Dunántúli Napló, 1977. június (34. évfolyam, 149-178. szám)

1977-06-08 / 156. szám

1977. június 8., szerda Duntmtuli napló 3 Pótolható-e a családi környezet? Növekszik az általános iskolai diákotthonok szerepe kutatómunka az 508. sz. szakmunkás- képzőben Munkában a „helytörténészek" Asztalos János és Tarr Imre nyomában Két újsághír hívta._fel a kö­zelmúltban a figyelmet a pécsi 508. sz. Tarr Imre Ipari Szak­munkásképző Intézetben mű­ködő honismereti szakkörre. Asztalos Jánosról irt dolgoza­tuk második helyezést ért el a Munkásmozgalmi Múzeum és a Janus Pannonius Múzeum or­szágos helytörténeti pályáza­tán, majd megnyerték a szak­munkástanulók dél-dunántúli VIT-vetélkedőjét, negyedikek lettek az országos döntőn. A nyertes csoport vezetője Me- testyák János tanár: — Második éve tanítok eb­ben az iskolában, s azóta ve­zetem a honismereti szakkört. Ilyen munkára eddig sajnos nem volt lehetőségem, mivel mostanáig napköziotthonok­ban, kollégiumokban dolgoz­tam. — Honnan ered történelmi érdeklődése? — Még a középiskolából, ahol egy kedves emlékű törté­nelem tanárom szerettette meg velem a forráselemzést, a do­kumentumok kutatását. Az egyetemen is olyan professzo­rok keze alatt tanultam, akik csak erősítették, elmélyítették érdeklődésemet. Honismereti szakkört Isaszegen kezdtem ve­zetni, ahol a hely légköre ins­pirált erre. Azóta a honisme­reti gyűjtés községi mozgalom lett, mert sikerült megértetni Isaszeg minden lakosával, hogy ami eddig kacatként hánykoló­dott a padláson, az értékes nemzeti ereklyénk. — Miért választották dolgo­zattémául Asztalos János pécsi éveit? — A pécsi Asztalos János Kollégiumban dolgoztam ez­előtt, s már ott is sok anyagot gyűjtöttem a budapesti párt­ház védelmében elesett mártír életéről. Dombay Miklós nyug­díjas tanár adta az ötletet, hogy az 508. sz. iskolának a szemben levő épület, a régi Szociológusok tudományos tanácskozása A szocialista társadalom struktúrájának kutatásáról, ter­vezéséről, prognosztizálásáról kezdődött ötnapos tudományos tanácskozás kedden Budapes­ten a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató Intézetének szervezésében, mintegy ötven — bolgár, cseh­szlovák, lengyel, NDK, román, szovjet és magyar tudós rész­vételével. A tudományos tanácskozáson és a szekcióüléseken szó lesz a társadalmi struktúra változá­sának mechanizmusáról, az is­kolarendszer szerepéről. Érté­kelik a munkásosztály és az ér­telmiség társadalmi szerepével foglalkozó közös kutatást, s megbeszélik a marxista szocio­lógia kelet-európai történelmét feldolgozó közös monográfia tervezetét. A szociológusok megtárgyalják a jövő évi svéd­országi Uppsalában rendezen­dő szociológiai világkongresz- szusra való felkészülést is. Dózsa Tiszti Iskola politikai tisztjének pécsi éveit kellene feldolgoznia. így született meg „A szomszéd ház tisztje" című pályamű. Kapcsolatot kerestünk Asztalos János özvegyével és társaival, köztük dr. Kornidesz Mihállyal. Tavaly végzett há­rom tanítványom napokon át kutatta a Munkásmozgalmi Mú­zeum dokumentumait, leveleit, relikviáit. Sok olyan adatra bukkantunk, ami további mun­kára ösztönzött, egyik szál a másikhoz vezetett, mire kiala­kult Asztalos János pécsi tevé­kenységének vázlata: 1950—53 között dolgozott Pécsett, majd amikor megszűnt a Dózsa Tisz­ti Iskola, a Honvédelmi Mi­nisztériumba került. Ittmarad­tak viszont egykori munkatár­sai, tisztek, tiszthelyettesek, akiket szintén megszólaltat­tunk. — Matestyák János hogyan látja a történelemoktatás sze­repét a tizenéves korosztály, a szakmunkástanulók körében? — A történelmet nem elég „megtanítani” — hanem be kell vinni a tanterembe, éreztetni kell a hangulatát, a légkörét, hogy a tanuló beleélhesse ma­gát. Elég egy forrást kezébe adni, akár egy számlát pél­dául Széchenyi aláírásával, egy római mozaiktöredéket. Az iskolából ki kell menni a mú­zeumokba, lehetőséget kell adni, hogy a tanuló átélje a felfedezés örömét. — Hogyan szervezi a szak­kört? — Meghirdetjük a felvételt, hiszen a szakköri munkában döntő az utánpótlás nevelése. Mindenkit felveszünk és nem haragszunk, ha valaki abba­hagyja a munkát. így nem ál­landó a létszámunk, de ez nem baj: van egy 12—15 fős törzs­gárdánk, és még 45—50 szak­körtag az iskola 700 diákjából. — Most mire készülnek? — A területi verseny győzte­sei az országos VIT-vetélkedő- re, ugyanakkor hozzákezdtünk iskolánk névadójának — a Spa­nyolországban hősi halált halt, pécsi származású —, Tarr Imré­nek monográfiájához. Felkeres­tük nővérét, a városunkban élő Bálint Jenőnét, valamint Tarr Imre feleségét és Párizsban élő lányát. Olyan családi do­kumentumokhoz jutottunk, me­lyeket még sehol sem publi­káltak, kegyelettel őrizzük tár­gyi ereklyéit, a vallatás alkal­mával eltört szemüvegét, jegy­zetfüzetét, melyben a szakmai szövegek között elrejtve megta­láltuk Tarr Imre politikai vég­rendeletét. Akkor fogalmazta meg, mielőtt elhagyta hazáját, és gondolatai szinte szó sze­rint beigazolódtak. — Pedagógiai tapasztalatai alapján hogyan látja a honis­mereti kutatómunka szerepét diákjai életében? — A szakmunkásképzők ta­nárai a jövő szakembergárdá­ját nevelik. Nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő mun­kásosztálya, nem mindegy, ho­gyan látják majd a múltunkat és a környező országok életét, perspektíváit. A történelem életszerű elsajátíttatásának te­hát óriási jelentősége van. G. O. A tankötelezettség végrehaj­tását vizsgálta a közelmúltban a Baranya megyei Tanács mű­velődésügyi osztálya a bara­nyai általános iskolai diákott­honokban. A pécsi Horvát- szerb Tanítási Nyelvű Általános Iskola diákotthonában gyűltek össze a diákotthonvezetök és oktatási szakemberek. Itt vol­tak a tiszta, kellemes környe­zetben működő kollégiumok képviselői, akiknél vetélkednek a helyekért, s eljöttek azokból az intézményekből, melyek az Egy dedikált könyv az alkotótelep könyvtárába Irodalmi alkotóház Sikondán A Pécsett és Baranyában élő írók munkáját hivatott segíteni az az alkotóház, amely ez év júniusában kezdte meg műkö­dését Sikondán. Bernics Fe­rencet, a Baranya megyei Ta­nács művelődésügyi osztályá­nak vezetőjét kértük meg, is­mertesse az alkotóház létrejöt­tének körülményeit. — Megyénkben az elmúlt évtized folyamán több alkotóház is létesült képzőművészek, szob­rászok, keramikusok számára. Villány és Siklós nemzetközi hírnevű művésztelepeinek lát­tán a Baranyában élő írók fel­vetették egy irodalmi alkotóház gondolatát. Évekig kerestük a megoldást, míg végül Komló város Tanácsa segített: Sikon­dán, a város üdülőhelyén fel­ajánlották a hajdani Pécsi Já­rási Tanács üdülőjét, az Ezüst gyűrű villát. Az elhanyagolt ál­lapotban levő épületet Komló a megyei tanács segítségével rendbehozta és bebútorozta. Nagyobb gondot jelentett azonban a működtetése, végül HAJOSKEPZES. A Lékai János Hajózási Szakközépiskolában nap­pali tagozaton 357, levelező tagozaton 220 hallgató sajátítja el a hajózási ismereteket, a hajóépítést, a hajógéptant, rádiózást. A korszerűen felszerelt nyelvi laboratóriumban orosz, angol és német nyelvet tanulnak. a koordinációs forma bizonyult a legjárhatóbb útnak: a létesí­tők, a Baranya megyei Tanács művelődésügyi osztálya és Komló város Tanácsa elnyerte a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapja Irodalmi Szak­osztályának támogatását. — Hogyan fog működni a sikondai alkotóház? — Két nagyobb és két ki­sebb szobája, társalgója van, egyszerre hat ember üdülhet, dolgozhat benne. Fenntartási költsége kétszázezer forint, eb­ből fedezik a vendégek étkez­tetését is. Az iró napi 10. vele érkező hozzátartozója napi 60 forint hozzájárulást fizet, ami igen alacsony díjszabást jelent országos viszonylatban. Énnek fejében a fenntartók szállást, a közeli sikondai szanatóriumban étkezést illetve írógéphasznála­tot biztosítanak. — Mit kérnek cserébe az itt időző íróktól? — Egy-egy könyvet dedikálva az alkotótelep könyvtárába, a Sikondán írt művet vagy annak részletét közlésre kérjük a he­lyi sajtóorgánumokba, és író- olvasó találkozót szervezünk az íróvendégek számára Komlón. Tájékoztató levelet küldtünk szét az ország íróihoz. Akinek kedvezőtlenek a munkához szükséges körülményei, és nyu­godt környezetre van szüksége, ezt megtalálhatja Sikondán. Az első esztendő a tapasztala­tok éve lesz, idén főleg bara­nyai írók lesznek Sikondán. Re­méljük, aztán egyre tágabb lesz a kör, hiszen a Művészeti Alap is rendelkezik egy hellyel féléves időtartamra. Előnyben részesítjük azokat az írókat, akik Pécsett illetve Baranyában élnek vagy innen származnak, s akik itt-tartózkodásuk alatt Baranyával kapcsolatos témán dolgoznak. Úgy véljük, a si­kondai alkotóház erősíti majd a baranyai irodalomnak az or­szág irodalmi életével való kapcsolatát, a termékeny alko­tómunkát. G. O. iskola nélkül maradt falvak hátrányos helyzetű gyermekei­nek adnak otthont, komoly szo­ciális feladatokat teljesítve. Reith János, a Baranya megyei Tanács Sásdi járási Hivatalá­nak művelődésügyi osztályveze­tője vitaindítójában elmondot­ta, hogyan hívta életre ezeket a diákotthonokat a körzetesí­tés, az eldugottabb falvak kis­iskoláinak megszűnése. Az osz­tatlan rendszerű oktatás, vagy bejárás helyett nagyon sok kedvezőtlen körülmények között növekvő gyermek részesül ezál­tal szakos oktatásban, megfe­lelő pályaelőkészítésben. E diákotthonod száma nö­vekszik, szerepük a jövőben nélkülözhetetlen lesz: érdemes tehát odafigyelni, teljesíthe­tik-e, illetve hogyan teljesíthe­tik családot pótló feladatukat azok a nevelők, akik 36 órát dolgoznak hetenként, megfe­szített éjszakai és ünnepnapi ügyeletet kell ellátniuk cse­kély óradijért. Müller György, aki az or­szág első ilyen diákotthonának az igazgatója, Magyarbólyban elmondta, hogy lóvontatta kis- vasúttal hozták először a kis- lippói gyerekeket 1951-ben a felsőtagozatba. 1954-ben ala­kult a diákotthon a lapáncsai és illocskai gyerekekkel. Ekkor már bentlakásos volt a ma- gyarbólyi diákotthon, Károly- majortól kapott munkásszállá­si felszereléssel rendezték be. Nem volt nehéz felismerni a bentlakás szükségességét. A diákotthon szociális fel­adatait az ibafai igazgatónő, Pintér Ottóné mutatta be. 36 tanulójuk 17 családból kerül ki: többségük munkakerülő, al­koholista szülők mellől jött, s nem fejezné be az iskolát, nem szerezne szakmát, elzüllene, ha nem létezne az ibafai kollé­gium. Ingázás vagy diákotthon? te­szik fel egyre gyakrabban a kérdést az oktatásügy szakem­berei. A váiasz: mindkettő, mégpedig ott és akkor, amint szükség van rá. Az általános iskolai diákott­honok szerepe óriási. Családi környezetet pótolnak olyan gye­rekek számára, akik azt soha nem ismerték, akiknek az éle­tében a KÖJÁL által kifogásolt épületek is fejlődést, előrelé­pést jelentenek. Fejleszteni, vé­deni kell ezt az intézménytí­pust, megbecsülni az ott dol­gozókat. Országos vízgépészet! tanácskozás Országos vízgépészeti ta­nácskozásra ültek össze ked­den a hazai vízügyi igazgató­ságok és az Országos Vízügyi Hivatal képviselői a Dél-du­nántúli Vízügyi Igazgatóság cserkúti telepén. A kétnapos tanácskozás egyik fő témája a géptipizálás. Ennek értelmé­ben az igazgatóságok terüle­tén csak egyes meghatározott típusú berendezéseket alkal­mazhatnak. Ezzel lehetőség nyílik a gépek szakosított ja­vítására, a gyorsabb, tervsze­rűbb karbantartási munkák végzésére. Továbbá rendszere­zik a javítások kivitelezését, így a jövőben az azonos tí­pusú gépeket egy helyen fog­ják „leápolni”. Az agrártudo­mányi egyetemek tanárai a vízügyi műtárgyak (zsilipek, csappantyúk, hidak) korrózió- védelméről tartanak előadást. Ma a különféle „földművek”: töltések, dekéniák, gátak, csa­tornák újszerű építéseinek, karbantartásainak a technoló­giáját vitatják meg.- J. T. ­Honismereti Utat nyitnak a továbbtanulás felé Rövidfilmek A hónap során újabb hét rövidfilmet mutatnak be filmszínházaink. Élhet-e vadmadár a ci­vilizáció árnyékában, és meddig tűrnek az „Ember­tűrő” fajok? — ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ Bodrossy Félix „Vadmadarak” című szí­nes, népszerű tudományos filmje. Kiss József „A víz és az ember” című ugyan­csak színes, népszerű tu­dományos filmje a víz út­ját kíséri nyomon a for­rástól a tengerig, és a nél­külözhetetlen „őselem" fo­gyasztásával, szennyezett­ségével összefüggő, egyre élesebben jelentkező gon­dokra is figyelmeztet. Az idei év a baranyai íróké lesz

Next

/
Thumbnails
Contents