Dunántúli Napló, 1977. július (34. évfolyam, 179-209. szám)
1977-07-13 / 191. szám
Dunántúli napló 1977. július 13., szerda Tudomány — Technika - Tudomány — Technika Á tengerek titkai nyomában Tinro—2 a neve annak a szovjet gyártmányú búvárkészüléknek, amellyel nagy vízmélységbe is le lehet merülni, hogy ott huzamosabb ideig tartó megfigyeléseket végezzenek. A batiszkáfban két személy számára van hely. A parancsnok irányítja a kutató készüléket, amely - akkumulátorok áramával meghajtott hajócsavarjai segítségével — könnyen változtathatja helyzetét vízszintes vagy függőleges irányban. A második helyet a kutató tudós — halszakértő, biológus, hidrológus, geológus stb. — foglalhatja el. A búvárhajó kilenc figyelő ablakán keresztül jó áttekintés nyílik a tenger alatti világra. A ba- tiszkáf erős külső fényszórói lehetővé teszik, hogy a beépített filmfelvevő és fényképező berendezésekkel kiváló minőségű tenger alatti felvételek legyenek készíthetők. A készüléket a vízminta ösz- szetételének gyors elemzésére szolgáló külső műszerrel is ellátták. A búvárkészülékben ülők hidrolokátorok segítségével pontosan meghatározhatják mindenkori tartózkodási helyüket és állandó rádiókapcsolatot tarthatnak az anyahajával. Vészhelyzetben egy különleges berendezés gyorsan a felszínre juttatja a bajba jutott kutatókat. A készülékben helyet foglalók tíz óra hosszat tartózkodhatnak a víz alatt. A ba- tiszkáf belsejében — a külső víztömeg hőmérsékletétől függően — klímaberendezés melegíti vagy hűti a levegőt. A Tinro-2-n végzett munkához nincs szükség különleges fizikai felkészülésre, bármely egészséges ember leszállhat a mélybe. A Tinro—2 a Szovjetunió halászati minisztériumának megrendelésére készült. „Raduga—7/6” Színek a képernyőn A korszerű színes televíziórendszerek kifejlesztéséig viszonylag sok idő telt el; számos állomáson ment át a fejlődés. Talán kevesen tudják, hogy az első szabadalmi bejelentés a színes televízióra vonatkozóan még 1902-ből származik, melyet később azután nem valósítottak meg. Színes tv-műsort először 1954-ben az Egyesült Államokban, majd néhány évvel később Japánban sugároztak. Európában 1960- ban kezdték el a kísérleti adásokat a Szovjetunióban, majd Angliában, Franciaországban, az NSZK-ban, Svédországban és Hollandiában. Az USA-ban és Japánban az NTSC-, Európában a francia SECAM- és a nyugatnémet PAL-rendszereket alkalmazzák (nálunk a francia-szovjet SECAM lll-at). A francia csupán a színinformáció közvetítési módjában tér el az amerikai, illetve a német rendszertől. A Szovjetunióban forgalomba került legújabb színes tv-készülékből, a „Raduga—716" (Szivárvány) típusból ebben az évben 170 ezer darabot állítanak elő. A szovjet televízió adásait a Szovjetunió lakosságának mintegy háromnegyede tudja fogni, közel 60 millió állampolgárnak van tévékészüléke. Másfél év óta már a szovjet televíziótulajdonosok 70 százaléka színes változatban is veheti a központi adást, ami nagy szó, figyelembe véve az ország hatalmas kiterjedését. A moszkvai televízió központi műsorait a szovjet állam különböző vidékeire összesen 65 ezer kilométeres mikrohullámú lánc továbbítja, s ezenkívül híradástechnikai műholdak is részt vesznek a közvetítésben. Mérnöki alkotások Az ipari termékek - gépek, berendezések, használati cikkek stb. — esztétikus külalakját speciális szakemberek, forma- tervezők adják meg. A nagy szabadtéri létesítmények — o műszaki irodalomban használatos kifejezés szerinti „mérnöki műtárgyak" - sok évtizedre kiható esztétikai értékének viszont maga a konstruktőr a letéteményese. A múltban, miután nagyrészt kőből épített az ember, a hidak tagozódása a környező magas épületekkel azonos igényességet jelzett. De a technika továbblépett. Jöttek a vas- szerkezetű, nagy terhelést bíró, nagy fesztávolságokat átívelő hidak. Ez volt az a kor, amikor különbséget kívántak tenni a városi és a táji környezetbe illő hidak között. A természetbe A magyar tudomány arcképcsarnokából: Szántay Csaba akadémikus Dolgozószobájába laboratóriumon át vezet az út. A polcokon analitikai vegyszerekkel telt üvegek, eszközök, melyeken látszik, használják őket. Szántay professzor a kísérletes tudomány híve. Ezt életműve is igazolja. 1928-ban született Salgótarjánban. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1950-ben avatták vegyészmérnökké. A kandidátusi, majd akadémiai doktori cím megszerzése után 1970-ben választotta tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglaló előadását új témáról tartotta; az indol-alkaloidok szintéziséről. Indol-alkaloid .. . így, önmagában nem mond sokat. Még úgy sem, hogy yochimbin vagy reserpin. De ha azt tudjuk, hogy a reserpin például a Rau- sedylnék, a fél ország által használt vérnyomáscsökkentőnek a hatóanyaga, akkor már ismerősebb a téma .. . Jelenleg Szántay professzor a BME szerves kémiai tanszékén dolgozik, egyúttal ő az MTA itt működő tanszéki munkaközösségének elnöke is, amelyhez a szerves kémián kívül az általános és analitikai kémiai és a szerves technológiai tanszék is tartozik. Társadalmi feladatokat is vállal, az MSZBT egyetemi szervezetének elnökhelyettese, ugyanakkor más irányú tudományos feladatai is lekötik: az Akadéépített hidak eszmei vonatkozású megjelenítésére egyáltalán nem helyeztek súlyt. Holott a táj folyton megújuló szépsége, színessége a legtöbb esetmia szerves kémiai bizottságának elnöke, az MTESZ kémikusok egyesületében az oktatási bizottság elnöke. Ugyanakkor „másodállásban" a Központi Kémiai kutató Intézet természetes szerves anyagok szintézise osztályának vezetője is. Az akadémikusi cím elérése után sem „pihent”. Vezetésével a Vinca minor nevű növény alkaloidjainak ipari totálszintézisét 1970 és 1975 között oldották meg „csoportmunkában”. És ezekből is sokféle gyógyszer készül. Például De- vincan néven agyértágító került forgalomba. (A gyakorlati gondot itt is az okozta, hogy a vinkamin, a kérdéses alkaloid iránt túl nagy volt a kereslet, növényi alapanyag viszont kevés állt rendelkezésre.) Az Állami-díjat is e kutatásokért kapta. Szántay Csaba és két munkatársa, Szabó Lajos és Tőke László. Pillanatnyilag új, minden eddiginél talán érdekesebb témán dolgozik: a bis-indol-alkaloidok fél- és totálszintézisének kidolgozásán. Ennek eredménye a szintetikus Vinkrisztin és a Vinblastin. Aki nem szedte még, nem tudja, mit jelent ez. De a leukémiában (azaz fehérvérűségben, vérrákban) szenvedőknek az életet. A Kőbányai Gyógyszerárugyár már gyártja ezt a szert, és elsősorban a gyermekkori fehérvérűség gyógyításában értek el vele komoly eredményeket. Most a ben eleve értékesebb környezeti keretet biztosított mint a városokban a környező hóztöm bök — sokszor vitatható értékű — viszonthatósa. félszintetikus előállítás kidolgozásának elején tartanak. Másik fő kutatási munkája a prosztaglandinhoz fűződik. Az F—2-alfa változatot már engedélyezték, mint gyógyszert. Ez például menstruációt indukál (magyarul az igen korai terhességet mechanikus beavatkozás nélkül megszakítja), a 3 hónapon túli, orvosilag indokolt terhességet is meg lehet vele szakítani abortusz-műtét nélkül, ha pedig mégis művi abortuszra kerülne a sor, annak legveszélyesebb fázisánál, a méhszájtágításnál segít. Az állattenyésztésben is hasznosítható, a szülések időpontját lehet vele beállítani. Kutatómunkájának harmadik területe a mezőgazdászok számára öröm. Ismerjük a rovar- irtószerek veszélyeit, a felhalmozódást, a környezeti ártalmat, a rovar hozzászokását, rezisztenciáját. Gondoljunk csak a DDT-re, — az Aldirn, Dield- rin is veszélyes. De akkor mi legyen a rovarokkal? Szükség van gyorsan elbomló — melegvérű állatra, emberre veszélytelen — rezisztenciát kizáró szerre. Ilyen a rovar saját hormonja, például a juvenil-hormon (juvenil latinul ifjúsági). Ennek hatására a báb-állapot tartósan fennmarad, az ivarérettség előtt ilyent kapó rovar nem tud szaporodni. EzzeJ szemben a rovar nem válhat rezisztenssé, ráadásul semmiképp sem ártalmas más állatra, és könnyen le is bomlik a szer. A feromo- nokkal, a csalogató anyagokkal, amelyek például nemi jellegük révén vonzzák a hím rovarokat, tömegesen lehet csapdába csalni őket. Egy kutató — sok terület, értékes eredmények. A profesz- szor még 50 éves sincs. Munkatársaival a rák egyik fajtájának gyógyszerén dolgozik. Talán ezen a vonalon is tovább tudnak lépni. Reménykedjünk ... Szatmári Jenő István A nagy körutazás Vagy most, vagy csak 178 év múlva Az 1976-78 években ritka alkalom kínálkozik a Naprendszer külső bolygóinak felderítésére. Éppen most, július—augusztusban adódik a legjobb indítási lehetőség. Ez a felde- rítő-rakéta pontosan 12 év múlva jutna el a nyolcadik bolygó, a Neptunus térségébe. Az asztronautika szakemberei ezt a vállalkozást Grand Tour- nak, nagy túrának, „kirándulásnak” nevezik. (Az űrhajózó országok közül jelenleg csak a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az USA lenne képes ezt a nagyszabású kísérletet vég rehajtani.) o Az űrkorszak első két évtizedében igen sok érdeklődő ember észrevehette, hogy nem indíthatnak űrrakétát bármikor, bármerre, tetszés szerint —, ha azt akarjuk, hogy a műszeres előőrs célba is jusson. Az égitestek folytonos keringése akadályozza a tetszés szerinti indítást. A bolygók különböző méretű (hosszúságú) pályákon, más és más idő alatt kerülik meg a Napot. A szüntelenül mozgó bolygóknak az egymáshoz (és a Naphoz) viszonyított helyzete mindig különböző lesz. így például a gyorsan keringő Venus „lekörözi” a Földet, a Föld meg a Marsot, s mindezt kényelmesen „figyeli” a Jupiter, csaknem 12 éves keringési idejével. A kedvező startlehetőséget indítási ablaknak nevezzük. A Venusra 584, a Marsra 780 naponként indíthatunk rakétát, ám mindegyiknek az utazási ideje más és más lesz. A Föld csaknem tizenkétszer kerüli meg csillagát, amíg a Jupiter csupán egy keringést végez. A Jupiter irányába 399 naponként indíthatnánk űrautomatát. Minél messzebb van egy külső bolygó, annál inkább rövidül a két kedvező indítás közötti kivárási idő, például a Neptu- nusra 368, a Plútóra 366 naponként küldhetnénk robotgépet. Mégis van valami, ami ezt a gyakori indítást akadályozza. o A legfőbb akadály a nagy sebesség-igény. Egy Pluto-ra- kétát még a Föld körzetében másodpercenként 16,6 kilométeres kezdősebességre kellene felgyorsítani. Ilyen rakéta pillanatnyilag még nem létezik. (Ha létezne, akkor 46 év múlva érné el a Pluto bolygót, ám rádiói addigra elhallgatnának.) Mi hát a teendő? Van már olyan — többfokozatú — rakéta, amely képes elérni a másod- percenkénti 14 kilométeres sebességet. A Jupiter eléréséhez ez éppen elegendő. De hogyan tovább? Az emberi gondolkodás egyik diadalának is nevezhetjük a következő megoldást. Kiszámították: a Jupiter, a Naprendszer óriása tömegvonzásával tovább gyorsítja a már-már „elfáradó" rakétát! Ha két égitest egymáshoz közel halad el, gravitációs energiát cserélnek egymással. A parányinak tűnő műszertartály ugyan nem zavárja a Jupitert, ám megfordítva ez nem így van. A Jupiter (a pontosan előkészített „randevú" során) másodpercenként mintegy két kilométeres többlet sebességet ad a földi hírnöknek s az így már képes a gyűrűs Saturnus világáig eljutni. Ott újabb gyorsítást kap s ezután behatol az Uranus térségébe, majd megközelíti a Neplunust és létrejön a nagy körutazás. o Minthogy minden bolygónak minden pályaadata más, az előbbiekből sejtjük: a nagy körutazás csak bizonyos konstellációban lehetséges. Mindenesetre a Jupiter és a legkülső bolygók egymáshoz viszonyított helyzete döntő. Ha o mostani kísérlet nem jönne létre, akkor a legközelebbire pontosan 178 évig kellene várni. A Jupiter gyorsító hatását (az Uranus és a Neptunus eléréséhez) csak a harmadik évezredben, a XXII. században, pontosan 2155-ben lehetne legközelebb kihasználni. Bizonyára addigra lesznek már nagyobb teljesítményű, gyorsabb rakétáink: ám a tudománynak minden lehetséges segítséget fel kell használnia, a most adódó első lehetőségeket is ki kell aknázni a cél elérésére. Egy Grand Tour rakéta a számítások szerint az indítás után öt évvel érkezne a Satumus- hoz, 1986-ban haladna el az Uranus mellett és 1989-ben kezdené meg a Neptunus felderítését. o Egy Grand Tour rakétának sok feladata lenne. Le kell fényképezni a Jupitert és a nagyobb holdjait. Ez utóbbiakon előbb vagy utóbb éppúgy lak- hátó bázisok épülnek majd, mint amilyeneket a Holdra is terveznek. A Saturnus gyűrűrendszerének és holdjainak lefényképezése után (ezt televíziós adással is megoldhatják), fel kell deríteni az Uranust. Igen nagy a valószínűsége, hogy az Uranus dermedt világában a Saturnuséhoz hasonló gyűrűrendszer van. Lehet, hogy a gyűrűs bolygók gyakoribbak, mint azt sokáig hitték. (Az Uranus feltételezett gyűrűit ez év tavaszán fedezték fel.) A bolygórendszer belső vidékén négy bolygó rója köreit. A Merkur,.a Venus és a Mars Föld-típusú, szilárd kérgű, nagy sűrűségű égitestek. A negyediknek számított Jupiter sűrűsége egynegyede a Földének, annyi mint a Napé. A gyűrűs Saturnus „úszna a vízen", mert sűrűsége esek 0,7 gramm köb- centiméterenként. A tudománynak- az a véleménye, hogy e szilárd kéreggel nem rendelkező furcsa óriásbolygók tanulmányozása a Föld születésének, a Naprendszer keletkezésének megértéséhez legalább annyira fontos, mint a közeli Hold kutatása. Gauser Károly Munkavédelmi ellenőrzések az aratásnál Megkezdődött a nagy nyári munka, az aratás, amely a legtöbb évben, sajnos, magával hozza a balesetek számának növekedését is. A MÉM szakemberei összesítették az elmúlt évi baleseti statisztikát, amely javuló tendenciát mutat. 1976-ban, egy évvel korábbihoz képest — 3000-rel kevesebb baleset történt. A balesetek gyakorisága is javulást mutat az állami gazdaságokban, mind a téeszekben egyaránt. Az üzemi balesetek 20 százaléka elesésből adódott, az állattartással kapcsolatos munkáknál 18 százalék, a munkagépek kezelésénél 12 százalék, a kéziszerszámmal végzett munkáknál pedig 10 százalék az arány az összes baleseten belül. A csonkulásos balesetek nagy része a munkagépeknél. éppen az aratási időszakban következett be. Az átfogó vizsgálat megállapította, hogy a téeszekben dolgozók munkakörülményei még mindig elmaradnak az állami üzemekben biztosított feltételektől, ezért arra van szükség, hogy a közös gazdaságok is fokozottabban ügyeljenek a munkakörülmények korszerűsítésére.
