Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)

1977-07-15 / 193. szám

1977. július 15., péntek Dimamuii napló 3 Cigány szákmunkásak A becsületes munka könnyíti a beillesz­kedést A baranyai cigányügyi albi­zottság babarci ülésén hang­zottak el a következők: a me­gye cigánylakossága húszezer­re tehető. Közülük majd két­ezren dolgoznak a mezőgaz­daságban, zömmel betanított és segédmunkások. Nagy több­ségük már a falvakban, de egyötödük még cigánytelepe­ken él. A mezőgazdaságban dolgozók 80 százaléka saját, míg mások bérelt vagy üzemi lakásban élnek. Átlagban 2,6 eltartottról gondoskodnak. Bogádmindszenten a Szent­lőrinci Állami Gazdaság gép­műhelyében felkerestem két fiatalt. A hatalmas, poros udvaron gépek szanaszét. Megmutat­ják, hol találom Orsós Tibor birodalmát. Nagy nála a for­galom, hol a láng-, hol az ív­hegesztői tudását teszik pró­bára, tőle aztán a gépalkatré­szek tovább vándorolnak. Kösz, Tibor! — nyugtázzák a megbíz­ható munkát. Orsós Tibor huszonhét éves. A szakmában 1968-ban szaba­dult fel Pécsett, az 508-asban. Hosszúhetényben lakott, onnan járt be Pécsre. Megnősült és Piskóra költözött. Ott a tsz-nél dolgozott. — Miért hagyta ott? — Piskón csak fűrészgépkeze­lő és kovács lehettem képesí­tés nélkül — ez meg nem elé­gített ki. Hát azért tanultam, hogy ne vegyem hasznát? Egy hirdetésre jelentkeztem és kö­töttem ki Bogádmindszenten — három éve. Tavaly ősszel kap­tam szolgálati lakást a gazda­ságtól. Kétszoba, összkomfortos és roppant olcsó, havi húsz forint a bére. Kényelmes ott­hon, három kislányommal és feleségemmel végre a „sajá­tunkban” lakunk. — Elégedett-e, Tibor? Elmosolyodik, igazít egyet a svájcisapkáján és sorolja az érveket: — Elégedett vagyok. Minde­nért keményen megdolgoztam, a munkaidőben és utána is. A KISZ-nek és a szakszervezet­nek 1966 óta vagyok tagja. Tavaly agitpropos voltam a KISZ-nél, szakszervezeti vezető­ségi tag és üzemi munkásvé­delmi felügyelő, május óta a megyei cigány-albizottság tag­ja vagyok. — Mennyit keres? — 13,60-as órabérben dolgo­zom, ez havonta kétezerötszáz forint. A feleségem a legki­sebb, ötéves lányommal van otthon, mert nincs óvoda. Te­hát a fizetésem ötünkre nem sok. Júliustól már kilencven fil­lérrel emelkedett az órabére, most tizennégy ötven — mond­ja közvetlen főnöke, amikor érdeklődöm Tiborról. — További tervei? — Ősztől Sellyén tanulok, az érettségiért. Most az a nagy célom. Szabad idejében otthon ker­tészkedik, bütyköl, szeret kirán­dulni. E szenvedélyének vagy a saját MZ-jével, vagy a ki- szesekkel, illetve a műhelyben dolgozókkal együtt hódol. Ké­szül Balatonfenyvesre, a KISZ- táborba, a titkárképző turnus­Aranypart a Balatonon Siófok balatonszabadi felé nyúló tóparti sávján — Arany­part néven — új üdülőtelep épül. A telep, a balatonszép- laki Ezüstparthoz hasonlóan, javarészben ugyancsak a tó sekély vízterületéböl partfallal elrekesztett, feltöltött területen bontakozik ki. Feltöltéssel négy kilométeres szakaszt készítettek elő a vízügyi egységek. A köz­vetlen part 30 méter széles sávján közterületet, szabad strandot alakítottak ki. Az Európa Szállótól keletre nyúló 1737 méter hosszúságú terü­letet, az Aranypart első építé­si szakaszát közművesítették és megkezdték az építkezést. A program első ütemében, 1982- ig, összesen 3134 helyet ké­peznek ki nagy üdülőszállók­ban. Az aranyparti telepet nagy vállalati üdülők alkotják. „Egészségház-szépségház” Testápolási tapasztalatcsere Gyógyít és szépít a masszázs A testápolás, a masszázs, a sportolással, mozgással egybe­kötött kozmetika ma már nem luxus, és nemcsak a „nők hobbyja". Hazánk kozmetikai szalonjai inkább csak az arc ápolásá­val foglalkoznak, de a fod­rász-kozmetikai szakmában most fő cél a kulturált szalo­nok létrehozása, a kozmetikai szolgáltatások kiterjesztése az egész test ápolására, célszerű kisgépek, berendezések beszer­zése. A Könnyűipari Minisztérium­hoz tartozó Központi Szolgál­Kalányos László huszonegy éves, karbantartó lakatos. Koc­kás ing, dús fekete haj, kac- kiás kis bajusz, zömök testal­kat és az elmaradhatatlan mo­soly az arcán. Két szakmája is van: gép­lakatos és hivatásos gépkocsi- vezető. Ez a harmadik munka­helye, eddig az első szakmájá­ban dolgozott, lakatosként, de egyre inkább a volán mögé vágyik. Először a BÁÉV-nál, utána a baksai tsz-nél, majd tavaly október óta itt dolgozik Bogádmindszenten.- Nagyon jól éreztem ma­gam mindkét előző munkahe­lyemen. Befogadtak és sokat segítettek. Sokat tanultam tő­lük — és nemcsak a szakmá­ban.- Miért hagyta ott őket mé­gis?- Pécset a nősülésem, Bok­sát meg a bejárási nehézsé­gek miatt. Ide is busszal já­rok, de egyszerűbb és rövidebb az utazás. Ha mégis közbejön valami, hát felpattanok a Pan­nóniámra.- Lakásuk van?- Nincs, Vajszlón az anyó- séknál összesen tizennégyen la­kunk az egy szoba, konyhá­ban, még a folyosón és a für­dőszobában is alszunk. A só- goromék építkeznek, ősszel el­költöznek, és akkor valamit csökken a zsúfoltság. Van egy öthónapos kislányom, jó lenne egy saját lakás.- Van miből?- 13,60 az órabérem — ez nem sok. A feleségem GYES- en van, a bogádi tsz keltető­jében segédmunkás volt, és sokszor többet keresett, mint én. Ugratott is eleget. Szere­tem a szakmámat, de több pénz kellene, hogy mielőbb la­káshoz, vagy házhoz jussunk. Hát ezért vágyom autóra! Már többször kértem a vezetőket, ha mód nyílik rá, tegyenek kocsira. Ez eddig nem sike­rült, valami mindig közbejött.- Mi a munkája?- Épületek vasszerkezeti munkáit, gépek javítását vég­zem. Nincs róla papírom, de ív- és lánghegesztést is vég­zek. Most a legnagyobb fel­adat a burgonyatárolóhoz a vezénylőpult elkészítése. Tervei? — Van egy néhány. Kocsira szeretnék kerülni, a több pénz és az országjárás miatt. Sze­retnék saját lakást és még egy gyereket. Aztán belevág­ni és letenni a szakérettségit. Szeretek olvasni, főleg a szak­könyveket, és a kalandregé­nyeket. Otthon sokat bütykö­lök, a motor és a villamosság érdekel, de a ház körüli zöld- jégeskertet is művelem^­A munkáját jól ellátja, nem tudnak „belekötni". Vidám természete, mosolya eltakarja: néha kiborul a „le­kezelő" hang miatt és ilyenkor erős nosztalgiával gondol az emberséges bánásmódra, ami­ben az előző két munkahelyén része volt. * Cigányfíatalok, szakmával és elismert, becsülettel végzett munkával a hátuk mögött. Fia­talok, tele gonddal, örömmel, vággyal, tervvel. Néha sajnos éreztetik velük, hogy cigányok. Murányi László Összhangban az igényekkel, lehetőségekkel Együttműködés a területi intézményekkel Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium felügyele­te alatt álló 96 vállalat 230 000 dolgozót foglalkoztat, és a foglalkoztatottak 76 százaléka fizikai állományú: szakmunkás, betanított munkás és segéd­munkás. Ez a magas szám és százalék azt mutatja, hogy az építőipar munkásművelődé­sünk egyik nagyon fontos te­rülete. A feladatok és módsze­rek meghatározásánál számol­ni kell a sajátos ágazati jel­lemzőkkel: az állandóan vál­tozó munkahelyek, az idényjel­leg, a kedvezőtlen munkakörül­mények, az átlagosnál maga­sabb munkás-fluktuáció, a munkásállomány heterogén összetétele. Legnagyobb prob­léma, hogy az építőiparban a munkások 76 százaléka lakhe­lyétől távol dolgozik, többsé­gük naponta utazik. Az ingázók naponta átlag három órát töltenek utazással a lakóhely és munkahely kö­zött. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál hiába alakulnak meg egymásután a munkásklubok, közművelődési központok, a munkásszállók­ban, tevékenykedik függetlení­tett népművelő, közművelődési előadó, könyvtáros, az oktatá­si előadó mellett az ingázók területe még most is fehér folt. Az utazás csupán a könyv- olvasására nyújt jó lehetősé­get. Ennek azonban önkéntes­nek kell lennie, és egyéninek. Mindig szem előtt kell tarta­nunk, hogy egyrészt a korai felkelés hangulata, különösen az őszi és téli hónapokban, a napi nehéz munka fáradtsága hazautazáskor egyrészt szelle­mileg dekoncentrálja, másrészt túlérzékennyé teszi, lényegében alkalmatlanná minden művelő­dési tevékenységre a dolgozót. Éppen ezért az sem mindegy, milyen fajsúlyú könyveket aján­lunk. Egy-egy érdekes, az egyéni érdeklődéssel összhang­ban levő könyv az, amely egy időre leköti a fáradt embert, sőt értéket is termel és hagy gondolatvilágában. Az egyéni művelődés haté­kony eszközei lehetnek a te­levízió, rádió, napi- és képes­lapok. Egy 1976-ban végzett reprezentatív szocialista bri­gád vizsgálat, mely 59 vállala­ti brigádot érintett. 1105 tag­gal. azt igazolta, hogy ma mór annyira elterjedt a rádió mellett a televízió is, hogy néhány dolgozó kivételével mindenkinek van televíziós ké­szüléke. Valamennyi kérdezett nézi és hallgatja is a műsort. Ez a szabad idő általában szombat és vasárnap, illetve a munkaszüneti napok. Viszont más kérdés az, hogy mit néz­nek, mit hallgatnak meg?! A televízió és rádió műsor figye­lőszolgálat segítségével terv­szerűen propagálni kell azokat a műsorszámokat, programo­kat, amelyek nemcsak szóra­koztatnak, vagy legalábbis nem csak szórakoztatnak, ha­nem nevelnek is. A napi sajtótermékeknél ar­ra van lehetőség, hogy a bri­gád öltözőjében, ebédlőben, még utazáskor is rendelkezés­re álljon néhány példány, ha másért nem, legalább átlapo- zás céljából. Célravezetőnek látszik a te­rületi közművelődési intézmé­nyekkel való együttműködés. Ott, ahol 10-15 kilométeres körzetben nagyobb számban laknak vállalati dolgozók, a vállalat közművelődési bizott­sága kapcsolatot építhetne ki a központi helyen levő művelő­dési intézményekkel, részt ve­hetne az érintett lakóhelyi mű­velődési tervek kidolgozásában, azt egyeztetné a vállalati köz- művelődési tervvel és támoga­tásban részesíthetne lakóhelyi közművelődést. A BÉV-nél egyelőre öt hely­séget jelöltek ki, ezek: Mohács, ahol 15 kilométeres körzetben 550 dolgozó lakik, Fazekasbo- da, Sellye, Mecseknádasd és Szentlászló, ezek vonzási kör­zetében 100-300 vállalati dol­gozó él. Ezek a lakóterületeken mű­ködő közművelődési központok nem egyszerre valósulnának meg, hanem az első kísérletek eredményeitől függően lépésről lépésre épülnének ki, esetleg más hasonló helyzetben levő vállalatok, üzemek közművelő­dési terveivel összhangban. Az erőket így összefogva, össze­hangolt munkával olyan köz- művelődési hálózatot lehetne kiépíteni, melynek hatása éle­tünk minden területén érezhe­tővé válna. Olyan gazdag munkaterület kiműveléséről van szó, mely felöleli az egész köz- művelődési tevékenységet. Csak egy összefüggésre uta­lok. A megoldandó problémák közül az általános iskolai „pót­ló oktatást" emelem ki, ahol állandó az „újratermelődés". Az érintettek pedig elsősorban az ingázók soraiból kerülnek ki. A közös vállalati-lakóhelyi közművelődési központok együttműködve a helybeli ok­tatási intézménnyel, ezen a téren is komoly segítséget nyújthatnának a probléma csökkentésében. Igaz, de „mi­kor” és „hogyan". Ez az, amit ki kell dolgozni, tudomásul vé­ve, hogy nem kampányfeladat­ról van szó. A kihelyezett közös közmű­velődési központokban közös foglalkozások, rendezvények kizárólag szombatra és vasár­napra, egyáltalán a munkaszü­neti napokra korlátozódnának és ezek is — összhangban az igényekkel — egész éven át csak néhány alkalommal. Ha már szó esett ismét az „igény"- ről, jelenleg még a valóban színvonalas igények megléte is probléma és nem könnyű eze­ket felébreszteni, de ez össze­függ azzal is, hogy mit, és mi­lyent adunk, a továbbiakban ugyancsak ettől függ az igény ébrentartása, sőt fejlesztése is. A hatékony közművelődési munka érdekében a legfonto­sabb feladat függetlenül, hogy hol lakik a dolgozó-ingázó, szállón vagy helyben lakó, a művelődési igény megléte, mert hatékony közművelődés­ről csak akkor beszélhetünk, ha az igények és lehetőségek között összhang van. A lehe­tőségek megteremtése alapfel­tétel, de csak akkor hatéko­nyak, ha az igények megelőzik őket. És ez a nehezebb feladat. Debitzky István tatásfejlesztési Kutató Intézet tanulmányutat szervezett Jugo­szláviába magyar szakemberek részére. Az utazás célja a test­kultúrával foglalkozó szalonok megtekintése, a felszereltség tanulmányozása volt. Baranyá­ból a pécsi Szolgáltatóipari Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese, Markos György vett részt a belgrádi szakmai úton. — Megtekintettük a Jasmin kozmetikai vállalatot és na­gyon érdekes dolgokat láttunk. A város központjában építet­ték fel ezt az „egészségház- szépségház" komplexumot. A fodrászat, kozmetika, szauna 1 mellett még uszoda és úgy­nevezett rekreációs terem (tor­na- és gyógyterem) is tarto­zik az épülethez. Mialatt ott tartózkodtunk, állandóan jöt- tek-mentek az emberek —nők, férfiak vegyesen — tornáztak, súlyzóztak, vártak a kozmetiká­ra. Maga a váróhelyiség is tá­gas, esztétikus és az idejövök különálló boxokban kapják meg a kezeléseket, s utána nyugodtan pihenhetnek. Jártunk a Duna-partján lé­vő Május 25. Rekreációs Köz­pontban is. Ehhez öt úszóme­dence, külön testkultúrós te­rem, zuhanyozók, asztalitenisz- és kézilabdatermek tartoznak. — A szakemberek képzése különbözik-e a magyarországi­tól? — A tanulókat „kozmetikai főiskolán" oktatják, de az is­mertetésből kitűnt, hogy lé­nyegében a mi viszonyainknak megfelelő szakközépiskolai ké­pesítést szereznek. Ezen belül lehet választani a férfi—női fodrász, kozmetikus, masszázs, pedikűrös, manikűrös, színházi kikészítő szakmákat. Az isko­lában vegyész, orvos, elektro­mérnök, pszichológus, biológus szaktanárok foglalkoznak a diákokkal. Saját szerkesztésű könyvekből tanulnak, saját la­boratóriummal rendelkeznek. A szolgáltatásfejlesztési intéze­tünk megállapodást kötött az iskolával, s így a mostani és a jövőbeni tankönyvekből is küldenek nekünk. Jugoszláviá­ban különben nemcsak lányok jelentkeznek erre a „főiskolá­ra”, hanem fiúk is! — A látottakból Pécsett mit lehetne hasznosítani? — Célunk a kisgépesítés, a szalonok fokozatos felszerelése korszerű berendezésekkel. A rekreációs termek gépeinek egy része házilag is elkészít­hető. Megrendeltük az első olasz kozmetikai gépsort is, amely őszre érkezik meg. Majd­nem 500 000 forintba kerül. — Az „egészségház-szépség­ház" nálunk elképzelhetetlen? — AJasminhoz hasonló köz­pont, akár kicsinyítve is meg­valósítható lenne. Mindenkép­pen a belvárosban kellene ezt kialakítani, hogy minden­ki által elérhetővé váljon. De ez még a távolabbi jövő. Most a gépesítés és az egész test­re kiterjedő masszázst szeret­nénk bevezetni. Barlahidai Andrea Több és jobb lakás a jubileumi versenyben Az ÉVM építőipari vállala­tok dolgozói — az előzetes adatok szerint — az idén elő­irányzott 36 500-ból 15 421 la­kást adtak át az első félév­ben, s ezzel az éves feladat 42,2 százalékát teljesítették. Hosszú idő után most sikerült először meghaladni a 40 szá­zalékos átadási arányt. A jubileumi versenyben kü­lönösen dinamikusan növelték a lakásépítés ütemét a Ko­márom, a Győr, a Hajdú, a Szolnok, a Szabolcs és a Veszprém megyei állami épí­tőipari Vállalatok dolgozói, akik a félév végéig az éves előirányzat felét, vagy annak is nagyobb részét teljesítették. Ingázok és köiműHelödés

Next

/
Thumbnails
Contents