Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-16 / 194. szám
6 Dunántúli napló 1977. július 16., szombat A legújabb játék Gumiapuka Húzd meg, ereszd el apukát! Ezt a — belátom nem túlságosan rövid — nevet lehetne adói annak a babának, amelyet a nürnbergi játékvásáron állítottak ki. Tekintettel arra, hogy a korszerű felfogás szerint ne csak a polcra helyezzük a játékokat, mutassuk működés közben, sőt engedjük, hogy a gyerekek kipróbálják, ezt a babát .is működés, jobban mondva használat közben bírálhatták meg a vásár felnőtt- és gyermeklátogatói. A dolog jellegének, céljának, hivatásának megfelelően egy szőke anyuka, valamint egy hasonlóan szőke, bájos kisfiú mutatta mega cég nevében, miként használandó a játék. A baba gumiból, vagy hasonló tulajdonságú műanyagból készül, s izmos, jóképű, fürdőnadrágos fiatal férfit formáz. Válla széles, alakja deltás, csak túlságosan tömzsi a karcsú anyukához képest. De mint oly sok minden a világon, ez se véletlen: töm- zsiségének van — tudományos kifejezéssel élve — funkciója. A játék a következőkép- fjen zajlik. Anyuka leül a szőnyegre, vele szemben a gyerek. Anyuka megragadja a baba két karját, a fiúcska viszont a két lábat, és húzni kezdik kétfelé. Apuka erre nyúlni kezd, mind karcsúbbá válik, annak megfelelően, hogy anyuka és a gyermek milyen erővel húzza. Talán emlékeznek olvasmányaikból, a középkorban is volt valami hasonló játék, igaz, csak királyok, földesuraky és más hatalmasok űzték: bizonyos bűnösöket arra ítéltek, hogy négy ló húzza, szakítsa őket négyfelé. No, de hol van már a középkor! Legfeljebb azt lehet mondani, hogy apuka középkorú, s a szép, fiatal anyuka ezért haragszik, húzza a száját — vagy az apukát. Igaz, a gumiapuka alapvetően különbözik a középkori áldozatoktól; minden húzás után visszaugrik eredeti tlömzsiségére. Újra lehet húzni, nyúzni. Az új játék megfelel annak az elvnek is, hogy a gyermek kezébe kerülő eszköz legyen gyakorlatias, neveljen az életre. Hót ez a baba kitűnően megfelel ennek a követelménynek is. Hadd tanuljon a gyerek! Tatár Imre „Mú ember veti világétetében.,." Vendel bácsi száz éve... Családja még gyökeret eresztett Jó fülledt délután van. Vendel bácsi bent bóbiskol a hűs szobában és azt mondja: — ló reggelt. . . Időérzéke — nemcsoda — megkophatott kissé, száz esztendő alatt. Lányával — Sza- bónéval — lakik Szentlőrin- cen, a Széchenyi utca 57. szám alatt, szép, nagy családi házban, ahol az eléggé tágas baromfiudvar mögött már kukoricás nyúlik be a szérű alá. Ez a környék nem éppen forgalmas, a csendből kihallatszik a virágágyás fölött röpködő méhek zümmögése, távolabbról gerlék dallamos feleselése, a kerítésnél egy macska görbíti hátát, majd ásítva nyújtózkodik. Sza- bóné cérnavékony, aranysárga metélttésztát ráz fel a fehér abroszon, elég sokat, mert ma érkeznek a vendégek, szombat lévén születésnap alkalmából; a rokonság népes, ha csak a kilenc unokát, huszonnégy dédunokát és két ükunokát számítjuk is. Több ez mór mint családi ünnep. Paradi- novics Vendel 1877. július 16- án született, vagyis száz esztendeje és a község vezetői az ajándékozáson túl tisztelettel adóznak e kedves kis öregnek. Alacsony, zömök ember, valamikor a verőczei nagybirtokon még feszesen ült az urasági hintó bakján, jóillatú nagyságákat, jólfésült férfiakat kocsiztatott vasárnap misékre, bálokra, vadászatokra és a közeli kastélyokba. A hintákban ülők csak a hátát látták, amely — hosszú évek elmúltával — lassan meghajlott, de ezt már senki nem vette észre. öt gyermeket nemzett, ma már csak három él, de a Paradinovicsok családfája így is mély gyökeret eresztett. A külvilág zaja nehezen jut el hozzá az észlehetőségig, hangokat nem is hall, csak lányának szájmozgásáról „szedi le” a vele kapcsolatos vagy környezetében megesett történéseket. Szürke nadrágot, kockás inget, kötött mellényt visel, a kalapja mindig kéznél van, hogy fejére tegye, ha éppen kisétál a házból, bármilyen nyári forróságban is. A fejét fájdítja. „Szédülök mostanában"... — mondja, vizes kendőt rak a homlokára. — Voltam a gazdakörben is ... — újságolja és zöldesszürkés szemével néz körül a szobában. Nem értem a „gazdakört", a dédunokák magyarázzák, így hívják a népfront helyiségét, ami ide vagy háromszáz méterre van, az utca elején, s ahol a napokban is egy üveg sört szopogatott el Vendel bácsi. De elmegy mesz- szebbre is, a „Csepregi vő- höz”, Csepregi Józsefhez, akit fölöttébb kedvel és most is mondta lányának: „Józsinak meg Ferinek okvetlenül szóljatok ...” — a szombati ünneplés miatt, nagyon várja őket is, családostól. — Jó étvágya van a papának, hálistennek — mondja a lánya —, tésztát, húst, főzeléket, mindent megeszik, de a tavaszon megijedtünk, mozs- gói rokonoktól volt egy kis borunk, az üveg alján egy kis „noha” bor volt, fölhajtotta, nem vettük észre, éjjel nyugtalanul feküdt... Muszáj elnevetnem magam, persze, ki nem alszik „nyugtalanul” a mozsgói tatár-rizling- től. Vendel bácsi is mosolyog, pedig igazán nem tudja miről van szó, legfeljebb sejti vagy érzi. — Hogy élt a család? — Édesapánk nagyon jó ember volt világéletében. Nem emlékszem, hogy valaha is veszekedett volna velünk, gyermekeivel vagy anyámmal. Két hold földet kaptunk, azon dolgozgatott később, amit tudott, nekünk megvett. Sohasem voltunk gazdagok, de szépen, szerényen éltünk. — Volt-e beteg? Korábban? A lánya továbbítja a kérdést, aztán azt válaszolja: — Nem emlékszem rá, mindig arra kértem az istent, tartson távol minden nagy betegségtől ... De már szívesen elmennék, csak nem lehet — tétovázva tárja szét karját. — Most már öreg vagyok — folytatja —, pedig a tűbe is befűztem a cérnát, de az is régen volt... — Mikor? — Tavaly ... Nem tudok vele beszélni, kínosan hatna ha kiabálnék, de különben is csak a lányával tudja megértetni magát és még ez a kevéske jelbeszéd is fárasztja. Néha leheveredik vagy kiül az udvarra, elsétál néhány utcányit, a tévét — a szomszédban — egyszer megnézte, de sem csodálatot, sem meglepetést nem váltott ki belőle. A kamrában van egy doboza, elsárgult, foszlott kötszer van benne, első világháborús emléke Paradinovics Vendel szanitécnek. Ezt őrzi. Van más is. — A Bársony . . Vagyis a Bársony nevű ló. Ez volt a kedvenc lova, akkoriban, amikor az urasági hintó bakján ült. „Szomszéd, kedves szomszéd ... Az isten áldja meg, ne menjen gyalog...I" Ezt mondogatta egyik nap a szoba hűsében, ágyában fekve. Félálomban talán. Fogta a nemlétező gyeplőt, meg az ostort, (lánya mondta, ő hallotta) még a nyelvével is cset- tintett, hogy gyorsabb ügetésre fogja lovait... Vendel bácsit kikísérem az udvarra, hónaalá nyúlok, hogy a küszöbön átsegítsem, de karját — tiltakozásképpen — megmerevíti, nem kell őt támogatni, ismeri a járást. A fényképezőgép előtt hirtelen vigyázzba áll, tenyerét kétoldalt nadrágjára szorítja és néz a lencsébe, és ezt a megrögzött „fegyelmezett" pózt csak egy pillanatra lazítja fel, míg a kalapját félrevágja, hogy aztán újra gyökeret eresszen, szinte megingathatatlanul. Rab Ferenc cKdMO/yta/ffN °RdwAt Mi, pécsiek Negyven éve vergődtem ebbe a városba. Idetévedtem, megszerettem, ittmaradtam. Nem vagyok igazi pécsi, de annak érzem magam. Úgy vagyok vele már, hogy szidom a várost — legyünk őszinték, gyakran joggal —, de ha egy hétre elmegyek valahová, elővesz már a honvágy. Sőt, néha nem az egész város, hanem az utca vagy ház után. Más ágyban se szeretek elaludni. Szóval pécsi lettem. Mi a jellemző ránk, pécsiekre? Többféle: Igényesség: Ide egy szobor kellene! Én nem értem, miért olyan ökrök, hogy ez nem jut eszükbe? I Ha én vezetném ezt a várost. . . Következetesség: (Amikor áll már a szobor.) Ez szobor? Ez egy beteg kecske! A művész ilyet bekötne az istállójába? és kinek jutott eszébe, hogy iderakja ezt a törteimet? Van egy szép terünk, hát nem ideteszik ezt? I Előrelátás: Én előre látom, hogy lebontják az Aradi vértanúk útját I Majd megnézhetik ezután a városképet! Ki akarják szabadítani a várfalat? Kit érdekel az az ócskaság ?l Ott azok a szép műemlék épületek! Azokért aztán kárl Amikor előtűnik a sok vályog, meg vert fal, akkor kijelenti: „Ugye megmondtam!" Hogy mit, az nem derül ki. Jövőbelátás: Ide egy huszonnégy- emeletes épületet?! ElmebajosokI Ér egy földszintes városi Én moi;A>m magának, hogy ez a város csúfjai Van egy pesti mérnök ismerősöm, az megmondta, hogy ezen a talajon nem szabad nagyobbakat építeni ötszinteseknél. Majd nézze meg!... Mikor valami baj volt az épülettel, és elterelték a forgalmat, felkiáltott: „Összedőlt! Nem hallotta"? Húsz halotti" Aggódás: Ez a város nem bírja el már ezt a forgalmat! Ide nem lett volna szabad bevezetni a 6-os utatl Még Tanzániában is a városon kívül vezetik I (Ami egyébként igazi) Kellene egy elterelő úti és amikor elkezdik építeni a tehermentesítő északi körutat, fölsikit: Tönkreteszik a várost I Mi az ördögnek oda az az út! Nem elég a régi?! Majd ott is pincét találnak. Művelődési készség: Ezt a szegény Gesztenyésit, a festőt nem engedik érvényesülni. Mikor volt utoljára kiállítása?! Még az antivilágban. Hiába zseni, elnyomjákI De ezek) Ez egy klikk I És amikor annak a szegény Gesztenyésnek mégis kitört a kiállítása, és őt is elkapta a pécsi festőkre amúgyis jellemző fertőző modernség, felkiált: Ennek a marhának adtak teret? I Maradhatott volna a fenekén. Én egyetlen képét ki nem tenném a szobámba I Jólértesültség: Tudja, mennyit költöttek az emlékművére? Hatszázmilliót I és düledezik is márt Természetkedvelés: Fanyűvők! haramiák I Minden fát kiirtanak a városban! (Amiben egyébként alighanem van valami.) Egy mérnök azt mondta: „Akinek fa kell, az menjen a Mecsekbe I Ott ven elégi (Lehet, hogy ez is igaz. Lehet, hogy nem mérnök volt, de elképzelhető az is.) Azt még nem vettük észre, hog> először Pécs újkori történelmében, olvashattuk, hogy megkezdődik a fatelepítés. Platánfa lesz, de az se csúnya. (Csak tartsák is meg az ígéretet I) Aggodalmaskodás: Ez a város nem törődik a műemlékeivel I Nézzék meg SoprontI Az a városi Bezzeg nálunk I . . . és amikor végre törődnek, felordít: „Minek a pénz, azokra a nyavalyás, régi vacakokra! Épitsének lakást I" És amikor építenek, kitör: „Nem törődnek a műemlékekkel, a gazemberek." Önzetlenség: Ez a Volán nem tudja, mit csinál I Itt van ez a 30-as buszl Azelőtt megállt a házam előtt, most meg a Tettyén ballag I Jobb volt a régi villamost (A villamost én is sajnálom, de az se ment el a háza előtt.) Volna azért egy javaslatom: Szavaztassanak meg bennünket, hogy merre menjen a 30-as. Kísérletképpen. Fogadnék, hogy ez lenne Európa legkacskaringósabb járata. Most miért is írtam ezt? Hogy én mindennel elégedett vagyok? Dehogy isi Hogy nincs baj? Van. Sok. Elmaradtunk sokmindenben? El. Muszáj volt? Nem. De ha akarnak már csinálni valamit, akkor legalább hagyjuK őket. Nekik is könnyebb, nekünk is. De ha nem akarnak csinálni, akkor ne hagyjuk I Szöllősy Kálmán „Egy csipet kuriózum” Könyvritkaságok az Antikváriumban Babits-ajánlások, -dedikációk „... mennydörgés között született Arrasban 1775-ben egy házban. mely közel feküdt ahhoz, hol Robespierre azelőtt 16 évvel megpillantotta a napvilágot. Növekedve apró szomszédjainak rémje lett, és apja háza szüntelenül hangzott a betört fejek, a véres orrok és szétszaggatott ruhák miatti panaszoktól.” Felcseperedvén pedig megszökött egy színésznővel, aki nem sokáig boldogíthatta, mert hősünk beállt katonának. Ott hat hónap alatt vívott 15 párbajával tette ismertté a nevét. Minálunk a televízió jóvoltából mutatkozott be: „Vi- docq, kinek sorsa lón oly nagy zajt ütni a világban ...” Hogy Vidocq a sokat megért arrasi szülőházból miként jutott el a „biztossógi dandár...” megszervezéséhez, azt „Az újabb- kori rendőrség titkai" című műből teljes részletességgel megtudhatjuk. Az 1866-ban kiadott kétkötetes könyvet nemrégiben vásárolta meg a Kossuth Lajos utcai Antikvárium. A Vidocqról és a „mai rendőrség”-ről szóló könyv egy csipet kuriózum. De érdekesség, ritkaság, furcsaság, különlegesség, egyszóval csemege akad bőven a régiségkereskedés legújabb szerzeményei között. ízelítőül néhány. Dedikációt gyűjtők figyelmébe ajánljuk Babits Mihály ösz- szegyűjtött munkáit, melyeket tíz kötetben az Athenaeum jelentetett meg 1937—39-ben. Közülük jónéhány kötetet Babits dedikált, sőt egyiket-má- sikat ajánlással is ellátta. Igazi ritkaságnak számít a Parádfürdőt bemutató német nyelvű kiadvány. Vagy az 1632-ben egyetlen kiadást megért görög Respublicae. „A Szép Szó mély fájdalommal jelenti, hogy egyik alapító és felelős szerkesztője, József Attila 1937. december 3-ón Balatonszárszón tragikus körülmények között elhunyt.” Közli gyászkeretes lapokon a Szép Szó 20. száma. Ki ne ismerné a Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt-t? Nincs szükség magyarázatra, helyette könyvcímeket említünk fel. Kosztolányi Dezső hátrahagyott műveit sorozatban jelentette meg a Nyugat. Az anyagot Illyés Gyula rendezte sajtó alá. A sorozat némelyik darabjához még hozzá lehet jutni az Antikváriumban. De megvásárolható Nyugat kiadásban az Ember és világ, az ABCÉ című Kosztolányi mű, Illyés Gyulától: Rend a romokban. Kassák Lajostól a Három történet, az Egy álom megvalósul, és a Hídépítők. Kapható: Fóy András eredeti meséit és aforizmáit ismertető, 1820-ban kiadott, gazdagon díszített könyv. A gyűjteményből kiragadott, múlt századi intelem is a furcsaságok közé sorolható, hiszen imigyen szól: „Dicsérd az Aszszony’ kecseit, 's a 'férjfi nagy eszét; úgy boldogulsz 's kedves lészel az emberek között.” H. T. Az Európa Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg A volokalamszki országutat, Alekszandr Bek híres regényét, amely hosszú idő után jelent meg ismét, ez alkalommal A győzelem könyvtára sorozatban. A nagysikerű regény a Honvédő Háború kezdeti szakaszában játszódik, és Moszkva hősi védelmének történetét eleveníti fel. Az író — hűséges krónikásként — nem csupán az önmagában is rendkívül érdekes, izgalmas harcokról számol be, hanem azt is megmutatja: hogyan ko- vácsolódott ütőképes, bátor, fegyelmezett katonai egységgé az eredetileg fegyelmezetlen, heterogén civilekből Momis- Uli Baurdzsan főhadnagy zászlóalja. Szintén a Nagy Honvédő Háború idején játszódik Jurij Bondarev A part című, most megjelent regényének cselekménye. Az Európa zsebkönyvek sorozat új kötetei: Stephan Hermlin: Corneliushíd című elbeszéléskötete; Mervyn Jones regénye, a Jelen, múlt, jövő; a szovjet írók új elbeszéléseit tartalmazó Téli köd című antológia és Anatolij Krivonszoj regénye, a Süss föl, nap. A Századok — emberek sorozatban jelent meg David Garnett történelmi regénye, Pokahontasz avagy Virginia gyöngye címmel: a Lyra mundi sorozatban Paul Éluárd verseinek válogatott kötete. Az Akadémia Könyvkiadó újdonságai közül említést érdemel a Kortársaink sorozatban Illés Endréről írt kötet, melynek szerzője a nemrég elhunyt Dersi Tamás. Az író műfajainak időrendjét követve a kismonográfia érzékelteti azt a szemléleti-esztétikai átalakulást, amely a most 75 éves Illés Endrét a szocialista társadalom hazai megvalósításának céljaival fokozatosan azonosuló íróvá tette. A B.m.Állami Építőipari Vállalat felvételre keres: — gyakorlott autószerelőt, autóvill. szerelőt, — panelszerelőket, — kőműveseket, — ácsokat, — multikásokat, — dömpereseket, — fűtésszerelőket, — viz-gázszerelőket, — ív- és lánghegesztőket, — lakatosokat, — karosszérialakatost, — bádogosokat, — adagolójavitót, — asztalosokat, — gépkocsirakodókat, — festőket, — takarítókat, — állandó nappali és éjjeliőröket, . — segédmunkásokat: kőművesek, ácsok, vasszerelők, hőszigetelők, fűtésszerelők, víz-gázszerelők, vízszigetelők mellé. Jelentkezés: Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Pécs, Szántó Kovács János út 1. (ÉM-szálló). Munkaerő-gaz- ( dálkodás. Minden érdeklődő levélre válaszo- ’ jpnk. Levélcím: 7601 Pécs, Pf.: 147.
