Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-21 / 199. szám

1977. július 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 „Országos szempontból nem állunk rosszul” Milyenek a pécsi utak? Kátyúg kátyú, kátyú... Van, vagy nincs kapacitás? A Lenin téri pihenőhelyen ha­talmas a zsongás, buszsofőrök várnak a következő menetre, beszélgetnek, ásványvizet isz­nak. Tőlük kérdezem először: milyenek a pécsi utak? S csak úgy záporoznak a válaszok: — A 30-as, 31-es, 46-os vo­nalán nagyon rosszak! A Tety- tye! A 46-os! Ott az agyad ki­jár! Miért? A Székely Bertalan út különb talán? Kiss Zoltán foglalja össze ta­pasztalatait. Általában a 46-os- sal és a 30-assal jár: — Ezek az utak igen rossz állapotban vannak. Rengeteg a kátyú, az András-aknai vona­lon például Feketehegytől a végállomásig kerülgethetem. Szerencse, hogy ilyenkor már kevés az utas, mert agyonrá- zódnának. A 30-as vonala is ret­tenetes a Belváros egyes pont­jain. Hogy másról ne beszéljek, egyszerűen nem tudom elkép­zelni, honnan van a Sörgyár előtt állandóan víz. Hatalmasa­kat csúszik rajta mindig a busz . .. jut évente, tavaly például 13,5 volt. Ügy véljük, országos szem­pontból nem állunk rosszul,, az a véleményünk, hogy évről évre szemmel látható a javulás. Per­sze a világszínvonalat koránt­sem emlegethetjük. Éves terv alapján készülünk az utak kar­bantartására, mivel ezek álta­lában kisebb jelentőségű mun­kák, nagyon hosszú lenne, ha felsorolnám, hogy például idén hol és mit dolgozunk — szá­mos helyen, számos utat javí­tunk, kátyúzunk. Az éves ter­vet „havi megrendelőre” bont­juk le, s itt, valamint a heti értekezleteken figyelembe vesz- szük a friss lakossági és egyéb bejelentéseket is. Mindennek ellénére úgy tű­nik, az utak használóinak pa­naszai jogosak. Mentség, hogy a Köztisztasági Vállalatnak nin­csenek gépei. Az aszfaltkeve­nék — szinte korlátlan fölös ka­pacitással rendelkezik. Úgy hír­lik, az összefogásnak, a mun­ka koordinálásának nem any- nyira objektív okai vannak — pedig a pécsi utaknak min­denképp jót tenne, ha félre­tennék az ellenérzéseket. — Mi háromszáz emberrel va­gyunk az utakon — mondja a KPM Közúti Igazgatóság fő­mérnöke. — Gépeinkkel meg vagyunk elégedve, jelenlegi fel­adatainkat el tudjuk látni. A masinák nem selejtérettek, az országos követelményeknek, fej­lettségi szintnek megfelelőek. Például C-300-as keverőtelepük kapacitása szinte korlátlan. Ez a cég valahogy optimis­tább. Ahogy optimistábban lát­ja az utakat Nagy István is, aki Töredezett, régi úttest Pécsett, a Káptalan utcában Az utakkal Pécsett számos cég foglalkozik: a Köztisztasá­gi, az Aszfaltútépítő, a Közúti Építő, a KPM igazgatósága, még a KÉV is. A „szépségta- pasztással” vagyis az utak kar­bantartásával viszont csak ket­tő: a Köztisztasági és Útkar­bantartó Vállalat és a KPM Közúti Igazgatóság. Előbbi a városi tanácshoz tartozik. Tel­jes létszámuk tavaly 718 fő volt, ebből fizikai dolgozó 602. A vállalat feladata a szemét- szállítás, közterület tisztítás, ta­karítás, kártevőirtás, hó- és sí­kosságvédelem, útépítés. Utób­bival általában csak a dolgo­zók ötvenhat százaléka foglal­kozik, s ebből ki tudja mennyi a meglévő utak karbantartásá­val . . . — Az útfenntartás összetett dolog - magyarázza Bártfai Endre központi útfelügyelő. - Minden munka idetartozik, me­lyet az utak, járdák, hidak, a forgalom fenntartása érdekében végzünk. Kátyúzás, földutak kar­bantartása, egyengetés föld- munkagépekkel, felületi kezelés, padkák, árkok rendezése, kis- műtárgyak javítása. — Mi a különbség a fenntar­tás és a korszerűsítés között? — Nehéz elhatárolni. Akad olyan út, melyet fenntartás cí­mén teljesen újjá kell építe­nünk, járdákkal, szegélyekkel együtt. A fenntartásnál általá­ban a régi burkolatra kerül az aszfaltszőnyeg, amivel az út ká­rosodását kívánják megelőzni. Persze, még ilyenkor is felme­rülhet a vezetékfektetés gondja, főleg a csapadékcsatornáé. Ha van csatorna, akkor víznyelőket készítünk, ha nincs, igyekszünk az út dőlési szögével befolyá­solni a víz lemenetelét. — Mennyit fordít a tanács az utakra? — A mostani ötéves tervben 45 milliót. Átlagosan tízmillió réshez két C-12-est vásároltak, már selejtként; nincs hozzájuk alkatrész, jövőre végképp ócs­kavas lesz. A vállalat húszmil­liót kapott C—25. vásárlására, de sehol sincs, a minisztérium se tud szerezni. Ha egy év alatt nem sikerül, akkor jövőre az aszfaltútépítőtől, vagy a Közúti Építő Vállalattól veszik majd az aszfaltot. Tűzkocsikkal még el­fogadhatóan állnak két fi- nisherük viszont kiskapacitású, ez meg is látszik néhány új utca burkolatán. Csakhogy: hallottuk azt is, hogy készült a megyében egy kapacitásfelmérés, amely sze­rint a fenntebb említett két vál­lalat - akiktől az aszfaltot ven­két éve dolgozik a Volán-taxi­nál, s akivel a kátyús Perczel utcán zötyögünk végig. — Akadnak olyan utak, ahol felszedték a burkolatot — mondja — aztán nem aszfaltoz­ták le. Másutt meg vagy nem töltik föl a gödröket, vagy úgy töltik föl, hogy újra megsül­lyednek. A Surányi, Kalinyin utca hajmeresztő, az Engels úton télen-nyáron áll a víz. A sok kátyú miatt a kocsi első futóművét nem győzzük javíta­ni. Ugyanakkor van ellenkező példa is: a Szabadság út, Szá­lai utca egészen csodálatos, tökéletesen, az igényeknek megfelelően készítették el. S akad még néhány ilyen utca a városban. De miért nem le­het az összesét ilyenné ten­ni?... Szántó Péter :Ífó£ÍÍ9*liÍC»* Az Északi-Mecseken végez kutatófúrásokat 45 négyzet- kilométeres területen Mázá­nál és Váraljánál az Orszá­gos Földtani Kutató és Fúró Vállalat. Tavaly decemberben kezd­ték a Máza 15-ös számú fú­rást, s először 340 méter mélységben találtak kőszén­csoportokat, de még 1065 méter mélyben is felelhetők 10 centimétertől több méter vastagságig terjedő értékes, 6000 kalóriás széntelepek. A folytatásról Somsics Lászlóné, az Országos Föld­Kutatófúrások w az Eszaki-Mecsekben Gyorsítják a munkát tani Kutató és Fúró Vállalat igazgatóhelyettese a köveke- zőket mondta el. — Még hat fúrást kell el­végeznünk a közeljövőben ahhoz, hogy meghatározhas­suk a terület szénkészletét. Az elért eredmények továb­bi reményekre jogosítanak fel bennünket, s szakembe­reink feltételezése szerint olyan nagy mennyiségű szén­készletet tartalmaz a föld, hogy oz a népgazdaság szempontjából is jelentősnek bizonyul. Ezért elhatároztuk az Országos Földtani Hiva­tallal közösen, hogy kutatási munkánkat meggyorsítjuk. Szeptembertől az eddig használt ZIF 1002-es beren­dezés helyett, négy korsze­rűbb, nagyobb teljesítményű szovjet fúróberendezést fo­gunk alkalmazni, mellyel két­ezer méter mélységig is el­juthatunk. Épülő új családi házak Lippón, az új iskola szomszédságában — Szokolai felv. Négy község lakói Nem kell sajnálni a kombáj- nostól a forintokat. Mindezt azért mondja Karasz László, a lippói termelőszövetkezet elnö­ke, mert a kampányra két em­bert tett egy gépre. Kevésbé fáradtak el, jobban tudtak a táblára koncentrálni, s tízórai vagy ebédszünetben sem pi­hent a gép. Mindezt múlt idő­ben, mert beszélgetésünk ide­jén a leeresztett rolójú elnöki irodában már nagy megköny- nyebbüléssel közölte: minden szem gabona a szárítón, és 67 mázsás hektáronkénti átlaggal befejezték a betakarítást. Négy község jókedvű. Lippó, Sárok, Ivándarda, Bezedek. A tsz ugyanis a tanácsi közigaz­gatási területhez igazodik: Lip­pón van a négyközség-háza meg a tsz-központ is. o A szövetkezeti demokráciáról beszélgetünk, ami egyébként száraz téma, néha a megfog­hatatlanságig úszik el a vitánk/ közben, de Karasz László is, Zlatics Jánosné párttitkár is egy véleményen van. Minél jobban áll egy gazdaság, mi­nél ütőképesebbnek érzi ma­gát, annál inkább figyelni, hallgatni kell az emberekre, s meg kell szívlelni véleményü­ket. Akár ultiparti közben, akár brigádgyűlésen mondják el, ami lelkűket nyomja. S a lippói Béke Őre jó passzban van, or­szágra szóló eredményeket mu­tathat fel. Az emberek nem akkor érezték sajátjuknak a tsz-t, amikor megalakult, ami­kor bevittek földet, lovat, mun­kaeszközt, hanem most, amikor már a többséget csupán a munkája köti. — Mindaz, amit húszegy­néhány éve célul tűztünk — mondja Karasz László —, meg­valósult. — S most, egy újabb jó aratás után, elégedetten dőlhet hátra a székbe a vezető is. Lelkesítő a tudat, hogy együtt lélegzik a kollektíva. — Önöknél nincs alkalmazott. Azt mondják, néhány éve mindegyik elé odatették a be­lépési nyilatkozatot, vagy alá­írja vagy mehet... (Lehet, hogy így volt, de mindenki jól járt vele.) — Az alkalmazott nálunk na­gyon rosszul járna. Jó kis summától esne el, ha csak a részesedésre gondolok, ház­tájiban is a rövidebbet húzná. A tagság „igájától" nem irtó­zott itt senki. Sőt! A bányászból lett tsz-elnök - ma is ott van a szekrénye polcán a mecseki gömbszénbe fúródó apró fejtőkalapács —, egy korábbi felmérésre utal. Mindössze egy ember mondta, hogy újra kezdené, mint egyé­ni gazda, az is jóval a 70 fe­lett jár már. Ma a falubeliek rostosoknak nevezik a Mohács­ra iparba járókat, s mi taga­dás lenézik őket. (Ha nem is szó szerint.) Itt jobb a kereset. Ezt mondta Barabás Miklósné is, akivel a baromfiüzemben beszélgettem; két hónapja hagyta abba az ingázást, s most áldja a férjét, aki rávet­te: „Gyere, asszony a tsz-höz, nem bánod meg.” e Lippón az állattenyésztés egyet jelent a pecsenyecsirké­vel és a bikahizlalással, a nö­vénytermesztés pedig a búzá­val, kukoricával, cukorrépával és szójával. A félezer tsz-tag közül 300 az aktív dolgozó, most csináltak egy kimutatást: 39 esztendő az átlagkoruk. Fiatalodnak. Az 1850 hektáros közös szántó alig néhány esz­mei darabjáról jár a földjára­dék: aki mostanában lép be, csak a munkaerejét hozza. Országos adatokat említek: a szövetkezeti földtulajdon aránya 50 százalékra nőtt, s a ma aktív korú tagok csak­nem 60 százaléka föld nélkül írta alá a belépési nyilatkoza­tot. Az egyéni földtulajdon használatáért fizetendő földjá­radék a személyes jövedelem­nek 3 százalékára zsugorodott, s ma már egyre többen vallják: a termelőszövetkezet a közös­ben végzett személyes munkán alapuló szocialista mezőgazda- sági nagyüzem. Ehhez kellett a húsz esz­tendő. — A szövetkezeti demokrácia más színűvé lett — mondja Zla- lics Jánosné párttitkár. — Az a jog változott, amely alapján az ember beleszólhat a terme­lésbe, a munkájába. S most, hogy jól mennek a dolgok, még több jelzésre, vélemény­re van szükségünk. Az információáramlást rend­szeressé kell tenni. Ebben a munkában nagy szerepe van a párttagoknak, mint Zlaticsné említette, minden pártvezető­ségi tag vállalt egy-egy mun­kahelyet, brigádot: vállalták, az információvivést. A cél: önkormányzat brigádon belül, az emberek javaslattételi, fe­gyelmi jogokat gyakorolhassa­nak a szűkebb közösségekben.- A közgyűlés mit tud? — kérdi, mintegy magától Karasz László. — ünnepélyes jellegűvé vált, érdemi munkát nemigen végezhet. Az más lapra tartozik, hogy „amúgy is szókimondó embe­rek lakják e vidéket”. De csak addig - így gondolja az elnök —, amíg érzik: minden monda­tukra figyelünk, ötleteiket nyomban a megvalósítás köve­ti. (Példa akad erre több is, de egyet, Blandl József gép­műhely vezető példáját érde­mes citálni. „Ács Gyuszi kita­lálta — említette, — hogy az elromlott alkatrészek lassan több helyet foglalnak, mint a régiek, s ezért alkatrészfelújító részleget kéne kialakítani. Megbíztuk: csinálja. Hogy az ötletnek mekkora a haszna, ne is mondjam...") Munkásja­vaslatra született a saját busz­járat, alakították ki a becsület­büféket a műhelyekben, állítot­tak be hűtőszekrényeket a ba­romfiüzembe. — Az ágazatok nem válnak el...? Az elnök érti a kérdést, s nyomban nemmel válaszol. Mindenki érdekelt minden poszton; ha az állattenyészté­si ágazatvezető havonta öt- ször-hatszor nem mehetne ki a határba, bele is betegedne.- Egymásra vagyunk utalva. Kevés olyan család van a négy községben, ahonnan a férj, fe­leség, fiú, lány ne dolgozna itt. Ha hazamennek, miről másról beszélnének, mint a munkáról: az asszony a baromfiüzem hí­reit, a férfi az aratás gondjait mondja el. S ez, hogy a csa­ládon belül is egy a munka­hely, hasznos dolog. Alakulgatnak a tsz-dinasz- tiák. Csak egyről beszél az el­nök, Mandl Ádám és család­járól. Igaz, hogy az apa más szemmel nézi a közöst, mint a fiú, de a lelkűket kitennék érte. o Megint elkanyarodtunk a demokráciától. Pedig most kezdik csak igazán csinálni a lippóiak. A gazdasági alapot megteremtették hozzá, s Ka­rasz László szerint ez alapvető feltétel. „Mindig azt mondtam — jegyzi meg búcsúzóul —, hogy ha Albert főherceg an­nakidején el tudta tartani ezen a földön a cselédjeit, s jutott arra is, hogy Abbáziában tölt­se a nyarát, akkor mi is meg­élünk, magunk. S ha hagyjuk élni az embereket, ha hagyjuk érezni: szükség van rájuk, munkájukra, gondolataikra, s nem reteszelik be a vezetők a szobaajtókat, akkor mindez megvalósul. S mi több, jól ér­zik magukat. Itt nincs magyar, sváb, horvát, cigány... Itt a családjukért, jövőjükért dolgo­zó emberek vannak." Négy község lakói. Kozma Ferenc Lakossági tüzelőutalványok háztartási olajra való átváltását és kiszállítását még vállaljuk! Pécsi Tempó KSZ Pécs, Somogyi Béla utca 2. Telefon: 10-140.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents