Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-20 / 198. szám

1977. július 20., szerda Dunántúli napló 3 P. Hacks: Szép Heléna c. zenés darabjának egyik jeleneiét próbálják a tettyei romoknál Nemzetközi Bartók­szeminárium Szombathelyen Július 26. és augusztus 9. között Szombathely ad ott­hont a hagyományos nem­zetközi Bartók-szeminá­riumnak. Először kerül sor e rangos zenei eseményre vidéki városban. Huszonkét ország hatvan muzsikusát és zenepedagógusát várják Szombathelyre. A sorrendben 11. szemi­náriumon zongora- és hege­dűművészeken kivül tizen­négy karmester is részt vesz. Ök a nemrég híva- ■ tásossá vált s máris szép sikereket elért Szombathe­lyi Szimfonikus Zenekarral tanulnak be több Bartók- művet Vaszy Viktor karnagy vezetésével. Grafikai emléklap a brigádoknak A közízlés Nívós képzőművészeti kiállítások Követésre méltóan új kezdő­dött két évvel ezelőtt a Bábol­nai Állami Gazdaság klubjá­ban. Friss szellemet árasztó ké­pek, finom megmunkálású iparművészeti tárgyak, kisplasz­tikák fogadták a belépőket. A Képcsarnok Vállalat azóta is követi a maga kezdemé­nyezte újat. üzemek, kultúrhá- zak, termelőszövetkezetek, ál­lami gazdaságok, különböző klubok és politikai szervezetek kérésének tesznek eleget és rendeznek képzőművészeti ki­állításokat, bemutatókat. Színjátszó­tábor • Próbák a tettyei romoknál • Amatőrök és hivatásosak együtt játszanak • Jó nyári szórakozást ígér A tettyei romokra alig lehet ráismerni. A magányosan álló. öreg várfalakat most állvány­erdő veszi körül, lépcsők vezet­nek a falak tetején lévő ácsolt faszínpadokhoz, a falmentén futó ..kerengőkhöz". Mindez azonban nem öncélú dolog, hanem díszlet. A komoly hu­morú, de ugyanakkor könnyű nyári szórakozást ígérő darab P. Hacks Szép Helénájának a díszletei. A Pécsi Központi Amatőr Színpad kezdeményezésére színjátszó tábor nyílt Pécsett június végén, melynek célja többek közt, hogy az országo­san egyre nagyobb méretekben kibontakozó amatőr színjátszás szakmai felzárkózását, felké­szültségbeli hiányosságainak pótlását, kiegyenlítődését meg­gyorsítsa. Az első két hétben a szereplők, az ország minden részéből összegyűlt amatőr- és hivatásos színészek előadáso­kat hallgattak színházelmélet­ről, pszcihotechnikai foglalko­zásokon vettek részt és elkezd­ték a bemutatandó darabok próbáit. A múlt hét óta a pró­bák az előadások helyszínén, a Tettyén folytatódnak. Délelőtt 11 óra. Legalább 40 fok. Az a szerencsés, aki nincs színen és az árnyékba mehet. A délelőttre kiírt próba perc­nyi pontossággal folyik. A ren­dezőasszisztens szorgalmasan jegyzetel. Egy-egy jelenet után még sok finomítani való akad. Nincs megállás. Míg az előzők megbeszélése folyik, az új je­lenet szereplői, az istennők már a várfalak tetején lévő égi színpadon skáláznak. Éne­küket a közeli szökőkút csobo­gása és madárdal kíséri. Pe­ter Hacks Szép Helénája, o romok minden csücskében, szegletében, égen és földön játszódik. A Szép Helénában együtt játszanak a pécsi és kaposvári színészek, a pécsi Központi Amatőr Színpad, a sárbogárdi Petőfi Színpad tagjai és a len­gyel Stúdió Teatralne „Zaulek" amatőr színészei. — Amatőrök és hivatásosak együtt? — Az amatőrökből nem ,,profit" akarunk képezni, ha­nem azt szeretnénk elérni, hogy az amatőr színjátszást magasabb színvonalon művel­jék — mondja Bagossy László, a pécsi Amtőr Színpad vezető­je, a nyári színjátszó tábor fő­szervezője. — Nagyon jó a tá­bor légköre, az amatőrök és hivatásosok igazán remekül, példamutatóan dolgoznak együtt. A hivatásosok egyen­rangú partnerként fogadják el az amatőröket, akik viszont igyekeznek felnőni- a feladat­hoz, — Ahogy az eddigi előké­születeken, díszleteken látom, Sok szereplőt, statisztát mozga­tó, technikailag bonyolult játé­kot választottak. — Nem titkolt célunk a pél­daadás, vagyis, hogy a romok közt nem csak monodráma, nemcsak néhány szereplőt moz­gató irodalmi mű adható elő. hanem totális színházat is le­het játszani, sok szereplővel, kellékkel, statisztériával. — Hányán tekinthetik meg egyszerre az előadásokat? — A kialakított nézőtéren 250—300 néző kényelmesen el­fér. Az érdeklődés igen nagy. Már IBUSZ-csoportok is jelent­keztek egy-egy előadásra. Szakmai körökben is várják a bemutatót. Hiszen egy ilyen jellegű színjátszó tábor egye­lőre még úttörő kezdeménye­zés. A lengyel Zaulek Stúdió amatőr színészei közül négyen jöttek a színjátszó táborba. A próba egyik szünetében be­szélgetünk Jerry Miebudek- kel, aki már nem először van Pécsett, a stúdió tagjaként két évvel ezelőtt már járt városunk­ban. Mint elmondotta, a Zau­lek Stúdió a Wroclawtól körül­belül 60 kilométerre lévő kis­város, Legnica amatőr művé­szeit tömörítő együttese. 17 és 30 év között a gimnáziumi ta­nulótól az orvosig, minden, a színjátszás iránt kedvet érző fiatal számára komoly alkotó- műhely. A stúdió inkább a ke­vesebb szöveget tartalmazó pantomimra épülő darabokat ad elő mostanában. A Szép Helénában is részint a nyelvi nehézségek miatt ilyen felada­tokat kaptak. Nem messze a romoktól, a tér másik oldalán a budapesti Postás Művelődési Ház Köz­ponti Színházi Műhelyének tag­jai próbálnak. Ök Arisztopha- nész vérbő, pikáns darabját. A nőuralmát mutatják be. Be­mutató július 27-én. A tettyei esték közönsége P. Hacks Szép Helénáját július 26-án, 28-án és 30-án nézhe­ti meg a romok között. Mind­két produkcióból éjjeli előadást is terveznek a rendezők. Varga Ágnes Dr.Grastyán Endre egyetemi tanár Számos hazai és nemzetközi tudományos társaság, intéz­mény tart igényt tevékenysé­gére, közreműködésére. A Nemzetközi Agykutatási Szer­vezet, az IBRO központi bizott­ságának a tagja. A Szovjet Fi­ziológiai Társaság 1971-ben választotta tiszteletbeli tagjá­vá. Négy nemzetközi szakfo­lyóirat szerkesztő bizottságá­nak munkájában vesz részt, szerkesztő bizottsági tagként. A szocialista országok agyku­tatási szervezete, az INTER- MOZG egyik nemzetközi téma­felelőse. Az Enciklopédia Bri- tannica legújabb kiadásában őt bízták meg az Érzelmek cí­mű fejezet megírásával. Soká­ig lehetne sorolni, részletezni még dr. Grastyán Endre egye­temi tanár szerteágazó tevé­kenységének összetevőit. Mind­ez egyben azt is híven tükrözi, hogy Grastyán professzor mun­kájának jelentősége messze túlnő a Pécsi Orvostudományi Egyetem falain. — Mikor kezdődött ennek a kívülálló számára is meghök­kentően széles körű tevékeny­ségnek a kibontakozása? — 1951 óta dolgozom itt Pécsett, o* Élettani Intézetben. Annak idején az idegfiziológia foglalkoztatott elsősorban. Ha­zánkban akkoriban kezdett a központi idegrendszer működé­se tudományos kutatási szem­pontból érdekessé válni. Én először egy — Szentágotai professzor által akkortájt szer­kesztett és ma is újdonságként ható — egycélzó készülékkel kezdtem foglalkozni. A készü­lék az agyvelő mélyében elhe­lyezkedő, kéreg alatti struktú­rák megközelítésére — inger­lésére, roncsolásóra — és az ott termelődő elektromos jelek kimutatására szolgált. Ez idő tájt elsősorban az idegrendszer és a zsigeri funkciók összefüg­gései érdekeltek. Később ezen funkciók vallatására' tanulási teszteket kezdtünk alkalmazni, így kerültem kapcsolatba a ta­nulás és a tanulás mögötti elemi idegrendszeri kutatások körével. Az ötvenes évek vé­gétől az agyvelő egyik — fej­lődéstani szempontból — leg­ősibb kérgi szerve, az Ammon- szarv, vagy hippocampus kuta­tása került érdeklődésünk kö­zéppontjába. Ez a szerv az ember megjegyzés- és memo- riafunkcióiban játszik kulcssze­repet. Voltaképpen ma is ez­zel foglalkozunk, ez alapkuta­tásaink fő témája. Az ezzel kapcsolatos kutatások egyben a nemzetközi idegélettani ku­tatások kiemelt területét ké­pezik, hazai megközelítésben pedig a Magyar Tudományos Akadémia által hosszú távon támogatott tervtéma. — Milyen a magyar kutató­munka visszhangja a nemzet­közi tudományos életben? — A magyar kutatásnak jó híre van. Több esetben ko­moly kezdeményező, inspirativ hatása volt saját kutatásaink­nak is. Számos tudós látogat el hozzánk, és mi is rendsze­resen részt veszünk a jelentő­sebb nemzetközi tudományos rendezvényeken. Tanulmány­útokat teszünk és külföldi in­tézetekben kooperációs kutató­munkát is végzünk. A most (e héten) Párizsban megrende­zendő fiziológiai világkongresz- szuson magam is felkért elő­adóként közreműködöm, az agyvelő limbikus rendszeréről tartok előadást. Ez a téma a motiváció, az emóció és az emlékezés folyamataival kap­csolatos működéseket integrál­ja. — Mi az, amire mostani ku­tatásaik során különösen kon­centrálnak? — Az egyik fő célunk az agyvelő úgynevezett plasztikus funkciói mögötti dinamiko megértése. Ezen azokat a vál­tozásokat értjük, amelyek a ta­pasztalatok maradandó formá­ban történő rögzítésében jut­nak kifejezésre. Az agyvelőben egy tulajdonképpeni finom- szerkezeti változás, módosulás zajlik le ilyenkor. — Munkám másik része az oktatás. A medikusképzésben az élettani — ezen belül is elsősorban az idegélettani, il­letve az utóbbi időben az or­vosi-pszichológia elméleti alap­jainak lerakása képezi fő fel­adatunkat. — Professzor urat legutóbb a televízió képernyőjén láthat­tuk. Ragyogó előadása bizo­nyára sokakat megragadott. Miért tart ilyen előadásokat? — Az idegfiziológiai kultú­ra elterjedése, a műveltség gyarapítása önmagában is hozzájárul ahhoz, hogy egy kiegyensúlyozottabb, nyugod- tabb légkör alakuljon ki az emberek között. Bizonyos alap­talan félelmek, babonák el­oszlatására is szükség van ma még. Az sem jelentéktelen té­nyező, hogy az idegfiziológiát eleve érthetetlen misztikum övezi. Saját magam példájá­ra hivatkozva elmondhatom, hogy lelki egyensúlyom szem­pontjából igen sokat köszön­hetek az idegfiziológiának, és a vele való megismerkedés gondolom, másoknál is hason­ló hatással járhat. Remélem, hogy a televízióban és a rá­dióban elhangzó előadásaim nem fokozzák a zavart, hanem segítenek az idegrendszeri és lelki funkciók körül mindmáig élő téves nézetek és félelmek eloszlatásában. A tudomány atmoszférája egyébként a fo- folyamatos bizonytalanság at­moszférája. Mi, akik benne élünk, hozzászoktunk ehhez, és azt is észrevettük, hogy ez az atmoszféra alapjában véve mégis derűs, emberi, sőt nem mentes a sportban tapasztal­ható izgalmaktól sem. — Mi okozza önnek a lai­kusok számára tartandó elő­adások során a legfőbb ne­hézséget? — A bonyolult szakmai anyag érthetővé tétele, a szak­mai terminológia kikerülése, a félreértések elkerülése. Nagyon ügyelnem kell természetesen arra is, hogy hallgatóságom­ban ne keltsek indokolatlan félelmeket. Mindezért egyetlen igazi jutalma az embernek a megértés öröme, ami felér a fölfedezés örömével. Bebesi Károly — Feladatunk képek, grafi­kák, kisplasztikák forgalmazá­sa. Célunk a közízlés formálá­sa. Wein Miklós, a vállalat kép­csarnokok osztályának vezetője tömör megfogalmazás mellett példák sorával is érzékelteti törekvéseik közművelődést ser­kentő vonásait. Évente 42 mil­lió forint értékű képet (14 ezer festményt), 6 millió forint ér­tékű rézkarcot, 10-11 millió fo­rint értékű kisplasztikát adnak el. — Egyik oldalról a mennyisé­gi igények minőségi kielégíté- - se jelent gondot, másrészt ál­landóan szélesíteni kívánjuk a képzőművészeti alkotások iránt igényes vásárlók körét. — Megyeszékhelyeinken, na­gyobb városainkban az ott működő fiókok ezidáig is olyan nívós kiállításokat rendeztek, amelyek a környék társadalmi eseményeivé váltak. Ezekre az eseményekre azonban a művé­szetek iránt érdeklődő „proto­koll" közönség jutott el. Az or­szágot járó 60-70 főnyi szer­vezői gárdák sem tudták al­kalmi kiállításaikkal, művé­szetről és művészekről elmon­dott ismeretterjesztő rögtönzé­seikkel megoldani a már ér­deklődők, de még nem fogé­konyak megnyerését. — A tévé, az újságok és egész társadalmunkat átfogó közművelődési törekvéseink eredményeként egyre növekszik a művészetek iránt érdeklődők tábora. Ha ezekhez az érdek­lődőkhöz közeledünk a hozzá­juk vitt, kihelyezett kiállítások­kal, akkor eseményről ese­ményre olyan széles tömegeket vonhatunk be a képzőművésze­teket immár értők és igénylők táborába, akik eddig kívülál­lók voltak — folytatja Wein Miklós. Szentegáton, a Szigetvári Ál­lami Gazdaság tanácstermé­ben volt az eddigi legsikere­sebb kihelyezett kiállítás. Te­henészek, traktorosok, közgaz­dasági szakemberek, és maga az igazgató is vásárolt képet. S nem az igazgató vette a legdrágábbat.. . Máshol a társművészetekkel kötődve vált a képzőművészeti kiállítás a tervezettnél is je­lentősebbé. Szekszárdon So­mogyi Imre kiállítását decsi folkloristák tették színesebbé az érdeklődők számára. D. Varga Sándor, a Képző- művészeti Vállalat propaganda osztályának vezetője a kihe­lyezett kiállítások új vonásairól beszél. — A szocialista brigádmoz­galom szerepe a közművelő­désben mind nagyobb jelentő­ségű. Kiállításainkra meghív­juk a brigádokat, meghívá­saiknak eleget teszünk. Ezek a kölcsönös vendéges­kedések rendkívül hasznosak. Veszprémben például izgalmas és tartalmas vita alakult ki Luzsicza Lajos kiállító művész és a kiállításra ellátogató szo­cialista brigádtagok között. Van, ahol erre a kapcsolat­ra már építenek is. Ügy szer­vezik a kiállítást, hogy az oda­látogató szocialista brigádokat reprezentatív kivitelű grafikai emléklappal ajándékozzák meg. A művészek maguk is igénylik a közvetlenebb kap­csolatteremtést a közönséggel, a tulajdonképpeni vevőkkel. Kezd szokássá formálódni, hogy saját tervezésű emlékla­pot nyújtanak át a szocialisto brigádtagoknak, a kiállításuk­ra látogató vendégeknek, mint a művész személyes ajándékát. A Képcsarnok Vállalat új kezdeményezése - a kihelye­zett kiállítások és bemutatók szervezése — meggyorsított egy már érlelődőben levő folyama­tot: Újonnan termékennyé vált kultúrrétegekbe ereszthet erős és mély gyökereket a képzőmű­vészet. Kaszás Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents