Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)
1977-06-08 / 156. szám
6 Duncintíili napló 1977. június 8., szerda Jogi tanácsadó A szerkesztőség postájából S Az olvasó véleménye „A határidő-túllépés költI T. l.-né terhes. Munkába szeretne állni. Kérdése: terhessége miatt hátrányos helyzetbe kerülhet-e a többi jelentkezővel szemben? Nem! A Munka Törvénykönyvének 19. § (2) bekezdése szerint a terhes nő vagy anya alkalmazását e körülményre tekintettel megtagadni nem szabad. Az alkalmazásnál a terhes nőt és a kisgyermekes anyát azonos leltételek esetén előnyben kell részesíteni. I Z. L. olvasónk kérdezi, hogy a lakásban lakó rosszhiszemű személyt ki köteles elhelyezni? Az 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 123. §-a értelmében a lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemű személy elhelyezéséről maga köteles gondoskodni. Ha e kötelezettségét nem teljesítette, a körülmények mérlegelésével — az a) és b) pontban foglaltak esetében a bérlővel (használóval) együtt — arra kötelezhető, hogy a) költözzék vissza korábbi lakásába, illetőleg a tulajdonában álló üres lakásba (szükséglakásba), b) a bérlővel (használóval) együtt költözzék annak új lakásába, vagy c) költözzék a számára biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe vagy munkásszállásra. A szükséglakás biztosítása - a végrehajtást kérő kérelme alapján — vállalati bér- és szolgálati lakás esetében a lakással rendelkező szerv, más esetekben a lakásügyi hatóság feladata. I A. K., H. B. olvasóinkat az érdekli, hogy katonai szolgálatra történő bevonulás előtt mennyi szabadságra jogosultak? A hadköteles bevonulása előtt a 6/1976. (III. 31.) MT. számú rendelet 70. §-a értelmében két munkanap fizetés nélküli szabadság illeti meg. Ugyanerre a szabadságra jogosult az is, aki 20 napot meghaladó tartalékos katonai szolgálatra vonul be. Amíg nem késő... Felül kellene vizsgálni a város területén lévő valamennyi villany-kandeláber állapotát, mert mindenütt -találhatók olyan lámpaoszlopok, melyeknek kapcsolószekrényei közvetlen a föld felett nyitottak s ajtó nélkül életveszélyt jelentenek. A gyerekek lámpagyújtás után is gyakran játszanak az utcán, játszótereken, ahol mindenütt fellelhető egy-két nyitott szekrény (mint ahogy a képen is látszik). Tudatlanságból, játékból megeshet a baj, hisz bekapcsolás után a berendezés 220 V-os. A szekrényajtók kéményajtós-zár megoldása nem nevezhető a legjobbnak. Ez egyrészt gyorsan tönkremegy, másrészt könnyen nyitható. Az Elektromos Művek Trösztjének egy jobb, komolyabb, esetleg szabványosított zárat kellene felszerelnie, míg a fenti hiányosságból baleset nem lesz. ' Sz. L. I Varga T. kérdezi, hogy az albérletet mikorra és milyen esetben lehet felmondani? A lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 109. §-a értelmében a bérlő az albérleti szerződést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja : a) olyan okból, amely miatt a bérbeadót felmondási jog illeti meg a bérlővel szemben; b) ha a lakást elcseréli vagy azt műszakilag megosztják; c) ha az albérleti jogviszony létesítése után megváltozott családi vagy egészségügyi körülmények azt indokolttá teszik ; d) ha az albérlő az általa kizárólagosan használt helyiségbe jogszabály tiltó rendelkezése ellenére más személyt befogad. A most hivatkozott jogszabály 110. §-a értelmében az albérlő a határozatlan időre kötött albérleti szerződést a hónap tizenötödik vagy utolsó napjára mondhatja fel. Ilyen esetben a felmondási idő 15 nap. Miért bömböl a zene? A Kossuth L, u. 3. sz. alatti házban lakunk, melynek a közvetlen szomszédságában üzemel a Mecsek cukrászda, ahol éjjel 2 óráig bömböl a zene. Tavaly augusztusban jogerős határozattal elrendelték, hogy este 10 óra után halkítsák le a zenét Ezt ez év január 1-ig meg is tették. Ekkörtól az új zenekar, az új üzletvezetővel együtt figyelembe sem vette a határozatot. Többszöri kérésünk süket fülekre talált. Legutóbb — amikor már a zenészekhez fordultunk — úgy reagáltak, hogy „ha nem tetszik, adjunk be egy lakáskérelmet és költözzünk el!". Ez a meknyilvánulás egy kicsit furcsa, mivel a lakók többsége már több évtizede ott lakik és miért mi költözzünk el, mikor más megoldás is van? Kérjük, biztosítsák az éjszakai nyugalmunkat, mint tavaly őszszel. Ipolyi Gyuláné Triumph melltartók érkeztek a TÜNDÉBE □ A KÖZKEDVELT MELLTARTÓMARKA MOST NYOLC FELE FAZONBAN, (FÉL- ÉS EGÉSZ- KOSARAS) KÜLÖNBÖZŐ SZÍNEKBEN ALL A VÁSÁRLÓK RENDELKEZÉSÉRE. □ A KIRAKAT MEGTEKINTÉSE SEGÍT A VÁLASZTÁSBAN! □ A SZÉCHENYI TÉREN LÉVŐ TÜNDE VARJA KEDVES VASARLOITI Pontatlan kézbesítés! ségeit az építész fizeti!” Szombathelyre március 9-én ajánlott levelet adtam fel a 14-es postahivatalban. A levél egy helyszíni szemlére vonatkozó értesítést tartalmazott március 18-ra. A címzett nem jelent meg és^ a felszólító levélre közölte, hogy nem kapta meg az értesítést. A tudakozó nyomtatványra a címzett április 30-án lejegyezte, hogy a küldemény sorsa előtte ismeretlen, nem vette át. A kézbesítő postahivatal május 2-án kelt jegyzete szerint: levélszekrénybe kézbesítve. Kérdem én, a postahivatal először a címzett véleményét hallgatja meg és csak utána nyilatkozik a kézbesítés mikéntjéről? Másodszor, ajánlott levelet azért szokás írni, hogy a címzett azt feltétlen megkapja, s a feladóvevény pedig a későbbiek során igazolásul szolgáljon esetleges vitáknál. Jelen esetben ez semmit sem ér, annyi mintha egyforintos bélyeggel adtam volna fel. Mire fordítja a posta a 3 forint ajánlási díjat, ha ezért szolgáltatást nem teljesít? Kérem az illetékesek véleményét, hogy miként kívánják biztosítani az ajánlott levelek időbeni és biztonságos kézbesítését, vagy ha ez lehetetlen, el kívánják-e törölni a 3 forintos ajánlási rendszert? Vagy törődjünk bele a változhatat- lanba és idézzük vissza az 50 év előtti kézbesítési rendet, amikor egy Chicagóban feladott és a következőképpen címzett levelet „Cserny Károly Hungarie Árpád u. 17.” — az akkori 14 napos postajáratnak megfelelően —• a kézbesítő a 14. napon mosolyogva „ez is megérkezett” megjegyzéssel nyújtott át. Cserny Károly Május 5-én reggel 8 óra tájban egy Szekszárdra címzett postai levelezőlapot dobtam a pécsi Főposta előtti „ürítés óránként” feliratú postaládába. Szombaton (két nap múlva) szintén reggel 8 órakor ugyanezen hivatalban — szintén Szekszárdra — egy táviratot is feladtam. Mindkettőt hétfőn kézbesítették. Mivel ez már nem az első ilyen esetem mostanában, kíváncsian várom a postaigazgatóság illetékesének a válaszát. F. A. Pécs, Sarohin u. 14. A Dunántúli Napló 1977. június 1-i és 2-i számában megjelent két cikk késztetett arra, hogy tollat ragadjak. Az egyik „Munka mellett megkezdődött az átadás" címet viseli, és a pécsi magasház átadásának immár fél éves késéséről számol be. A másik Regöly Zsolt tollából a sétatéri kioszk 1895. évi építésének történetét meséli el. Az első cikkből kitűnik, hogy bár a felek megállapodtak, hogy az átadás ideje 1976. XII. 31., de 1977. június 2-án a lakások fele még nincs beköltözhető állapotban. A BÉV főmérnöke szerint ők mindig is az 1977. július 31-i határidőt tartották reálisnak. Kérdem én, hogy mondhattak akkor december 31-et. De nézzük a másik cikket I Ebben az építész kötelezte magát, hogy az épületet 1896. május 15-ig befejezi. A határidőtúllépés költségeit az építész fizeti I Költségtúllépés esetén saját vagyonából köteles fizetni I A garanciaidőn belül felmerült hibák kijavítását három napon belül elkezdi I A munkáját felülvizsgáló bizottság határozatai ellen bírálattal nem éli és 1896. május 16-án az épület kész volt, az átvételkor semmi hibát nem találtak, sőt, az előirányzott összegből néhány forintot megtakarítottaki Vajon hogyan csinálták? Nem akarom bántani az építőipart, van azoknak bajuk úgy is épp elég. Van azonban egy javaslatom I Azért merem elmondani, mert én is azok között a szerencsések között vagyok, akik ebben a házban fognak lakni. Hét éve várok két gyerekkel lakásra, és mindent megtennék, csakhogy mielőbb beköltözhessek. Adva van 248 lakás, 248 család. Ezek között gondolom minden szakma képviselteti magát: villany- szerelő, vizes, kőműves, stb. Akinek pedig nincs felhasználható szakmája, meg tudja fogni a seprűt és a portörlő ruhát — velem együtt. Tudomásom szerint a bérlőkijelölés már megtörtént. Miért nem hívják össze az illetékesek a leendő lakókat, hogy „elvtársak ez a. probléma, segítséget kérünk!" Gondolom a többség nagyon szívesen segítene akár munka után vagy szombat-vasárnap. Csak szerszámokra és művezetésre lenne szükség. Segítene, már csak azért is, hogy az 1977. augusztus elejei átadásból inkább júliusi legyen. Az ötlet egyébként nem tőlem származik, ennek egy variációja nagyon jól bevált néhány éve a kertvárosi KISZ-lakásépitésnél. Király József AZ ILLETÉKES VÁLASZOL Nincs magánkézben anyakönyv Hétköznapjaink Reggelente Kertvárosból a 39/A-s busszal utazom a' Kossuth térre, onnan a 36, 37, vagy a 33íassa1 munkahelyemre, a Műszaki Főiskolára. A környék lakóinak sajnálatára a 39/A bizony ritkán közlekedik. Leginkább a 6.30-kor indulóval járunk, ritkábban a 7.20-assai. A menetidő 15 perc. Május 25-én a 7.20-assal indultam el, menetrend szerint ennek 7.35-kor a téren kellene lennie. Mostanában 2—3 perccel később ér be. De még időben ért be ahhoz, hogy a Budai vámtól 7.30-kor induló 37-est elérjem. Bent áll a 27-es, utasai még javában le- és felszállnak. Mögötte a 37-es áll, ajtaja már csukva. Kopogok a fiatal vezetőnek. Arcát felém sem fordítja. Nyugodtan várja a 27-es indulását. Kopogok mégegysBár. Nem akarja meghallani, pedig tudja, hogy a következő busz csak fél óra múlva jön. Aztán elindul anélkül, hogy jelét mutatná, hogy egyáltalán észrevett. Hányszor előfordul, hogy idős emberek szatyrokkal ^ megpakolva várják ezeket a ritkábban közlekedő hegyi járatokat és beáll 1—2 csuklós, mögötte a 36 vagy 37-es, a szemfülesebbek szaladnak hátra, az idősek lemaradnak, mert a megállóban már nem áll meg, — kénytelenek esőben, fagyban a fél vagy egy óra múlva jövő következő járatot megvárni. Jóleső érzést ad ez egy vezetőnek? Tehát itthagyott a 37-es (ha jól emlékszem, GC 92-03-as rendszámú). Szaladok vissza a Kossuth térre, talán még elérem a 7.40-kor induló 33-ast. Az utasok állnak és várnak, a busz még nem állt be, hanem a tér közepén berreg a motorja, a vezetője lent cigarettázik. Megyek oda, mutatom az órámat. Sajnálja, most csak 20 percenként közlekednek, javítás alatt vannak a kocsik. Megyek fel a forgalomirányítóhoz. Mondom: nézzen ki a térre, az emberek nem jutnak be a munkahelyükre időben. „Kevés a kocsi — válaszolja —, csak két vezetővel járják a Tettyét". Mi, utasok, azt hisszük, hogy a forgalomirányítónak a téren a szeme, látja az ablakból, hogy már 10— 15 perce el kellett volna indulnia a busznak és az utasok még várnak. Mindenki fél felmenni szólni, hátha pont akkor áll be a kocsi és lemarad róla. Mégis felmegyünk. A forgalomirányító traccsol, nem tudja mi van a téren. Szólunk. Azt mondja, az nem az ő dolga, hanem a kertvárosi irányítóé. De akkor mégis intézkedik, beállít egy Skodát. Sokszor előforduló esetek ezek. Örültünk az új hídnak, sok időt megtakarítunk a sorompós várakozások kiiktatásával. Szeretjük az emberséges vezetőket, megjegyezzük az arcukat is, de a közönyösek sok ember hangulatát rontják el és ez már közügy. Ilyen reggeli hangulatban beülök vizsgáztatni, köztük talán épp egy forgalomirányító vagy buszvezető gyermekét és nagyon kell vigyáznom, hogy mindent úgy csináljak, mintha misem történt volna . . . Krappai Sándorné Példamutató becsületesség Május 18-án a Jókai utcai 1-es Postahivatalban elvesztettem a pénztárcámat, melyben nagyobb pénzösszeg volt. A tárcám mellék rekeszében ruha- tisztítás cédula volt, szintén nagyobb értékű felsőruhákról. Végtelenül elszomorított a nagy veszteség, amikor otthon, órák múlva rádöbbentem. Amikor a megyei postahivatal irodavezetői szobájában érdeklődtem, az ott dolgozó tisztviselőnő közölte, hogy egy fiatal honvéd leadta és ő már egy lapot is írt a címemre. Ezúton szeretnék köszönetét mondani a fiatal katonának és a postai tisztviselőnőnek a példamutató magatartásért. Gy.-né A Dunántúli Napló május 26-i Patkó Bandi nyomában című cikkében megállapítja, hogy a vásárosbérci református egyház anyakönyve „magánkézen kallódik". A cikk megjelenése után vizsgálatot rendeltem el s ennek észrevételeit az alábbiakban közlöm: A vásárosbérci református egyház- község önálló jellege megszűnt. A lelkészlakásra — mivel arra ott a továbbiakban nem lesz szükség — vevőként jelentkezett Jakab József akkori gondnok leánya és veje (Tóth László és Tóth Lászlóné). Az eladás az Állami Egyházügyi Hivatal titkárának tudomásul vételével és a felsőbb egyházi szervek jóváhagyásával megtörtént. A használatban lévő anyakönyveket Munkácsy Sándor so- mogyviszlói lelkész — aki ott a szolgálatokat a továbbiakban végzi — magához vette, a használaton kívüli (régi) anya könyveket és irattárat a presbitérium Jakab József leányánál — a volt lelkészlakás épületében — helyezte el úgy, hogy az az egyház- község tulajdonát képező szekrényben van, s megőrző vállalta, hogy annak helyet ad és őrzéséről gondoskodik. (Ezt a tényt az egyházmegye irattárában lévő nyilatkozata is bizonyítja.) Az anyakönyvek és irattári anyag tehát nincsen magánkézben és nem kallódikI Komlósi Ernő, a Baranyai Református Egyházmegye esperese sQs A VÁSÁRLÁS OTP HITELLEVÉLRE * IS TÖRTÉNHET A sztereo hanghatás kellemesebbé teszi a zenei rádióadás vételét... Ezt a lehetőséget kínálja Önnek is a BARANYAKER üj ajándékai ! Sztereorádió vásárlásánál! JÚNIUS 1-TÖL 30-IG zsebrádiót ajándékozunk PÉCSETT: a Mecsek Aruház, Szliven Áruház, Kertvárosi Kis- áruház műszaki osztályain. 21. sz. Műszaki boltban, Széchenyi tér 6. 22. sz. Műszaki boltban, Kossuth L. u. 21. VIDÉKEN: a komlói, mohácsi, siklósi műszaki boltokban. Javításra szoruló műemlékek »» Kis indiánok” a Mecseken A „műemlékek városa" jelző joggal megilleti Pécset. Különböző történelmi korok épületei; emlékművei, szobrai sorakoznak a város egyes pontjain. Ápolásukra, karbantartásukra és védelmükre nagy gondot fordít a Műemlékvédelmi Bizottság, a Pécs városi Tanács V. B. építési osztálya, illetve a kerületi hivatalok. Itt-ott elvétve azonban még vannak problémák — megoldásra váró feladatok. Több olvasónk kérdezte például azt, hogy a megrongálódott Zsolnay-mauzóleu- mot mikor fogják végleg helyreállítani. Elmondták a városi tanácson, hogy a mauzóleum családi tulajdon, pénzük viszont nincs a tatarozásra, ezért felajánlották a Zsolnay Porcelángyárnak, hogy vegye kezébe a karbantartási munkákat. A gyár egyelőre nem élt a lehetőséggel. Nem úgy a Zsolnay-szobor esetében. Összetört talapzatát a közelmúltban javította meg közösen — társadalmi munkában — a Zsolnay-gyár Mattya- sovszky Zsolnay Margit brigádja és az Építőipari Szövetkezet Ybl Miklós brigádja. Tavaly nyáron a Széchenyi téren álló Zsolnay-emlékkút tisztogatási munkái közben az „ökörfej vízkieresztőről” a mohával együtt levakarták az eo- zin bevonatot is. Nem biztos, hogy ez az eredetivel azonos mázzal pótolható. A Pécs város Tanácsa V. B. építési osztálya megbízásából a Képzőművészeti Alap kivitelező vállalata elkészítette a város köztéri szobrainak, emlékműveinek és emléktábláinak állagvizsgálatát. Javaslatot tett azok karbantartási és felújítási munkáira. Ennek alapján készíti majd el karbantartási: és felújítási programját. Pécs idegenforgalmában jelentős szerepet töltenek be a műemlékek, látnivalók, sőt még a mecseki turistautak is. Az Éger-völgyben és a Közép-Me- csekben sajátos indián jelzések — tomahawkok, különféle tollak, íjak, nyilak — zavarják a túrázók tájékozódó képességét. Ugyanis a térkép szerinti eredeti jelzések mellé indián jelzéseket festettek a magukat — névtelen levélben — „indián jelzés képviselői”-nek nevező (írásuk alapján feltehetően) gyerekek. Levelükben azt írták, hogy ők nem rongálták a jelzéseket, csak kiegészitették. Nos, a Megyei Sporthivatal és a Megyei Természetbarát Szövetség vezetői kérik, hogy jelentkezzenek náluk, ha dolgozni szeretnének a Mecseken, csak ne így „vad indián” módszerrel. Még egy dolog, ami nemcsak a város lakóit érinti. Pécs legnagyobb, legkulturáltabb parkja a Barbakán várkert. A kifüggesztett tábla azt hirdeti, hogy 9—19 óráig tart nyitva. Azonban csak egy őr van, aki a területre vigyázna, neki viszont a munkaideje másfél órával hamarabb lejár a „záróránál". Természetszerűleg be is zárja a kertet. Jó lenne, ha ezt a problémát mihamarabb megoldanák. Jankó Tamás Levételük nyomában...
