Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-19 / 197. szám

1977. július 19., kedd Dunántúli napló 3 Kimozdult holtpontjáról a Mecseki Szénbányák Feltöltötték szőnyi óriás olajtárolókat Minden gramm szenet köteles­ségünk kitermelni I20 millió liter űrtartalommal bővül a tartálypark Feltöltöttek a Komáromi Kő­olajipari Vállalat szőnyi gyár­telepén felszerelt óriás tartá­lyokat. Két, egyenként húsz­millió liter űrtartalmú tároló készült el, s befejezés előtt áll a harmadik építése is. Az év végéig összesen hat óriás tá­rolót adnak át rendeltetésé­nek a szerelők, s ezzel együt­tesen százhúszmillió liter űr­tartalommal bővül a vállalat tartályparkja. Az új üzemanyagtárolók acélköpenyét félkész állapot­ban, tekercsekben szállították a Szovjetunióból Szőnybe. Az előregyártásnak ez a módszere rendkívül előnyös, mert így rö- videbb ideig tart a tartályok helyszíni hegesztése és össze­szerelése. A hat tartályban 120 millió liter üzemanyagot, tehát óriá­si értéket tárolnak majd, ezért különleges tűzvédelmi rend­szert építenek ki. Egy esetle­ges tűz esetén egyetlen gomb­nyomásra automatikusan mű­ködésbe lép az egész tűzvé­delmi rendszer: megnyílnak a csővezetékek tolózárai és sű­rű vízfüggöny borítja el vala­mennyi tartály acélköpenyét. A szivattyúk percenként 52 köbméter vizet szolgáltatnak majd a tárolók köpenyének permetezésére, hűtésére. Kü­lönleges tűzoltó kocsik és egy­szerre roppant nagy mennyisé­gű oltóhab kilövésére alkal­mas ágyuk is tartoznak a vé­delmi rendszerhez. Jó termelési eredmények az I. félévben Vízbeszerző beruházások 577 millióért A ma szegénységéből a holnap gazdagsága felé A kis regionális vízellátó­rendszerek összekapcsolásáé a jövő ^Baranya vízben szegény megye. Baranya vízben gazdag megye. Egyik állítás szöges ellentétben van a másik­kal, mégis mindkettő igaz. A „szegénység” lokális jellegű. Tele­püléseink többségének biztonságos vízellátása manapság komoly gondokkal jár, hiszen a helyi víztartalékok végesek és csupán egy bizonyos fejlesztési határig lehet rájuk alapozni. Kimozdult holtpontjáról a mecseki szénbányászat. Az el­múlt években mindig mérték­tartóan írtunk arról, hogy ha­zánk egyik legnagyobb és leg­jelentősebb vállalata megtor­pant. A távolabbi biztos jövője ugyanis soha nem volt kétsé­ges, előbb-utóbb egyértelműen nyilvánvalóvá kellett válnia, hogy ásványkincseink minden grammját kötelességünk hasz­nosítani. A mecseki szénről szólva állandóan hangoztattuk, hogy nem szabad egyenlőség- jelet tenni a visszafejlesztésre ítélt bányavállalatok és a „Me­csek" között. Sajnos az általá­nos hanyatlásban a Mecseki Szénbányák egyedül nem lehe­tett kivétel. így aztán is feles­leges lett volna számonkérni, hogy a tizenötezernyi kiváló szaktudású dolgozó hosszú évekig miért nem képességei, közismert szorgalma alapján dolgozott. Egyik feltáró brigád kitűnő például szolgál erre. Hatszáz méter hosszú vágatot kellett kihajtaniuk. Műszakiak, vájárok, csillések, kiszolgálók eszüket, erejüket maximálisan kihasználva törekedtek arra, hogy rekordidő alatt a bánya­folyosó elkészüljön. Az országo­san is egyedülálló sikernek azonban csak rövid ideig örül­hettek, a vágatot lezárták, a bányarész feltárására soha nem került sor. A brigád azóta egyszer sem volt képes koráb­bi hitével dolgozni. Talán néhány mondattal to­vább időztünk a múltnál, mint a mostani dinamikussá váló bányászati tevékenység elem­zése közben szükséges lenne, tény azonban, hogy a mecseki szénbányászat feladata az el­következendő nyolc évre ma sincs pontosan meghatározva. Több fórumon kérdeztük: melyik az az esztendő, amikor a mecseki szénbányászatnak évi 700 000 tonna koksz-szén koncentrátummal a dunaújvá­rosi kohókat táplálni kell? Egy­értelmű választ erre még nem adtak. Ennek ellenére A Mecseki Szénbányák kö­zéptávú tervében 1975 és 1980 között legfontosabb célkitűzés, hogy olyan körülményeket te­remtsenek a széntermelő, szén- előkészítő és kisegítő üzemek­ben, amelyek lehetővé teszik hosszú évekre Dunaújváros biztonságos kiszolgálását. Há­rom éves felkészülési progra­mot dolgoztak ki erre, közben a felügyeleti szervek 200 000 tonnával könnyítették szénter­melési kötelezettségeiket. Most a félidőben (mint em­lítettük nincs pontosítva, hogy valóban mikorra is kell a fe­lelősségteljes feladatra felké­szülniük) a Mecseki Szénbá­nyák kitűnő termelési eredmé­nyekről ad számot. Az adatok elemzése közben egyértelműen megállapítható, hogy hosszú évek után megmozdult a bék­lyóba kötött óriás. Az első félévben 43 000 ton­nával felülmúlta a szénterme­lési tervét, 3000 tonnával több brikettet gyártottak, mint azt feladatukban meghatározták. Az elmúlt hat hónapban átla­gosan 12 540 fizikai munkást foglalkoztattak (június 30-án csak 12 305 volt a létszám), pedig az említett termelési fel­adatokhoz az év elején 12 713 főre számítottak. Az egy mű­szakra eső fejtési teljesítmé­nyek 211 kilóval nőttek, de a vállalat valamennyi dolgozó­ját magába foglaló összüze- mi teljesítmény is 132 kilóval nőtt műslakonként. A fejtések feltárásához, előkészítéséhez, a jövő bányászati tevékenységé­hez szükséges vágathajtási ter­vek is teljesültek: a tervezett­nél 92 folyóméterrel több, 21 517 folyóméter bányafolyo­sót építettek. Az év első napjában a fel­tárt szénvagyon 40,1 hónapra, az előkészített szénvagyon 5,9 hónapra, míg a fejtésre kész szénvagyon 4 hónapra volt elegendő. Június 30-án az előbbi sorrendben 40,5, 6,2 és 4,2 hónapra nőtt a termelésre előkészített szénvagyon. Tehát a Nehézipari Minisztérium kö­telező normáinál kedvezőbb helyzet alakult ki. Másfél esz­tendeje a Mecseki Szénbányák üzemeiben még tulajdonkép­pen egyik hónapról a másikra éltek. A jövő építése Sokszor számon kértük, hogy a nehezen gépesíthető mecseki szánbányászatban meddig lesz még varázsige a „geológiai körülmények". Az anyagi lehe­tőségek, a világon valóban egyedülálló természeti adott­ságok, néhány biztató vagy ku­darcba fulladt kísérletnél nem engedték a műszaki fejlesztést tovább előrelépni. Nem szeret­nénk az olykor türelmetlen hang után, most az első való­ban ígéretes kísérletek láttán bárkiben is a megelégedettség érzését kelteni. Tény azonban, hogy ezekben a napokban egyszerre három helyen mű­ködnek komplex fejtésbiztosító berendezések, két helyen pedig vágathajtó gépek, illetve gép­sorok. István-aknán és Zobák- bányán a lengyel SZOW—40 a tömegtermelő munkahelyek komplex biztosításának egyik eddigi legígéretesebb beren­dezése. Az ASCS szovjet önjá­ró komplex biztosító és jövesz- tő berendezés Béta-bányán is, most Zobákon is az eddigi ta­pasztalatok alapján sikereket ígér. A sűrített levegős rob­bantás létjogosultságát a Me­csekben ma már senki sem vi­tatja, a Béta-bányán és Zobá­kon működő TAMBROCK vá­gathajtó berendezések is bizo­nyára meghonosodnak a Me­csekben. A Vasas-bányán üze­melő angol Impackt Rippel univerzális vágathajtó gépnek még bizonyítania kell. Az új bányatérségek építése István-aknán, Béta-bányán, Zo­bákon és Szászváron új szintek feltárásával folyik. Kossuth-bó- nyán az elferdült aknák és az altáró aknák átfalazása miatt a termelés tulajdonképpen csak két műszakra korlátozó­dik, a harmadikban a jövő szempontjából elengedhetetle­nül fontos, több ezer műszakot igénybevevő helyreállítási mun­kákat végeznek, s megkezdő­dött az új Kossuth-akna épí­tése is. Az új István-akna mélyítésé­vel kapcsolatban felmerült az a gondolat, hogy a szabad ka­pacitással rendelkező katowi- cei bányaépítő vállalat az ak­nát és üzemépületeket felépíte­né, valamennyi anyagról, be­rendezésről gondoskodna. Ha az elképzelés megvalósul, az aknamélyítő vállalat rendelke­zésre álló kapacitását tovább­ra is hatékonyan foglalkoztat­hatná a most folyó munkákon. Az ember A Mecseki Szénbányák fel­készülési programjában ter­mészetesen az ember játssza a főszerepet. Ezúttal mégsem kí­vánunk erkölcsi és anyagi meg­becsülésükről, életükről, élet­módjukról közvetlenül írni. Az első félév eredményeit elemez­ve kitűnt, hogy a Mecseki Szénbányák csaknem 3 millió forint nyereséget hozott létre, ami sokkal több lehetne, ha a minőségi terveiket is teljesíte­nék. Minden hamu-százalék rosszabbodás tonnánként 40 forint árbevétel-kiesést jelent. A magas hamutartalmú szén­telepek művelése persze erő­sen befolyásolja az eredményt, a minőség javításában azon­ban az ember szerepét sem szabad lebecsülni. A hatékony munkaerőgaz­dálkodás egyik legfontosabb feltétele a szénbányáknál a bányászlakásépítési program teljesítése. A tanács által biz­tosított lakások átadása folya­matosan történik, ebben az évben azonban már a vállalat saját kivitelezésben is 118 bányászlakást ad át. Végezetül a felkészülési program emberi oldalának lé­nyeges tényezője a szocialista brigádok, az igazgató, illetve az üzemvezetők között létrejött szerződések sorozata. Négy­nyolc, a legfontosabb munká­kon dolgozó csapattal az igaz­gató 2-3 hónapos időtartamra rendszeresen szerződést köt, ami a csapatokra erkölcsi súly- lyal nehezedik, ugyanakkor je­lentős anyagi előnyökkel ke­csegtet. Kétoldalú előnyökkel, ugyanis a vállalat legfonto­sabb, legsürgetőbb munkahe­lyein dolgozó csapatokkal jön­nek létre a szerződések. A vál­lalat vezetői szerint éppen a szocialista brigádoknak, az egyre aktívabb műszakiaknak köszönhető, hogy kimozdult holtpontjáról a Mecseki Szén­bányák. Lombosi Jenő Komlón pl. a tervidőszak vé­géig kimerül a tartalékkapaci­tás. Utána a város nem fej­lődhet? Dehogynem! Komló akar fejlődni. A „gazdagság” regionális jellegű. A Duna és a Dráva mindent megoldhat egy olyan rendszerrel, ami ez egész megyét behálózza. De ez a holnap gazdagsága, min­ket viszont a ma szegénysé­ge érdekel. • A megye városainak — Pécs, Komló, Mohács, Szigetvár_és Siklós — vízmérlege 1980 vé­géig, tehát az ötödik ötéves terv végéig napi 95 ezer köb­méter víz termelésével számol, amiből 65 ezer helyi vízterme­lésből, 30 ezer pedig regioná­lis rendszerből származik. E vízmennyiségből a lakosság 42, az ipar 24, az intézmények 10 ezret használnak fel, 12 ezer köbméter a hálózati veszteség, 7 ezer köbméter pedig a már említett tartalékkapacitás. A legnagyobb felhasználó termé­szetesen Pécs. A regionális 30 ezerrel együtt 70 ezer köbmé­ter vize lesz a városnak, s itt csapódik le a hálózati veszte­ség nagy része (11 ezer köb­méter), de itt lesz a legna­gyobb tartalék is (5 ezer köb­méter). Érdemes elidőzni a tartalék- kapacitásnál. A fogalom alatt azt a vízmennyiséget kell érte­ni, amelyet a meglévő vízter­melő rendszer még szolgáltat­hat. A tervidőszakban a me­gye városainak vízháztartására jellemző, hogy a tartalékok mindenütt csökkennek. Pécsett ez öt év alatt napi ezer köb­métert jelent, Komlón viszont a 700 köbméteres tartalék el­tűnését jelenti. Siklóson 1080- ról 200-ra csökken a tartalék mennyisége, a szigetvári mí­nusz mértéke viszont csak 60 köbméter — az új vízműberu­házásnak köszönhetően. Köz­ben pedig a városok fejlőd­nek, a vízigény növekszik. Hogy egyebet ne mondjunk, az új lakások százai és ezrei kom­fortosságuk révén a lakosság számszerű növekedése nélkül is vízfelhasználást növelő té­nyezőként jelentkeznek. A tar­talékot tehát pótolni kell va­lahonnan. A holnap gazdag­ságából. A ma szegénysége azonban még másképp láttatja a dol­gokat. Itt van például Komló. Hogyan lehet valami többlet­hez jutni? A város hagyomá­nyos víznyerő területeiről nem lehet. Vízfő? A tavak vízház­tartása miatt napi 3 ezer köb­méternél többet nem lehet el­hozni. Magyaregregynél kezd­tek kutatni, az első fúrás azon­ban eredménytelen volt, ezért az egyébként perspektivikus területről egyelőre leszálltak. Most a magyarszéki törpe víz­mű épül a megye és az OVH támogatásával, s ez naponta 1500 köbmétert szolgáltat majd Komlónak. Siklós? Harkánnyal együtt egy kút látja el a vá­rost, s ez ma már nem elég. Mohács? Jelentős tározókapa­citás létesítésével akarták ja­vítani a vízellátást, de erről — így diktálta a célszerűség — letettek. Mohács térségében hatalmas víznyerő beruházás kezdődött — a nagy regioná­lis rendszerből a Duna-parti város elsőként „csapolhat". Szigetvár? 34 milliós költség­gel folyik a vízműberuházás, ami — ha jövőre elkészül — napi 1100 köbméterrel növeli a város vízkészletét. Baranyában a tervidőszak folyamán tanácsi és vállalati eszközökből 1115 millió forint összegű közműberuházást vé­geznek. Ebből 577 millióért kü­lönféle módokon a vízellátást javítják. A legnagyobb beruházás a pécs—mohácsi második Duna- vezeték, amely Pécstől Szeder­kény felé már épül, s a terv­időszak végére napi 15 ezer köbméter vizet szállít Pécsnek. A beruházás második ütemé­nek bázisa Mohács-szigeten lesz. Dunafalva és Mohács között parti szűrésű kutakból 150 ezer köbméter vizet kell hosszabb távon nyerni — ez a holnapi gazdagság. Kutató jelleggel megkezdődött az el­ső 12 kút fúrása a 35—40 mé­ter mélyen lévő kavicsteraszba. E kutak alapozzák meg az összességében 2,5 milliárdos programot. Ennek része a már megkezdett vezetéképítés és ebből valósul meg a vízkivételi művel együtt a szederkény— mohácsi vezetékszakasz is. Valamikor Komlót is a má­sodik Duna-vezetékről látnák el. üszögnél ágazna el a ve­zeték, s Vasason, Hirden, Hosszúhetényen át vinné Zo- bákig a vizet, amely ott jutna be a helyi rendszerbe. Ebből ágazhat szerte a me­gyét ellátó regionális rendszer. Komló, Mohács és Siklós kis- regionális programja tanul­mánytervi szinten már kész. Mohács kezdettől bekapcsoló­dik a nagy regionális rend­szerbe, s Komló bekapcsolása is napirenden lévő téma. Meg­van az elképzelés Siklós be­kapcsolására is. Ez a kisregio- nális rendszer Villányig ér majd el. Boly pedig, amely már most is Monyoródról kap­ja a vizet, a mohácsi rendszer része lesz. Villány és Boly ösz- szekötésével a siklósi kisregio- nális rendszer is a nagyhoz kapcsolódik. Ez a nagy rend­szer már a megye jelentős ré­szének zavartalan vízellátását jelenti. I nnen már csak egyet kell lépni a holnap gazdagságának kiteljesítése felé: a mohács-szigetihez hasonló parti szű­résű kútakból a Dráva vizét is behozni a baranyai regionális rendszerbe. Ez olyan vízbőséget jelenthetne, ami vastagon alá­húzná a bevezetőben leírt második állításunk igazát: Baranya vizben gazdag megye. Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents