használása. Mondhatnánk, az iparszerű állattartó telepek lét­rejötte mindeddig ismeretlen probléma elé állította a gaz­daságokat: megszabadulni a hígtrágyától! De nem mindegy, hogy mi­lyen módon. A közegészség- ügyi, higiéniai, állategészség­ügyi és környezetvédelmi elő­írásokat nem hagyhatják fi­gyelmen kívüí. A telepeken harminchatezer szarvasmarhát és mintegy száz­A Baranya megyei Fő­ügyész­ség és a megye járási és vá­rosi ügyészségei megvizsgálták a megye 11 vállalatánál a munkavédelemre vonatkozó fontosabb jogszabályi rendel­kezések végrehajtásának tör­vényességét. A vizsgált szervek­nél az üzemi balesetek és a kiesett munkanapok számában az előző évhez viszonyítottan nem történt lényeges változás. Halálos vagy súlyos üzemi bal­eset nem fordult elő. A szervek elkészítették a munkavédelmi szabályzato­kat. E szabályzatok általában törvényesek, bár némelyik ki­egészítésre szorul. így a Pan­nónia Sörgyár és a Mecsekvi- déki Pincegazdaság szabályzata nem tartalmaz utalást arra, hogy a kötelező biztonsági vizs­gát a munkábalépést követő­en mennyi időn belül kell le­tenni. Egyes élelmiszeripari vál­lalatok szabályzata pedig nem tartalmazza az orvosi vizsgála­tokról szóló jogszabály válla­laton belüli végrehajtási mód­ját. A vállalatok vezetői és a szakszervezetek igyekeznek min­dent megtenni a munkakörül­mények tervszerű megjavítá­sára és a biztonságosabb mun­kavégzésre. A munkavédelmi intézkedési terveket elkészítet­ték, azok általában hatékonyak. A B. m. Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalatnál a munka jel­legéből adódóan jelentős a csontkarcolás és a nyershússal való további munkavégzésből adódó megbetegedések száma. A vállalat vezetői szakképzett egészségügyi dolgozót kíván­nak alkalmazni, akinek az lesz a feladata, hogy az üzemeket végigjárva, e jelentéktelennek tűnő karcolásos sérüléseket szakszerűen ellássa. Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy megelőzzük a balesetet. A baleset megelőzésének alap­vető feltétele a dolgozó meg­felelő balesetelhárítási oktatá­sa is. A dolgozót az oktatott anyag ismeretéből be kell szá­moltatni és ennek eredményes megtörténtét a felettes az elő­írt nyilvántartásban aláírásával is igazolni köteles. A vállala­tok általában betartják e ren­delkezéseket, mégis még jel­lemző hiányosság az, hogy az oktatott anyag ismeretéből tör­ténő eredményes beszámolta­tás tényét nem rögzítik. így nem állapítható meg az, hogy a dolgozó valóban elsajátítot­ta a biztonságos munkavég­zésre vonatkozó előírásokat. A rendelkezések szerint egyes munkakörök biztonsági vizsga letételéhez vannak kötve. Meg­állapításunk szerint a bizton­sági vizsgára kötelezettek az előírt vizsgákat általában le­tették, illetve azokat határidő­ben megújították. Hiányossá­gok elsősorban a vezetőállásé dolgozóknál észlelhetők. vál­lle­II jogszabály S’i tékes vezetői meghatározott időnként munkavédelmi szem­lén kötelesek meggyőződni a biztonságos munkavégzésre vonatkozó rendelkezések hatá- lyosulásáról. A vállalatok a szemléket általában megtartot­ták. Több esetben észleltük azonban azt, hogy a szemléken a kötelező jogszabályi előírás ellenére nem vettek részt a he­lyi szakszervezeti bizottságok képviselői, a társadalmi mun­kavédelmi felügyelők. E szem­léken a szakszervezet közvet­lenül informálódhat a dolgozók érdekében teendő intézkedé­sekről. Adott esetben közremű­ködhet a dolgozók nevelése érdekében. Erre szükség is lenne, mert esetenként a dol­gozók még idegenkednek az előírt munka- és védőruhák, valamint az egyéni védőeszkö­zök használatától. A jogszabályok az egyes munkakörök betöltését orvosi alkalmassági vizsgákhoz kötik; illetve egyes munkakörökben dolgozók részére időszakos or­vosi vizsgálatot írnak elő. Az előírásokat a vállalatok néhány kivételtől eltekintve betartot­ták. Ugyanakkor nagyobb gon­dot indokolt a jövőben fordí­tani — főleg az élelmiszeripari üzemeknél — az időszakos or­vosi vizsgálatokkal kapcsolatos előírások betartására. Ugyanis több esetben észlelték a vizs­gálatok, hogy egyes üzemegy­ségek vezetői sem tettek huza­mosabb idő óta eleget az idő­szakos orvosi vizsgálaton való részvételi kötelezettségeiknek. A jogszabály értelmében a vállalat köteles a baleseti sé­rült, illetve elhalálozása esetén hozzátartozója figyelmét meg­határozott formában felhívni arra, hogy az üzemi baleset­ből eredő kára megtérítését kérheti. E felhívások általában megtörténnek és összességük­ben törvényesek. Megállapítot­tuk azonban, hogy e felhívások ellenére a sérültek csak egy része élt az említett kár igényé­vel, holott megállapításunk sze­rint a kárigényt be nem je­lentő személyek közül is több jogosult lett volna üzemi bal­eseti kártérítésre. a szakszervezetek sem kezdeményeztek — indokolt esetekben sem — a dolgozók érdekében kár­igény-megtérítési eljárást a vállalatnál, holott a Munka Törvénykönyve 15. § (2) bekez­dése alapján a szakszervezet, az üzemi baleseti kártérítés kérdésében is a dolgozó érde­kében és nevében külön meg­hatalmazás nélkül is eljárhat. Úgy látszik e rendelkezést sem a dolgozók, sem a szakszerve­zetek nem ismerik kellően. Ezen a téren javulás várható annak az új jogszabályi ren­delkezésnek a hatására, amely szerint 1977. január 1-től a vállalatok — ha a sérelemért felelősek — a dolgozó beje­lentése hiányában is kötele­sek a rendelkezésre álló ada­tok alapján az érdekelt üzemi balesetből eredő kárát megté- ríteni. Dr Anta, Ferenc ügyész Legfontosabb a Jármű feletti uralom :ínomítják” a «vizsgát Ismét „finomítják" a gya­korlati vizsgákat. A július el­sején életbelépő, harmadíz­ben módosított vizsgarend elsődlegesen a gépjármű fe­letti uralomra koncentráló­dik. Ennek elbírálására már a rutinvizsgán és nem a tényleges forgalomban kerül sor. Újszerű, hogy a vizsgázó számára előírt feladatokat a rutinpályán irányjelző készü­lékkel kell jelezni, valamint a pontszámoktól függetlenül, mind az öt előírt gyakorlat megoldása után értékelhet csak a vizsgabiztos. Nem az a lényeg, milyen precízen áll be a járda mellé, vagy manőverez a bóják között a jelölt, hanem sokkal na­gyobb súllyal esik latba, hogy kezdő fokon a jármű feletti uralma eléri-e a kész­ség szintjét. Csak az bo­csátható forgalmi vizsgára sikeres rutin után, aki töké­letesen ismeri és kezeli a gépjárművet, beleértve a se­gédberendezéseket is. A vizsgabiztosok csak azt kérik, illetve követelik meg a jelölttől, mely a számukra és az oktatók részére kiadott utasításban szerepel. Válto­zatlanul előtérbe helyezik a jelzőtáblák, útburkolati je­lek figyelembevételét, vala­mint az irányjelző helyes működtetésére fektetnek hangsúlyt. A vizsgázó — olykor bé­nító erejű — lámpalázát kí­vánja csökkenteni az a ren­delkezés, mely szerint az ok­tató, mind a rutin, mind a forgalmi vizsgán helyet fog­lal a gépkocsiban. Ez a szabályozás azonban július elsején még nem lép életbe. Arra is tervezet van, hogy a jelölt alkalmas-e a gépjár­művezetésre; háromszori si­kertelen vizsga esetén már pályaalkalmassági vizsgára kerül sor. Az tény, hogy a mai lük­tető forgalomban 30 óra alatt csak a jó adottságok­kal rendelkező fiatal korosz­tály tud megtanulni autót vezetni. A közmondás szerint „gyakorlat teszi a mestert" és a tapasztalatok is iga­zolják: azoknak, akik jól fel­készültek a gyakorlati vizs­gára, ilyen módosítás nem okozhat törést és nem ront­hatja a vizsgaeredményt. Müller I. Teljes műszakot dolgoznak Diáklányok, munka közben Diákok a gyárban A felnőttekkel Megoldódott a Némelyek szerint a konzerv­ipar megmentői a diákok. — Köztudott, hogy létszám- hiánnyal küszködünk, különö­sen most, a nyári főszezonban — mondja Szabó Imréné, a Szigetvári Konzervgyár munka­ügyi csoportvezetője — s így nálunk már hagyományai van­nak a diákmunkának. Eleinte saját dolgozóink gyermekei kezdtek „beszivárogni” szüleik mellé, aztán később egyre job­ban kiszélesedett ez az ak­ció. A tanulókat kizárólag a készáru raktárban a csomago­lásnál, címkézésnél foglalkoz­tatjuk. Egyrészt, mert ez a legkönnyebb munka, másrészt pedig a tanulók beállításával megoldjuk a harmadik műszak szervezését, az éjszakai mű­szakra beosztott dolgozók he­lyére kerülnek a tanulók. A „gyerekvonalon" csak a kulcs- fontosságú helyeken dolgoznak felnőttek, ők végzik a nehe­zebb fizikai munkát és kezelik a gépeket. Hány tanulót vesznek föl a nyári szezonban? — Múlt héten állt munkába az első, mintegy 60 fős cso­portunk. Egy hónapig fognak dolgozni. A második csoportot most szervezzük, elsősorban középiskolásokkal. — Kizárólag tizennégy évet betöltött tanulókat lehet fog­lalkoztatni. Igaz, hogy így ke­vesebb a munkára jelentkező, de ők már komolyabban ve­szik a munkát. Nyolc órában, teljes műszakban dolgoznak, s többségükben el is érik a fel­nőtt dolgozók teljesítményszint­azonos bér harmadik műszak jét. Bérezésük is azonos a felnőttekével. — Vajon a megismert és megszeretett nyári munka mi­képpen hat a pályaválasztás­ra? — Nem egy „nyári" dolgo­zónkat látjuk viszont konzerv­ipari munkástanulóként. Szak­középiskolásaink is vannak, akik minden évben itt töltik a kötelező nyári gyakorlatukat, s olyan is akad, aki a gyár ösztöndíjasaként végzi az egye­temet. A hatalmas raktárcsarnokok szinte elnyelik a gyerekek kis csoportjait. Itt védett helyen vannak, s a hőmérséklet is kellemes. Többségük most vé­gezte a nyolcadikat. — A fél osztályunk eljött dolgozni. Sokan vannak a dél- utános műszakban is. — Jól érezzük itt magunkat. — Olyan jókat beszélgetünk, miközben rakjuk az üvegeket! — Most járok először. — Én már negyedik éve. — Én még csak második. Tavaly nem jöhettem, de ta­valyelőtt már dolgoztam, mert akkor még a tizenkét évese­ket is fölvették. — Nyolcvan-kilencven forin­tot mindennap megkeresünk. — Mi még többet is, mert a mi csoportunk gyorsabban csinálja. — Farmert szeretnék. — Mi hatan vagyunk test­vérek, mégis beleegyeztek a szüleim, hogy gimnáziumba menjek. Megveszem a tansze­reket, könyveket, tornafelszere­lést. Talán még a matrózblúz­ra is jut. Hegedűs Magdolna húszezer sertést tartanak. Azok­nál az üzemeknél, ahol még almos tartást alkalmaznak, ki­sebb gondot okoz a trágya el­helyezése, a gazdaságok több­ségében azonban egyszerűen megoldatlan. A Szigetvári Állami Gazda­ság az elsők közé tartozik, ahol megnyugtatóan megol­dottnak tekinthető a hígtrágya­kezelés és elhelyezés. A péter- fapusztai szakosított sertéstele­pen négy éve eredményesen alkalmazzák a korszerűnek mondható trágyaelhelyezést. A gazdaság három mérnöke, Sze- ghy Sándor, Mányi Lajos és Soltész János e témában írt pályamunkájukkal nemrég me­gyei harmadik helyezést ér­tek el. Azóta több tucat szak­ember megfordult Péterfapusz- tán. A sertéstelepen naponta 250 —300 köbméter hígtrágya kép­ződik, amit a tárolómedencék­be gyűjtenek össze és mikor a vegetáció, az időjárási vi­szonyok és az egyéb tényezők lehetővé teszik, a közeli föl­dekre nyomatják. Felmérésük szerint évente 651 000 forint értéket mentenek meg ilymó- don. Természetesen, az anya­giaknál sokkal nagyobb jelen­tőségű az, hogy a péterfapusz- tai telep nem szennyezi a kör­nyezetét. Úgy tervezik, hogy a két év múlva átadásra kerülő 1220 férőhelyes görösgali tehené­szeti telepen sem lesz gond a trágyakezelés. — Az általunk kidolgozott technológiát mint pályázatot elfogadta az Országos Környe­zetvédelmi Tanács, valószínű szolgálati szabadalom lesz be­lőle — mondja Soltész János építészmérnök. — Az építendő telep öt istállójából évente( •negyvenezer köbméter kövér hígtrágya, illetve híglé jut majd a kazettás rendszerű tó- rplókba. Ezeket a teleptől több mint egy kilométer távolság­ban a merenyei út mentén építjük meg. A kövér trágyá­iét Schwing betonszivattyúval juttatjuk majd el a medencék­be, amelyek négy hónap szer­vesanyagát képesek tárolni. A kazetták fölött mozgó daru segítségével végezzük majd a komposztkészítést. Két év múl­va már nem szántjuk be a szalmát és a kukoricaszárat, hanem felhasználjuk a szer­vestrágya készítéséhez: éven­te háromezer vagon hagyja majd el a telepet. Gondoskodnak a fejőházi mosóvíz, a híglé, a szarvas­marha-telepen összegyűjtött csapadékvíz elhelyezéséről is. A komplex agronómiái terv szerint szántóföld és nyárfás öntözésére használják majd a hígtrágyát, hétszáznegyen hek­táron. A tizenegymillió forint­ba kerülő létesítmény építése megkezdődött: a Seilyei Víz­gazdálkodási Társulás kotrógé­pei már elvégezték a durva földmunkákat. S. Gy. Kitüntetett baranyai szakcsoportok, tenyésztők A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint a Fo­gyasztási Szövetkezetek Országos Ta­nácsa ,,Báldy Bálint" emlékplaket­tel, illetve emlékjelvénnyel tüntette ki a közelmúltban az állattenyésztés különböző ágazataiban jó eredmé­nyeket elért mezőgazdasági szak­csoportokat, tenyésztőket. A „Bál- dy Bálint" emlékplakett arany foko­zatában részesült a komlói Kisállat­tenyésztő szakcsoport. A nyúltenyész- tők közül ezüst fokozatot kapott Gé- czi Dezső pécsi és bronz fokozatot Aplanecz József, komló-mecsekjánosi kistenyésztő. A tojástermelésben el­ért kimagasló eredményeiért a „Bál- dy Bálint" emlékjelvény ezüst foko­zatát kapta Ébner Pál, mohácsi ter­melő. A sertéstenyésztésben és hiz­lalásban elért eredményeiért bronz fokozatban részesült Töpfner József beremendi tenyésztő.

Next

/
Thumbnails
Contents