Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-11 / 159. szám

1977. június 11., szombat Dunántúli napló 3 Számítógép készítette a tervet Országos szakmai Megkezdték az M—l-es új autó­pálya építését Tatabánya határában A Betonútépítő Vállalat dol­gozói megkezdték a Budapest— Tatabánya közötti új M—1-es autópálya építését. Nagy telje­sítményű szovjet és magyar munkagépekből álló géplán­cokkal láttak hozzá Tatabánya határában a földmunkákhoz. Az útépítők Budapest irányá­ba haladva a Fejér megyei Óborok térségéig csaknem 20 kilométer hosszú autópályát alakítanak ki 1980-ig, teljesen új nyomvonalon. Több, mint százezer forintjá­ba került a lippói termelőszö­vetkezetnek egyetlen kérdés, amit Gödöllőn a számítógép­nek feltett: merre induljon el, mit fejlesszen az üzem a ne: gyedik ötéves terv időszaká­ban? A gépbe betáplált adatok alapján a komputer először meglehetősen furcsa választ adott: „az egész üzem terüle­tén termeljenek kukoricát". S ezen meglepő válaszon nem is nagyon csodálkozhatunk, ha tudjuk, hogy Lippón hektáron­ként 75-80 mázsát terem a ku­korica. Aztán a gépet másképp kérdezték, hisz egyetlen terme­lési ágazatra mégsem alapoz­hatják jövőjüket. A második variációban a gép már a ba­romfi termelés fejlesztését ja­vasolta, amit meg is fogadtak. A szövetkezet elhatározta, hogy a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetem számítástechnikai Intézete áltál készített közép­távú tervet pontról-pontra vég­rehajtják. Ez az első eset Ba­ranyában, hogy egy mezőgaz­dasági nagyüzem az optimum számításra alapozva egy komputer által megadott szem­pontok szerint folytatja gazdál­kodását. A fejlesztés főiránya tehát a húsbaromfi-termelés lett Lippón, aminek végülis évtizedes múlt­ja, és az eredményeket nagy­mértékben meghatározó volu­mene van a szövetkezetben. A tsz 10 milliós tőke-hozzájáru­lással alapító tagja a pécsi Ba­romfifeldolgozó Közös Vállalat­nak. Az előző ötéves tervben évente 1 millió bábolnai broi- lert neveltek fel, s tavaly 130 vagon baromfihúst adtak köz- fogyasztásra. Most a középtávú terv birtokában úgy döntöttek, hogy ezt a volument öt év alatt megduplázzák. A szükséges abrak, saját ter­melésünkből rendelkezésünkre áll, hisz 75 mázsás kukorica- és a 62 mázsás búzahozamaik­kal 1200 hektárról közel 800 vagon szemesterményt állítanak elő, aminek eddig csak egy részét etették fel baromfival és kisebb mértékben hízómarhá­val. A Szegedi Gabona Kutató Intézet irányításával a legjobb minőségű, legmagasabb fehér­jetartalmú kukoricafajtákat ter­melik. Mivel a vásárolt tápok recepturája gyakran változik, nem vásárolnak idegenből. Sa­ját keverőüzemükben maguk ál­lítják elő, csak a táphoz szük­séges koncentrátumot és pre- mixet szerzik be. Ez az egyik titka kimagasló termelési ered­ményeiknek, amelyek elismeré­seként épp a napokban vehet­ték át harmadszor a Kiváló Szövetkezet kitüntetést. A területileg kicsi, — 1950 hektáros — ám annál tőkeerő­sebb, évek óta bankhitel nél­kül gazdálkodnak) szövetkezet nagyszabású ágazatfejlesztési programját is saját erőből kezd­te meg. összesen 180 000 új baromfiférőhelyet kell felépí­teniük. Ez mintegy 18 millió forintba kerül, amihez a 30 szá­zalékos állami támogatást au­tomatikusan megkapják, de hi­telt nem vesznek fel. A ba­romfiólakat a tsz építőbrigád­ja építi. Egy 30 000 férőhelyes ól így, saját kivitelezésben 3 millió forintba kerül. Tavaly két ilyen ólat építettek, telepítésük folyamatban van. A szoros rotációban egy fé­rőhelyen évente ötször fordul meg a húscsirke. A most belé­tanulmányi verseny Baranyai győztesek Űj baromfiprogram indul Lippón 18 millióért építenek férőhelyet Évi 200 vagon broilert adnak feldolgozásra pett új kapacitással már az idén 150 vagonra növelik broi- ler-termelésüket. A következő években újabb négy ólat épí­tenek. Telepük kibocsájtó ké­pességét 1980-ig 900 000 hús­csirkével növelik meg. Céljuk; az évtized végére évente 200 vagon, vagy azt meghaladó mennyiségű baromfihús előállí­tása. Ezzel a volumenével Lip- pó augusztus elsején beinduló pécsi baromfifeldolgozó egyik legnagyobb . nyersanyag-ellátó bázisüzeme lesz. —Rné— Az Oktatási Minisztérium közzétette az 1976—77-es tanév országos szakmai tanulmányi verseny végeredményét. Bara­nyából helyezést értek el: a földmérési versenyben második helyen végzett Hajdú Lajos, a pécsi Komarov Gimnázium és Szakközépiskola növendéke; szaktanára Bornemissza Imre. Az országos tanulói gyorsiró- és gépíróversenyen gyorsírás­ban első lett Kiss Judit, a kom­lói Steinmetz Miklós Közgazda- sági Szakközépiskola tanulója, szaktanára Jelen Istvánná. Har­madik helyezést ért el Burján Sára, a pécsi Radnóti Miklós Szakközépiskolából; szaktanára Marosy Lászlóné. Zöldség a tólia alatt A fóliás zöldségtermesztés évek óta meghonosodott a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezetben. Hat hektáron foglalkoznak zöldségter­mesztéssel, fóliasátrak alatt. A korai fejessaláta és a fehérkáposzta kora tavasszal keresett áru nemcsak a hazai piacon, hanem külföldön is. Erre az évre tervezett árbevételük kétmillió kétszázezer forint. Ennek a felét már megtermelték. A fejes ká­posztát -finn és svéd exportra ter­melték, nem súlyra, hanem darab­szám szerint adták át. A mostani szállításokat az uboriqa és paprika szedései adják a sátrak alól. A korai paprikáról már le­szedték a fóliákat, az esőztető ön­tözés és a kapálás bőséges és ko­rai termést ígér. — Szokolai fehr. — Füstölgések az élelmiszerkosár fölött Hogy csupán egyetlen alap­anyagból hányféle étel-változat állítható elő, arra bizonyíték a liszt. Csak levestésztából isme­rünk legalább félszázat. Per­sze, a váltogatásra a szükség, a szűkösség vitte rá elődein­ket. Napjainkban sokkal in­kább az alapanyagok sokféle­sége adja a változatosságot, tehát szükségtelen lenne száz­ra felszaporítani a levestészta­féleségek számát. Mindemellett gyorsan fejlődő élelmiszeripa­runktól elvárjuk, rendszeresen új ízekkel és új termékekkel lepjen meg, s olyan szörnyű­ség lehetőleg ne essen meg, hogy eladjuk a baromfit a szomszédnak, majd levespor­ként visszavásároljuk tőlük. Az utóbbi évtizedben a ba­ranyai élelmiszeripar nem ke­vés újdonságot tett le a fo­gyasztók asztalára. Más kérdés, hogy a lehetőségek sokkal na­gyobbak, meg kell nézni a fej­lettebb országok élelmiszer­pultjait, mennyivel színesebbek. Miután az élelmiszereknek egy­re nagyobb szerepük lesz a vi­lággazdaságban, s e téren szerencsére még feleslegekkel is rendelkezünk, kezdeménye­zőkként, nemzetközi gusztuscsi- nálókként kell fellépnünk. Azaz élelmiszeriparunknak (és a ku­tatásnak) ontania kellene az újdonságokat, téliszalámi-ke­ménységűvé változtatni, már ami a minőséget és a piaci lehetőségeket illeti, a sok „lágy” árut, új meg új ízekkel csiklandozva a fogyasztót. Ahogy annak idején például a kávékkal bombázták a hazai fogyasztót, jóllehet, a kávé- cserje nem is a hazai dombo­kon virul. Említettük, a baranyai élel­miszeripar az utóbbi évtized­ben nem kevés új terméket adott a fogyasztók kosarába. Érdemes belenézni ebbe a ko­sárba, úgy is persze, hogy mi nincs a kosárban. Az utóbbi években talán legszebben tej­iparunk palettája színesedett ki. Volt olyan esztendő, amikor a baranyai tejipar ötféle új­donsággal (tubusos sajtok) is kirukkolt, s van már azóta tej­porgyártásunk is. A tejtermé­keket illetően annak köszönhe­tően élvezzük a sokszínű, jó ellátást, az ízesített joghurto­kat, a kvarglit, hogy csak a legújabbakból említsek, hogy az ország tejipari vállalatai megosztották egymás között a gyártást, szakosodtak, egy-egy termékből az egész országba szállítanak, széles választékot nyújtva, sőt, még az importot is a kezükben tartva, így jut­hatnak aztán hozzá az ínyen­cek a csehszlovák kvarglihoz is. Budapest most kezd a steril tej gyártásához, én minden­esetre beérném azzal is, ha a zacskós tej mellett megolda­nák a tej formatartó csomago­lását. Délibábos elképzelés, míg az állam a tejre ráfizet. Új termék az egykilós pécsi kenyér is. A fogyasztók meg­szerették. Nagy erénye, hogy így kevesebbet pazarolunk. De még nem megoldott a kenyér csomagolása, s hol van a tar­tósított, több napig friss ke­nyér? S hol vannak az olyan ún. fehér termékek, mint (szab­ványlistából olvasom) a csá­szárzsemle, mákos rigó, lisztes francia, sós francia, mexikói, kerek mexikói, sós kalács, te­jes zsemle, győri páros zsemle? Nagymamáink látták. Mind­emellett — tanúsítja a pécsi nagycsemege vezetője, kinek véleményét kikértük — soha nem volt ennyiféle sütőipari termék, különösen sokat lendí­tett a harkányi üzem belépé­se. A kereskedők — és mi sem - inkább azzal nincsenek ki­békülve, hogy a reggeli kifli és zsemle nem ropog. A hús és húskészítmények frontján mindenekelőtt azt nyugtázzuk örömmel, az ellá­tásban nagyjából végre utolér­tük magunkat, s hogy — idéz­zük a megyei élelmiszerellen­őrzők véleményét — a pécsi vágóhíd húskészítményeinek minősége az idén lényegesen javult. Nem mintha nem hiá­nyolnánk az előre csomagolt húsokat, felvágottakat, s több új, eddig még sohasem ízlelt készítményt. A jelenlegi vá­lasztékot bővítendő, a tejter­mékekhez hasonlóan jó gya­korlat lenne, ha a kereskede­lem rendszeresen behozná a külmegyék húskészítményeit. Ami pedig a házi ízeket illeti, többet mutathatnának, többet feldolgozhatnának mezőgazda- sági nagyüzemeink. Jó hír, döntöttek a tsz-szövetség pécsi székháza ügyében, földszintjén élelmiszeráruház lesz — szö­vetkezeti termékekkel. A csirkének Baranyában a gyára, mégis eddig be kellett érnünk a fagyasztottal, csak hét végén került friss csirke a pultokra. A pécsi baromfifeldol­gozó belépése végre fordula­tot hoz. Mint ahogy hala.inkat sem hagyjuk ezentúl elúszni. Hírlik, a bikaliak, amennyiben erre támogatóst kapnak, auto­mata halfeldolgozót vásárol­nak. Filézett, csomagolt hal­szeletekkel fizetnek a tavak. Mindkét feldolgozó nagy nye­resége a 'baranyai élelmiszer- iparnak. Amikor bejött a Coca és a Pepsi cola, abban a pillanat­ban kiderült, mi is tudunk jó üdítőitalokat gyártani. E téren igazán látványos fordulat kö­vetkezett be. Sörgyárunk ontja a Pepsit, miközben dömping- ben jön a Márka is, pince- gazdaságunk a szénsavas üdí­tőitalok termelésének bővíté­sére épp most állít be új töl­tőgépsort. Szörpsűrítmények­ben is nagy a választék, sok az új termék. Ebben része van a mi nagykozári termelőszövet­kezetünknek is, ők most új fel­dolgozó üzem építését tervezik. Jelentős élelmiszeripari üze­münknek számít a Szigetvári Konzervgyár és a mohácsi tar­tósítóüzem. Az utóbbi évek eredményei: az üvegek újszerű lezárása és több új termék. Hogy választékukból élelmi­szerboltjainkban kevesebbet látunk, nyilván oka, hogy ter­mékeik java részét a külpia­cokra küldik. A sörhelyzetre a sörhiány nyomja rá bélyegét, s az, hogy végeredményben a legolcsóbb üdítőital, így tehát nehéz szá- monkérni az ipartól, miért nem lep meg bennünket egy-egy új sörkülönlegességgel. A pé­csi Szalon sör kiváló, szeretik, minőségét tartják, a palackos arányt feltornázták — ez is nagy szó. Nem dobozos sörről álmodozunk, mégis megkoc­káztatnánk a kérdést, mi itt­honról sohasem számíthatunk pilseni minőségre? Meg kelle­ne célozni. Borban meg éppen fordított az igazság. Boraink főbevágósak, hol vannak a szénsavval dúsított, könnyű, mi több, olcsó borok? Végül pedig — hogy teljes legyen a kép — rágyújthatunk a Pécsi Dohánygyár szénszűrős So­pianae és Metropol cigarettá­jára, ezek is új termékek. Nem akarunk reklámot csapni a füstölésnek, de itt is maga­sabbra tesszük a magyar do­hányipar mércéjét: miért nem gyártjuk valamely neves nyu­gati cég cigarettáját is, ahogy teszik ezt például a lengyelek, a bolgárok, a jugoszlávok és az NDK-sok? Nemzetközi étvágycsinálók, gasztronómiai diktátorok le­gyünk, fogalmaztuk meg. Sokkal több csemegét a ko­sárba! Itt, Baranyában is! Miklósvári Zoltán A „MAHART” Balatoni Hajózási Üzemigazgatóság — Keszthely hajóállomásra pénztárost keres, lehetőleg nyugdíjast. Jelentkezés: „MAHART” SIÓFOK, munkaügyi cso­port. Tel.: 10-044, 10-045.

Next

/
Thumbnails
Contents